Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-05 / 102. szám, hétfő

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 5. Vaskos diplomácia TÓTH MIHÁLY Sokatmondó, hogy pozsonyi látogatása során Klaus Kinkéi német külügyminiszter a Nyugat Szlovákiával szembeni kifogásainak listáját nem kollégájának, de nem is a kormány elnökének adta át, hanem Michal Kováč államfőnek. Ez kifejezi, hogy a német kormány miként vélekedik a Szlovákiában működő végrehajtó hatalomról. Kimondatlanul is azt közölte ezzel Európa első számú gazdasági hatalma, hogy felismerte: a pozsonyi kormányt kevésbé kiszámíthatónak tekinti. Legalábbis a NATOtaggá minősítés kritériumai szempontjából. Talán az is közrejátszott a „kifogáscsomag" írásban történő átadásában, hogy a német diplomácia vezetője nem akarta magát kitenni annak, amit az elmúlt években oly sok nyugati diplomata elszenvedett: végig kellett hallgatniuk a pozsonyi kormánypolitikusok mellébeszélését, akár a kormány kisebbségellenes magatartását, akár a parlamenti ellenzék Idsemmizését, akár a Munkásszövetség és a nemzeti párt keleti irányultságát kifogásolták. Nincs kizárva, a „csomag" azért került az elnökhöz, hogy ezzel a kormányt beszélő viszonyra ösztönözze Michal Kováčcsal. Sokmindent elárul majd az, hogy Mečiar és környezete mekkora érdeklődést mutat az államfőnek átadott kifogáslista érdemi tanulmányozása iránt. Két megoldás létezik. Vagy tételről tételre tanulmányozni fogják a kifogásokat, és ebbe Michal Kováčot is bevonják, vagy továbbra is az alpári agitáció szintjén, a vaskos mečiari és slobodníki diplomácia féltucatnyi kulcsszavának szajkózására szánják el magukat. Szimbolikus jelentősége (is) van annak, hogy a NATO-tagságról való döntés előtt alig néhány héttel német külügyminiszter járt nálunk. Alig múlt 50 éve, hogy Németország, a fasizmus legyőzése után, még a miénknél is mélyebb bugyraiban volt az erkölcsi, gazdasági és politikai válságnak. Kevesebb mint egy évtized alatt kikerült belőle, a háború utáni német vezetők felismerték, a polgári társadalom építése, mondjuk ki nyíltan: a győztesek által előnyben részesített minta követése jelenti a jövőt. A szlovák kormánykoalícióban legalább két és fél olyan párt van, amely azt a rendszert részesítené előnyben, amely gazdaságilag is, erkölcsileg is megbukott. Oroszország ma egyszerűen kiszámíthatatlan. Szlovákia külpolitikai vonalvezetésére pedig ez a jelző illik: vaskos. Kinkéi külügyminiszter így vegyes érzésekkel távozott Pozsonyból. KOMMENTÁR Brit rekordok MALINÁK ISTVÁN A mélyenszántó politikai elemzések helyett jobban érdeklik az embereket a különlegességek, rekordok, még az összeurópai politika szempontjából olyan nagy horderejű eseménynél is, mint a brit parlamenti választások voltak. Nos, május elsején a szigetországban született néhány, senki által sem várt rekord. Bár előre nyilvánvaló volt a Labour győzelme, de ilyen fölényesre senki sem számított, a tőzsde is lereagálta, s pénzemberek szerint a Munkáspárt „egészségtelenül túlnyerte" magát. Másrészt: ekkora vereséget a toryk még sosem szenvedtek. A 659 fős alsóházban még sosem volt a Munkáspártnak 400-nál több képviselője. A harmadik politikai erő, a Paddy Ashdown vezette liberális demokraták is megháromszorozták eddigi 20 fős parlamenti képviseletüket. Rekordnak számít a több mint tíz százalékot meghaladó választói átpártolás - a győztes Tony Blairék javára. Es 180 éve nem volt ilyen fiatal munkáspárti miniszterelnök: Blair ugyanis holnap lesz 44 éves. Nem akármilyen születésnapi ajándék, hogy ő vezethet át egy olyan európai hatalmat a harmadik évezredbe, mint Nagy-Britannia. Es az sem semmi, hogy szakértők már most megjósolták: az elkövetkező választásokon szintén ő fog győzni, tehát legalább 2007-ig hatalmon marad. De hogy legyen politika is: ilyen erős parlamenti háttere még nem volt brit kormányfőnek, ami azt jelenti, hogy a legfontosabb problémák London és az EU viszonya meg Észak-Írország kérdése megoldását illetően szinte azt fog csinálni, amit csak akar. Közvetlenül a választási győzelem bejelentése után egy elemző azt mondta, a legfontosabb tanulság az, hogy a gazdasági fellendülés, a nagyobb vásárlóerő sem bizonyult elegendőnek a toryk számára ahhoz, hogy ismét elnyerjék a választók bizalmát. A polgárok a konzervatívok szakadozott politikai bizonyítványát is górcső alá vették, mielőtt felkeresték a szavazóhelyiségeket. Tekintettel a jövő évi szlovákiai parlamenti választásokra: nálunk is sokan okulhatnának ebből. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Egy PiCi segély Gyűjtésbe kezdtek Érsekújvár. A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének a Czuczor Gergely utcai magyar alapiskola mellett működő szervezete Egy PiCi esélyt gyermekeinknek! elnevezéssel gyűjtést kezdett, hogy az iskolának öt, jó esetben nyolc-tíz modern személyi számítógépet (Pentium PC) tudjanak vásárolni. így szeretnék megteremteni a számítástechnika-oktatás alapfeltételeit. Szakköri formában évente kétszáz tanuló végezhetné el a negyven órás tanfolyamot. A szülők már több pályázatot nújtottak be különböző alapítványokhoz, kérvényben fordultak a városi önkormányzathoz és vállalkozókat is megszólítottak támogatásért, (kamoncza) Vladimír Mečiar visszatérése után Szlovákiában a fejlődés teljesen fordított irányt vett Miért nem kellünk Európának? Az anyanyelvi oktatás tekintetében szintén példaértékű a szlovéniai gyakorlat. A prekmurjei régióban megvalósított nagyvonalú kísérlet a kultúrák közti egyenlőség szellemében fogant. A „Szlovénia kétnyelvű oktatásról" szóló UNESCO-jelentés megállapítja: „Prekmurjeban a magyar és a szlovén gyerekek közös iskolát látogatnak, vegyes osztályokban, mindkét nyelvet kötelezően tanulják, a szlovén és a magyar nyelvet a tanárok szimultán használják valamenynyi tanítási órán." Az alternatív oktatást éppen ellenkező szándékkal akarta bevezetni a szlovák oktatási minisztérium: a magyar gyerekek asszimilálása volt a cél. Már ez a néhány példa is megfeleően szemlélteti, hogy Szlovákia más társult országokhoz képest lemaradt, sőt ellenkező irányú útra lépett. Mint említettem, a Freedom House jelentése pontosan ezt szögezte le. 1995ben az utolsó előtti helyen jegyeztek bennünket, de az azóta eltelt idő alatt Románia jelentős fejlődésen ment keresztül, és biztos, hogy a következő jelentésben már szintén a hátát mutatja majd Szlovákiának. Nem nehéz kitalálni, milyen téren tett jelentős lépéseket Bukarest. Természetesen a kisebbségi jogok megtartása terén. A parlamenti választásokat követően leszámolt a magyarellenes agresszív magatartással, pozitívan módosította kisebbségi politikáját és a magyar kisebbség képviselői helyet kaptak a kormányban is. Ezek után próbáljuk megválaszolni a nagy kérdést: Miért is nem kér belőlünk a Nyugat? A szerző politológus, a Komenský Egyetem tanszékvezető tanára. |jt->||VJ||LJ|| ff— — i i i Ĺ < 11 j J EHS^ - Margitkám, csak albán konyakot vegyél, albán konzervet ne, mert a múlt héten is egy menekült ugrott ki belőle! (Szmodis Imre karikatúrája) Szlovákia hivatalos képviselői értetlenséget színlelnek és ingerülten reagálnak. A Nyugat állítólag elfogult és szigorúbb velünk szemben, s olyan dolgokat követel tőlünk, amilyenekről más országok nem is hallottak. MIROSLAV KUSÝ Felesleges a felháborodás, a melldöngetés. Elegendő tárgyilagosan megvizsgálni, miben különböznek tőlünk azok az országok, amelyek megelőztek bennünket az euro-atlanti integrációban. Az integráció feltételei világosak és a Szlovákiának címzett demarsok is egyértelműsítették: a parlamentáris demokráciával és a kisebbségek jogainak megtartásával van baj. „Az EU-tagság feltétele a demokráciát szavatoló intézményesített belső stabilitás, a jogállamiság, továbbá az emberi és kisebbségi jogok megtartása" szögezte le az 1993-as koppenhágai ülés. Az Európai Unióval társulási szerződést kötött tíz ország demokratizálódási folyamatát értékelő, 1995-ös Freedom Housejelentés az utolsó előtti helyre tette Szlovákiát, mögöttünk már csak Románia kullogott. 1992ben, tehát még a föderáció fennálásának idején a legelőkelőbb csoportba tartoztunk Lengyelország, Magyarország és Szlovénia társaságát élvezve. Az önálló Szlovákia megítélése jelentősen romlott, 1994-ben már érkeztek bírálatok, melyek az állampolgári jogok tiszteletben tartását kritizálták, s a helyzet 1995-ben még rosszabb lett. Ezzel szemben valamennyi társult ország, beleértve Romániát is, javított külföldi megítélésén. „Az egyetlen kivétel Szlovákia, ahol Vladimír Mečiar visszatérése után a fejlődés fordított irányt vett" - állapítja meg Mette Skak dán elemző. 1995 végén az élcsoportba Csehország, Litvánia, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia tartozott, a második csoportban Bulgária, Észtország és Lettország kapott helyet, a harmadik csoportban Szlovákia, a negyedikben Románia árválkodott. Az elemzés több szempontból vett górcső alá egy-egy országot, az egyik legfontosabb szempont azonban a nemzetiségi politika volt. Valamennyi ország megértette, hogy a demokratizálódás folyamatában fontos szerepe van a kisebbségekkel való bánásmódnak, viszont Szlovákiában még az alkotmányban sincs megfelelően rögzítve a kisebbségek helyzete, holott ilyen alkotmánytörvény még a kommunista időkben is létezett. Az 1990-es alkotmánymódosítás óta a magyar kisebbség képviselői eredménytelenül figyelmeztetnek erre a hiányosságra. Mette Skak szerint Bulgária éppen azért kerülhetett Szlovákia elé, mert rendkívüli toleranciáról tett tanúságot a török kisebbséggel szemben. Észtország és Fontos szerepe van a kisebbségekkel való bánásmódnak. Lettország szintén példásan megoldotta az orosz kisebbség helyzetét, Litvániát pedig a kisebbségi jogok törvénybe foglalása „tolta" az első csoportba. Noha Ukrajna nem tartozik a társult országok közé, szintén érezhető előrelépést tett ezen a téren. Szlovákia a mai napig nem deklarálta a kisebbségi jogokat, nem szabályozza törvény a jogállásukat, nem született meg az anyanyelv használatáról szóló törvény, nincs kisebbségi parlamenti bizottság, nincs kisebbségi tanács, amelyben a kisebbségi szervezetek képviselői is helyet kapnának. Az úgynevezett kisebbségekkel foglalkozó kormánybizottságban - amely egyébként nem rendelkezik semmilyen hatáskörrel - kisebbségben voltak a kisebbségek, ezért a magyarok képviselői februárban kiléptek ebből a szervA magyar és a szlovén gyerekek mindkét nyelvet kötelezően tanulják. bői. Szlovákia és Csehország kivételével már valamennyi társult ország létrehozta a kisebbségi ombudsman intézményét. A szlovák parlamentben még szóba sem került az intézmény működését szabályozó törvény napirendre tűzése. Vajon hogy került elénk Szlovénia? Szintén következetes kisebbségi politikájának köszönhetően: az 1991-es alkotmány szerint a vegyesen lakott területeken a szlovén mellett hivatalos nyelv az olasz és a magyar is; a hivatalos dokumentumok, az utcanévtáblák, a köztéri táblák kötelezően kétnyelvűek. Ettől a gyakorlattól eltérően a szlovák államnyelwédelmi törvény éppen az ellenkező irányba mutat, megszünteti a hagyományosan kétnyelvű dokumentumokat. A szlovén alkotmány 64. cikkelye értelmében „a kisebbségi közösségek tagjai identitásuk megőrzése érdekében szabadon használhatják saját etnikai szimbólumaikat". Szlovákia viszont harcot indított a turulmadarak, illetve a magyar zászló és himnusz ellen. OLVASÓI LEVELEK A törvények megtartásáról Az elmúlt években némely élelmiszerüzletben a liszteszacskókon szlovákul és magyarul is feltüntették, hogy milyen árut tartalmaznak. Volt vevő, aki ezt fennakadás nélkül tudomásul vette, de voltak, akik ezt megmorogták: „Na mi van, Durayék és Bugárék már itt is hódítanak?" (A jó minőségű lisztet egy szlovák-magyar részvénytársaság malmai őrölték és csomagolták Szlovákia és Magyarország részére.) A minap arra figyeltem fel, hogy a szlovákiai nyelvtörvényt figyelembe véve a cseh gyártmányú üveges sör címkéje is kétnyelvű. Tehát a mélynemzeti érzelmű vevő is meg lehet elégedve, mert pénzéért valóban tökéletes, nemzeti kiszolgálásban részesül. Amint azt látni lehet, a különbség ugyan csak egyetlen egy betű, de a szabály az szabály. Meggyőződésem: a csak négy általánost végzett szlovák vevő is megértené csehül, hogy mi van a sörösüvegben. Hát igen, a törvény betűje kötelez. Hogy ez nincs mindenben így, arra a legjobb példa a gyógyszertárakban található. Gyógyszerész ismerősöm szerint kétezernél is több azon orvosságok száma, amelyek használati utasítása az államalkotó többség nyelvén nincs mellékelve. És olyan orvosságokról van szó, melyeknek helytelen használata akár halálos következménnyel is járhat. Mit szól ehhez a mélyhitű kedves adófizető polgár? Nem háborog a nemzetileg elkötelezett lelke? És ha háborogna is, kit érdekel!? Az ilyen ügyekben hivatott személyek és intézmények más, ettől sokkal fontosabb dolgokkal vannak elfoglalva. Például azzal, hogy legyen-e közvetlen elnökválasztás vagy ne legyen. Kit érdekel néhány, világnyelveket nem ismerő nyugdíjas sorsa, akik az orvosságok helytelen használata miatt jobblétre szenderülhetnek? Ez esetben a nyelvtörvény nem kötelez? A törvények következetes meg nem tartásának kirívó példája, amikor a kisvállalkozót néhány száz koronás adóhátraléka miatt a végrehajtóval, iparengedélyének bevonásával fenyegetik, ugyanakkor a hatalom kiváltságosai a nem minden esetben tisztességesen privatizált üzemek és gyárak bevétele után éveken keresztül „elfelejtenek" adót fizetni, és az adóhivatal mindezt szó nélkül tudomásul veszi. Pedig országos méretekben ez az őszszeg biztosan több száz milliót, sőt milliárdokat tesz ki. Törvényeink nem egyenlően köteleznek minden állampolgárt? Tomanovics Zoltán Pozsony