Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-06 / 103. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 3. S PO RT g] 6 A héten kezdődik az ötvenedik filmfesztivál Cannes-ban - világsztárokkal Aranypálmákra várva Jubileumi dátumhoz érke­zett a világ leghíresebb fil­mes seregszemléje, a cannes-i filmfesztivál: má­jus 7. és 18. között sor­rendben immár az ötvene­dik ilyen eseményt rende­zik meg a dél-franciaor­szági városban. MTI-PANORÁMA Az alkalomhoz illően világsztá­rok tucatjai jelezték érkezésüket (a szervezők máris biztosra ve­szik például Demi Moore, Michel Jackson, Kim Basinger, Bruce Willis, Gina Lollobrigida, Robert de Niro és John Travolta jövetelét, hogy a francia híressé­gekről ne is beszéljünk), s a ren­geteg sztár miatt nyilván az ér­deklődők száma is megsokszo­rozódik. Mindenesetre a sajtó már a fesztiválnyitást megelőző hetekben hatalmas felhajtást csapott az eseménynek, s a fesz­tivál 12 napjáról minden eddigi­nél több, összesen 4000 újságíró tudósít majd. Pedig a kezdet kezdetén még semmi sem utalt arra, hogy Cannes idővel ilyen híressé, a A cannes-i zsűrinek húsz film közül kell majd dönteni. „hetedik művészet" legfonto­sabb találkozóhelyévé válik: sőt, az előjelek inkább kedvezőtle­nek voltak. Az első filmfesztivált például 1939 szeptemberében akarták megrendezni a dél-fran­ciaországi városban, s már a kor híres amerikai sztárjai, például Tyrone Power, vagy Gary Coo­per is megérkeztek Cannes-ba, de az eseményt az utolsó pilla­natban mégis lefújták: időköz­ben ugyanis kitört a II. világhá­ború. így azután az első film­A fesztivál vendége lesz Bruce Willis is - a képen Brad Pitt-tel a 12 majomban (Fotó: archív) fesztiválra csak 1946-ban került sor. Ám rögtön a következő év­ben az épülőfélben lévő feszti­válpalota tetejét elvitte egy szél­vihar, 1948-ban, 1950-ben pe­dig pénzhiány miatt meg sem rendezték a seregszemlét. Az ötvenes évek azután meg­hozták az igazi világhírt a ren­dezvény számára, igaz, eleinte inkább a résztvevők, mintsem a filmek miatt: 1953-ban például egy addig jóformán ismeretlen fiatal lány, Brigitte Bárdot cannes-i bikinis képe került az újságok címoldalaira, két évre rá pedig egy szerelmi történet (a híres amerikai színésznő, Grace Kelly, illetve Rainier mo­nacói herceg házassághoz veze­tő románca) keltett általános érdeklődést. Azért közben a filmvetítések is zajlottak: így például 1959-ben a zsűri az „új hullám,, leghíresebb képviselő­jének, Francois Truffaut-nak ítélte oda „Négyszáz csapás" cí­mű filmjéért a legjobb rendező díját. Az idei fesztivál legnagyobb ese­ménye egyébként az elmúlt öt­ven év legjobb filmrendezőjé­nek járó elismerés átadása lesz: már nyilvánosságra került, hogy az,Aranypálmák pálmáját" a vi­lághírű svéd rendező, Ingmar Bergman fogja megkapni. Bár a díjazott valószínűleg nem jön el Cannes-ba (még mindig de­pressziós felesége halála miatt, s egyelőre nem akar résztvenni ilyen nyilvános rendezvénye­ken), hírességekben így sem lesz hiány az eseményen: az elmúlt ötven év „Aranypálmásai" közül harmincan vesznek majd részt az évfordulós ünnepségen. Ami magát a versenyt illeti, a zsűri­nek - amelyet a világhírű fran­cia színésznő, Isabelle Adjani vezet - nem lesz könnyű dolga: húsz film közül kell majd dönte­nie, s a mostani válogatás a szakértők szerint az elmúlt évek egyik legkiegyensúlyozottabb termését jelenti. A versenyfil­mek listájának összeállításába egyébként az idén sajnos a poli­tika is beleszólt: a híres kínai rendező, Csang Juan, illetve az iráni Abbasz Kiarosztami a cen­zúra miatt nem jöhetett el új al­kotásával a francia városba, egy másik kínai rendezőt, Csang Ji­mut pedig csak néhány nappal a fesztiválkezdet előtt értesítették a pekingi illetékesek, hogy „nem engedélyezik filmjének cannes-i bemutatását". Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedő Dunaszerdahelyen - két év múlva bővülhet a mezőny Népdal a pódiumon DUSZA ISTVÁN „A hagyomány formái változhat­nak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét ki­fejezi. S eljön az idő, mikor a mű­velt réteg a néptől átvett hagyo­mányt új, művészi formába önt­ve újra átadhatja a nemzeti kö­zösségnek, a nemzetté vált népnek." - írta Kodály Zoltán A magyar népzene című tanulmá­nyának befejező mondataiban. Szakadatlan küzdök a kétségek­kel, amikor szóban visszaadha­tatlan élményt kell kötelesség­szerűen leírni. Sokszorosan így vagyok ebben az esetben, hiszen a még bizonyítottan élő népdal, népzene egy újbóli nagyszerű megszólaltatásának alkalmát kell a krónikás pontosságával és a népdalok szerelmesének in­kább elfogult, mintsem zeneileg kiművelt ízlését tükröző gondo­lataival rögzítenem. Mondhassam hát el a múló idő ellenében, hogy a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Vá­lasztmánya BÍBORPIROS SZÉP RÓZSA címmel írta ki az orszá­gos népzenei vetélkedőt. Ennek öt válogatóján mintegy 160 énekest, hangszerszólistát és ze­nekart hallgatott meg a válogató bizottság, amelynek élén Ág Ti­bor népzenekutató állt. A május 4-ei dúnaszerdahelyi döntő szer­vezői - Huszár Lászlóval az élen - az igazat megvallva, óvatosak voltak. Óvatosak abban az érte­lemben, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt országos népzenei vetél­kedő megszűnte után, egy köztu­dottan szétforgácsolódott érdek­lődésű közönségre gondolva, a Dunaszerdahelyi Művészeti Isko­la kisebb befogadóterű hangver­senytermét választották helyszí­nül. Volt azonban ennek a szerve­zői óvatosságnak egy kiemelten szakmai hozadéka: ennek a te­remnek messze a legjobb akuszti­kája van a város valamennyi szó­ba jöhető helyszíne közül. így a tisztességes és nem mindenáron előretolakodó hangosítás segítsé­gével a nézőtér minden részén azonos élményben lehetett része a figyelmes hallgatónak. Akár­csak a zsűrinek, amely szép szá­mú dijat osztott ki. A Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő nagydíjának számító jogosultságot a cím két év időtar­tamú viseléséhez, a gyerekek ka­tegóriájában Matykó Krisztián (Nyitracsehi), Kuklis Katalin (Muzsla) és a vízkeleti citeraze­nekar kapta meg. Ezenkívül ní­vódíjat kapott: Beda Péter és Bed a Dezső zsérei énekkettős, Kuczman Renáta Komáromból. Különdíjban részesítette a zsűri: Krajcsi Juliannát Komáromból. A felnőttek mezőnyében a vetél­kedő fődíját a Dió Héj diószegi citerazenekar vehette át. Nívódí­jat kapott a nyárasdi Sarló cite­razenekar, Száraz Márk (Nagykér) és Gőgh Zoltán (Gúta). Különdíjban részesítette a zsűri Kontár Ibolya somorjai szólóénekest, Mészáros Lajos pozbai citerást és a zsitva­besenyői citerazenekart. Aligha közlök valami érdemle­geset, amikor megállapítom: nem nagyon tudnék, ha még mernék is vitatkozni a zsűrivel. Mégis: Beda Péter és Beda Dezső olyan jelenségei voltak ennek a vetélkedésnek, hogy nyugodtan megérdemelték volna a Bíborpi­ros szép rózsa címet. Ahogyan Matykó Krisztián lélekből szüle­tő éneklése, ugyanúgy az ő játé­kos kópéságuk is a gyermeki ter­mészetességtől volt megtanul­hatatlan és utánozhatatlan. Rá­adásul az is magával ragadó volt, hogy egy Kodály Zoltán által 1910-ben falujukban - Zsérén ­gyűjtött ismert népdalt énekel­tek. A jó lovas katonának... kezdetű népdal - példájaként írásom bevezető idézete igazsá­gának - Kodály Zoltán révén lett világhírű a Háry János daljáték Toborzójaként. Ezt a tényt Ág Ti­bor is megosztotta az eredmény­hirdetésre várakozó közönség­gel, amikor megénekeltetett bennünket. Nem kevésbé volt felfigyeltető a nyárasdi citerazenekamak a töb­biekétől még a laikus számára is felismerhetően eltérő játékstílu­sa. Ők azt az irányzatot képvise­lik, amely eltér a hagyományos citerázástól, mert a bonyolultabb citerahangolásra alapozott, igen­csak összehangolt játékukból a többféle hangszerből álló zene­karokhoz szokott mai fül számá­ra színesebb és árnyaltabb mu­zsika születik. Ezen a ponton aztán elkezdőd­het a talán soha véget nem érő vita az autentikusság megőrzé­sére törekvők és a kodályi idézet szellemében eljárók, de a hagyo­mányokat, a gyökereket nem sértők között. Meddő vita ez, mert mindkét irányzatosság ön­maga korlátai közé szorulhat, s ha árnyalatnyi különbségeket ki­fejezve, mégiscsak a népzenei verseny díjazottai között is egyenrangúsítva neveztettek meg. Hiszen a komáromi Kucz­man Renáta egészen más indíttatássú tudással lett nívódí­jas, mint a nyitracsehi Matykó Krisztián, akinek a nagydíj kijárt. Az egyiket a városi lét közepette születő műveltségigény mozgat­ja, a másikat a Zoboralján még mindig élő népdal természetes átörökítése. Bár ez utóbbi meg­állapítás több példával is cáfol­ható, s leginkább a gyerekeket felkészítő pedagógusok tudnák első kézből megcáfolni. A Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő valószínűleg már soha nem lesz a „szocialista kultúra tö­megességére alapozott" mozga­lom, mint ahogyan azzá lett a Ta­vaszi szél vizet áraszt. Igaz, való­jában ez sem kizárt, hiszen több olyan szólóénekest is hallottunk, aki népdalkörben, énekelő­csoportban vagy folklóregyüt­tesben szerepel. Ha két év múiva bővülne a mezőny a férfi és a női éneklőcsoportokkal, s a mostani­nál szigorúbb válogatás nyomán kevesebb énekes szólista jutna az országos döntőbe, talán nem re­mélt feltámadás következne be. Egyelőre azonban a szervezők gondolatait a mértéktartás és az anyagi lehetőségek józan mérle­gelése tölti ki. Aminek azonban nem feltétlenül kell majd ugyan­így lennie két év múlva is, ha ad­digrajavul a magyar kultúra álla­mi támogatásának a rendszere és módszere Szlovákiában. Elhunyt Kibédi Ervin színművész A Jászai Mari-díjas érdemes művészt hetvenhárom éves korá­ban tegnap érte a halál. Kibédi Ervint a Vidám Színpad saját halottjának tekinti. Kibédi Ervin 1924. december 14-én született Budapesten. A Zeneakadémia elvégzését követően, 1951-ben a Magyar Nép­hadsereg Színházához szerződött (a Vígszínház 1951 és 1960 között ezen a néven működött), majd 1957-ben szerződött a Vidám Színpad társulatához. Kibédi Ervin - mint ahogyan a Magyar Színházművészeti Lexikon művészetét összegzi - alka­tának, zenei képzettségének, fanyar humorának köszönhetően elsősorban a csípős, ironikus hangvételű kabarékban és vígjá­tékokban aratott sikert. Éveken át alakította Hacsek szerepét Vadnai László Hacsek és Sajó című tréfasorozatában. Kibédi Ervin számos játék-, valamint televíziós filmben is játszott. A népszerű művésznek Kibédi-variációk, valamint Beszélgetések a papagájjal címmel könyve is napvilágot látott. (MII) Magyar nyelvhasználat - iskola... A magyar Intézet és a Mercurius Társadalom-tudományi Ku­tatócsoport szervezésében ma tizenhét órakor kerül sor Lanstyák István és Szabómihály Gizella „Magyar nyelvhaszná­lat - iskola - kétnyelvűség című könyvének bemutatójára. A téma, illetve a kötet kapcsán előadást tart Kontra Miklós (MTA Nyelvtudományi Intézete), Sándor Anna (Konstantin Filozófus Egyetem) és Fazekas József (Kalligram Kiadó). (Ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nők törvénye (19) KIS SZÍNPAD: Őrült nap (16) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Légy jó mind­halálig (11, 14.30) POZSON Y HVIEZDA: Michael (am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Rómeó és Júlia (am.) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: Túlélni Picassót (am.) 15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Larry Flynt, a provokátor (am.) 17.30 Suttogj (cseh) 19 Ragadozók (am.) 18.30 Nadja (am.) 17.15,20.30 Édes álom hosszú csók (am.) 20.30 Hosszú út (csehszl.) 20 KASS A DRUŽBA: Sleepers-A pokoli lecke (am.) 16,19 TATRA: Jerry Maguire (am.) 15.30,18, 20.15 CAPITOL: Lopott szépség (ol.­am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: A Jedi visszatér (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Két srác pletykái a lányokról (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY-LUX: Dante pokla (am.) 17.30, 20 KO­MÁROM - TATRA: Szép kis nap (am.) 17, 19 NAGYMEGYER - SLOVAN: New York-i pihenő (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Jerry Maguire (am.) 19 LÉVA - SLOVAN: A Jedi visszatér (am.) 19 JUNIOR: Ragadozók (am.) 17. 19.30 RIMASZOM­BAT - ORBIS: Passzázs (cseh) ROZSNYÓ - PANORÁMA: Egy hölgy portréja (am.) 16.30,19 A csábi színjátszók új előadással jelentkeztek Méltó utódjai az elődöknek ÚJ SZÓ-HlR Csáb. Az utóbbi másfél évtized alatt a csábi színjátszók, követve az elődök példáját, minden év­ben egy-egy bemutatóval jelent­keztek. „Községünkben a húszas évek óta évtizedeken keresztül szinte töretlen volt a színjátszás. A te­levíziózás térhódításával némi hullámvölgy következett, de a nyolcvanas évek elejétől újra be­indult a színjátszás. Tizen- és huszonéves fiatalok léptek akkor a „világot jelentő deszkák­ra", s azóta, ha nem is változat­lan felállásban, de egyfolytában jelen vagyunk - mondja a cso­port vezetője, Zatyko Mária pe­dagógus. Azt viszont szerényen elhallgat­ta, hogy a gárda összetartásá­ban és a darabok betanításában övé a legnagyobb érdem. Ter­mészetesen, dicséret illeti a cso­port tagjait is, akik közül többen annak az indulástól tagjai. Nemrégiben a csábi színjátszók Bárány Tamás A fiam nem a lá­nyom című vígjátékát mutatták be nagy sikerrel, -dzsár Jelenet a Csábi színjátszók Bárány Tamás A fiam nem a lányom cí­mű előadásából (Fotó: -dzsár)

Next

/
Oldalképek
Tartalom