Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-20 / 66. szám, csütörtök

10 Gazdaság ÉS fogyasztók - HirdeTÉs ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 2. KOMMENTÁR Csődeljárás helyett SIDÓ H. ZOLTÁN Az elmúlt hetekben új szakkifejezéssel gazdagodott az ország viharos politikai és gazdasági történéseit figyelemmel kö­vetők szókincse - ez a szó a revitalizáció. A revitalizáció a cé­gek fizetésképtelenségén akar segíteni, pontosabban a revita­lizáció révén azokat a vállalatokat szeretnék kihúzni a csává­ból, amelyek vezetőségének vannak ugyan jó elképzelései, életképes koncepciói, eladósodottságuk miatt azonban képte­lenek megvalósítani terveiket, és jelenleg kényszerpályán mo­zognak. Márpedig számos ilyen cég lehet, mivel Sergej Kozlík miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter szerint a tartozá­sok elérik a 70 milliárd koronát. A revitalizációs törvény azonban számos buktatót rejt magá­ban. Ezek közül a legsúlyosabb, hogy nem valamennyi érin­tettre vonatkozik; akaratlanul is szubjektív - kevésbé finoman fogalmazva: politikai - tényezők lesznek a mérvadók a revita­lizációra alkalmas cégek kiválasztásakor. A kiválasztott válla­latokhoz ún. revitalizációs biztosok érkeznek, vagyis olyan kormányhivatalnokok, akik figyelemmel kísérik a cég talpra állását. Ezzel párhuzamosan a cégvezetés autonómiáját is megnyirbálják, egyfajta kézi vezérlésnek, rejtett államosítás­nak lehetünk szemtanúi. Normális országokban a fizetésképtelen vállalatok ellen csődeljárást indítanak. A csődeljárás ugyan felettébb kelle­metlen dolog, de a gazdasági életet áttekinthetőbbé teszi, vi­lágossá válik, melyik vállalat képes önerőből talpon maradni, és melyik az, amely csupán „állami mankókra" támaszkodva áll meg. Igaz ugyan, hogy Peter Stanék pénzügyminisztériumi államtitkár szerint a fizetésképtelen cégek egy része ellen ­becslése szerint az ilyen vállalatok 20 százalékáról van szó ­csődeljárást indítanak. Mégis a lényeg az, hogy a revitalizáció ködfüggönye mögött a kormány szívéhez (ha van neki ilyen) közel álló vállalatokat állítsák talpra. JEGYZET Nemzeti valcer FEKETE MARIAN Felemás határozat született kedden a parlamentben, amikor Eduard Kukán ex­külügyminiszter, a Demokra­tikus Unió képviselője javas­latot tett arra, hogy a tör­vényhozás szólítsa fel az or­szág választópolgárait: a má­jus 23-24-én tartandó nép­szavazáson igennel válaszol­janak a NATO-tagsággal kap­csolatos első kérdésre. Fele­más ez a határozat azért is, mert a NATO-tagsággal kap­csolatos három kérdés közül csak az elsőre javasolja az igent. A további két kérdést (az atomfegyverek Szlováki­ába történő telepítését, illet­ve NATO-csapatok szlovákiai állomásoztatását) illetően a parlament tanácstalan. Nem javasol igent, de nemleges választ sem. Mindmáig csak a magyar ko­alíció pártjai és a parlament­ben Ján Lángoš által képvi­selt Demokrata Párt kérte vá­lasztóitól, hogy a népszava­záson mindhárom kérdésre igennel válaszoljanak. Nincs ebben semmi borzasztó. A NATO vezetése eddig már többször kijelentette: az eset­leges új tagországok terüle­tén nem akar atomfegyvere­ket raktározni, haderőket ál­lomásoztatni. Egyébként ha ilyen szándékai volnának, akkor ezt természetesen csak nemzetközi szerződés értel­mében tehetné meg. Mind­három kérdésre bátran vála­szolhatunk igennel. A kibic­nek semmi sem drága, és mi, sajnos, ezekben a kérdések­ben még a kibicnél is keve­sebbnek számítunk. Annál is inkább, mert a NATO-tagság, NATO-haderők szlovákiai ál­lomásoztatása és NATO­atomfegyverek szlovákiai te­lepítése egyáltalán nem attól függ, hogy ezt kívánjuk-e vagy sem. Az alapvető kérdés az, hogy a NATO-tagorszá­gok maguk közé fogadnák-e Szlovákiát vagy sem. Egyelőre inkább a szkepticiz­mus, a kétkedés, a hivatalos szlovák külpolitika látszóla­gos tanácstalansága a jel­lemző. Vlagyimir Iljics Lenin 1904-ben fogalmazta meg a szigorúan központosított ve­zetés, az úgynevezett demok­ratikus centralizmus elveit az Egy lépés előre, két lépés hátra című tanulmányában. Ez volt a bolsevik valcer. A Vladimír Mečiar által kézi ve­zérléssel igazgatott külpoliti­kára az „egy lépés Nyugatra, két lépés Moszkva felé" a jel­lemző. Az ellenzéki pártok többsége is egy lépés előre (igen), két lépés hátra (nem­nem) táncot javasol választó­inak. Nemzeti valcert járunk, habár a farsang már rég el­múlt. ....................... m Főszerkesztő: Sziívássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető műiden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a Me­diaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Ujságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A bősi per Hágában. (Sajdik Ferenc karikatúrája) SME A meglevő egyetemek és főisko­lák zökkenőmentes működteté­séhez idén a költségvetésben el­különített összegnél mintegy 2 milliárd koronával többre lett volna szükség, ennek ellenére a kormány „talált" 290 milliót újak alapítására. A Nemzeti Művészeti Akadémiának azért kell létrejönnie, mert a fővárosi művészeti főiskolák nem eléggé nemzetiek, a Szent Cirill és Me­tód Egyetem létrehozása pedig azért szükséges, mert a meg­levő nagyszombati nem a kor­mány elképzelései szerint ke­resztény. A Trencséni Egyetem létrehozását meg az indokolja, hogy a városnak eddig nem volt felsőoktatási intézménye. Az új egyetemek létrehozása ve­szélyezteti a meglevők létbiz­tonságát, nem beszélve arról, hogy a „mennyiség" az oktatás kárára válik majd, s ezáltal kül­földön is megrendül a szlováki­ai felsőoktatás hitele. Oroszország nem követel vétójogot, ám az őt érintő döntések meghozatalában részt kíván venni Ha nincs „nyet", lesz dollár? Jelcin és Clinton helsinki csúcstalálkozója sors­döntő lehet Közép-Európa jövőjének szempontjából is. Viktor Kremenyukot, a moszkvai Amerika- és Ka­nada-kutató Intézet igaz­gatóhelyettesét kérdeztük az orosz követelésekről. MAGYAR NEMZET A Brüsszelből kiszivárgott hí­rek szerint Moszkva kész fel­adni követelését egy jogilag kötelező hatályú szerződés megkötéséről, s immár beéri egy legfelső szinten megerősí­tett politikai jellegű doku­mentummal is. Oroszországot semmiféle char­ta nem elégíti ki. Az ugyanis csak egy általános, semmire sem kötelező nyilatkozat, ame­lyet a NATO ugyanúgy figyel­men kívül hagyhat, mint koráb­bi ígéreteit. Jogi érvényű meg­egyezésre van tehát szükség. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy egy álllandóan működő, titkársággal is intézményesí­tett orosz-NATO egyeztető ta­nács biztosítaná Moszkva megfelelő súlyát az új európai biztonsági szerkezetben, s en­nek kapcsán vétóról már szó sincs... s* ^ Jogi érvényű megegyezésre van tehát szűk­ség... S\ így van. Az orosz fél az utóbbi időben meglehetősen kemé­nyen kiállt amellett, hogy az eu­rópai biztonság garantálásának legfőbb szervezete ne a NATO, OLVASÓI LEVELEK Brassó tanulsága A múlt nyáron elvetődtem Er­délybe. Utam egyik állomása Brassó volt. Feltűnő volt, hogy az egykor túlnyomórészt szá­szok lakta város utcáin német szót alig hall az ember. Amikor a város nevezetességét, a Feke­te templomot néztük meg, az idegenvezetőnek ezt meg is em­lítettük. A következő volt a vá­lasza: „Az erdélyi szászok év­századokon át ellenálltak a kü­lönféle rablóhadjáratoknak, a hanem az EBESZ legyen. Moszkva azonban engedett a kérdésben, s elismerte, hogy je­lenleg ezen a téren a NATO fi­gyelemre méltó, sőt vezető sze­repet játszik. Oroszország ép­pen ezért követeli, hogy részt vehessen az észak-atlanti szö­vetség európai biztonsággal fog­lalkozó szervezeteinek munká­jában. Oroszország tehát nem vétójogot kér, s a NATO belső ügyeibe sem akar beleszólni, csupán azoknak a döntéseknek a meghozatalában kíván részt venni - mint európai nagyhata­lom -, amelyek az ő érdekeit is érintik. Úgy tűnik, az orosz vezetés szerint ezek körébe tartozik a bővítés kérdése is. Moszkva ugyanis szeretné elfogadtatni, hogy a bővítés második köré­re tíz éven belül ne kerülhes­sen sor, s a volt szovjet tag­köztársaságok, köztük a balti államok vagy Ukrajna sohase lehessenek tagok. Oroszország nem szigorú időpontokat kíván kijelölni, ám igényt tart az őt s az európai biz­tonságot érintő problémáknak, így a bővítés kérdésének eldön­tésében való részvételre is. S ha erre jogot kap, akkor neki is be­leszólása lesz azokba a vitákba, amelyeken eldől, hogy kik le­gyenek a következő körben be­lépők, van-e egyáltalán szükség a további bővítésre, vagy vala­milyen más módon garantálják a belépésre vágyók biztonságát. A nyugati államok azonban ebbe aligha egyeznek bele... Az ő véleményük is változott né­miképp. Korábban azzal vádol­ták Oroszországot, hogy vétójo­got követel magának. Az egy­mást követő konzultációk során azonban már egyre kevesebbet tatár és török hordák pusztítá­sainak. A román nacionalizmus­sal párosuló kommunista rend­szer azonban kiforgatta őket va­gyonukból, s teljes megsemmi­sítésükre törekedett. Olyannyi­ra, hogy képtelenek voltak megvédeni magukat. Puszta megmaradásuk érdekében kel­lett a távozást választaniuk. S azért, hogy elhagyhassák szü­lőföldjüket, és feladjanak min­dent, még váltságdíjat is kellett fizetniük." Ott és akkor, míg csodáltam a gyönyörű templo­mot, saját keserves kisebbségi sorsunk jutott eszembe: az em­berijogok semmibevétele, az el­hurcolás, a megalázás, az el­beszélnek erről. Érezhetően fi­gyelembe veszik tehát az orosz érdekeket is. Azt például, hogy Oroszországnak beleszólása van abba, hogy a területével szom­szédos volt szovjet köztársasá­gok tagjai lehessenek-e a NATO­nak. Nyugaton ezt, ha nem is örömmel, de józanul tudomásul veszik. Moszkva mindent megtesz an­nak megakadályozására, hogy a szövetség új tagjai katonai támadó kapacitásra szert te­gyenek. A hírek szerint siker­rel követeli, hogy a NATO ha­tárainak keletebbre tolását ne kísérje a szövetségi katonai infrastruktúra keleti telepíté­se... Egy dolog, hogy Moszkva garan­ciát kér arra, hogy a bővítést nem követik olyan lépések ­nukleáris fegyverek telepítése, csapatok állomásoztatása -, amelyeket a biztonságát fenye­getőeknek érezhetne. Szélesebb értelemben véve viszont Orosz­ország arra törekszik, hogy a NATO az 1991-ben általa Rómá­ban megfogalmazott reformok­nak megfelelően katonaiból az európai biztonságot garantáló politikai szervezetté alakuljon. Ha a szövetség kész a belső re­formokra, akkor bármiféle kato­nai lépéstől eltekint. Ha pedig mégis a hadi infrastruktúra ki­terjesztésére gondol, azzal azt bizonyítja, hogy továbbra is ka­tonai blokk, s ez esetben Orosz­ország potenciális ellensége. Eb­ben az esetben Moszkva válasz­lépésekre kényszerülne. Kato­nai téren ilyen lehetne a közép­és rövid hatótávolságú rakéták ismételt telepítése, politikai té­ren pedig szövetségesek keresé­se, katonai blokk létrehozása, mondjuk, Belarusszal, Kazahsz­tánnal, s a kapcsolatok szoro­pusztítás újabb és újabb kiter­velt változatai. Feltettem ma­gamban a kérdést: a szászokhoz hasonlóan az exodus lett vona a megoldás számunkra is? Akik még itt vagyunk, akik megma­radtunk, hová mehetnénk, hol találnánk új hazát, új otthont? Tűrjünk, mert tűrnünk kell a ha­talom kíméleden térhódítását. Demeter Ferenc Szepsi Jókedv uralkodott Dicséret illeti Szentpéter művelődési házának lelkes szer­sabbra fűzése például Kínával, Szerbiával. Moszkva feltételei között sze­repel a hagyományos fegyve­rekről szóló szerződés felül­vizsgálata is. Mit szeretne e té­ren elérni az orosz fél? ^ Oroszország nem szigorú időponto­kat kíván kije- y . lölni... \\ Oroszország megpróbálja emlé­keztetni a NATO-t azokra az el­vekre, amelyeken a leszerelési egyezmény alapult. Ezek pedig az egyensúlyra épültek. A szem­benállás megszűnt, a bővítés azonban a megállapodás egész rendszerét felborítja, s mindent elölről kell kezdeni. Az alku része az is, hogy Oroszország nyolcadikként csatlakozhat a hét legfejlet­tebb ország szervezetéhez... Egyelőre ebből kevés hasznunk származik, s az sem törne össze, ha büntetésből nem hívnának meg bennünket. A Nyugat ön­magát büntetné, hiszen elvesz­tené azt az eszközét, amellyel valamelyest befolyásolni tudja az oroszországi folyamatokat. A „nagy üzlet" részét képezi azonban az az ötvenmilliárd dollárosra tehető támogatás is, amelyet az orosz gazdaság kap kölcsönök, befektetések s a piacra jutás infrastrukturá­lis feltételeinek megteremtése formájában. Ön szerint is ek­kora összegről van szó? Oroszország a bővítésbe való belenyugvás fejében egy centet sem kap. vezőit - Gyarmati Gábort, Gáb­riel Szabót, Plusík Júliát, min­den jóakaratú barátot, aki a far­sang alkalmából az elmúlt he­tekben igazi jókedvet, vidámsá­got, szórakozást, kikapcsoló­dást teremtett. Szentpéter ked­veli a bálokat, hiszen itt tartot­ták az ún. magányosok bálját, ahonnan bizony sokan már nem magányosan távoztak. Tekin­tettel arra, hogy községünkben szlovákok is élnek, a ren­dezőség idén úgy döntött, hogy szlovák batyubált is tartanak. Köszönet mindenkinek, aki jó hangulatot teremtett. Nagy László Szentpéter

Next

/
Oldalképek
Tartalom