Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-20 / 66. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 18. KULTÚRA - OKTATÁS 9 Jó zenét, látványosságot, show-t kínál galántai koncertjén a Ghýmes zenekar Tűzugrás a világzenében Amerikában vagy Japánban ugyanúgy értik a Ghýmes-zenét (Fotó: archív) MOZI POZSONY HVIEZDA: 101 kiskutya (am.)15.30, 18.00, 20.30 OBZOR: Kolja (cseh) 18.00, 20,30 MLADOSŤ: Larry Flint (am.) 20,00 YMCA: Romeo és Júlia (am.) 15.30, 18.00, 20.30 TATRA: Hosszú csók (am.) 15.30, 18.00, 20,30 ISTROPOLIS: Romeo és Júlia (am.) 17.00,19,30 KASSA DRUŽBA: 101 kiskutya (am.) 15.30, 17.45, 20.00 TATRA: Utolsó megálló (ang.) 15.30, 17.45, 20.00 CAPITOL: 101 kiskutya (am.) 15.45, 18.00 Alvók (am.) 20.00 ÚSMEV: Kolja (cseh) 16.00, 18.00, 20.00 IMPULZ: Nagyon gyors és nagyon fiatal (am.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Alagút a halálba (am.) 17.30, 20.00 GALÁNTA - MŰVELŐDÉSI HÁZ: Nappali fény (am.) 18.00 KOMÁROM - TATRA: Star Trek (am.) 17.00, 19.00 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Alaszka (am.) 18.00 ZSELÍZ ­SZPUTNYIK: Golden Eye (am.) 18.00 LÉVA - JUNIOR: Támad a Mars (am.) 16.00, 18.00, 20.00 RIMASZOMBAT ­ORBIS: Nappali fény (am.) 20.00 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Evita (am.) 16.30,19.00 A XXI. Felvidéki Magyar Matematikaverseny Köszönet a létrehozóknak Lemezbemutató koncertet tart pénteken Galántán a Ghýmes zenekar. A hazai magyar közönség ezen a nagyszabású bulin ismer­kedhet meg élőben is az együttes legújabb lemezé­nek, a Tűzugrásnak az anyagával. Immár a Ghýmest is a nyitott zene, a világzene stílusokba, műfajokba sorolják, s a magyarországi Kurír a Tűzugrást az év legjobb új zenéjének minősítette. TALLÓSI BÉLA Mit jelent az új zene megfogal­mazás, illetve milyen Ghýmes­zene?- kérdeztük Szarka Gyu­lától, az együttes tagjától Pályánk elején autentikus nép­zenét játszottunk. Ma is foglal­kozunk ezzel, de nem olyan ér­telemben, hogy azt egy az egy­ben megtanulva adjuk közönség elé. A Ghýmes zenekar kortárs zenét játszik. Szeretnénk ebben a korban muzsikálni, a ma em­berének, a mai fülnek zenélni. Napjainkban rendkívül sokféle zenei hatás éri az embert. Mi magunk is többféle zenei világ­bóljöttünk. Egyikünk a komoly­zenében, másikunk a rockzené­ben, megint másikunk a régi ze­nében kereste az utakat. Aztán közösen, már együtt autentikus népzenével foglalkoztunk na­gyon sokat és sokáig. Később azonban abból a zenei millióból, amit külön-külön képviseltünk olyan zenei hangzás alakult ki, amiről úgy gondoljuk, hogy a mai korban nagyobb mértékben újdonság, mintha tisztán rock­zenét vagy komolyzenét játsza­nánk. így aztán valamifélekép­pen kiemelkedik a zenei kö­zegből. Az igazsághoz hozzátar­tozik, hogy az Ifjú Szivek nélkül, ha megszűnne az állami támo­gatás, nem nagyon tudnánk dol­gozni. Hogy jutott el a Ghýmes ahhoz a zenéhez, amelyet ma képvi­sel? Kezdettől fogva voltak más am­bícióink is, mint hogy csak au­tentikus népzenét játszunk. Azt próbáltuk és próbáljuk ösztönö­sen követni, ami belőlünk jön. Dalainkat ma is a spontaneitás jellemzi. Nem akarjuk, hogy a Ghýmes-zene nagyon megcsi­nált, kigondolt, százszor átírt muzsikának tűnjön. Persze meg Szeretnénk a ma em­berének, a mai fülnek zenélni. kellett harcolnunk ezért a hang­zásért. Ugyanis amikor elkezd­tünk zenélni, beléptünk az Ifjú Szivekbe, még maga a táncház­muzsika is újnak számított. S ak­kor még nem mindenki fogadta el, hogy ennek a zenének létjo­gusultsága van. De aztán olyan szintre emeltük ezt a muzsikát, hogy ma már nem lehet kérdés, van-e létjogosultsága. Minden zenei stílusnak, műfajnak meg kell vívnia a maga harcát. Ki kell verekedni azt a helyet, pozíciót, hogy a közönség elmenjen a koncertre. Voltak, és most is vannak, akik rosszallják, hogy nem autentikus népzenét ját­szunk. Amondó vagyok, min­denki olyan zenét játszik, ami­lyet akar. Kodályt idézve, úgy kell népdalt feldolgozni, úgy kell ráadni a kabátot, hogy az meg ne fojtsa. Ugyanakkor olyan ruhába kell öltöztetni, hogy a mai ember fülének is hozzáférhető legyen. A mi ze­nénkre az akusztikus hangszere­lés jellemző. Szeretjük a színpa­don a hangos zenét, a látványos­ságot, a show-t. Olyan hangzást, zenei világot kínálunk, ami egy­általán nem szokványos, tévé­ben, rádióban nem nagyon lehet hallani. Ezért lesz ez a galántai koncert is kuriózum. Milyen közönséget lehet meg­szólítani a Ghýmes-zenével? Mi elsősorban a fiatalokat sze­retnénk megszólítani, mert igazából az a nagy kihívás. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ma, amikor a médiák árasztják a technozenét, a tinédzsereket a legnehezebb megfogni a mu­zsikánkkal. Egyébként min­denkinek zenélünk, az ötvene­seknek is. És nemcsak itthon, külfödön is sikerrel szerepel a Ghýmes. Igen, büszkeséggel tölt el ben­nünket, hogy éneklünk egy nyelven, amelyen nem értjük egymást a közönséggel, de a ze­ne nyelvén mégiscsak értjük egymást akár Amerikában, akár Japánban, akár Nyugat-Európá­ban. Annak különösen örü­lünk, hogy Magyarországon el­fogadott bennünket a szakma és a közönség is. Nem úgy sze­repelünk, hogy szegény felvidé­ki kisebbségiek, akinek teret kell adni, hogy megmutathas­sák, mit tudnak. Nagy fájdal­munk azonban, hogy itthon nem igazán kényeztetnek el bennünket a médiák. Somorja. A szlovákiai magyar oktatási nyelvű iskolák matema­tikaszakos tanárai évek óta min­dent megtesznek azért, hogy ta­nítványaik eredményesen szere­peljenek a hazai és külföldi ma­tematikaversenyeken. Ennek köszönhetően sikeresek a főis­kolai és egyetemi felvételi vizs­gákon is. Az ezekre való felkészülést szol­gálta a somorjai valamint a po­zsonyi gimnázium által 1997. március 7.-9. között Somorján megrendezett XXI. Felvidéki Magyar Matematikaverseny (1995-ig matematikai háziver­seny), amelyen 90 diák és 30 ta­nár vett részt. Érkeztek tanulók és tanárok Székelyudvarhelyről, Szabadkáról és Magyarország­ról is. A verseny megálmodója és létre­hozója Oláh György, a Komáro­mi Ipari Középiskola tanára, aki azóta is irányítója ennek a ren­dezvénynek. A szakmai zsűri el­nöke dr. Hortobágyi István egyetemi docens, a budapesti ELTE matematikai módszertani szakcsoportjának tanszékve­zetője volt. Ő állította össze a versenyfeladatokat is. Első díjat a következő diákok kaptak: 1. évfolyam: Keszegh Balázs ­Fazekas Mihály Gimn.-Selye Já­nos Gimn., Komárom; Kuruc Ke­ve - Selye János Gimn., Komá­rom 2. évfolyam: Huszár Péter - Se­lye János Gimn., Komárom 3. évfolyam: Bende László, Tán­csics Mihály Gimn., Kaposvár 4. évfolyam: Papp Márton ­Radnóti Miklós Gimn., Dunake­szi; Szűcs Attila - Energetikai Szakképzési Intézet, Paks. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik e sikeres rendezvény létrejöttét segítet­ték. Galambos Ella, a Somorjai Magyar Oktat. Nyelvű Gimnázium tanára Válaszolnak a megszólítottak és érintettek Száztíz éve született az avantgárd fejedelme... A Ghýmes üzenet e Kell-e nekünk Kassák Lajos? Tisztelt Takács András 1 Örülünk, hogy a március 21-i galántai Ghýmes koncert rek­lámja Önt is felkavarta. Termé­szetesen tiszteletjegyet biztosí­tunk Önnek, ha visszajelez. Le­het levélben, telefonon vagy az Új Szóban is. Ha Ön szerint az a tízenkét em­ber, aki aláírta a petíciót, csak egy „kis mag" a tizenhét közül, akkor Önnek nemcsak a szlovák nyelv­vel, de a matematikával is gond­jai vannak. Egyébként huncut, hogy részletesen nem taglalta azon petíció szövegét, mert akkor abból az is kitűnt volna, hogy a „SORS" furcsa közjátékaként Önt mindenféle konkurzus nélkül ne­vezte ki az Ifjú Szívek élére az ille­tékes minisztérium vezetője ­akit úgy hívnak - Ivan Hudec. Az Ifjú Szívek „kis" és „nagy" magját erről nem kérdezték, csupán csak a „Pus-Mus" Közvé­leménykutató Intézet által. Ez az a tény, ami minket zavart. Önnek ez persze nem okozott gondot. Soha nem kérdezte meg a tizenkét kis és a négy nagy ma­got arról, hogy akarja-e közülük valaki Önt főmagnak. Még annyit, hogy a Ghýmes egy­üttest már többször mocskolták, s ezidáig ezekre még csak nem is válaszolhatott. Igazából a Ghýmes együttesnek nem is ez a dolga. Kulcsár Tibor volt igazga­tónk mondott nekünk egyszer elmés közmondást a kutya és a karaván viszonyáról. Bár a ku­J " t «3S tyák azt hiszik ők irányítják, a karavánt a nap a hold és a víz ve­zeti. Tüzet hoztunk magunkkal. Ha az Ön állításai igazak lenné­nek, akkor az Ifjú Szíveknek ma is lenne székháza és jogalanyisá­ga, de nincs. Tisztelettel az Ön kedvenc egy­üttese, aki van. Ghýmes „Ifjú szivekben élek s mindig to­vább, / Hiába törnek életemre / Vén huncutok és gonosz osto­bák, / Mert életem millió gyö­kerű. / /Szent lázadások, vá­gyak s ifjú hitek / Örökös urának maradni: / Nem adatik meg ez mindenkinek, / Csak aki véres, igaz hitű." (Ady Endre) VÖRÖS PÉTER Minden nemzedék más. Kornak, ízlésnek, divatnak, vagy irány­zatnak megfelelően - ki ezt, ki azt tűzi zászlajára. Tájainkon a második világháborút követően Fábry lett a példakép, az iródiá­sok (1983-86) Kassákra esküd­tek föl, napjaink legfiatalabb ha­zai művészei/irodalmárai pedig Márait vallják magukénak. Apropó, Kassák! Az Érsekújvá­rott született Kassák Lajos (1887.március 21.-1967. július 22.) irodalmi népszerűsége a 80-as évek második felében és a 90-es évek elején még felfutó­ban volt. Akkoriban - Lengyel Józseffel és Déry Tiborral együtt - még illett Kassákról be­szélni. Könyveit újra kiadták és könyve­ketjelentettek meg róla: s tették mindezt úgy, hogy a hatalmas ­és eleddig sokszor vitatott, vagy De nem különb a hely­zet szülővárosában (Érsekújvárott) sem. túlértékelt és a hatalom részéről tetszés szerint kisajátított ­életmű alapos átértékelése, (akár újra felfedezése!) mind a mai napig várat magára. A bu­dapesti Kassák Múzeum (élén Csaplár Ferenccel) ugyan folya­matosan és becsülettel teszi a dolgát - de az egészséges Kas­sák-kultusz ápolásában, túlsá­gosan magára van hagyatva. De nem különb a helyzet szülőváro­sában (Érsekújvárott) sem, ahol utca, emléktábla, egy „felszá­molt"!? ifjúsági klub (KLIK), a Zsitva Menti Galériában egy (kevesek által ismert és látoga­tott) emlékszoba (állandó jel­legű kiállítással), a Fő téren pe­dig egy mellszobor (Borsos Mik­lós alkotása) viseli és őrzi nevét, emlékét. Ez így szépen hangzik, de sajnos az érsekújváriak, csak akkor húzzák elő őt, ha „szük­ség" van rá, vagy ha az illem úgy diktálja. Az elmúlt évtizedek­ben, tájainkon csupán Keszeli Ferenc publikált Kassákról ér­demben és használható anya­got. Nem is az a baj, hogy keve­sen és keveset írnak róla: mert semmi értelme újra cikkezni a kis inasról, a vasmunkásról és legendás fekete ingjéről, meg „pörge" kalapjáról. Nekünk Kassák Lajos igényes műveire, és eme művekből pon­tosan kiolvasható és felmutatha­tó - egy követhető - Kassák La­josra van szükségünk. A korabe­li képzőművészeti élet belső bugyrait lázasan felizgató és megújító - konstruktivista - gra­fikus és festő, akit külföldön ma is jobban és többen ismernek mint ide- és odahaza; vajon kell­e nekünk!? A Tetten és Mán kívül, felbecsül­hetetlen értékű szerkesztői munkásságáról vajon tudunk-e eleget - mert ezt is alaposan fel kellene térképezni. Bibliaként forgatható Naplóját vajon isme­Kassák Lajos a vizuális művé­szetben is a költészetének dina­mikáját használta. (Fotó: archív) ri-e a szlovákiai magyar olvasó? De legjobb műfordításait cso­korba gyűjtve, miért ne gondoz­hatná valamelyik hazai könyvki­adónk!? Mert Kassák Lajos nagy szellem volt, s úgy kellene már végre „ki­engedni" a palackból, hogy az újra bejárhassa Európát. Mert ő életútjával és művészi pályafu­tásával mindig is vállalta a koz­mikus kitekintést és a gyökerek­hez való kötődését. Tomas Stra­us 1987-ben, egy helyütt a kö­vetkezőket írta róla: „Nem so­kan tudtak eredeti meggyőződé­sük mellett úgy kitartani, mint a keményfejű budapesti próféta, Kassák Lajos. (...) A Duna-me­dencében a történelem sorsan­gyalai keményebbet, fájdalma­sabbat ütnek, mint azt a távoli Vállalta a kozmikus ki­tekintést és a gyöke­rekhez való kötődését. hagyománygazdag kulturális centrumokban gondolnák. (...) Magyarországnak (...) nincs oka, hogy ne álljon ki büszkén Kassák Lajos mellett". Meg ne­künk sincs - mondom én. Az idei két Kassák-évforduló (jú­lius 22-én lesz harminc éve hogy meghalt) nagyon is csendes ün­nep lesz?! Pedig szívesen olvas­nék, mondjuk egy értő tanul­mányt Kasi magas-szép homlo­káról, amely kifejezte „szellemi igényességét és szívós akaratát, okosságát és művészi értelmes­ségét." száztizedik fordulóján az avant­gárd fejedelem, most is önzetle­nül kínálja fel magát; ám „A ló meghal a madarak kirepülnek", mi meg itt állunk egy szál ma­gunkban - de az óra, az ketyeg tovább...

Next

/
Oldalképek
Tartalom