Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-15 / 86. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 12. P OLITIKA 9 Thor Tamás, a fiatal érsekújvári joghallgató, fotós művészi megmérettetései Füleken A tévelygés veszedelmeiről Szemtelenül fiatal, mégis meglepően jól gazdálko­dik a tehetségével. Bátran és gyermeki kíváncsiság­gal gázol a kísérletező mo­dern művészet mozgóvize­ibe. Az érsekújvári Thor Tamás, művésznevén Sa­môt Roht májusbah a füle­ki művelődési otthon kiál­lítótermében mutatja be legfrissebb stilizált fotog­ráfiáit. ZALABA ZSUZSA Második önálló kiállításodra készülve tartottál-e szám­adást eddigi munkádról? Jelenleg főképp a rövidesen Fü­leken bemutatandó fotósoroza­tommal vagyok elfoglalva, vége­redményben ezek a képek is számadásként szolgálnak az ed­Riaszt a felgyor­sult és csak félig, külsőségeiben át- > > élt élet. >> dig megtett utat illetően. Az el­múlt évem történéseit és vérke­ringését vittem filmre, a fotog­ráfiákat ezúttal grafikával és kombinált technológiával pró­báltam ötvözni. Két évvel ezelőtt Nagyfödémesen debü­táltam az akkori tárlatanyagom­mal, mely jórészt tónusozott és egymásra előhívott fotográfiák­ból, úgynevezett fotoszendvi­csekből állt. Néhány hónappal később az érsekújvári Csema­dok pincehelyiségében Tóth Le­hel fotóművész barátommal kö­zösen szerveztünk egy bemutat­kozó kiállítást, melyre az akkor még működő Kassák Lajos Ifjú­sági Klub kért fel bennünket. Mivel 1995-től tagja vagyok az érsekújvári HEXAGON Fotó­klubnak, a klub keretén belül le­hetőségem nyílt több kollektív kiállításon is szerepelni, úgy a helybéli művelődési központ­ban, mint Surányban vagy Vág­besztercén. Beneveztem az or­szágos AMFO (amatőr fotográ­fusok) DIAFOTO elnevezésű, évente megrendezett fotóver­senyre is: '95-ben Homonnán, '96-ban pedig Pozsonyban sze­repeltem munkáimmal, az utób­bi helyen tiszteletbeli elismerés­ben részesültem. Jelenlegi kiállításod a fiatalok problémáit, téves utait és se­bezhetőségét dolgozza fel. Tárlatanyagod első részében mélyről jövő, semmibe ré­vedő, melankolikus tekintete­ket ábrázolsz, melyek azt su­gallják, hogy jobban vigyáz­zunk a fiatalságra, az őket veszélyeztető önmegsemmi­sítő jelenségekre. Mivel még én is meglehetősen fiatal vagyok, joggal félek, és fél­tek minden velem egy- vagy leg­Samot Roht fotója alábbis hasonló korú fiatalt. Ri­aszt a felgyorsult, őrült tempó­ban zajló és csak félig, külsősé­geiben átélt élet. Elkeserít, hogy az emberek többsége állandó idegeskedésre, őrlődésre, rivali­zálásra pazarolja az idejét, s közben talán azt sem veszi ész­re, hogy gyermeke narkós, alko­holista, depressziós vagy éppen élvezethajhász lesz. Egyre in­kább azt vallom, hogy jövőnket nem az ekokatasztrófák fenye­getik leginkább, hanem az em­berek egymás iránti felelőtlen­sége, közömbössége, ne adj' is­ten gyűlölete. Hova jutottunk? Ebben a fene nagy szabadság­ban nincs lehetőségünk örülni az életnek és egymásnak. Meg­különböztetjük, lenézzük, ki­használjuk, lefizetjük, megsért­jük és eltapossuk egymást. A mai fiatalok egyik istene a pénz, a másik pedig a tudás. De nagy kísértésnek vagyunk kitéve a ká­bítószerek, a szexualitás szabad áramlásával is. Itt ma mindenki azt hiszi, hogy mindent szabad, s hogy amit tesz, azért nem ő, hanem mindig valaki más a fe­lelős. Egymást hibáztatjuk, egy­másra mutogatunk, ahelyett, hogy beismernénk: egymás nél­kül nem tudunk létezni. A Pozsonyi Komenský Egye­tem joghallgatója vagy, külö­nösen a rasszizmus jelenlétét boncolgatod úgy a tanulmá­nyaidban, mint a fotóalkotá­saidon. Nem is lehet ezt a kérdést meg­osztva, csak itt vagy csak ott vizsgálgatni. Fotósként és le­endőjogászként is egyaránt fog­lalkoztatnak az embergyűlölet ijesztő jelei. A tapasztalat mon­datja velem, hogy a mai fiatalok keresik a politikai nyomás és uszítás elől a menedéket, éhezik az ideológiákat, bedőlnek min­denféle lélektannak, függetle­nül attól, hogy azok veszélyeit vagy hamisságát intuitív módon felderítenék. így kerül veszélybe vv .. .jövőnket nem ** az ekokatasztró­fák fenyegetik leginkább... >> « ország és ifjúság egyaránt. Én személy szerint viszolygok a té­velygés veszedelmétől. Három­szorosan is viszolygok: mint fo­tós, mint joghallgató, mint em­ber... Alkotásaidban mennyire kap helyet a problémák orvoslásá­nak igénye? Vagy a művész legfőbb dolga a fennálló baj és veszély ábrázolása, a többi munka pedig a jogászt illetné? Tudatában vagyok, hogy nem tudom művészként megváltani a világot, sőt, puszta emberies­ségemnél fogva nem is lehetek erre képes. Hogy mit teszek én? Félek, és féltem az embert. En­nek igyekszem hangot adni min­den cselekedetemben, minden munkámban. Ez egy olyan fajta harc, amire Samot Roht és Thor Tamás képes. De hol vannak a többiek? Andrea Janotková Bariéra című verseskötetéről s egyebekről... A fiatal szlovák irodalom új hajtása(i) VÖRÖS PÉTER Érsekújvár. Valljuk meg őszin­tén - a rendszerváltás (1989) óta a kortárs szlovák irodalom történéseit képtelenek vagyunk követni (most nem a „hídsze­repére gondolok): legjobb műfordítóink - ha dolgoznak is -egyelőre!?, hallgatásra vannak kárhoztatva. Pedig tény, hogy napjaink szlo­vák prózája megújulóban van; a szlovák irodalomkritika a sokat vitatott modern tendenciákat próbálja követni; a kortárs szlo­vák költészetben pedig egy na­gyon tehetséges, sokszínű, és igen fiatal nemzedék egyre ész­revehetőbben hallatja hangját. A magányos harcosok mellett a szlovák irodalom fiatal tehetsé­gei - talán nem is hihető, de ­irodalmi műhelyekben és spon­tánul szerveződött társaságok­ban vagy tudatosan létrehozott irodalmi klubokban bontogatják szárnyaikat. És meg is van az eredménye. Kitűnő példa az imént elmon­dottakra, az Érsekújvár és kör­nyéke fiatal kezdő szlovák iro­dalmárainak azon csoportosulá­sa, amely már néhány éve igen aktív és áldásos tevékenységet fejt ki: rendszeresen találkoz­nak, felolvasó- és irodalmi este­ket tartanak, író-olvasó találko­zókat szerveznek, megvitatják egymás alkotásait, irodalmi pá­lyázatokon vesznek részt és megragadnak minden publiká­lási lehetőséget (például a Naše novosti címmel megjelenő regi­onális hetilap rendszeresen kö­zöl tőlük, s be is mutatja a leg­jobbakat.) A minap pedig az érsekújvári fi­atal szlovák irodalmárok köre egy elsőkötetes költőt avatha­tott. Ugyanis a fiatal újvári poé­ta, Andrea Janotková Bariéra (Akadály) című verseskötete 1997-ben az Odkaz Kiadó gon­dozásában lát(ha)tott napvilá­got. Az újságírónak készülő, mind­össze tizennyolc éves költőnő versei a szerelemről, a családról és az életérzésekről szólnak. Andrea Janotková eredeti kis opuszait elsősorban a fiatal ma­gyar olvasók figyelmébe aján­lom. Találkozó a kávéházban Bárki, bármikor, bármilyen témával jöhet és leülhet az aszta lomhoz. Mert az biztos:április 15-én, azaz ma délután öt és es­te hét óra között a pozsonyi Lýceum kávéházban (a Konvent utcában, közel a Kalligram szerkesztőségéhez, szemben a Fó­rum szállóval) leszek. Nem feltétlenül kell beszélgetni, a hall­gatás is lehet sokatmondó. Szeretettel: Dusza István SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A végzet hatalma (19) HVI­EZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik (19) KIS SZÍNPAD: Mé­dea (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Ványa bácsi (19.30) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Ragadozók (am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Csilla­gok háborúja (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Michael Col­lins (am.) 15.00, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: 101 kisku­tya (am.) 16, 20.30 Lone star (am.) 18 Az ördög maga (am.) 18.30, 20.30 Kolja (cseh) 17.30 Föld és szabadság (sp.-ang.-ném.) 20 Markéta Lazarová (cseh) 20.15 YMCA: A Birodalom visszavág (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Suttogj (cseh) 15.30, 18, 20,30 ISTROPOLIS: Gyilkos gyógymód (am.) 18, 20.30; 101 kiskutya (am.) 15.30 Az ördög maga (am.) 17.30, 20 KASS A DRUŽBA: Az ördög maga (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Evi­ta (am.) 15.30, 18, 20.15 CAPITOL: Ragadozók (am.) 15.45, 20.15 Az ördög maga (am.) 18. ÚSMEV: A birodalom vissza­vág (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Valódi bűn (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - TATRA: Michael Collins (am.) 17,19 ÉRSEKÚJ­VÁR - MIER: Hosszú csók (am.) 19.30 NAGYMEGYER - SLO­VAN: Zűr az űrben (am.) 19 LÉVA - SLOVAN: Sekély sírhant (ang.) 19 JUNIOR: Kazaam (am.) 17, 19.30 RIMASZOMBAT - ORBIS: Támad a Mars! (am.) ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hosszú csók (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: A váltságdíj (am.) 19 Hasznos, érdekes olvasnivalók áprilisban is: Megjelent a Katedra ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A Katedra nyolcadik számában elsősorban elméleti, illetve módszertani írások uralkodnak, ám egyéb érdekességeket is ta­lálhat benne az érdeklődő olva­só. A DOBOGÓ rovatban A. Szabó László Egy római út című elmél­kedésében azt a gondolatot bon­colgatja, hogy üdvözítő és haté­kony-e minden oktatási mód­szer, tényleg Rómába vezet-e minden út, amelyen elindulunk. A szerző úgy véli, változásra len­ne szükség, s a szülőket is be­kapcsolva kellene kialakítani az iskolák oktatási programját. Negyedik részéhez ért Ádám Zi­ta alkotóképesség-fejlesztésről szóló cikksorozata, amely ezút­tal a tanulók motiválásával fog­lalkozik, s folytatódik Hecht An­... tényleg Rómába ve­zet-e minden út, ame­lyen elindulunk. na írása is, melyben a szerző is­kolatörténeti adalékokat sora­koztat fel. A tanulók szóbeli értékeléséről szól Kulacs Dezső tanulmánya, s az egyik legtöbbet vitatott kér­déskörben próbál megoldást ke­resni. Az EMBERNEVELŐK rovatban Csicsay Alajos a komáromi Ma­rianum egyházi iskola igazgató­ját, a komáromi Concordia Ve­gyeskar és a Szlovákiai Magyar Tanítók Vass Lajos Kórusának karmesterét, Stubendek Istvánt mutatja be, aki életéről, mun­kásságáról vall megható sze­rénységgel. Szabó József tanulmányát Kul­csár Ferenc Kígyókő című köny­ve ihlette, ám a szerző nem az irodalmi értékeket kutatja, ha­nem a történelem, a hagyomá­nyok és a tájnyelv tükrében vizs­gálja a bodrogközi mondákat és legendákat. Az ÉLŐNYELV ro­vatban Lanstyák István a nyelvi micsurinkodás kérdését, annak okait és következményeit elem­zi. A lap további részében Horváth Géza a hetven éve született Vass Lajosra emlékezik, aki hu­szonhét évig volt a CSMTKÉ kar­nagya. Albert Sándor a dániai problé­mamegoldó oktatás elveit is­merteti. Lajos P. János a diákönkor­mányzatok szerepét és feladata­it ecseteli, Németh Margit pedig az ember intelligenciaszintjének fontosságáról szól. A TAN-TÁRGY rovatban ezúttal az osztrák-szlovák kapcsolatok­ról, egy németországi gimnázi­umról, a dramatikus tevékeny­ség elméletéről, a matematika­versenyek hasznáról, egy infor­matikai programról, a környe­zetszennyezés gondjairól, a fo­galmazás és a könyvelemzés al­só tagozaton történő oktatásá­ról, a grafomotoros készség óvodai fejlesztéséről, valamint Comenius lelki pedagógiájáról találhatunk sok-sok érdekessé­get. Az ízléses címlapot Nagy János szobrászművész kompozíciója díszíti, a hátsó borítón pedig a somorjai Csali gyermektánccso­port mutatkozik be. (ű) mmk fl utovóMoi ra»7yor pHegóyno* ii uúW* lopfa £sr rtrool út • flfcoMMpmtf-fepcutti 9 rxfvetý-oktotti owniilÍKHi • p4M$T64(. ttpfcc&A • NkMraMW o ityvivbw • NíMitj txO q • Oomfotafc* owíY w ootM kwo • (í yflŕoflwttfw kdixt^j Önarckép

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom