Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-10 / 82. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 10. Lépés kelet felé TUBA LAJOS Szlovákia a volt keleti blokk országai közül az egyetlen, amely nem fordított hátat Oroszországnak - jelentette ki Pe­ter Stanek, az új pénzügy-minisztériumi államtitkár. A mečia­ri gazdaságpolitika egyik elméleti frontemberének a kor­mányba való belépésekor azt hittünk, hogy Jozef Magulánál csak jobbat kaphatunk, de egyelőre csak a fent említett típusú kijelentésekkel, illetve a revitalizációnak nevezett nehezen ér­telmezhető valamivel szolgált. Persze azért Stanék nem beszélt a levegőbe, hiszen két hét múlva történelmi látogatást tesz hazánkban Viktor Cserno­mirgyin orosz kormányfő. Az orosz exportbevételek legalább egyharmadát produkáló gázipari lobby fő képviselője a szlo­vák tranzitszállítások bekebelezésével pontot tesz kétéves ki­tartó igyekezete után. Szlovákia viszont könnyen keresztet vethet nyugati piacai nagy részére. Először tavaly novemberben Babicsev orosz mi­niszterelnök-helyettes látogatása után vettük a hírt, hogy Mečiarék Moszkvának beterjesztették a kétoldalú kereskede­lem liberalizációjára vonatkozó memorandum javaslatát. Ezt ugyan memorandumnak hívják, de megfigyelők szerint való­jában egy szerződés jeleit tartalmazza - és éppen ez a veszé­lyes benne. Egy orosz-szlovák szabadkereskedelmi övezet de facto kialakításával ugyanis Mečiarék Szlovákia szinte min­den más irányú ilyen kötelezettségvállalását megsértenék. Tették ezt már azzal is, hogy az érvényes társulási szerződé­sek ellenére a memorandum szövegét nem konzultálták az EU illetékes bizottságával és a CEFTA-országokkal sem. Tény, demagóg szinten lehet idézni számokat annak illusztrálására, mennyit is nyerünk, ha elmarad az orosz vám. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy a szlovák gazdaságot az EU-, il letve a CEFTA-országokba irányuló kivitel tartja a víz felett, és ennek kockáztatása soha meg nem bocsátható felelőtlen­ség. Arról nem is beszélve, hogy szabadkereskedelmi övezetet a WTO (Világkereskedelmi Szervezet) tagállamai csak egy­más között létesíthetnek. Márpedig a rejtett támogatások és korlátozások áttekinthetetlen szövevényét alkalmazó Orosz­országgal kapcsolatban még megbecsülni sem lehet, hogy mi­kor válik ennek a szervezetnek tagjává. KOMMENTÁR JEGYZET Aranyláz POLÁK LÁSZLÓ Újabban egyre gyakrabban olvasom és hallom azt a nosztalgiával teli kifejezést, hogy Cseh-Szlovákia. Igen, így, kötőjellel, ami egy törté­nelmileg kodifikált írásjel. Na persze, ha egymás után írják le a két nép nevét, ez korántsem jelenti Csehszlo­vákia restaurálását. Szó sincs róla, ámbár az önálló Szlová­kiák történelmében az öt-hat év meglehetősen kritikus szám, hisz az előd, az „úgy­nevezett" kb. ennyi ideig bír­ta a történelmi viharokat. Ne tessék holmi gyanús történel­mi párhuzamokra gondolni, bár napjainkban is időszerű az 1939-es graffito: „minden drága, vissza Prága". Ám most az aranylázról van szó, amelynek ezúttal semmi kö­ze Jack Londonhoz vagy Chaplinhez. Az aranyláz szlovák kormánykörökből in­dult, és bármilyen meglepő, a NATO-tagsággal kapcsola­tos. Miután kiderült, hogy a majdnem ötéves, tehát óvo­dás mércével nagycsoportos Szlovákia a NATO nevű ovi­ban továbbra is kiscsoportos marad a lengyelekkel, ma­gyarokkal és csehekkel ellen­tétben, Vladimír, a második, előállt az aranytromffal. Azt mondta, a csehek se legye­nek nagycsoportosok, mert „lógnak" nekünk, mármint Szlovákiának az arannyal. Értsd ez alatt azt, hogy Prága visszatartja a szlovák ara­nyat, ergo: nem rendezte a viszonyát szomszédjával, te­hát nem lehet a NATO tagja. Ha mi nem, akkor ti sem, s következhetne a példabeszéd a szomszéd döglött tehe­néről. Annyit tudok, hogy ez az arany nem fogkoronálciioz kell, hanem inkább a szlovák korona fedezetéhez. Azt is értem úgy-ahogy, miért tört ki pont most a szlovák arany­láz. Most vált nyilvánvalóvá, hogy Vladimírék nem men­nek Madridba, míg a többi vi­segrádinak már rég megvan a repülőjegye. Na, erre jött az elmúlt napokban a szlo­vák kormány az aranyfúró­val: Csehország nem lehet NATO-tag, amíg a nagy rakás nemes fémet Pozsonynak vissza nem adja. Mert ha nem, rendezetlen a viszonya közvetlen szomszédjával, s ez kizáró ok. Ha mi nem me­gyünk Madridba, ti se men­tek, Václavok. Lehet, hogy a mostani aranyláz még az ara­nyidai forgatókönyv része? Képzeljék csak, ha Prága ki­adja a nemes rudakat, arany­ból lesz még az úthenger is. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika -(5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. TALLÓZÓ - Láfom, szomszéd, hogy szép lassan maguk is legaty ásod nak... (Barát József karikatúrája) Amit a parlament által elfogadott új foglalkoztatási törvényről tudni érdemes Mennyit fizetünk a munkahivatalnak? A parlament a múlt év vé­gén hagyta jóvá a foglal­koztatásról szóló 387/1996-os számú tör­vényt, amely megszüntette az eddigi 1/1991. számú, foglalkoztatásról szóló jo­gi normát és a foglalkozta­tási alapról szóló 10/1993-as jogszabály egy részét. BERNÁTH SZILVIA Az új törvény a Munka Törvény­könyve mellett a másik legfon­tosabb jogi rendelkezés a mun­káltatók és a munkavállalók szempontjából. Foglalkozik egyebek mellett az újonnan lét­rehozott Nemzeti Munkaügyi Hivatal feladataival, szerkezeti egységeivel és gazdálkodásának lehetőségeivel, meghatározza a foglalkoztatottsági jog fogai mát, felsorolja a nyilván tartásba vehető személyek sorát és a nyilvántartásba vétel feltételeit, továbbá kimondja, ki mikor és mennyi ideig jogosult munka­nélküli-segélyre, illetve megha­tározza a fizetendő biztosítási díj nagyságát. Mivel a foglalkoztatási alap he­lyett ezentúl a Nemzeti Munka­ügyi Hivatal törzsalapjába fizet­jük a biztosítási díjat, érdemes felhívni a figyelmet néhány vál­tozásra, illetve feleleveníteni néhány, a közérdeklődésre szá­mot tartó információt. Az NMH járási és kerületi mun­kaügyi hivatalai végrehajtó szervként működnek, s a hivatal képviseleti szervei a vezetőség, a felügyelőtanács és az igazga­tási bizottságok. A vezetőség 15 tagú, ebből öt tag képviseli a munkavállalókat, öt a munka­adókat és öt az államot. A ve­zetőség elnöke a munka-, szoci­ális és családügyi miniszter. Az alkalmazottak biztosítási já­rulékként a kivetési alap egy, a ... meghatározza a munkanélküli segély nagyságát. munkaadók a kivetési alap há­rom százalékát fizetik. Az önálló kereseti tevékenységet folytató személyek (vállalkozók, magán­gazdák, az egyes kamarák tagjai stb.) és munkatársaik az eddigi 4 helyett három százalékot fi­zetnek. Az alkalmazottak eseté­ben a kivetési alap meghatáro­zásához az előző naptári hónap a meghatározó időszak, az önál­ló tevékenységet folytatók szempontjából az 1997-es esz­tendő első felében az 1995. évi bevétel a döntő, a július 1-je és december 31-e közti időszakban pedig az előző, vagyis az 1996. év az ún. meghatározó időszak. A nyilvántartásba vett munka­nélküli jogosult a munkanélküli segélyre, amennyiben az elmúlt három év során legalább 12 hó­napon keresztül fizette a biztosí­tási illetéket. A törvény meghatározza a mun­kanélküli-segély nagyságát is, valamint a támogatási idő hosszát. Ez hat, kilenc vagy 12 hónap, a biztosítási illeték fize­tésének időtartamától függően. Mivel ezt a fajta biztosítási ille­téket tulajdonképpen csak 1997. január l-jétől fizetjük, a munkanélküli-segély folyósítá­sának időtartama a munkavi­szonyban eltöltött évek számá­tól függ. Amennyiben ez az idő 15 évnél kevesebb, a támogatási idő hat hónap, 15 és 25 év kö­zött 9 hónap, 25 év felett pedig 12 hónap. A munkanélküli- se­gély legfeljebb a minimálbér 1,8-szerese lehet. A szerző a Komenský Egyetem negyedéves joghallgatója. DER STANDARD Az osztrák lap újságírója úgy ér­zékelte Kovács László magyar külügyminiszterrel folytatott beszélgetése alatt, hogy a ma­gyar külügy vezetője erőtelje­sen bírálja a szlovák kormányt. A szerdán megjelent cikk sze­rint - amely nem tartalmaz idé­zeteket, csak tartalmilag ismer­teti a beszélgetést - Kovács úgy vélte: Szlovákia a kisebbségi jo­gok terén nem tartja be a Ma­gyarországgal kötött alap­szerződést, és a pozsonyi kor­mány olyan lépéseket tett, ame­lyek nincsenek összhangban az ENSZ és az Európa Tanács által meghatározott emberi jogi ka­talógussal. A külügyminiszter főleg azt nehezményezte, hogy nem biztosított a magyar ki­sebbség anyanyelvhasználata az iskolákban és a hivatalok­ban. LE FIGARO Mihail Gorbacsov volt szovjet államfő ellenzi a NATO bővíté­sét, szerinte inkább olyan szerződés kötésére lenne szük­ség, amelyben a két fél kölcsö­nösen garantálná Európa kato­nai biztonságát a NATO határa­in túl is. Gorbacsov a francia lapnak adott interjúban azzal indokolja elképzelését, hogy a bővítést Moszkva fenyegető ve­szélyként értékeli, s ez meg­kérdőjelezheti Oroszország de­mokratikus fejlődését, illetve mindazt, ami a hidegháború be­fejezése óta végbement. - Ki fe­nyegeti a NATO felé rohanó Csehországot, Lengyelországot, Magyarországot, s ha valóban létezik veszély, miért nem tart sürgősen ülést a probléma meg­vitatására az ET és az ENSZ? A hidegháború alatt senkinek sem jutott eszébe, hogy sürgesse Ausztria, Svédország vagy Finn­ország NATO-belépését. Most azt akarják egyesek bizonyítani, hogy a Szovjetunió szétesése után Oroszország (amely igyek­szik a Nyugat partnerévé válni) veszélyt jelent? - tette fel a kér­dést Gorbacsov. A volt szovjet államfő végül arra emlékeztet, hogy 1990-ben Párizsban a földrész országai aláírták a ha­gyományos fegyverek csökken­téséről szóló chartát, és Orosz­ország garanciát kapott a NATO kibővítésének elkerülésére. PRAVDA Az új területi beosztás állítólag a lakosság hivatalos ügyeinek intézésén hivatott könnyíteni. Állítólag, mert ez a szándék bát­ran megkérdőjelezhető. Csak egyetlen példa a számtalan kö­zül. Dušan Cína, a kassai kerü­leti hivatal elöljárója kódolt mágneskártyával nyitható ajtó­kat szereltetett fel hivatalában, így az ügyfél, hacsak nem alkal­mazott is, be sem tud jutni a hi­vatalba. Az ügyintézés könnyí­tésének meglehetősen bizarr formája ez, hiszen egy hivatal nem tartozik a legnagyobb tit­kokat őrző intézmények közé ­írja a lap jegyzetírója. OLVASÓI LEVELEK Önpusztítás Éberhardon Még az 50-es években az alapis­kolában Éberhard község nagy szülöttjétől, néptanítójától hal­lottam a következő, az egész életemen át kísérő, örökké érvé­nyes alapigazságot: „Hit és nemzeti öntudat nélkül az em­ber gerinctelen!" E kettő, em­bert szabályozó alapigazság elutasítása a gerinctelenség for­rása. A gerinctelenség pedig forrása az önasszimilációnak is. A háború után nálunk egy ké­zen könnyedén megszámlálha­tó volt a nem magyar nemzeti­ségűek száma. És ma? Már arra is felfigyelek, ha Éberhardon magyarul hallok gyereket be­szélni. A meglévő csonka, üres­ségtől kongó magyar iskolában vajon magyar nemzetiségűek­nek vagy magyarul beszélő szlováknak nevelik a diákokat? A község főutcája pedig a hábo­rú utáni szlováldai magyarság nagy ellenségének, a kitelepítés egyik úttörőjének, Ludvík Svo­boda tábornoknak a nevét viseli még 1997-ben is. E híres utca­nevet az eredeti szerzők „elv­társurak", helybeli magyar kép­viselők védelmezik. Ezzel a fi­togtató, önpusztító magatartá­sukkal fejezik ki lojalitásukat a többségi nemzethez. Ez volna nemzeti öntudat ébresztésének éberhardi formája? Nagy János Éberhard A legdrágábbat adják Megható ünnepség keretében tartotta meg március 27-én a Vöröskereszt pozsonyeperjesi szervezete az évzáró taggyűlé­sét. Az iskolások versekkel kö­szöntötték a résztvevőket, a véradást Győri Ilona véradás­szervező értékelte. Megköszön­te a résztvevők szívből fakadó jóságát, az 1996. évben 42-en összesen 82-szer adtak vért, té­rítésmentesen. Négy aranyér­mes (Molnár Miklós, Hrabár Pál, Hakszer József, Kaprinay Sándor), 15 ezüstérmes, 7 bronzérmes és 16 ifjú véradónk van. A községi hivatal is nagyra értékeli ezt a nemes cselekede­tet, hiszen a képviselők jóváha­gyásával a véradók 10-15%-os adókedvezményben részesül­nek. A legdrágábbat, a semmi­vel sem pótolható vérüket ad­ják, és nem kérnek érte semmit. Sokszor a munkáltatójuk sem téríti meg napi bérüket, vagy szabadságuk terhére engedik el őket vért adni. Győri Ilona Pozsonyepeijes

Next

/
Oldalképek
Tartalom