Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-19 / 113. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 19. KOMMENTÁR Legutolsó demars TÓTH MIHÁLY Igazuk lett azoknak, akik megjósolták: előfordulhat, hogy a NATO-, illetve az EU-központból többé nem érkezik demars a pozsonyi kormány címére. Diplomatáinknak lassan már egy éve nem okoz fejtörést, miként lehetne dicséretnek álcázni az egyértelmű elmarasztalást. Egyszerűen nincs miért álcázni, mert demars sincs. A Brüsszelből, Washingtonból és máshonnan származó kifogások sorozatának félbeszakítása, sajnos, nem a demokrácia meghonosodását jelzi. Ez a csend inkább a tetszhalottak körüli csendre emlékeztet. A NATO-tagságot illetően már az intenzív osztályon vagyunk, és az „orvosok" azt fontolgatják, hogy reménytelenség okán kikapcsolják-e a készüléket. Az EU-ba való felvétel szempontjából szív- és májátültetést hajtanának rajtunk végre. Az európai „doktorok" csak óvatosan derűlátók, a hazaiak közül többen is sarlóval és kalapáccsal operálnának. Szlovákiáról nem szívesen mond le a Nyugat, magyarán: nem venné szívesen, ha a leendő NATOtagok közé 500-600 km hosszan beékelődne az Oroszország felé elkötelezett, „semleges" Szlovákia. Ezt bizonyítja, hogy több nyugati szervezet számos vezetője jelezte: Pozsony megítélése még módosulna, ha a kormányhatalom olyan lépéseket tenne, amelyek cáfolnák, hogy a kabinet ellendrukkere a NATO-, illetve az EU-tagságnak. Georgiosz Zawosz, az EU szlovákiai nagykövete néhány napja azt nyilatkozta, javulhatnának pozícióink, ha a kormány két területen változásokat hajtana végre. Az egyik a kormány parlament általi ellenőrzésének helyreállítása lenne. Ez azt jelentené, hogy a törvényhozási bizottságokban ismét érvényesülne az arányosság elve. Tudjuk, hogy ezt anyagi szempontok gátolják. Igaz, nagyon primitív anyagi szempontok. A kormánykoalíció jelesei nem is titkolják, hogy nem lennének hajlandók az arányosságra szavazni, mert öt, nyolc, esetleg tízezer koronával kisebb lenne a tiszteletdíjuk, ha a bizottsági elnökséget, alelnökséget stb. átengednék az ellenzéknek. Zawosz úr azonban mást is mondott. Szerinte a kisebbségek iránti pozitív gesztus is nagyot lendíthetne Szlovákia megítélésén. Ez viszont egy krajcáijukba se kerülne sem a hazafias honatyáknak, sem az országnak. Legfeljebb annyi lenne a kiadás, hogy Eva Slavkovskát elküldenék nagykövetnek, mondjuk - Mongóliába. JEGYZET Furcsa időszámítás DUSZA ISTVÁN Szeretnék itt és most úgy élni, hogy ne legyen nagyobb gondom, mint az Európa jobbik felén élőknek. Állni az Eiffel-torony alatt és lesni a digitális óraszerkezetet: hány másodperc, óra, nap, hét van még hátra a 21. század első órájáig? Még azzal a kételylyel is, hogy az embert jól becsapják a visszaszámlálási bűvészmutatvánnyal. Az ezredfordulóra már minden szállodai szobát lefoglaltak Párizsban. Éppen ez az. Melyik ezredfordulóra? Az emberek azt hiszik: az 1999. december 31. és 2000. január 1. közötti éjféli pillanatban köszönt ránk az új évszázad és a harmadik évezred. Létezik azonban egy számsor, amellyel Krisztus születésétől kezdődően jelöli az emberiség a keresztyén világ időszámítását. Ez a most 1997-nél tartó számsor nem a nulladik éwel kezdődött, hanem az elsővel. így aztán aligha kell a matematika doktorának lenni ahhoz, hogy az ember előre tudja: a századvég és az ezredforduló pontosan 2000. december 31-én éjfélkor ér véget. Amikor elkezdődik majd a 2001. esztendő, a 21. század és a 3. évezred. Mi következik ebből? Valószínű, kétszer is eladják azokat a párizsi szállodákat, még ha egy év különbséggel is. Elvégre: az üzlet az üzlet. Mi meg tesszük a dolgunkat. Kétszer is leisszuk magunkat a hamisított borból készült hamisított pezsgőből. Ezen aztán nem fog múlni a század- és az ezredforduló megünneplése. Legkevésbé akkor, ha addigra elfelejtjük azt is, merre van Európa, s az Eiffel-tornyot legfeljebb már csak az Unió vízumaival az útlevelünkben mehetünk megcsodálni. Feltéve, hogy nem a Vörös téren bámuljuk a Kreml toronyóráját. A fülünkbe meg a Nathalie-t húzzák, hogy legyen valamilyen illúziónk Párizsról Moszkvában. Vigasztaljon majd bennünket a tudat: Moszkvában két órával előbb köszönt be az új évszázad és az új évezred. Mi már józanodni fogunk, amikor ők éppen lerészegednek. Nem szólva arról, csak a Jóisten tudja majd, hány évig kell vámunk, mire hozzánk is beköszönt a jó párizsi időszámítás szerint az új évszázad. Az az igazi, amely Európa jobbik felén már most is a 2000. évet mutatja. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo A NATO nagy mutatványa az orosz medvével. (Léphaft Pál karikatúrája) Országos konferencia Az if]ú nemzedékről Komárom. Szombaton ért véget az egészségügyi dolgozók kétnapos országos konferenciája, amelynek a szervezők az Egészséges fiatal nemzedék fényesebb holnap címet adták. A tanácskozást az egészségügyi nővérek nemzetközi napja alkalmából tartották. A hazai szakemberek és egy Amerikából érkezett nővér-ápoló házaspár előadásaikban a fiatal generáció egészségvédelmével kapcsolatos kérdéseket boncolgatták. Terítékre kerültek az AIDS, a dohányzás, az alkohol- és a drogfogyasztás veszélyeivel, az ésszerű táplálkozással, illetve a fiatalok körében elkövetett erőszakos bűncselekményekkel kapcsolatos kérdések, (cza) Nyugati lapértesülés szerint kétséges Szlovákia EU-csatlakozása is, bár ezt hivatalos helyen cáfolták Mečiar manőverezései Összeomlott Vladimír Mečiar háromesztendős politikai stratégiája. Akinek erről bármi kétsége is volna, annak mindössze annyit kell tennie, hogy figyelmesen elemzi a kormányfő elmúlt heti kijelentéseit és lépéseit. SZILVÁSSY JÓZSEF Ez a stratégia tulajdonképpen arra épült, hogy a viszonylagos gazdasági eredmények, a diktatórikus belpolitikai eszközök megszüntetését kilátásba helyező vég nélküli ígérgetések, nem utolsósorban pedig az Oroszországgal kiépülő különleges politikai és gazdasági kapcsolatok révén Szlovákia nem veszti el az euro-atlanti csatlakozásról döntő nyugati szervezetek jóindulatát és támogatását. I la az ország netalán lekésné is az első NATOcsatlakozást, az a miniszterelnök szerint nem is lenne olyan nagy baj, hiszen ezzel kielégítenék kormánykoalíciós partnerük nacionalista és más irreális légvárakra tákolt semlegességigényét. A döntő az, hogy ez a politikai rezsim megtartsa hazai hatalmát, továbbra is eltussolhassa a közéleti és magánosítási törvénytelenségeket. Ezeket a politikai bűnöket úgy iparkodtak kozmetikázni, hogy Szlovákiát - gazdasági teljesítményét elismerve - a kelet-európai országok között az első körben érdemesítsék európai uniós tagságra. A miniszterelnök nem vette komolyan azokat a diplomáciai figyelmeztetéseket, amelyek világosan leszögezték: működő demokratikus rendszer nélkül nincs belépés ez Európai Unióba sem. Nem jött be a kormányelnöknek az a számítása sem, hogy a már említett különleges orosz kapcsolat révén Szlovákia OLVASÓI LEVELEK Hiba volt elszlovákosítani Az Új Szó április 30-i számában Horváth Gabriella az egy éwel ezelőtt meggyilkolt Robert Remiáš sírjánál tartott megem-. lékezésről tudósítva „Ján Krstiteľ Balážról" írt. Ez az írásmód kiigazításra szorul, mivel a kassai származású Balázs Keresztelő János diakónusról van szó, aki egy éwel ezelőtt nagy vihart kavart Robert Remiáš koporsója felett tartott gyászbeszédével. Sokan vádolták emiatt politizáegyfajta hídfőállás lehetne a nyugatiak keleti befektetéseihez és más üzleti előrenyomulásához. Egyértelművé vált az is, hogy Szlovákia nem lebecsülendő geopolitikai fekvése azért nem annyira jelentős, hogy a nyugatiak ezt szem előtt tartva politikai engedmények árán integrálják az országot. Délibábnak bizonyult a mai kormányhatalomnak a kisantant felélesztésébe vetett reménye is. Jugoszlávia több belpolitikai és külhoni szempont szerint sokkal sárosabb, mint Szlovákia, a mai román hatalom pedig nem partner sem a magyarellenességben, sem más politikai cinkosságban. Ha mindehhez hozzászámítjuk a mostani kormánykoalíción belüli marakodásokat, a kormány alkotmánysértő kapkodásait, az elburjánzó törvénytelenségeket, akkor, sajnos, érthető, hogy Mečiar politikai öngóljai miatt kieső helyen állunk a mostani Mečiar tudja, mekkora szakadék szélére taszította az országot. integrációs tabellán. A kormányfő is beismerte, hogy az első körben Szlovákia valószínűleg nem kerül be a NATO-ba, és bár nem mondta ki, de jól tudja: sokasodnak a jelek, hogy esetleg az Európai Unióba sem. A tekintélyes és mindig jól informált European Voice, EU-ügyekkel foglalkozó hetilap pénteken kiszivárogtatta, hogy brüsszeli elemzések szerint a társult országok közül Csehország, Szlovénia és Magyarország a legfelkészültebb, de még nekik is 5-6 év kell ahhoz, hogy megérjenek a teljes jogú tagságra. Erre egyébként a lap szerint középtávon még talán Észtországnak és Lengyelországnak van esélye. Az Európai Bizottság azonnal cáfolt, és leszögezte, hogy csak lássál. Pedig csak a krisztusi tanításnak engedelmeskedve rámutatott közéletünk erkölcstelen és képmutató voltára. A hit fényét hallgatásunkkal kioltjuk! - volt beszédének egyik fő motívuma. Igazán büszkék lehetünk erre a fiatal magyar szerzetesre, akinek volt bátorsága a nyilvánosság előtt felemelni figyelmeztető szavát. Kár lenne a nevét elszlovákosítani. Teszik ezt elegen múltunk nagyjaival is. Eltorzított nevekkel vannak tele a lexikonok, szaklapok és újságok. Kínos, amikor például azt olvassuk a pozsonyi Historický časopis 1992/3 számában, hogy Štefan Séčeni. Abjúlius 16-án hozzák nyilvánosságra a hivatalos értékelést. Ám gondoljunk csak vissza: amikor hónapokkal ezelőtt napvilágot láttak az első lapvélemények a NATO-csatlakozásról, hivatalos helyeken akkor is mindezt cáfolták, mára viszont szinte már mindenki bizonyosra veszi azt, amit annak idején a lapok kiszivárogtattak. Azt még hivatalos helyen sem tagadták, hogy a nyugati döntéshozók a szlovák kormány tudomására hozták: ha bármi módon gátolja a népszavazást, s ha nem lesznek gyökeres belpolitikai változások, akkor belátható időn belül még tárgyalni sem fognak országunkkal. Szlovákia talán utolsó esélye május 29-e, amikor Pozsonyba érkezik Hans van der Broek, az Európai Unió főbiztosa. Nem ígéreteket, hanem konkrét döntéseket és mielőbbi lépéseket vár el, amelyek révén Szlovákia fokozatosan visszatérhetne a demokratikus jogrendhez. A kormányfőre vélhetően egyre erősebb belföldi nyomás is nehezedik, ugyanis beláthatatlan gazdasági, társadalmi következményei lehetnének annak, ha az EU-csatlakozás elfuserálása miatt a kassai vasmű, a pozsonyi Slovnaft és több más nagy cég kiszorulna a nyugati piacokról. Egyértelműek a szociális és politikai veszélyek is. Mečiar pontosan érzékeli, mekkora szakadék szélére taszította az országot. Szlovákia patthelyzetbe sodródott, hiszen a kormányfőnek volna eszköze a várt és megkövetelt belpolitikai változások végrehajtásához, de nincs hozzá kellő politikai akarata, kormánypárti szövetségese, ezért hatalma sem. A szlovákiai ellenzék politikai akarata egyértelmű, viszont jelenleg ők sem eléggé erősek a gyökeres reformok parlamenti keresztülviteléhez. Ebben a helyzetben a miniszterelnök nem véletlenül ban a lapban, melyet a Szlovák Tudományos Akadémia ad ki! Ne kövessük ezeket az arcpirító hamisításokat. A név, melyet kapunk, illetve öröklünk, olyan történelmi dokumentum, mely identitásunk fontos része. Ha valaki ezt beleegyezésünk nélkül átírja, alapvető emberi jogainkat sérti meg! Balassa Zoltán Kassa A megvert kislány A kertet öntöztem, amikor rám köszönt egy vézna kis cigány éppen Ján Čarnogurskýhoz fordult segítségért. A szlovákiai ellenzék viszont úgy van Mečiarral, mint sokan a megunt szerelmükkel: most még sem vele, sem nélküle nem tud boldogulni. További bonyodalmat jelent, hogy a jelenlegi politikai erőviszonyokon csak a következő évi választások módosíthatnak, viszont Szlovákiának talán már csak néhány hete van arra, hogy végre meglépje azt, amitől három éve vonakodik. KülönHa majd a választók kiebrudalják a hatalomból Mečiart. ben az idei európai érettségin nemcsak Mečiar, hanem vele együtt az egész ország megbukik. Pótvizsga legfeljebb 5-10 év múlva. S ez mindannyiunk, dc különösen a szlovákiai ma gyarság számára súlyos csapás lenne. Ezért kell az ellenzéknek politikai bölcsességet, esetleg önmérsékletet tanúsítania. Ezért nem tartom elképzelhetetlennek, hogy stratégiai megfontolásból olyan intézkedések és törvények elfogadását támogatja a parlamentben, amelyek számunkra létfontosságúak, az EUcsatlakozás szempontjából pedig elengedhetetlenek. Mindez nem kockázatmentes, hiszen Mečiar nyilván ezután sem hazudtolja meg önmagát, igyekszik újra lépre csalni és megosztani az ellenzéket. Ám ennél is nagyobb kockázat tétlenül szemlélni, ahogy elúszik Szlovákia csatlakozási esélye. A szlovákiai ellenzéknek azonban egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie a lényegről, a jövő évi választásokra való felkészülésről. Szlovákiának ugyanis akkor nyílik igazi lehetősége az európai felzárkózáshoz, ha a választók kiebrudalják a hatalomból Mečiart és a mečiarizmust. lány. Egy csokor kamillavirágot szorongatott a kezében. Azt mondta, azért szedte, mert az anyja ezzel fogja gyógyítani a szemét. Csak ekkor néztem meg jobban az arcát, s láttam, a jobb szeme be van dagadva, a szeme alatt vékony repedés és véraláfutás van, és a kicsi arca egészen eltorzult. Kérdeztem, hogy mi történt az arcával. „Az iskolában megvert egy fiú, mert cigány vagyok" - hangzott a válasz. Mélységesen megsajnáltam a hatéves kislányt. Hát már a gyerekek lelkében is ilyen gyűlölet munkálkodik? R. J. Madar