Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-27 / 72. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 27. KOMMENTÁR Manlcurtok pedig nem leszünk SZILVÁSSY JÓZSEF Csingiz Ajtmatov egyik regényében olvastam a kínaiak ke­gyetlenségéről, akik kirgiz foglyaikat úgy fosztották meg em­beri mivoltuktól, hogy frissen nyúzott tevebőrt csavartak a fe­jükre, aztán kitették őket a napra. A kiszáradó és összehúzódó tevebőr abroncsként bilincselődött a fejükre, s olyannyira megroppantotta az agyukat, hogy emlékezet nélküli rabszol­gákká váltak. Ők voltak a mankurtok, akik parancsra bármit megtettek. Kirhúlt az emlékezetük, s ezzel együtt erkölcsi ér­zékük is. így történhetett meg, hogy a regény főhőse nem is­merte föl saját édesanyját, és kímélet nélkül lenyilazta őt. A történet akkor jutott az eszembe, amikor az oktatási minisz­térium magyarellenes terveiről olvastam. Sajnos, nem erőlte­tett a párhuzam: azzal, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák­ban parlamenti szavazógépezet, vagyis cinikus kormánypárti alku révén szlovákul kívánják oktatni a történelmet és a föld­rajzot, a kirgiz rabszolgákhoz hasonló embertelen merényle­tet akarnak elkövetni gyermekeink és unokáink ellen. Szlová­kiai magyarságunk ellen. A szlovák nemzeti párti miniszter asszonyt és cinkosait láthatóan nem zavarja, hogy próbálko­zásaik alkotmányellenesek. Nyilvánvaló hazugság az olyasfaj­ta érvelésük is, hogy ezzel az intézkedéssel a magyar diákok szlováknyelv-tudásának jobbítását kívánják elősegíteni. Ha valóban ez volna a céljuk, akkor anyagi és szakmai szinten tá­mogatták volna például a korszerű szlováknyelv-oktatásban figyelemre méltó eredményeket produkáló Skabela-Bóna­módszert, s más próbálkozásokat, amelyek valóban a magyar iskolások szlovák kommunikációs készségét kívánták gyarapí­tani. A most nyilvánosságra került nacionalista tervezet célja nem a szlováknyelv-oktatás korszerűsítése, amit minden jó­zan gondolkodású szlovákiai magyar teljes mértékben támo­gat. A sötét terv alig titkolt lényege iskoláink és identitásunk lerombolása. Szerencsésebb nemzet fiai ma ünnepre készülnek, nekünk vi­szont magyar iskoláink, vagyis létünk megmentésére kell fel­sorakoznunk. Tudományosan megalapozott észérvek mi­előbbi összegyűjtésével, hogy a jobb érzésű szlovákokat, a külföldi szakembereket és a közvéleményt kellő szinten tájé­koztathassuk, meggyőzzük igazunkról. Törvényes eszközök igénybevételével határozott és egységes ellenállásra kell ké­szülnünk, mert ha iskoláinkat feladjuk, akkor jövőnkről, lé­tünkről mondunk le. Újkori mankurtok lennénk, akik létük egyik nagy értékét, az anyanyelvüket ölnék meg. Hit, küzdelem DUSZA ISTVÁN Nagycsütörtök nem lehet más, mint az ember lelki pró­batétele. Próbatétel úgy is, mint a tanítványoké volt, de úgy is, ahogyan a Mester ve­rejtékezett félelmében azon a végtelenül magányos éjsza­kán a földi Kertben. Mint az ember fia élte meg a magányt és a félelmet. Mert nem azért jött a földre, hogy Isten fiaként kiváltságos, a szenvedést nem ismerő Meg­váltó legyen. Jézus Krisztus megváltó kereszthalála és győzedelmes feltámadása at­tól annyira megrendítő, hogy minden mozzanatában az emberi példázat jelenik meg. Az utolsó vacsora, a megta­gadtatást megjövendölő pár­beszéd Péterrel, az ima félel­metes magánya, az álomba szédült tanítványok, a Júdás vezette martalócok s az a jel­képessé lett csók, az ítélő­szék, a tömeg vak hisztériája, a korbácsolás, a keresztút és a fájdalmas kereszthalál, mind-mind az ember kicsiny­ségétjuttatja eszünkbe. Önmagunkét. S ha eszünkbejut minden, amit a hit megélhetőségéért a mindennapokban elmu­lasztunk megtenni, nem vé­letlen, hogy a nagycsütörtöki virrasztásban elaludt tanítvá­nyokhoz érezzük magunkat hasonlóaknak. Kik nem bír­nak virrasztani a Mesterrel, s nem strázsálják az éjjelt, hogy ne törjenek rájuk a ka­tonák, s gyávák a vallatok szemébe nézve megvallani: tanítványai, testvérei va­gyunk. Hány nagycsütörtöki virrasztás, hány magányos ima, mennyi félelem kell ah­hoz, hány megváltás kell ah­hoz, hogy ne osztogassunk júdáscsókokat, ne tagadjuk meg önmagunkat, sorsosain­kat, testvéreinket a kakasszó előtt? Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Me­diaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - A messziről jött ember azt mond, amit akar. Ezért Tokióban gond nélkül beszélhettem arról, hogy merre tutajozunk... (Szűcs Béla karikatúrája) A rendkívüli lényt nem lehet tucatsors vállalására szorítani A remény ünnepe Zimankós szelével meg­borzongat bennünket ez a rideg húsvételő. Már-már a tavaszt éreztük, rügyek fakadását, madarak zengő dalát - és jön ez a metszően éles, hópihéket kavaró szél. CSÁKY PÁL Akár a bibliai történetben, a vi­lágtörténelem egyik legdráma­ibb eseménysorában... Tizenketten a Mesterrel vacso­rára gyűltek össze. Magabiztos, jókedvű társaság. Hogyisne, hi­szen alig pár nappal előtte vo­nultak be diadalmasan Jeruzsá­lembe! Az ünnepekre összegyűlt tömeg királynak kijá­ró pompával fogadta vezetőjü­ket! Egyikük sem gondolta, hogy ez a vacsora az utolsó lesz. Ott van a képben, központi he­lyen a főhős, Jézus. Sokan meg­szállottnak, önmagát minden­képpen feláldozni akarónak sze­retnék láttatni. Ám nézzük csak meg, mennyire visszafogott, mi­lyen mélyen fegyelmezett: nem provokál, nem vitázik, csende­sen, de határozottan mondja el véleményét. Pilátus előtt, a nép Megfordult az ő fejé­ben is sorsának fel nem vállalása. előtt, a főtanács előtt is szerény, de egyértelmű. Megfordult, hogyne fordult volna meg az ő fejében is a lehetőség sorsának fel nem vállalására, a könnyebb út választására! Kazantzakisz, a híres görög író az Akinek meg kell halnia című regényében kí­sérletet is tesz rá, hogy Jézust le­vegye a keresztről, és a rómaiak­kal s a zsidó főtanáccsal ki­OLVASÓÍ LEVELEK Slavkovská gőzhengere Oktatásügyi problémákkal fog­lalkozó cikket olvastam, persze a téma magyarságunk lehenger­lése volt. A cikk írója kilenc pontot sorol fel, és mindegyik­hez magyarázatot is fűz. E pon­tok miatt fogtam tollat, és le­írom, ami engem megdöbben­tett. Nekünk, magyaroknak is volna mit pontokba foglalni, és a kormány orra alá dugni, de ez olyan lenne, mintha fejjel ro­hannánk a falnak. Kiragadok egy gondolatot a cikkből. - „A tanfelügyelők jogkörüket messze túllépve, esetenként egyező átlagpolgárként éltesse vele tovább életét. A kísérlet persze zsákutcába jut, a rendkí­vüli lényt nem lehet tucatsors vállalására szorítani, és néhány kitérő után Kazantzakisz Krisz­tusa újból a keresztfán találja magát. Üzenet mindannyiunk számára: sorsunkat fel kell vál­lalnunk. „Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!" (Jn. 12, 27) Ott van a képben Pilátus is, a re­álpolitikus. Tudja, hogy az elébe vezetett Jézus ártatlan, ám nem akar miatta szembeszállni« a főpapokkal. Azt hiszi, ha elvo­nul, ha mossa kezeit, ha azt mondja, csináljátok ezt az egé­szet nélkülem, akkor leteheti válláról a terhet. A valóság épp ennek a fordítottja: épp ezzeí a magatartásával adja halálra az ártatlant. Ott vannak a zsidó főpapok is. „Hogy merészel ez a fiatalember ellentmondani nekünk? Milyen jogon merészel mást hirdetni, mint a mi igazságunkat?" - kér­dezik, s nem haboznak a halálba küldeni őt. Ott van Júdás is, az áruló. Ő a pénztárnok, az egyik legképzet­tebb tanítvány; mai szóhaszná­lattal élve, ő a közgazdász. S ő csalódik a legnagyobbat meste­rében. Nem fenyegetőzik, ke­mény alkat. Azonnal lép: csók­kal árulja el a názáretit. Azt hi­szi, ezzel a lépésével helyre tud­ja billenteni a szerinte félrecsú­szott történetet. Naivitása ha­tártalan, s csak akkor döbben meg, amikor az események messze túlnőnek azon, amit ő elképzelt. Jézus halálát nem kí­vánta, ettől kétségbe esik; s ó, naiv Göbbels-Sztálin előtti kor, amikor a fehér még fehér, s a fe­kete is önazonos volt! A bűn bűn volt, s nem kérkedés alapja, az még a pedagógusok személyes tárgyai között is az irredenta Nagy-Magyarországot propagá­ló, az ország szuverenitását veszélyeztető, tehát égetni való tankönyveket keresik és kutat­ják." Az idősebbek jobban vissza tudnak emlékezni arra, amikor a német nemzeti szocia­listák a 30-as évek végén köny­veket égettek. Talán mi is meg­érjük azt, hogy a magyar köny­veket tűzbe vetik? Apropó! ­1995. nyarán Eva Slavkovská oktatási miniszter budapesti nyilatkozatában beismerte, hogy Szlovákiában felesleges bevezetni az alternatív oktatást. 1997. márciusában pedig már azt olvasom, hogy „minden ma­gyar iskolában négy tantár­gyat - szlovák nyelv és iroda­erkölcstelenség sem követendő példa. Júdás levonja a következ­tetéseket, és önkezével vet véget életének. Rájön arra, amit né­hány évszázaddal később David Hume fogalmaz meg nagyon szépen: „A moralitás szabályai nem az ész következtetései." És persze ne feledjük el, ott va­gyunk a képben mindannyian, ott a feszítsd meget kiáltó nép. A tömegpszichózis jelenségét me­Hosszú távon nem győzhet az erőszak, a hazugság. gint csak egy zseniális író, Ka­rinthy Frigyes fogalmazta meg egyik legszebb novellájában, a Barabás címűben. Ott állnak az emberek a téren, ott, messze előttük Pilátus. Jobbján az ártat­lan Jézus, balján a gyilkos Bara­bás. Pilátus megkérdi, melyikü­ket engedje szabadon. Az embe­rek látják a gúnyosan vigyorgó Barabást, és látják az elkínzott Rabbónit. Szóra nyitják száju­kat, s utána döbbenten néznek egymásra: míg egyenként mind­annyian Jézust kiáltanak, a tö­meg zúgása Barabásként hang­zik. Pilátus egy kézlegyintéssel teljesíti akaratukat. Nagycsütörtök - az árulás, a ve­reség, a megfutamodás napja? Ha csak az volna, soha nem kö­vetkezett volna húsvét. Erről szól az emberiség történelme is: hosszú távon nem győzhet az erőszak, a hazugság, az erkölcs­telenség, nem győzedelmesked­het a kishitűség. Van ennek a napnak egy másik megnevezése is: zöldcsütörtök. A hit, a remény napja, a feltáma­dás előünnepe. Hiába erőlködik ez a rusnya szél: előbb-utóbb megfakadnak a rügyek... lom, történelem, földrajz és testnevelés - kötelezően szlo­vák nyelven kell oktatni." Ez már viszont alternatív oktatás! Vajda András Szete Ki az államalkotó? Alkotmányunk kezdő része így hangzik: „Mi, a szovák nem­zet", és aztán folytatódik: „tehát mi, a Szlovák Köztársaság pol gárai" képviselőink által kinyil­vánítjuk ezt az alkotmányt. A nemzet és a nép fogalma nem ugyanaz, jogosan merül fel a kérdés, ki tulajdonképpen az ál­lamalkotó, egy ott élő nemzet (nálunk a szlovákok), vagy az Hágában a természetnek kell nyernie - írja a lap a bősi per kapcsán, s legfontosabb kérdés­ként a vízelosztás tisztázását je­löli meg. - A Duna régi medrébe több vizet kell engednie Szlová­kiának, hogy az ártéri erdők megmeneküljenek a további pusztulástól, de mindemellett a felvízcsatornában is elegendő víznek kell folynia, hogy a hajó­zás zavartalan legyen. Más megoldás további környezeti és gazdasági károkat eredményez­ne. Ennek fényében tragikomi­kusán hatnak Lazarová és Bin­der kijelentései, hogy a sztráj­koló színészek Szlovákia hágai esélyeit akarják rontani. PRAVDA A KDM hétfői nagygyűlésén a mozgalom vezető politikusai mellőzték a korábban rájuk jel­lemző kultivált és tényszerű szónoklatokat. Čarnogurský tu­datosította, hogy ha a választók eddig Mečiar ígérgetéseinek hittek, neki ezekre az ígéretekre kell rálicitálnia, akár annak árán is, hogy feladja a róla kia­lakított képet, ezért reális el­képzelései tetejébe eget-földet ígért. Igaz ugyan, hogy az adó­csökkentés inkább a baloldali pártok ígéretrepertoárjába tar­tozik, de aligha szólítja meg va­lami ennél hatásosabban a vá­lasztót. Arra azonban már senki sem számított, hogy a KDM is lesüllyed a DSZM sportcsarnoki szintjére, és Mečiar állítólagos szeretőjéről kezd pletykálni. Nyilván kiszámították, hogy a bulvársajtóba kívánkozó pikáns kijelentésekkel többet nyernek, mint vesztenek. Néhány válasz­tó számára viszont szertefosz­lott a KDM morális magatartá­sáról kialakított kép, de ezzel a néhány szavazattaí úgysem le­het választásokat nyerni. .^.^PAfRONTA .DNES Hudec miniszter a követelések teljesítése helyett nyíltan a szí­nészek szemébe röhögött, s két hét elteltével a sztrájkolok kénytelenek visszatérni a szín­padra. A nekik tett ígéretek ígé­retek maradtak, a szakszerveze­tek nem állták a sztrájk költsé­geit, és nem mozgósították az elégedetlen munkásokat. Az is kiderült, az ellenzéki politiku­sok semmi más után nem vágy­tak, mint a rettenthetetlen hősök szerepében tetszelegni, és még a kormánykoalíció hibá­ját sem tudták kihasználni Hu­dec leváltására. A színészek nem akartak forradalmat, csak a demokrácia „magasabb for­máját" érvényesíteni, melyben a legerősebb nem önkényesen hozza döntéseit. Áttörhetetlen falakba ütköztek: a kormány ar­roganciájába és a lakosság apá­tiájába. Kiderült: a szlovákok­nak nincs szükségük a demok­ráciára; megelégednek a sza­bad választásokkal, s azok után már bármit hajlandók elviselni. ott élő nép (nálunk a szlovákok, magyarok, csehek, lengyelek, németek, ruszinok, ukránok, romák...). Az a nézet is előfordulhat, hogy aki ebben az országban szüle­tett, és itt is lakik, de más nyel­vet beszél, mint a szlovákot, nem államalkotó. Svájcban nin­csen svájci nemzet, van viszont svájci nép, polgárok, akik ter­mészetszerűen államalkotók. Ott egyformán érvényes a né­met, olasz, francia és rétoromán nyelv, ám szerintem vala­mennyien államalkotók. Azt hi­szem, helyesebb volna nálunk is minden itteni állampolgárról úgy beszélni, mint államalkotó­ról. Iván Sándor Kassa

Next

/
Oldalképek
Tartalom