Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-27 / 72. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 27. KOMMENTÁR Manlcurtok pedig nem leszünk SZILVÁSSY JÓZSEF Csingiz Ajtmatov egyik regényében olvastam a kínaiak kegyetlenségéről, akik kirgiz foglyaikat úgy fosztották meg emberi mivoltuktól, hogy frissen nyúzott tevebőrt csavartak a fejükre, aztán kitették őket a napra. A kiszáradó és összehúzódó tevebőr abroncsként bilincselődött a fejükre, s olyannyira megroppantotta az agyukat, hogy emlékezet nélküli rabszolgákká váltak. Ők voltak a mankurtok, akik parancsra bármit megtettek. Kirhúlt az emlékezetük, s ezzel együtt erkölcsi érzékük is. így történhetett meg, hogy a regény főhőse nem ismerte föl saját édesanyját, és kímélet nélkül lenyilazta őt. A történet akkor jutott az eszembe, amikor az oktatási minisztérium magyarellenes terveiről olvastam. Sajnos, nem erőltetett a párhuzam: azzal, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban parlamenti szavazógépezet, vagyis cinikus kormánypárti alku révén szlovákul kívánják oktatni a történelmet és a földrajzot, a kirgiz rabszolgákhoz hasonló embertelen merényletet akarnak elkövetni gyermekeink és unokáink ellen. Szlovákiai magyarságunk ellen. A szlovák nemzeti párti miniszter asszonyt és cinkosait láthatóan nem zavarja, hogy próbálkozásaik alkotmányellenesek. Nyilvánvaló hazugság az olyasfajta érvelésük is, hogy ezzel az intézkedéssel a magyar diákok szlováknyelv-tudásának jobbítását kívánják elősegíteni. Ha valóban ez volna a céljuk, akkor anyagi és szakmai szinten támogatták volna például a korszerű szlováknyelv-oktatásban figyelemre méltó eredményeket produkáló Skabela-Bónamódszert, s más próbálkozásokat, amelyek valóban a magyar iskolások szlovák kommunikációs készségét kívánták gyarapítani. A most nyilvánosságra került nacionalista tervezet célja nem a szlováknyelv-oktatás korszerűsítése, amit minden józan gondolkodású szlovákiai magyar teljes mértékben támogat. A sötét terv alig titkolt lényege iskoláink és identitásunk lerombolása. Szerencsésebb nemzet fiai ma ünnepre készülnek, nekünk viszont magyar iskoláink, vagyis létünk megmentésére kell felsorakoznunk. Tudományosan megalapozott észérvek mielőbbi összegyűjtésével, hogy a jobb érzésű szlovákokat, a külföldi szakembereket és a közvéleményt kellő szinten tájékoztathassuk, meggyőzzük igazunkról. Törvényes eszközök igénybevételével határozott és egységes ellenállásra kell készülnünk, mert ha iskoláinkat feladjuk, akkor jövőnkről, létünkről mondunk le. Újkori mankurtok lennénk, akik létük egyik nagy értékét, az anyanyelvüket ölnék meg. Hit, küzdelem DUSZA ISTVÁN Nagycsütörtök nem lehet más, mint az ember lelki próbatétele. Próbatétel úgy is, mint a tanítványoké volt, de úgy is, ahogyan a Mester verejtékezett félelmében azon a végtelenül magányos éjszakán a földi Kertben. Mint az ember fia élte meg a magányt és a félelmet. Mert nem azért jött a földre, hogy Isten fiaként kiváltságos, a szenvedést nem ismerő Megváltó legyen. Jézus Krisztus megváltó kereszthalála és győzedelmes feltámadása attól annyira megrendítő, hogy minden mozzanatában az emberi példázat jelenik meg. Az utolsó vacsora, a megtagadtatást megjövendölő párbeszéd Péterrel, az ima félelmetes magánya, az álomba szédült tanítványok, a Júdás vezette martalócok s az a jelképessé lett csók, az ítélőszék, a tömeg vak hisztériája, a korbácsolás, a keresztút és a fájdalmas kereszthalál, mind-mind az ember kicsinységétjuttatja eszünkbe. Önmagunkét. S ha eszünkbejut minden, amit a hit megélhetőségéért a mindennapokban elmulasztunk megtenni, nem véletlen, hogy a nagycsütörtöki virrasztásban elaludt tanítványokhoz érezzük magunkat hasonlóaknak. Kik nem bírnak virrasztani a Mesterrel, s nem strázsálják az éjjelt, hogy ne törjenek rájuk a katonák, s gyávák a vallatok szemébe nézve megvallani: tanítványai, testvérei vagyunk. Hány nagycsütörtöki virrasztás, hány magányos ima, mennyi félelem kell ahhoz, hány megváltás kell ahhoz, hogy ne osztogassunk júdáscsókokat, ne tagadjuk meg önmagunkat, sorsosainkat, testvéreinket a kakasszó előtt? Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - A messziről jött ember azt mond, amit akar. Ezért Tokióban gond nélkül beszélhettem arról, hogy merre tutajozunk... (Szűcs Béla karikatúrája) A rendkívüli lényt nem lehet tucatsors vállalására szorítani A remény ünnepe Zimankós szelével megborzongat bennünket ez a rideg húsvételő. Már-már a tavaszt éreztük, rügyek fakadását, madarak zengő dalát - és jön ez a metszően éles, hópihéket kavaró szél. CSÁKY PÁL Akár a bibliai történetben, a világtörténelem egyik legdrámaibb eseménysorában... Tizenketten a Mesterrel vacsorára gyűltek össze. Magabiztos, jókedvű társaság. Hogyisne, hiszen alig pár nappal előtte vonultak be diadalmasan Jeruzsálembe! Az ünnepekre összegyűlt tömeg királynak kijáró pompával fogadta vezetőjüket! Egyikük sem gondolta, hogy ez a vacsora az utolsó lesz. Ott van a képben, központi helyen a főhős, Jézus. Sokan megszállottnak, önmagát mindenképpen feláldozni akarónak szeretnék láttatni. Ám nézzük csak meg, mennyire visszafogott, milyen mélyen fegyelmezett: nem provokál, nem vitázik, csendesen, de határozottan mondja el véleményét. Pilátus előtt, a nép Megfordult az ő fejében is sorsának fel nem vállalása. előtt, a főtanács előtt is szerény, de egyértelmű. Megfordult, hogyne fordult volna meg az ő fejében is a lehetőség sorsának fel nem vállalására, a könnyebb út választására! Kazantzakisz, a híres görög író az Akinek meg kell halnia című regényében kísérletet is tesz rá, hogy Jézust levegye a keresztről, és a rómaiakkal s a zsidó főtanáccsal kiOLVASÓÍ LEVELEK Slavkovská gőzhengere Oktatásügyi problémákkal foglalkozó cikket olvastam, persze a téma magyarságunk lehengerlése volt. A cikk írója kilenc pontot sorol fel, és mindegyikhez magyarázatot is fűz. E pontok miatt fogtam tollat, és leírom, ami engem megdöbbentett. Nekünk, magyaroknak is volna mit pontokba foglalni, és a kormány orra alá dugni, de ez olyan lenne, mintha fejjel rohannánk a falnak. Kiragadok egy gondolatot a cikkből. - „A tanfelügyelők jogkörüket messze túllépve, esetenként egyező átlagpolgárként éltesse vele tovább életét. A kísérlet persze zsákutcába jut, a rendkívüli lényt nem lehet tucatsors vállalására szorítani, és néhány kitérő után Kazantzakisz Krisztusa újból a keresztfán találja magát. Üzenet mindannyiunk számára: sorsunkat fel kell vállalnunk. „Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!" (Jn. 12, 27) Ott van a képben Pilátus is, a reálpolitikus. Tudja, hogy az elébe vezetett Jézus ártatlan, ám nem akar miatta szembeszállni« a főpapokkal. Azt hiszi, ha elvonul, ha mossa kezeit, ha azt mondja, csináljátok ezt az egészet nélkülem, akkor leteheti válláról a terhet. A valóság épp ennek a fordítottja: épp ezzeí a magatartásával adja halálra az ártatlant. Ott vannak a zsidó főpapok is. „Hogy merészel ez a fiatalember ellentmondani nekünk? Milyen jogon merészel mást hirdetni, mint a mi igazságunkat?" - kérdezik, s nem haboznak a halálba küldeni őt. Ott van Júdás is, az áruló. Ő a pénztárnok, az egyik legképzettebb tanítvány; mai szóhasználattal élve, ő a közgazdász. S ő csalódik a legnagyobbat mesterében. Nem fenyegetőzik, kemény alkat. Azonnal lép: csókkal árulja el a názáretit. Azt hiszi, ezzel a lépésével helyre tudja billenteni a szerinte félrecsúszott történetet. Naivitása határtalan, s csak akkor döbben meg, amikor az események messze túlnőnek azon, amit ő elképzelt. Jézus halálát nem kívánta, ettől kétségbe esik; s ó, naiv Göbbels-Sztálin előtti kor, amikor a fehér még fehér, s a fekete is önazonos volt! A bűn bűn volt, s nem kérkedés alapja, az még a pedagógusok személyes tárgyai között is az irredenta Nagy-Magyarországot propagáló, az ország szuverenitását veszélyeztető, tehát égetni való tankönyveket keresik és kutatják." Az idősebbek jobban vissza tudnak emlékezni arra, amikor a német nemzeti szocialisták a 30-as évek végén könyveket égettek. Talán mi is megérjük azt, hogy a magyar könyveket tűzbe vetik? Apropó! 1995. nyarán Eva Slavkovská oktatási miniszter budapesti nyilatkozatában beismerte, hogy Szlovákiában felesleges bevezetni az alternatív oktatást. 1997. márciusában pedig már azt olvasom, hogy „minden magyar iskolában négy tantárgyat - szlovák nyelv és irodaerkölcstelenség sem követendő példa. Júdás levonja a következtetéseket, és önkezével vet véget életének. Rájön arra, amit néhány évszázaddal később David Hume fogalmaz meg nagyon szépen: „A moralitás szabályai nem az ész következtetései." És persze ne feledjük el, ott vagyunk a képben mindannyian, ott a feszítsd meget kiáltó nép. A tömegpszichózis jelenségét meHosszú távon nem győzhet az erőszak, a hazugság. gint csak egy zseniális író, Karinthy Frigyes fogalmazta meg egyik legszebb novellájában, a Barabás címűben. Ott állnak az emberek a téren, ott, messze előttük Pilátus. Jobbján az ártatlan Jézus, balján a gyilkos Barabás. Pilátus megkérdi, melyiküket engedje szabadon. Az emberek látják a gúnyosan vigyorgó Barabást, és látják az elkínzott Rabbónit. Szóra nyitják szájukat, s utána döbbenten néznek egymásra: míg egyenként mindannyian Jézust kiáltanak, a tömeg zúgása Barabásként hangzik. Pilátus egy kézlegyintéssel teljesíti akaratukat. Nagycsütörtök - az árulás, a vereség, a megfutamodás napja? Ha csak az volna, soha nem következett volna húsvét. Erről szól az emberiség történelme is: hosszú távon nem győzhet az erőszak, a hazugság, az erkölcstelenség, nem győzedelmeskedhet a kishitűség. Van ennek a napnak egy másik megnevezése is: zöldcsütörtök. A hit, a remény napja, a feltámadás előünnepe. Hiába erőlködik ez a rusnya szél: előbb-utóbb megfakadnak a rügyek... lom, történelem, földrajz és testnevelés - kötelezően szlovák nyelven kell oktatni." Ez már viszont alternatív oktatás! Vajda András Szete Ki az államalkotó? Alkotmányunk kezdő része így hangzik: „Mi, a szovák nemzet", és aztán folytatódik: „tehát mi, a Szlovák Köztársaság pol gárai" képviselőink által kinyilvánítjuk ezt az alkotmányt. A nemzet és a nép fogalma nem ugyanaz, jogosan merül fel a kérdés, ki tulajdonképpen az államalkotó, egy ott élő nemzet (nálunk a szlovákok), vagy az Hágában a természetnek kell nyernie - írja a lap a bősi per kapcsán, s legfontosabb kérdésként a vízelosztás tisztázását jelöli meg. - A Duna régi medrébe több vizet kell engednie Szlovákiának, hogy az ártéri erdők megmeneküljenek a további pusztulástól, de mindemellett a felvízcsatornában is elegendő víznek kell folynia, hogy a hajózás zavartalan legyen. Más megoldás további környezeti és gazdasági károkat eredményezne. Ennek fényében tragikomikusán hatnak Lazarová és Binder kijelentései, hogy a sztrájkoló színészek Szlovákia hágai esélyeit akarják rontani. PRAVDA A KDM hétfői nagygyűlésén a mozgalom vezető politikusai mellőzték a korábban rájuk jellemző kultivált és tényszerű szónoklatokat. Čarnogurský tudatosította, hogy ha a választók eddig Mečiar ígérgetéseinek hittek, neki ezekre az ígéretekre kell rálicitálnia, akár annak árán is, hogy feladja a róla kialakított képet, ezért reális elképzelései tetejébe eget-földet ígért. Igaz ugyan, hogy az adócsökkentés inkább a baloldali pártok ígéretrepertoárjába tartozik, de aligha szólítja meg valami ennél hatásosabban a választót. Arra azonban már senki sem számított, hogy a KDM is lesüllyed a DSZM sportcsarnoki szintjére, és Mečiar állítólagos szeretőjéről kezd pletykálni. Nyilván kiszámították, hogy a bulvársajtóba kívánkozó pikáns kijelentésekkel többet nyernek, mint vesztenek. Néhány választó számára viszont szertefoszlott a KDM morális magatartásáról kialakított kép, de ezzel a néhány szavazattaí úgysem lehet választásokat nyerni. .^.^PAfRONTA

.DNES Hudec miniszter a követelések teljesítése helyett nyíltan a színészek szemébe röhögött, s két hét elteltével a sztrájkolok kénytelenek visszatérni a színpadra. A nekik tett ígéretek ígéretek maradtak, a szakszervezetek nem állták a sztrájk költségeit, és nem mozgósították az elégedetlen munkásokat. Az is kiderült, az ellenzéki politikusok semmi más után nem vágytak, mint a rettenthetetlen hősök szerepében tetszelegni, és még a kormánykoalíció hibáját sem tudták kihasználni Hudec leváltására. A színészek nem akartak forradalmat, csak a demokrácia „magasabb formáját" érvényesíteni, melyben a legerősebb nem önkényesen hozza döntéseit. Áttörhetetlen falakba ütköztek: a kormány arroganciájába és a lakosság apátiájába. Kiderült: a szlovákoknak nincs szükségük a demokráciára; megelégednek a szabad választásokkal, s azok után már bármit hajlandók elviselni. ott élő nép (nálunk a szlovákok, magyarok, csehek, lengyelek, németek, ruszinok, ukránok, romák...). Az a nézet is előfordulhat, hogy aki ebben az országban született, és itt is lakik, de más nyelvet beszél, mint a szlovákot, nem államalkotó. Svájcban nincsen svájci nemzet, van viszont svájci nép, polgárok, akik természetszerűen államalkotók. Ott egyformán érvényes a német, olasz, francia és rétoromán nyelv, ám szerintem valamennyien államalkotók. Azt hiszem, helyesebb volna nálunk is minden itteni állampolgárról úgy beszélni, mint államalkotóról. Iván Sándor Kassa