Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-22 / 68. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 22. KOMMENTÁR Külügyi tükör a parlamentben Pavol Hamžík külügyminisz­ter kedden tárcája múlt évi eredményeit, idei terveit is­mertette a szlovák parla­mentben. A határokon túli szlovákok­kal való törődésre helyezett nagyobb hangsúlyon kívül a terjedelmes jelsntés új ele­meket alig tartal­mazott. Az ellenzéki képvi­selők elsősorban azt kifogásolták, hogy az elemzés „kozmetikázott" volt: mintha Szlo­vákiának az egész világgal felhőtle­nek volnának a kapcsolatai. Ebben a derűtől sugárzó szövegben különös jelentősé­get kaptak a magyar - és csak a magyar - kormány kisebb­ségpolitikáját élesen, szinte támadóan bíráló mondatok. A kétoldalú kapcsolatok sok­oldalú fejlesztésének szüksé­gességéről szóló szokásos frázisok mögött mintha új összecsapás előkészületei bujkálnának. A szlovák-magyar viszony romlásáért Pavol Hamžík külügyminiszter kizárólag a másik felet tette felelőssé. A zavart okozó tényezők között ismételten kiemelt helyet ka­pott a magyar-magyar csúcs, noha a kormányfők a kérdést Pöstyénben, sőt már Jasná­ban lezártnak minősítették, s azóta Mečiar egyszer már úgy nyilatkozott: a Horn-kor­mány politikája bírja az ő fel­tétlen támogatását. Sándor Eleonóra Az természetes, hogy a kül­ügyminiszter saját tárcája és kormánya szemszögéből mu­tatta be a helyzetet. Senki nem várt, nem várhatott tőle vezeklést. Ám ha határozot­tan állította, hogy Szlovákia teljesíti az alapszerződést, akkor a következő két kér­désre mégiscsak magyarázatot kel­lett volna adnia: Miért késik a már­ciusra beharango­zott találkozója Kovács Lászlóval? Miért nem valósult meg Horn Gyulá­nak az év elejére tervezett hivatalos szlovákiai útja? A két kérdés szó­noki csupán, hi­szen közismert, hogy a mi­nisztereknek a kormányközi vegyes bizottságok összetéte­lét kellene végre szentesíte­niük, Horn Gyula pedig arra vár, hogy a bizottságok felál­lása mellett előrelépés tör­ténjék olyan ügyekben is, mint amilyen például a pár­kányi híd újjáépítése. Pavol Hamžík egyszerre fes­tett szépítés nélküli, sötét ké­pet a magyar-szlovák állam­közi viszonyról, és kozmeti­kázottat is, amikor 1997-re „az alapszerződés vala­mennyi rendelkezése komp­lex érvényesítésének alapján" való kapcsolatfejlesztését ve­títette előre. Az első negyed­év történései ezt a szándékot nem igazolták. A szerző publicista. JEGYZET Mi csinál tavaszt? KERTÉSZ GÁBOR Ha nekem egy ismert időjárás-csináló azt mondja, hogy a me­teorológiai tavasz után a csillagászati kikelet is beköszöntött, ezt rögvest elhiszem neki, először is, mert ő a szakember, a szellő-, a napsütés-, a jegeseső- és kisbalta-kereskedő, más­részt pedig: mért csapna be pont ő, mi lenne belőle a haszna? Második napja tehát már, hogy dúl a csillagászati, de sem ma­gamon, sem másokon nem látom semmi jelét a változásnak. O, nem, nem fagyra, hóra, zimankóra gondolok. Az arcok, a szemek, a szájszegletek azok, amelyeken nyoma sincs valami­féle tavaszi lágy melegnek. Igen, az arcok, a szemek fáznak, riadtak még, s az ajkak keserű sziszegő prése sem jósol közeli jobb időket. Valamelyik nap a kiadónk székhelyéül szolgáló Astra Szálló kávézójában láttam a Nagy Csavargót, a Vén Hobót. Olyan méltósággal, olyan hányaveti eleganciával ült a gondterhelt, mobiltelefonos, nyakkendőtűre nyársalt urak és az izgatott, pingált hölgyek között, mintha egy spanyol rózsa nyílt volna ki a jeges Antarktiszon. A mosoly a szemében, a szája szegleté­ben egy szál gordonka volt a sok harsona közt. Vak-bolond világban élünk, nem látjuk a fényt, elhúzódunk at­tól, aki szabad A csillagok közül lejött a Nagy Csavargó, és be­ült a kávéházba. Valahol halkan énekelni kezdett egy barack­virág... -ft*-, m Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a Me­diaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Ujságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Szlovák világszám: KeljfelHudec. (Szűcs Béla karikatúrája) A legnehezebb feladatok közé sorolható a szolidaritás valóra váltása Még tart a Csemadok sivatagi bolyongása Az egyiptomi rabszolga­sorból szabadult zsidók so­káig bolyongtak a sivatag­ban, mire elfelejtették a húsosfazekat, a fáraó ke­nyerét, amely a megpró­báltatások közepette visz­szatekintve sokáig megszé­pítette a rabszolgaságot. DUSZA ISTVÁN Csak bizakodhatunk, hogy nem tart újabb negyven esztendeig, mire a szlovákiai magyarok elfe­lejtik a kommunista ideológia terjesztését valamikor feladatul kapó Csemadok rabszolgasor­sát. A valamikori Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregye­sületével már nem azonos a Szlovákiai Magyarok Társadal­mi és Közművelődési Szövetsé­ge, bár sokak szerint - és szerin­tem is - érthetetlen módon meg­tartotta a Csemadok mozaik­szót. Hagyományra, érzelmi kötődésekre, megszokásokra hi­vatkoztak azok, akik ezt végül is alapszabályban rögzítették. Lel­kük rajta. Csak hát ugyanők nagyon sze­rették volna azt a demokratikus centralizmusra alapozott irányí­tási gyakorlatot is megtartani, ... amolyan vad­kapitalista módra, mert nem volt pénz... amely némelyeknek sokáig biz­tos és jól fizetett vezetői státuso­kat jelentett. Tehették, mert az 1989 novembere után dezorien­tált másod- és harmadvonalbeli szlovák kommunista nómenkla­túrának eltartott két-három évig, hogy tájékozódjon, és megtalálja a szlovák nacionalis­OLVASÓI LEVELEK Nevünk csak a miénk A névhasználat sokkal összetet­tebb kérdés, mint azt a felületes szemlélő gondolná. Sajnos, úgy érzem, olyan szellem uralkodik a felvidéki magyarság körében, amely nem tartja fontosnak ezt a kérdést, nem vagyunk követ­kezetesek, megalkuszunk, le­mondunk a már meglévő le­hetőségeinkről is. Az Olvasói le­velek is ezt sugallják, egyesek azt írták, hogy „.. .nem csinál belőle tragédiát", továbbá „...in­telligens nő, mint V. A. nem ta jelmezt, majd a nemzetállam demokráciájának jelszavaival a hatalmat is megszerezze az or­szágban. Akkor már csak szemérem és idő függvénye lett, mikor szüntetik meg a szövetség költségvetési támogatását. És nem voltak szemérmesek, csupán az idő hátráltatta őket, hiszen a költ­ségvetési évek mindenki számá­ra egyforma hosszúak. így szü­letett az évről évre csökkentett, átcsoportosított, majd végképp befagyasztott támogatások nyo­... akik visszavágynak az egyiptomi húsosfa­zék közelébe. mán az 1990-ben elmaradt ­mert bűnös mulasztással elodá­zott - változtatások kényszere. Kényszerű lépések sora követte egymást. Gyorsan leépült az ap­parátus „központi" és ,járási" szinteken, kapkodva, nem a szervezettség és az átgondolt­ság jeleit mutatva. Egyszerűen, amolyan igazi vadkapitalista módra, mert nem volt pénz a bé­rekre, a régi kommunista irányí­tást mímelő apparátus fenntar­tására. Ami most van, az alulról építkező, önfinanszírozó, csak hát a területi választmányok felének már egyeden alkalma­zottja sincs. Mert ugyanazoknak a feltételeknek kellene megfe­lelnie a jogalanyiság keretein belül például a nagykürtösi te­rületi választmánynak és a du­naszerdahelyinek is. A szlovákiai magyar kultúrán belül a szolidaritásnak nem ala­kult ki a viszonyrendszere. Amíg léteztek az állami költségvetési csatornák, a közös zsákból - ha kevés is - jutott mindenkinek. A népes, magyarság lakta déli rá­verheti öklével az asztalt", stb. Környezetemben kevesen ma­gyarosították nevüket, holott az eljárás egyszerű. Bizonytalansá­gok és félelmek munkálnak bennünk, és ezek gátolnak a cselekvésben. A nevünk az egyetlen dolog, mely csak a mi­énk, és a szüléinktől örököljük. Ez nem frázis, hanem tény. Hi­vatalos okmányaimba magyarul írták be a nevemet, és ha szlo­vákul beszélek, bemutatkozom, telefonálok, oda kell figyelnem, hogy -ová nélkül mondjam ki, mert évekig másképpen hasz­náltam, s így rögződött. Most kezdek rádöbbenni, ez is tudat­rombolás! Magamon tapaszta­lom, jó érzés naponta csatát giók Csemadok-választmányai mostanság már nem képesek másokat finanszírozni, legfel­jebb egy-egy ott rendezett or­szágos Csemadok-rendezvény erejéig. Aligha tévedek abban, hogy a szolidaritás elvének és gyakorlatának a megvalósítása állítja a legnehezebben megold­ható feladatot a ma Pereden zaj­ló országos közgyűlés elé. Mert hiába lesz Komáromban, Duna­szerdahelyen vagy Galántán ön­finanszírozó a területi választ­mány és a hozzá tartozó alap­szervezetek majd mindegyike, ha kelet felé haladva egyre ne­hezedik és korlátozódik a ma­gyar kultúra művelésének tere­pe. És el is ugarosodik, mert a gazdaságilag és szociálisan ket­tészakadt ország keleti felében nemcsak az emberek szegények, hanem az önkormányzatok és a magánvállalkozók is. A kultúrára szánt pénzek állami­lag ellenőrzött elosztása manap­ság újra politikai hovatartozás szerint történik. A magyar kul­túrára vágyó falvak Csemadok­szervezeteit, kórusait, együtte­seit valamikori csemadokosok­ból lett új népmozgalmiak kör­nyékezik meg pénzjuttatások ígéretével, s kevesen vannak, akik nemet mondanak az évek óta megfizethetetlennek tartott ingyenműsorokra. Az eltelt negyven évben mintha már lát­tunk volna effajta feltételes módban zajló kultúratámoga­tást. Ebből eredően a legnagyobb ve­szély, ami a Csemadokra lesel­kedik, az a kettészakadás, hi­szen közöttünk is sokan vannak, akik visszavágynak az egyipto­mi húsosfazék közelébe. Még akkor is, ha fölöttük ostort su­hogtatnak, és a fáraó dicsőségé­re szlovákul is kell majd énekel­ni a Csemadok-gyűléseken. nyerni, mert legyőzöm magam­ban a félelmet. Minden rám csodálkozó tekintet ellenére őseim szokása szerint haszná­lom a nevem. Mindenkinek ajánlani tudom, mert ez az ön­becsülésnek és a múlt tiszteleté­nek bizonyos formája. Reiter Krisztina Kassa Hol a 200 méter? Budapest valamelyik kerüle­téről szólt a riport. Főleg a szülők nehezményezték, hogy az óvoda mellett italbolt van, pedig törvény írja elő, hogy TALLÓZÓ SME A munkásszövetség közgyűlé­sén Ján Luptáknak ellenjelöltje is lesz a pártelnöki tisztségre Ján Borovský parlamenti frakci­óvezető személyében. Nyilatko­zata szerint az alapvető irány­vonalat és a politikai lépéseket illetően egyetért Luptákkal, vi­szont a párt belső működéséről eltérő a véleménye. Szerinte hozzáértőbben kellene politi­zálniuk, szakértői bizottságokat kellene felállítaniuk a párt poli­tikai lépéseinek előkészítésére és elemzésére. Borovský úgy vé­li, mindenekelőtt a médiumok­kal való viszonyt kellene javíta­ni, mivel a munkásszövetség ugyan politizál, de ezt a politi­kát nem tudja eladni. SLOVENSKÁ .REPUBLIKA Ján Čarnogurský nyílt levélben reagált Dušan Slobodník írásá­ra, amely március 10-én jelent meg a lapban, s amelyben azzal vádolta meg, hogy lejáratja Szlovákiát, és Badenben, a kö­zép-európai nemzetiségi vi­szonyról tartott konferencián a magyar irredenták mellé állt. Bár a konferencia amerikai szervezőinek kérésére a részt­vevők megígérték, hogy a ta­nácskozáson elhangzottakat or­szágukban nem fogják belpoliti­kai vitákban kihasználni, Slo­bodník ezt az ígéretét megszeg­te. Pedig éppen Slobodník volt az, aki úgy prezentálta a szlo­vák érveket, hogy a résztvevők egyik fele csak hallgatott, a má­sik fele pedig hangos nevetéssel reagált. A nyílt levélre adott válaszában Slobodník fenntartotta korábbi vádjait Ján Čarnogurskýval szemben, mert „lepaktált azok­kal a magyarországi és szlováki­ai magyar politikusokkal, akik egyfolytában Szlovákiát rágal­mazzák". PRAVDA Szlovákiában hagyománnyá vált, hogy minden eseményt mi­nimum két homlokegyenest el­lentétes szemszögből ítélnek meg. Vonatkozik ez a rendőrség kulturális minisztériumbeli fel­lépésére is. Hiba volna azon­ban, ha az akció miatt akár csak egy rendőrt is elmarasztalná­nak. Ennek ugyanis az lenne a következménye, hogy a jövőben a rendőrség még akkor is félne a beavatkozástól, ha az adott helyzetben erre feltétlenül szükség lenne. NARODNAOBRODA Karol Česnek gazdasági minisz­ter szerint az Eurocopter tár­sasággal Párizsban aláírt meg­állapodás értelmében Szlováki­ában helikoptereket fognak összeszerelni Franciaországban gyártott elemekből. Áz értékesítést a két fél közösen realizálja. Emellett az Eurocop­ter ígéretet tett arra, hogy segíti a szlovák termékek franciaor­szági eladását. mindenfajta iskola, óvoda mel­lett 200 méteren belül nem le­het italbolt, kocsma. Nem tu­dom, milyen törvény szól ná­lunk az ilyen jelenségekről, de hogy Kéménden szintén valami nem stimmel ezen a téren, az biztos. A helyi óvoda ugyanis a presszótól úgy 50-60 méterre lehet. Vagyis inkább fordítva igaz, mivel a presszó csak né­hány éve működik. Reggelen­ként, mikor mennek a gyerme­kek az óvodába, még hagyján, de délután, mikor már hazafelé vezet az útjuk, hát látnak néha olyan dolgokat, amelyek biztos belerögződnek emlékezetükbe. Ondró Ernő Kéménd

Next

/
Oldalképek
Tartalom