Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-29 / 98. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 29. KULTÚRA 9 Egyházi és világi zeneművekkel, Bartók- és Kodály-dallamokkal ünnepelt a somorjai vegyes kar (Vissza)pillantás a Hídra Somoija. Huszonöt éves a somoijai Híd vegyes kar. Negyed-százados évfordulójukat szombaton este hangversennyel ünnepelték a somoijai művészeti alapiskola koncerttermében. TALLÓSI BÉLA' A Híd születését attól fogva számítják, és tevékenységét azóta rögzíti a krónikás, Kotiersz Mária, amikor Cséfalvay György alapítótag, a kórus elnöke felkereste Pokstaller László karnagyot azzal a kéréssel, vezesse azt az énekkart, amely annak idején a magyar alapiskola pedagógusaiból alakult. „Mivel úgy láttam, komolyan veszik az éneklést, elvállaltam annak ellenére, hogy a zenét az ideig más területen műveltem - mondja Pokstaller László. - A pozsonyi konzervatóriumban trombitaszakon végeztem, majd a fúvószenekart vezettem, később pedig a zeneiskolában tanítottam." Cséfalvay György elmondta, a kórus akkor olyan szinten énekelt, hogy úgy érezték, az „Az itt élő magyarság kultúráját képviseljük." élére komoly szakemberre van szükség. Pokstaller László 1972ben elfogadta a karmesteri posztot. Ekkor - huszonöt éve vette fel a vegyes kar a Híd nevet. Múltak az évek, és ahogy a krónika is mutatja, negyedszázada folyamatosan énekeinek. „Elsősorban magunknak, mert szeretünk énekelni. A kórus életében azok a mozzanatok voltak fontosak, amikor kapcsolatokat építhettünk ki külföldi kórusokkal - mondja Hecht Anna karnagy. - Magyarországon, Bécsben vendégszerepeltünk, Hollandiában két alkalommal vettünk részt egyházi zenei fesztiválon. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, s ez továbbtanulásra ösztönöz bennünket. A női karban sok a pedagógus, zeneileg nagyon fogékonyak, ezért külön női kari számokat is betanulunk. Ez aztán az egész kórust tanulásra ösztönzi. Kutya kötelességünk támogatni a kórustagokban ezt a fejlődniakarást." Van értelme, mert ahogy Nagy Pétertől, a kórus szervezőtitkárától megtudtuk, a Híd Somorján mindig telt ház előtt szerepel. „Megvan az állandó közönségünk. Ezért készülünk öntudatosan a hagyományos tavaszi, őszi hangversenyeinkre és természetesen a külföldi szereplésekre is. Somoija és a környék közönsége már azt is megszokta, hogy rendezvényeinkre más kórusokat is meghívunk." „Tulajdonképpen a családtagokból verbuválódott az első közönség, aztán lassan-lassan kibővült. A kórust a Csemadok-tagság is felvállalja . Vannak olyan Csemadok-rendezvények, amelyeken az énekléssel a kórus olyasfajta töltetet is meg tud szólaltatni, amit prózában nehezebb lenne elmondani. Ilyenkor érezzük a rezonanciát a somorjaiakban." Postaller László karnagy is egyetért azzal: valóban az lenne az elsődleges kívánság, hogy a kórustagok azért járjanak énekelni, mert igénylik a színvonalas kórusmuzsikát. „De nagyon fontos azt az elkötelezettséget is tudatosítanunk mondja -, hogy a városunkat és szélesebb hazánkat, a Csallóközt, az itt élő magyarság kultúráját képviseljük. De ugyanúgy terjesztjük a szlovák zenei kultúrát, valamint a külföldi, az európai zenei értékeket is. Arról is szólnunk kell, hogy a kórustagság nagyon jó közösséget alkot. Ám ahhoz, hogy ezt a közösséget összetartsuk, szükségünk van a fellépésekre." Erre ma már nemcsak a különféle koncerttermekben van lehetőség, a templomokban is. A Híd ezt ki is használja. „A kórus úgy érzi, vissza kell térni a templomba, mert az az akusztika rendkívül előnyös a kóruséneklés számára - mondja a karnagy asszony. - Az a közeg a kóruséneklés igazi közege. Az egyházi zene az európai kultúra nagy területe, s örvendetes, hogy ez az óriási érték most visszatér." Szombaton este, az ünnepi koncerten az is kiderült, hogy az alapítótagok közül tízen még ma is ott vannak a karban. „Szerencsére a fiatalok, a gimnazista lányok számára is vonzó a Hídban énekelni" - vélekedik Hecht Anna. Az viszont az ünnepi hangversenyen is feltűnt, hogy fiatal férfihangból kevesebb van. „Úgy kell énekelnünk, hogy necsak a lányok, hanem a fiúk is eljöjjenek közénk. Egyre jobb kórussá kell válnunk" - mondja Hecht Anna. Ehhez, ahogy az évek során tapasztalták, hangyaszorgalom, mérhetetlen kitartás, türelem és tolerancia kell. Aki esetleg nem ismeri még a Híd vegyes kart, vagy nem tudott elmenni az ünnepi koncertre, mostantól otthon is belehallgathat a repertoárjukba. Az évfordulóra ugyanis hangkazettát adtak ki, amelynek egyik oldalán egyházi, a másikon világi művek - zsoltárok, Bartók-népdalfeldolgozások, Kodály-művek - szerepelnek. „Én a magam részéről úgy értékelem a felvételt - szól Hecht Anna -, hogy egy amatőr kórus kazettája tulajdonképpen emlék, amely azt mutatja, hogy most így működik a kórus, s ebből, illetve innen akarunk továbblépni." Zárszóként csengenek ehhez a Csemadok somoijai városi szervezete elnökének, Limpár Péternek a szavai: ,Azért vagyunk, hogy megteremtsük a kórus működésének a feltételeit" Magyar pásztorok zenei hagyományai Nyitra. Ma este tizenkilenc órakor folytatódik a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Nyitrai Főiskolai Alapszervezetének, a Juhász Gyula Ifjúsági klubnak, valamint az Illyés Közalapítványnak a Nyitrai Magyar Akadémiai Esték előadás-sorozata. Juhász Zoltán előadásának címe: Magyar pásztorok zenei hagyományai.Az előadást követően éjfélig táncház lesz, melyhez a dunaszerdahelyi Zöld Pántlika zenekar szolgáltatja a zenét. Az előadás helyszíne ezúttal a Hospodárska utcai kollégium nagyterme, (ú) Helyreigazítás Tegnapi, április 28-ai számunkban A győztesek sem örültek igazán címmel jelent meg tudósításunk a Tompa Mihály Versés Prózamondó Verseny eseményeiről, a Rimaszombati Városi Művelődési Házban tartott eredményhirdetéséről. A győztesek névsorába sajnálatos módon hiba csúszott. A versmondók I. kategóriájában a harmadik helyezést nem Gray Lilla, hanem GARAY Lilla szerezte meg. Olvasóink és az érintett szíves elnézését kérjük. SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Balettest (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Lorenzaccio (19) KIS SZÍNPAD: Demokraták (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Ványa bácsi (19.30) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Az aranyember (9.30, 14) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Yvonne (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Dante pokla (am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Az ördög maga (am.) 18 Larry Flynt, a provokátor (am.) 15.30, 20.30 MLADOSŤ: Túlélni Picassót (am.) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: 101 kiskutya (am.) 16, 17 Michael Collins (am.) 20 Ragadozók (am.) 18.30 Kingpin (am.) 18 Kolja (cseh) 17.30 Mind egyformák (ol.-am.) 20.30 Pret-A-Porter (am.) 20 Játék az almáért (cseh) 20.15 YMCA: A Jedi visszatér (am.) 15.30,18, 20.30 TATRA: Egy hölgy arcképe (ang.) 15.30, 18, 20,30 ISTROPOLIS: Jerry Maguire (am.) 15, 17.30, 20 Gyilkos gyógymód (am.) 17, 19.30 Dante pokla (am.) 18, 20.30 KASSA DRUŽBA: Jeny Maguire (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Sleepers-A pokoli lecke (am.) 16,19CAPITOL: Jerry Maguire (am.) 15.30, 17.30 Egy hölgy portréja (am.) 20.15 ÚSMEV: Dante pokla (am.) 16,18,20 IMPULZ: Valódi bűn (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM-TATRA: Gyilkos gyógymód (am.) 17,19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Pret-A-Porter (am.) NAGYMEGYER SLOVAN: Támad a Mars! (am.) 19 ZSELÍZ - SPUTNIK: Szép kis nap (am.) 18 LÉVA - SLOVAN: Az utolsó tánc (am.) 19 JUNIOR: Alagút a halálba (am.) 17, 19.30 RIMASZOMBAT ORBIS: Rómeó és Júlia (am.) ROZSNYÓ - PANORÁMA: Csillagok háborúja (am.) 16.30,19 Witold Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő című drámája szlovákiai magyar színpadon először Egy árva gondolat bizonytalan jelei DUSZA ISTVÁN Egy idő óta tudatosan nem figyelek a színházban a drámaíró formai bravúrjaira, és az igazat megvallva, a terjedelmes esztétikai fejtegetésekben megalapozott drámaelméleti besorolások sem érdekelnek egy-egy előadás kapcsán. Méginkább így viszonyulok művekhez, ha olyan iskolateremtő drámaíró műhelyében születtek meg, mint amilyen Witold Gombrowicz lengyel íróé volt. 1938-ban jelent meg Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő című drámája, amelyet jóval később, 1957-ben mutattak be először Varsóban, az akkor már majdnem húsz éve Argentínában élő író hazájában. (Szemben a Kassai Thália Színház színlapjában közölt téves adatokkal.) Mindaz, amit ennek a drámának a megrendezésével Štefan Korenči m.v. közölni akar, nyilván a mindennapjainkbeli totális kiszolgáltatottság lelki és társadalmi összetettségére lenne hivatott rezonálni. Amit azonban Yvonne jellemével és a királyi udvar viszonyrendszerében az előadásban sikerült felmutatnia, nem több a napi sajtó publicisztikai írásaiban is elolvasható szimplifikált gondolatoknál az általános létbeli emberi létezésről. Mert Korenči megkísérelte ugyan a Gombrowicz-dráma aktualizálását, de nem kerülte el ennek csapdáit. Magának Yvonne-nak a zsákszerű jelmezzel való elkülönítése az udvar szereplőitől, többszöröződén a rendezői gondolat közhelyesítése felé taszigálta az előadást. Véleményem szerint könnyed rendezői megközelítését láthattuk az Yvonne személyén keresztül megmutatott mindenkori másságnak és az azt vállaló ember, tragikus sorsának. Igazából ugyanis a külsőségekben megnyilvánuló lázadásnak tartott másság, korunk mindennapiságában már legtöbbször felszínes álca, és nem az egyén lelkéből fakadó eltökéltség. Meg különben is, Gombrowicz drámája az eredeti írói elgondolásban megfogalmazva egy az őszinte emberi létezéssel szemben minden rezdülésében ellentétes, jelmezekbe öltözködő, üres etikett szerint viselkedő, kicsinyességét és romlottságát a rajtuk kívül működő sorstól kapott arisztokratikus közeg tárgyi világa mögé bújtatja. Nem hiszem, hogyha Bandor Éva (Yvonne) a szürke zsákruha helyett az udvar világához formai megoldásaival idomuló jelmezt kap Gadus Erika főiskolás jelmeztervezőtől, ne tudta volna ilyen visszafogottsággal eljátszani a szavak nélküli lázadás józan magabiztosságát. Gadus Erika díszlettervezőként is jól szolgálta a rendező felszínességét, amikor a Salvador Dali szürrealista és Andy Warhol pop-art látványvilágából merítő díszletelemeivel megintcsak iskolateremtőkhöz nyúlt vissza közhelyes látványvilágért. Nem lehet tehát véletlen, hogy az Yvonne-t játszó Bandor Éva katartikus hallgatásbeli lázadása mellett Czajlik József (Fülöp hercegként) és Bocsárszky Attila (Cirillként) szinte végigkiabálják az előadást. Ennél sokkal árnyaltabb alakításokként jelent meg az előadásban Dudás Péter (Ignác király), Kövesdi Szabó Mária (Margit királyné) és Fabó Tibor (Kamarás) akár szerelmi háromszögnek is mondható triumvirátusa. Mindhárman a képmutatás és az üres udvari szokások arisztokratizmusában játszották el az alantas ösztönök és erőszakos gondolatok eltorzította figurákat. László Géza Innocentje az előadás közhelyességében sem volt meghatározható jellem, még kevésbé az udvarban szexszimbólumként járkáló Iza, az udvarhölgy, aki Szvrcsek Anita testi proporcióival volt egyértelműsítve. Mindezeket a leegyszerűsítéseket egy olyan előadás foglalta keretbe, amely híján volt feszültségnek, a pislákoló humor, olykor csupán Gombrowicz szövegeinek bölcs iróniájától kapott lángra egy-egy színész alakításában, a lét tragikumának abszurditása is csupán Yvonne lázadó némaságában jelent meg a színpadon. A színházművészet értelme felől közelítve, ez az előadás híján van minden gondolati többrétegűségnek és formai összetettségnek. Egy felkészült néző az előadás végén meg is jegyezte: Azért az egyetlen rendezői gondolatért, hogy a másságot mindig eltiporják, mert az igazsággal szembesít, nem kellett volna megrendezni a darabot. És az illető nem is színikritikus volt, aki akár elszórakoztathatná a színészeket mindazzal, amit leír egyegy előadásról. Pokstaller László és Hecht Anna vezényelte a jubileumi hangversenyt (Fotó: Somogyi Tibor) Bandor Éva (Yvonne) és Czajlik József (Fülöp herceg) egy olyan jelenetben, amikor még a királyfi az unalomból keresi a kitörést, Yvonnal szórakoztatva magát. ( Fotó: színházi archívum)