Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-02 / 100. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 2. Kebelbarátság? GÁGYOR ALLZ A három napig Szlovákiában vendégeskedő Viktor Csernomirgyin bemutatta, milyen is az igazi kebelbarát. Nem egy, hanem egyenesen két űrhajós kiképzésére szólította fel szlovák vendéglátóit. Aki már hallott az orosz űrhajózás anya­gi jellegű gondjairól, arról, hogy pénzhiány miatt elhalasztot­ták az űrben keringő orosz legénység visszahozását a Földre, az az orosz kormányfő Pozsony főterén tett kijelentését leg­feljebb udvariassági gesztusként foghatta fel. De Csernomirgyin - hogy jelezze ajánlata komolyságát - megis­mételte ajánlatát a nemzetközi sajtó képviselői előtt is. „A szlovák miniszterelnökkel megegyeztünk, a szlovákoknak is lehetővé kell tenni, hogy megcsodálhassák hazájukat az űr­ből" -jelentette ki az orosz miniszterelnök igazi kebelbarátra valló módon, s csak találgatni lehet, mi húzódik meg szándé­kai mögött. És sajnos, arról is csak spekulálhatunk, vajon mi­lyen ígéretekkel győzték meg az orosz gazpromosok az „aka­dékoskodó" szlovák gázipariakat, akik két nappal korábban még kizártnak tartották a földgázszállításra és a közös vegyesvállalat létrehozására vonatkozó, kérdőjelekkel teli szerződések aláírását. Ám az orosz miniszterelnök kíséretét nem ingyenélőkből állították össze, hanem olyan szakikból, akik szó szerint huszonnégy óra alatt meg tudták győzni két­kedő partnereiket. Hogy miként és milyen áron, azaz mit tar­talmaznak a Gazprommal kötött szerződések, arról - üzleti ti­tokra hivatkozva - az illetékesek mélyen hallgatnak. A Gazpromról, amelynek Csernomirgyin és rokonai is részvé­nyesei, napvilágra került hírek korántsem megnyugtatóak. A Csernomirgyin-Iátogatásának sok érdekes mozzanata volt. Bizonyára Vladimír Mečiar számára is sokáig emlékezetes marad az a kis botrány, melyet orosz partnere robbantott ki, amikor kategorikusan cáfolta szlovák kollégájának azt a ko­rábbi kijelentését, hogy a nagyhatalmak megállapodtak Szlo­vákia kihagyásáról a NATO-ba bejutó országok első csoportjá­ból. Vladimír Mečiart tehát újabb hazugságon kapták rajta az újságírók. Mostani lódításáról éppen a kebelbarátnak hitt Csernomirgyin rántotta le a leplet. Vajon a Gazprom-üzlet te­tő alá hozása emésztett fel annyi energiát, hogy a NATO-bőví­téssel kapcsolatos vélemények egyeztetésére már nem futot­ta? J c GY y IFIT •1 Két utazás TÓTH MIHÁLY Az egyik utazás úgy nagyjá­ból 50 esztendeje történt. Jan Masaryk Moszkvában járt, és arról tárgyalt, csatla­kozzék-e Csehszlovákia a Marshall-tervhez. A szovjet vezetők leintették a csehszlo­vák diplomácia vezetőjét, aki hazatérte után bizalmasai körében ezt mondotta: Füg­getlen ország külügyminisz­tereként utaztam Moszkvá­ba, és szolgaként tértem ha­za. Tucatnyi körülmény játszott szerepet abban, hogy az ál­lamalapító fia akkor nem volt olyan helyzetben, hogy tilta­kozása jeléül a Kremlben leg­alább bevághatta volna maga mögött az ajtót. Az ország négy évtizedre a szovjet ér­dekszférajátékszerévé vált, noha - fejlettségének, de­mokratikus hagyományainak köszönhetően ugyanúgy vi­rágzó polgári demokráciává válhatott volna, ahogy mondjuk Franciaország, Ausztria, vagy Olaszország azzá vált. A másik utazásra a minap ke­rült sor. Ezúttal nem hazai miniszter utazott Moszkvá­ba, hanem moszkvai minisz­terelnök vizitelt nálunk. Csernomirgyin kormányfő lá­togatásának, félő, hogy ugyanaz lesz és ugyanolyan tartósan a következménye, ami Jan Masarykénak volt fél évszázada. A különbség any­nyi, hogy Szlovákia kormá­nyában ma nincs politikus, aki a tárgyalások lezajlását és a vendég távozását követően legalább egy hasonló riposz­tot megengedett volna magá­nak bizalmasai körében, mint annak idején az ifjabb Masaryk. A lelkesedés most általános, és mindent elsöp­rő. Hivatalosan ugyan még sajnálkoznak a végrehajtó hatalom vezérei, hogy nem kerülünk be a NATO-ba, a szovjet gyártmányú légvédel­mi rendszer megrendeléséről szóló hír viszont már kész, és örvendetes tényként prezen­tálják. Ugyanúgy azt is, hogy továbbra is tartósan arra ren­dezkedünk be, hogy ugyan­abból a forrásból érkezzék és érkezhessék hozzánk az ösz­szes energiahordozó. Ez a kormány valóban csak saját túlélésére összpontosít, és semmit se tanult abból, ami az elmúl fél évszázadban tör­tént. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo - Egész életünkben hittünk, reménykedtünk, most meg itt állunk csalódottan, mert nincs sem ember­barát erkölcs, sem fejlett szocializmus, sem pedig jóléti társadalom... (Lehoczki István rajza) Nyugdíjemelés Nő a tanítók fizetése Pozsony. Szerdai ülésén 10 százalékos nyugdíjemelést ha­gyott jóvá a kormány, amely az öregségi nyugdíjon kívül a le­szolgált évek után járó, az öz­vegyi, a rokkantsági és a gondo­zási nyugdíjakat is érinti, illetve az árvajáradékot, összesen mintegy 1,3 millió személyt. A nyugdíj felső határa 6220 koro­na. Az emelést a Szociális Bizto­sító nyugdíjalapjából és a beteg­biztosításokból fedezik. Az álla­mi költségvetésből térített, e­gyedüli bevételnek számító nyugdíjak a létminimumtól füg­gően változnak majd. Május el­sejétől növekszik az egészség­ügyi, valamint az oktatásügyi alkalmazottak fizetése is. A 16,5-35%-os emelés 54 ezer egészségügyi dolgozót érint, a tanítók fizetése pedig 10%-kal nő. Hét százalékos béremelésre számíthatnak július elsejétől a költségvetési szféra alkalmazot­tai. A fizetésemelések 350 ezer főt érintenek, együttes költsé­gük pedig 2,120 milliárd koro­na. Nem lezárt még a 13. fizetés kérdése, erről további tárgyalá­sok folynak majd. (TA SR) A Felvidéki Polgári Mozgalom röplapja: amiről már sokan tudnak, ennek ellenére kevesen olvasták Rossz játék a lelkek békéjével Csupán némely magyar koalícióbeli pártvezető sajtóbeli elhatárolódása kapcsán értesülhetett a nyilvánosság arról, hogy a rimaszombati piacon fel­tűnt egy (egy, mint határo­zatlan névelő) röplap. DUSZA ISTVÁN Ebben valamely - magát Felvi­déki Polgári Mozgalomnak (FPM) nevező - csoport olyan felhívást tett közzé, amely a mai közép-európai geopolitikai helyzet ismeretében vagy titkos­szolgálati provokációnak, vagy egy a követeléseikkel kirobbant­ható háború vérengzéseitől sem visszariadó politikai kalandorok hagymázas agyszüleményének tekinthető. A kettő nem zárja ki egymást. A nyilvánosságra hozott tények Rimaszombatot jelölik meg a röplap első felbukkanásának he­lyéül, de ma már az is biztos, hogy a röplapot Pozsonyban is osztogatták ismeretlen szemé­lyek. Ebben a pillanatban nyil­vánvaló, hogy a szöveg szerzői két dolgot bizonyosan elértek: 1. Elhintették a gyanakvás mag­vait a szlovákiai magyarok kö­zött, hiszen természetes emberi reakció az ilyen dolgokra a má­sokkal szembeni gyanakvással reagálni. 2. Újabb ürügyet szol­gáltattak ahhoz, hogy a szélső­séges nacionalista szlovák sajtó szüntelen magyarellenes táma­dásai mellett, kampányra hasz­nálja fel a nyelvhasználati joga­inkért folytatott harcunkat tole­ranciával kezelő szlovák demok­raták ellen. Legyenek bár az ilyen röplapok szerzői elborult agyú magyarok, OLVASÓI LEVELEK Gondolatok az ankétról Engedjék meg, hogy egy pár sort papírra vessek az ankét kapcsán. Nem szoktam tollat ra­gadni és véleményt nyilváníta­ni, de most fontosnak tartom le­írni az Új Szóról, hogy jó úgy, ahogy van! Nekem, nekünk! Özvegyasszonyként nevelem, vagy éppen a titkosszolgálati praktikákat ma is felvállaló egyének, mindenesetben elle­nünk - demokraták ellen - indí­tanak támadást. Mert ténykér­dés az FPM alaptéziseiben igaz­ságtalannak mondott trianoni szerződés, ugyanakkor a mai Európa geopolitikai meghatáro­zottsága sem tekinthető mellőz­hető ténynek. És akkor eljutot­tam oda, amiről már többször ír­tam: nem ismerek olyan eszmét, elvet, erkölcsi értékrendet, ame­lyért hajlandó és képes lennék egyetlen csepp emberi vért kion­tani. Még a - legjobb tudomá­som szerint - az életemet átható keresztyén hit és liberális gon­dolkodásmód sem szolgáltatna ehhez elegendő okot. Márpedig azoknak, akik ezt a sokak által tudott, de kevesek által olvasott irományt írták, semmi sem drá­ga­Az egész Európával szembefor­duló, az Európai Unió és a NA­TO bizonyított törekvései ellen uszító szöveget végülis corpus delicti-ként közre kellene adni. Lássa mindenki, mennyire kü­lönböző dolog demokratikus jo­gokért, jogállamiságért és ki­sebbségi nyelvhasználatért har­colni, s mennyire esztelen törek­vés a magyarokat és a szlováko­kat szembeállító, az ellentéteket nem megoldó, de azokat tovább fokozó határrevíziót követelni. Most, amikor létezik egy ma­gyar-szlovák alapszerződés, s a szlovákiai magyar nemzeti ki­sebbség kulturális és gazdasági kapcsolatait Magyarországgal csupán az éppen uralmon lévő szlovák kormány döntései gátol­hatnák - ha mi hagyjuk - hasz­nosabb lenne önmagunk kishi­tűségével, szellemi igénytelen­ségével foglalkozni: elérni, hogy taníttatom két lányom. A fiata­labb épp most írja írásbeli érett­ségijét a pozsonyi Duna utcai gimnáziumban, az idősebb szin­tén Pozsonyban tanul az egye­temen, magyar-német szakon. Ilyen körülmények közt sajnos nem engedhetjük meg magunk­nak, hogy az Új Szón kívül más lapokat is rendszeresen vásárol­hassunk. Lányaim persze ritkán megveszik a Barátnőt, (évekig voltam előfizetője) az Új Nőt, a HIFI-t, de az Új Szó, az más! Lá­gyerekeink mind többen tanul­janak egyetemeken, főiskolá­kon. Az FPM-nek igencsak zava­rosak a „Felvidéki Autonómiáról (FA)" megfogalmazott elképze­lései. Hiszen még azt sem tisz­tázták a szerzők, hogy mitől te­kintik a „FA" területének az 1938-as bécsi döntés után ismét Magyarszághoz csatolt területe­ket. Az meg egyenesen tudatha­sadásos tünet, ha a „FA"-ról azt állítják, hogy „közigazgatásilag a Magyar Köztársasághoz tarto­zik". Méginkább annak látszik, ha a röplapjuk szövege alá nem a Magyar Köztársaság Alkotmá­nyában elfogadott koronás cí­mert nyomtatták, hanem a Kos­suth-címert. Ezt látva és olvasva igencsak nagy kétségei támad­nak a véleden és vétlen olvasó­A röplapot Pozsony­ban is osztogatták is­meretien személyek. iknak afelől, hogy a szerzők el­fogadják és felvállalják „mind­azon nemzetközi dokumentu­mokat, normákat, ajánlásokat, amelyek az EU-hoz való csatla­kozáshoz szükségeltetnek". Bí­zom benne, hogy már a csupán az SZTV 1 tévéhíradóját néző ember is tudja: az Európai Unió­ba csak azok az országok juthat­nak be, amelyek rendezték vi­szonyaikat szomszédaikkal, megadták a jogokat a területü­kön élő nemzeti kisebbségek­nek, és megteremtették a de­mokratikus jogállam működő intézményrendszerét. Most inkább nem részletezem, hogy a Szlovák Köztársaság mi­ért hullott ki az első körben. Sokkal fontosabb tény, hogy a nyaim csak hétvégén tartózkod­nak itthon, ezért a péntek esti program a heti Új Szó elolvasá­sa, szombaton reggel pedig ver­sengünk, hogy ki lapozza át el­sőként. Minket kielégít minden oldal írása. Mindhárman elol­vassuk majdnem minden cik­két, a gazdaság és a sport rova­ta kevésbé érdekel minket, de átnézzük azt is, drukkolunk a Kassán született teniszező kis­lánynak, és megnézzük a DAC szereplését is. Mivel a Tőkete­Magyar Köztársaságban, tudo­másom szerint, nincsen olyan számottevő politikai erő, amely akár egy határrevízió délibábos képzetéért lemondaná az EU­hoz való csatíakozást. Ezzel szemben Szlovákiában két o­lyan párt is tagja a kormánykoa­líciónak, amely programjában megfogalmazva ellenzi az EU-és a NATO-csatlakozást. Innen erednek hát azok a feltételezé­sek, hogy szlovákiai titkosszol­gálati körök írták ezt a nyilatko­zatot. Ezt azonban legkevésbé a magyartalanságok és a helyes­írási hibák látszanak igazolni. Sokkal szembetűnőbbek a tár­gyi tévedésekből levezetett kö­vetkeztetések, amelyekben az állítások szépen sorban ellent­mondanak egymásnak. Ha tit­kosszolgálati provokáció, ha bosszút lihegő magyarok hagy­mázas agyszüleménye ez a szö­veg, a lényegén mit sem változ­tatnak a felszínes olvasás után alig feltűnő nyelvi vétségek. Azt ugyanis lehetetlen nem látni, mennyire pontosan időzítették a röplap rimaszombati „piacradobását". Hiszen kitelje­sedett a szlovákiai magyarok til­takozása a szlovákiai magyar is­kolák egynyelvű bizonyítványai ellen, levelek ezrei érkeznek az ország alkotmányos tényezői­hez tiltakozva a jogfosztó Nemčok-levél és az alternatív oktatást bevezető törvényterve­zet ellen. Megalakult a Szlováki­ai Magyar Értelmiség Fóruma és a Szlovákiai Magyar Szülők Szö­vetsége, s mindezt ilyen szenny­irománnyal akarják megkérdő­jelezni. Akik nevünkben Felvi­déki Polgári Mozgalomként nyi­latkoznak, ezeket a legális ál­lampolgári kezdeményezésein­ketjáratják le. rebesi járásból származom, igen szívesen olvasom, amit arról a vidékről írnak a Régióban, mert akkor kicsit Bélyben is járok gondolatban, a bélyi kastély sorsa különösen érdekel. Na­gyon várom a napi híreket, ér­dekelnek a politikai események, főleg a hazai történések, jók a kommentárok jegyzetek. És a többi cikk is! Nagyon jó, hogy van újra Családi kör. Vida Mária Szap

Next

/
Oldalképek
Tartalom