Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-05 / 78. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 5. VENDÉGKOMMENTÁR Füstbe ment utazás Csehországban nem sok könnyet hullattak, amiért Mečiar lemondta a hónap kö­zepére tervezett prágai láto­gatását. A négy évvel ezelőtti kettéválás óta ez lett volna az első hivatalos szlovák minisz­terelnöki vizit Prágában, és ez önmagában is jól érzékeitéti, mi­lyenek a gyakor­latban az oly so­kat hangoztatott „átlagon felüli" kapcsolatok Prága és Pozsony között. Hasonlóak, mint jelenleg a szlová­kiai magyarság „európai normá­kat meghaladó" jogai. A lemon­dást Pozsony azzal indokolta, hogy Csehországban Szlová­kia-ellenes kampány folyik. Nos, aki figyeli a cseh politi­kai életet, és olvassa a cseh sajtót, tudja, hogy ez az állí­tólagos kampány egyáltalán nem újdonság. Természetes tájékoztatásról és a tények értékeléséről van szó. A cse­hek kívülállóként is rendsze­resen elemzik a szlovákiai fejleményeket, s nevetséges elvárni tőlük, hogy minderről a Slovenská republikáéhoz hasonló véleményük legyen. Ami a cseh politikusokat ille­ti: még most is inkább tartóz­kodóak a szlovákiai helyzet­tel kapcsolatban, s csak hébe­hóba ejtenek el egy-egy bírá­ló szót. Ez is természetes. A DSZM téglamezei nagygyűlé­Kokes János sein vezető szlovák politiku­sok szájából gyakran elhang­zó, érzelmileg túlfűtött, erő­sen csehellenes nyilatkozatok csehországi változatai errefe­lé ismeretlenek. Prága most úgy véli, hogy a Mečiar-láto­gatás lemondását, illetve a szlovák kormány nyilatkozatát ar­ról, hogy a szö­vetségi vagyon elosztásának ren­dezetlensége mi­att bepanaszolja Csehországot Brüsszelben, és ezzel megnehezí­ti Prága felvételét a NATO-ba, nem kell túl komolyan venni. A szövetsé­gi vagyonnal kapcsolatban Mečiarék nem hajlandóak el­ismerni, hogy Csehországnak is vannak követelései, és Prá­ga azon javaslatát is elutasí­tották, hogy a múltat a jelen­legi állapot szerint zárják le, ami meg a cseh fél számára jelentene veszteséget. Ami pedig a NATO-t illeti: min­denjel arra vall, hogy Szlová­kiának már nincs esélye a tagságra az első körben, s Mečiarék számára nem könnyű megmagyarázni ezt a komoly külpolitikai kudar­cot. Csehországban ezért úgy vélik: a Mečiar-látogatás el­halasztása csak egyike a figyelemelterelő manőve­reknek a szlovák kormányko­alíció számára felettébb kel­lemetlen valóságról. JEGYZET Sovinizmus és piaca FEKETE MARIAN 1989-ben a pártállam ellen lázadozva, a demokrácia és a szó­lásszabadság mellett rendszerváltást, piacgazdaságot is köve­teltünk. Sohasem gondoltuk viszont, hogy Szlovákiában az egyik legkelendőbb áru a sovinizmus lesz. Az első magyarel­lenes kiadványokat, lapokat (Nový Slovák, Koridor) még ma­gánpénzbőljelentették meg. Olvasói tábort nem igazán tud­tak kialakítani maguknak, így rövidesen megbuktak. Kiegyen­lítetlen milliós számláik pedig közvetve az állami költségve­tést terhelték, pl. a Koridor megközelítőleg 9 millióval tarto­zott a Danubiaprint állami nyomdának. Hasonló módon je­lent meg a Slovenská republika napilap is. A Pro Slovakia alapban és a kultuszminisztériumban végzett ellenőrzésről szóló, tegnapelőtt kiteregetett jelentés tanúsítja: a Mečiar­kormány nemcsak vevő a soviniszta kiadványokra, hanem közvetlenül is támogatja ezeknek a nemzetiségi és faji alapon uszító kiadványoknak a megjelentetését. A támogatás a szer­kesztőikre is kiterjed, mert legalábbis elnézte nekik a célirá­nyos állami dotáció hűden kezelését, azt, hogy állami pén­zekbőljavíttatták saját gépkocsijukat, vásároltak maguknak italt, porszívókat, függönyöket. Az állami költségvetési eszkö­zök felhasználását törvény szabályozza. Az említett jelen­tésből nyilvánvaló: az adófizetők pénzét egyáltalán nem arra használták fel, amire kapták. Másutt, jogállamban a sok mil­lió elherdálása után még azt az esélyt sem kapnák meg, hogy szabadlábon védekezzenek, jogállamban soviniszta beállított­ságú embereket nem bíztak volna meg nemzetiségi lap kiadá­sával, nem tették volna lehetővé, hogy a magyar kultúra tá­mogatására szánt összeget egy magyargyűlölő lap szerezze meg. Tegyük még hozzá: a sovén kiadók egyike úgy szerzett majd 9 millió koronát, hogy a „Tiszta kezek" korrupció- és sikkasztásellenes programját népszerűsíti majd. SSI Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a Me­diaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. APA ( G^rE^esy rd/oir L£"BE>» ITT SrAL^f-ll ILLAT VAM JEGYZET Van gáz gáz van! Mai dél-szlovákiai helyzetkép. (Szalay Zoltán rajza) Mire fordították a Pro Slovakia alap nemzetiségi kultúrára szánt pénzeit? Arcátlan költekezés Bizonyára emlékeznek még a Miért? című plakát­ra, amelyet nem is olyan régen terjesztettek Po­zsony, Kassa és más váro­sok utcáin. Azokra a szó­rólapokra, amelyek elhe­lyezését fasisztoid és uszí­tó voltuk miatt az illető vá­rosok polgármesterei be­tiltották. GÁGYOR ALlZ Az említett plakát csak egy kiad­vány a sok közül, amelyet a Pro Slovakia alapból pénzeltek, méghozzá a nemzetiségi kultú­rára szánt keretből. A napokban napvilágra került számvevőszé­ki jelentésből, amelyhez szer­kesztőségünk is hozzájutott, ki­derült, hogy a Miért? kiadója, a Kubko Goral társaság más fur­csaságokat is művelt az állami alaptól kapott pénzekkel. Elöljá­róban még annyit: az el­lenőrzésre a múlt év tavaszán került sor, a számvevőszék két munkatársa a kultuszminiszté­rium 1995-ös pénzügyi gazdál­kodását ellenőrizte. A Pro Slo­vakia nemzetiségi kultúrára szánt pénzeket elosztó bizottsá­ga által jóváhagyott pályázatok közül az ellenőrök szúrópróba­szerűen négyet választottak ki. A Salus Kft.-t, amely a Slovens­ká Republikát adja ki, az időköz­ben privatizált Danubiaprint ál­lami vállalatot, amely a Hlas ľudu nemzetiségi mellékletének megjelentetését pályázta meg, a pozsonyi MARK/BBDO társa­ságot, amelynek kétórás multi­mediális programot kellett vol­na összeállítania, illetve a Kub­ko Goral kiadót, amely a nemze­tiségi sajtóra, kiadványokra, to­vábbá a Megértés (Porozume­nie) elnevezésű projektre és a nemzetiségek ellen uszító Slo­OLVÁSÓI LEVELEK Csapda naivaknak Az emberünk örült, hogy ké­pesítésének megfelelő munka­körbe került. Igyekvő és fejlődőképes volt, felettesei meg voltak elégedve vele. Amint múltak az évek, észre kellett vennie, hogy kevesebb a munka. Emberünk tanácstala­nul téblábolt a munkahelyén. Amikor már nagyon kínosan érezte magát, pályázati felhí­vást fedezett fel - munkaerőt venskýjuh kiadványra a kurató­rium által javasolt 5,65 millió helyett összesen 8,95 millió ko­ronát kapott. Maradjunk az utóbbinál, a Kub­ko Goral kiadónál, amely az el­lenőrök jelentése szerint a leg­önkényesebben rúgta fel az ér­vényes gazdálkodási jogszabá­lyokat, költekezett kénye-kedve szerint a célirányos, tehát szigo­rúan meghatározott felhaszná­lású keretből. Az ellenőrök a negyvenből kilenc oldalon csak e kiadó gazdálkodását elemzik, íme néhány mazsola. Kiderült, hogy a kiadó több eset­ben is felrúgta a közbeszerzésről szóló törvényt, magyarán: más célra használta fel a célirányos Patakokban folyt álla­mi pénzből az alkohol is... pénzeket. Eklatáns példa a Meg­értés projekt, amelynek a kiadó és a Pro Slovakia közötti szerződés értelmében „a kor­mány programjával kapcsolatos feladatok, így a nemzeti egész­ségvédelmi, a „Tiszta kezek", a kábítószer-ellenes kormány­programok stb. nemzetiségek körében történő ismertetése, népszerűsítése" lett volna a fel­adata. Ehelyett a kiadó adásvé­teli megállapodást kötött Gabri­el Filo reklámügynökségével 10 ezer reklámkiadvány megvéte­léről - darabja 120 korona volt -, amely tulajdonképpen csak egy cégismertető. A Kubko Go­ral kiadó megsértette a célirá­nyos dotációra vonatkozó törvé­nyeket azzal is, hogy számítógé­pet, sokszorosítót, faxot és szoftvert vásárolt, tehát beruhá­zott 164 ezer korona értékben a Megértés projekt terhére. A Slo­venský juh kiadásaihoz csapta ­keresett egy kft. Emberünk megnyerte a pályázatot, ám amikor a szerződéskötésre ke­rült sor, majd sóbálvánnyá vál­tozott. Először is: 30 százalék­kal alacsonyabb alapfizetést ígértek, mint amennyit hirdet­tek, és a többi feltétel is alapo­san meg volt nyirbálva. Van ilyen? Van. Kedves barátunk, csak a naiv alakok nem veszik észre, hogy ez már össznépi társasjá­ték. A kft., azaz a korlátolt fe­lelősség nem terjed az ígéretek megtartásáig. Győri Sarolta Szepsi talán már mondani is fölösleges, hogy törvénysértően - saját gép­kocsijának javítási költségeit (17 800 Sk), továbbá a Sony au­tórádió (7864,50) és a karnis (1240 Sk) számláját. A Megér­tésből fedezte dr. Ján Kubáň ki­adótulajdonos például a ripor­termagnót (5921 korona), a két Casio zsebszámológépet (9380 Sk), a számológépet (2250 Sk), a Siemens porszívót (5460), az üzenetrögzítős telefont (8450 Sk), a telefoncsatlakozót (58 Sk), a Polaroid és az Olympus fényképezőgépeket (13 370 Sk), az autóriasztó beszerelését (29 375 Sk) vagy a Slovakia plus 4. plenáris ülésének 450 koro­nás részvételi költségeit. A szer­kesztőség és a kiadó bérköltsé­geit, jutalmait is az állami dotá­cióból fedezte. A taxiszámlákkal és a szolgálati gépkocsikkal sem volt minden rendben. Az el­lenőrök rájöttek például arra is, hogy a kiadó tulajdonosa egy­időben taxival és szolgálati gép­kocsival is megtett egy több na­pos és több száz kilométeres utat. Legalábbis így könyvelte el a számlákat. Nem csupán a Pro Slovakia ki­sebbségi kultúrára szánt pénzei­nek a felhasználását ellenőriz­ték. A többi bizottság által jóvá­hagyott projektekben is találtak kivetnivalót, de korántsem any­nyit, mint a kisebbségi kultúrára vonatkozó projektek esetében. Egy példa a sok közül: a Slova­kia plus szlovák értelmiségi fó­rum egyik állami pénzekből térí­tett rendezvényén például két­szer annyi reggelit, ebédet, va­csorát számoltak el, mint ahány vendég megfordult a rendezvé­nyen. Patakokban folyt állami pénzből az alkohol is - a ven­déglátóhely számlája szerint 16 üveg borókapálinka, 28 fiaskó brandy és egy palack keserűpá­linka fogyott el. Pofa szerint? A középkorú polgárok közül bi­zonyára kevesen gondolták, hogy a rendszerváltás után kö­nyöradományra szorulnak majd, hiszen azelőtt volt ren­des munkájuk, és meg is fizet­ték őket. Eljött a bársonyos for­radalom, amelyet ők is üdvözöl­tek, de nem sejtették, milyen kálvária vár rájuk a mindennapi betevő falat biztosításáért. Pe­dig sokakkal ez történt. Ismerek olyan személyt, aki becsülettel ledolgozta a harminc évet, fi­zette az ilyen-olyan adókat, s most mégis olyan helyzetbe ke­TUBA LAJOS Két évvel ezelőtt a Mohi Atom­erőmű befejezéséről szóló dön­tést a Szlovák Erőművek úgy vitte keresztül, hogy a nyilvános vita során nem sikerült bizonyí­tania a megoldás gazdaságossá­gát. Megtehette ezt, mert élvezte Ján Ducký gazdasági miniszter nyílt támogatását. Ő később az egészre egy Moszkvában aláírt egyezménnyel tette fel a koro­nát, amely az orosz fél számára a fűtőelemek szállítására kizá­rólagos jogot biztosít az összes hazai atomerőműben. Az urán­szállításra annak idején kiírt nemzetközi pályázat kiértékelé­sére a közvélemény azóta is hiá­ba vár. Ducký később egy évre vissza­vonult a parlamentbe, utóda a miniszteri bársonyszékben épp a villamosművek vezérigazga­tója lett. Kedd óta viszont a cég legnagyobb konkurensének, a gázműveknek az élén áll. Az ugyanis egyértelmű, hogy ami­kor majd napirendre kerül a ki­öregedő bohunicei blokkok he­lyettesítése, a 3. és 4. mohi blokk egyetlen valós konkuren­sei a nagy gázvezeték mellé szánt gőz-gáz ciklusú erőművek lehetnek. Ebben a helyzetben érdekes lesz megfigyelni, miként visel­kedik majd a korábban az atom­energetikában utazó Ducký. Addig azonban még eltelik né­hány év. Nyilvánvaló, hogy a DSZM-hű nagypolitikai lobby kulcsembe­rét más miatt tették az ország legnagyobb és legnyeresége­sebb vállalatának élére. A gázművek vezetésének nem azért kellett távoznia, mert, mondjuk, kiállt volna a közsé­gek mellett, amelyeknek a pénzügy-minisztériumi beavat­kozás miatt nem fizette ki a kö­zépnyomású vezetékek költsé­geinek fedezésére korábban be­ígért kétmilliárd koronát. A vita a tranzit gázvezetékről folyt, amely a nyugatra szánt orosz gáz szállításáért beszedett dí­jakból mesebeli nyereséget biz­tosít a cégnek. Akkorát, hogy arra már az oroszországi Gazprom is sze­met vetett. A technika egyelőre nem ismert, de régóta nyílt ti­tok, hogy Ducký elődje, Arpád Demko vonakodott lefeküdni a Gazpromnak. Április végén Pozsonyba érke­zik Viktor Csernomirgyin orosz kormányfő, aki mellesleg az orosz gázipari lobby legismer­tebb képviselője. Akkor majd ki­derül, hogy milyen sorsot szán­nak Mečiarék az ország legna­gyobb és legbiztosabb bevételi forrásának, illetve miként épül ki az orosz cég közép-európai stratégiai bázisa. A gázművek vezetésétől már nem kell tartaniuk, és egyre in­kább nyilvánvalóvá válik az is, hogy a gáz tárolását biztosító Nafta Gbely is „megfelelő" ke­zekben van. rült, amit enyhén szólva is csak siralmasnak lehet nevezni. Amit az állam most nyújt neki kö­nyöradományként, az a megél­hetéshez kevés, az éhenhalás­hoz sok. Megértené a helyzetet, ha másnak sem jutna több. De rendszeresen jár a munkahiva­talba, és bizony elszorul a szíve, amikor a többiektől, főleg a fia­taloktól hallja, hogy ők ugyan egy napig sem dolgoztak, mégis pár ezer korona üti a markukat. Akaratlanul is felvetődik az em­berben a kérdés, hogy nem po­fa szerint osztogatják-e a pénzt. Nagy András Szimő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom