Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-19 / 65. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 19. KOMMENTÁR Más vércsoport TÓTH MIHÁLY Imponáló, ahogy Lengyelország már évekkel ezelőtt egyértelműsítette a NATO-bővítéssel kapcsolatos véleményét. A budapesti diplomácia megnyilvánulásai is megalapozott kiegyensúlyozottságot sugallnak. Václav Klaus cseh miniszterelnök pedig a napokban kényszerült rá, hogy félreérthetetlenül reagáljon a prágai orosz nagykövet ugyancsak félreérthetetlen fenyegetésére, amelynek az a lényege, hogy amennyiben Csehország tagjává válna a NATO-nak, azzal kell számolnia, hogy a Kreml felülvizsgálja az orosz-cseh gáz-, nukleárisfűtőanyag- és fegyverzetszállítási szerződéseket. Klaus pontosan azt üzente vissza Jelcin csapatának, amit minden olyan közép-európai politikus üzent volna, aki a XX. század történelmi tapasztalatai alapján képes volt országa számára levonni a tanulságokat. Kijelentette: amennyiben nem derül ki, hogy Rjabov nagykövet .csak egyéni véleményének adott hangot, akkor a cseh kormány még az eddiginél is erőteljesebben síkraszáll a felvétel meggyorsításáért. Lehet, Rjabov Moszkva utasítására majd kinyilatkoztatja, hogy félreértésről van szó, és szavai nem a Kreml diplomáciájának irányvonalát tükrözték. Fél évszázad alatt azonban közelről volt szerencsénk megismerni a moszkvai diplomácia finomságait, különös tekintettel a „közeli külföldön" elterülő kis országokhoz fűződő kapcsolatok ápolására. Nálunk 1968 augusztusa óta még a legtejfelesszájúbb újságíró is tisztában van vele, hogy amit egy Prágában (Budapesten, Varsóban stb.) állomásozó orosz diplomata nyilatkozik (még ha árnyékszéken ülve teszi is), az az esetek 110 százalékában a hivatalos álláspontot tükrözi. Ha visszavonják később a nyilatkozatot, ha megerősítik. A legkevesebb, amire számítani lehet, az az lesz, hogy Klaus meggyorsítja Csehországnak az orosz kőolaj- és gázszállításoktól való függetlenítését. Valószínű, hogy Rjabov nem is annyira Csehországnak szánta a figyelmeztetést, mint Szlovákiának. Prága álláspontja a NATO-csatlakozás kérdésében annyira egyértelmű, hogy nem volt kétséges, miként reagál Klaus. Lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle. A figyelmeztetés inkább Szlovákiának szólt, és - teljesen felesleges volt. Hiszen a pozsonyi kormány enélkül is mindent megtesz, hogy a NATO-népszavazás előtt élénk színekkel ecsetelje, mi történhet akkor, ha Moszkva megharagszik ránk. Varsóban, Prágában és Budapesten tisztában vannak vele, mi lehet a következménye Oroszország kiszámíthatatlanságának. Pozsonyban azonban más vércsoportba tartozó politikusok vannak most hatalmon. Én és a Weis nagyi POLÁK LÁSZLÓ Az utóbbi hetekben nem tudtam teljes erőbedobással követni az eseményeket. Sajnálom, nincs időm, mert jogi tanulmányokat folytatok. Igaz, csak úgy, autodidakta módon. Engem, kérem, mostanság a szlovák parlament által elfogadott törvény foglalkoztat. Az, amelyik a határon túli szlovákok helyzetét szabályozza. A nevezetes törvény tanulmányozásakor hasított belém a felismerés: én egy határon túli magyar vagyok, és nincs róla papírom. Igaz, hogy van hátéemhám, egyszer még lélekben miniszterelnököm is volt. Na de papiros nyista. Sürgetnem kell tehát többek közt Giczy, Torgyán, Lezsák urakat, kezdeményezzenek valamit az ügyemben, s mintának kérjék el pozsonyi kollégáiktól a határon túli szlovákokról szóló törvényt. Csak egyvalamire kell a képviselő urakat megkérnem. Ha koppintanak majd, rám való tekintettel a három felmenőre vonatkozó magyarságbizonyítási kötelezettséget csökkentsék kettőre. Megnéztem ugyanis a családfámat, és az egyik ükanyám Weis volt. Nem nagyon mertem tovább kapargatni származását, ezért inkább lobbyzok. A határon túli magyarokról rendelkező törvényben tessenek már az árjaságot kettő nemzedékre csökkenteni! Mert ha nem, nekem lőttek. A Weis mama miatt. Igaz, ha lesz törvény, további bonyodalmakra is számíthatunk, na de majd megoldjuk. Gondok lesznek például azzal is, aki leírta, hogy „Anyám kún volt, apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az...", sőt pár versszakkal alább azt írja az illető, hogy „...török, tatár, szlovák, román kavarog e szívben..." (J. A. hamisítását a szlovák-magyar megbékélés jegyében vállalom.) Na de ezeket a problémákat majd önök, a budapesti Országházban valahogy csak megoldják. Tessék, kérem, tudatosítani, hogy nekem papír kell. Csak a Weis ükit próbálják valahogy megbundázni! 111

íl .••n...... ...... ... ... Főszerkesztő: Szílvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Miniszterelnök úr, a jó gazda tavasszal elmetszi az összes vadhajtást! (Szalay Zoltán karikatúrája) „Mibul telik ennek a Simeknek gyárra?" - kérdezi az egyszerű ember Karrierbűnözők Ha az önkiszolgáló boltban zsebébe dug valaki egy májkonzervet, alkalmi szabálysértőnek tekinthető. Ha rendszeresen, többszörös lebukás után is zsebébe dug egy májkonzervet, visszaeső szabálysértővé szégyenül. FARAGÓ VILMOS Ha erős felindulásból kést márt valaki felesége csábítójának szívébe, s eme cselekményének se hasonló súlyú előzménye, se hasonló súlyú folytatása nincs, ő is alkalmi bűnelkövető. Ha van előzmény, és van folytatás, akkor a késes ember visszaeső bűnelkövetővé züllik. E kétfajta késes azonos abban, hogy egyik is bűnös, másik is. És különböznek abban, hogy csak a másik bűnöző. Minden bűnöző bűnös, de nem minden bűnös bűnöző mondja az ismert axióma. Ha valaki egyetlenegyszer rabol ki egy bankot, de teljes életére megalapozza vele gondtalan gazdagságát, ugyanúgy alkalmi bűnelkövető, mint a késes férj, de cselekményének bizonyos motívuma alapján más kategóriába is besorolható: a karrierbűnözőkébe. Ez a bizonyos motívum pedig a siker. Ponto... akkor a késes ember visszaeső bűnelkövetővé züllik. sabban szólva: az anyagi siker. A bankrabló példájából látható, hogy a cselekmény egyszeri (alkalmi) volta nem kizáró ok, de mint Életkor és bűnözés című könyvében Molnár József egyetemi tanár írja: „Valószínű, akkor járunk közelebb az igazsághoz, ha a többes elkövetés követelménye mellett szavazunk." A karrierbűnözés tehát anyagi sikert hozó, „egy életszakaszra vagy életszakaszokra kiterjedő bűnöző aktivitás". A karrierbűnöző kis tűn kezdi, ökrön OLVASÓI LEVELEK Gyógyszertár Nagykéren Végre teljesült a nagykériek hőn áhított vágya - gyógyszertár nyílt a faluban. Sajnos, a nagy faluban eddig hiányzott ez a nélkülözhetetlen létesítmény. A falu önkormányzata - a polgármesterrel az élen - minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a patika működhessen. Helyet a művelődési központban találtak a Szent János Gyógyszertárnak. A lakosság teljes mértékben elévégzi - írom én laikus szakszerűtlenséggel - az ismert közmondást idézve. Molnár József könyvét és a definíciót pedig azért forszírozom, hogy ízlelgessük ezt a furcsa összetett szót, mely az angolszászjogi nyelvből keveredett át hozzánk (criminal career), s amelyet paradox volta tesz furcsává. Pozitív fogalmat jelölő szó ölelkezik (és birkózik!) benne egy negatív fogalmat jelölő szóval. A karriert csináló embert szorgalom és tehetség emeli sikeressé, ezért jogos társadalmi megbecsülés jár neki. A bűnözőt tisztességtelen eszközök segítik a sikerhez, ezért jogos társadalmi megvetés a része. Indokolt-e hát egymáshoz illeszteni e két szót, ha contradictio in adiectót (ellentmondást a melléknévben) támasztunk vele? Azt gondolom, hogy jogos, de amit bizonyításul mondani fogok, az teljesen elszakad az összetett szó jogi értelmezésétől, az egy újságíró szabad társításos gondolatcsapongása lesz csupán. Ha meg akarjuk nevezni a sikerre törekvő embert, azt kell mondanunk róla, hogy karrierista. Érdekes, hogy ez a szó mily kevéssé pozitív jelentésű. Sőt a magyar nyelvhasználatban határozottan negatív emberfajtát illet. A karrieristát csaknem akkora társadalmi megvetés sújtja, mint a bűnözőt. Ami tehát ellentmondásnak látszott az összetett szóban, az voltaképp alig-alig rejtett azonosság: a karrierbűnöző a karrieristák egyik válfajába tartozik, különbség legfeljebb az alkalmazott eszközök súlyosságában van. Az a karrierista, akire a Büntető Törvénykönyvben nincs paragrafus, a könyökével tör sikerre; az a kerrierista, akire van paragrafus, a pisztolyával - legalábbis a mai magyar laikus megítélés szerint... Lehet, hogy ez a megítélés téves. Csökött magyar hagyományokból fakad. Mit ugrál ez itt? Aki magyar, nyugton van. Nem Amerikában vagyunk, ahol a karrierista a legkövetendőbb gedett a korszerűen berendezett és minden igényt kielégítő patikával. Köszönet mindenkinek, aki elősegítette a szép és nemes cél megvalósítását. Száraz Zsolt Nagykér Kiskatonák megverése Megdöbbenéssel vettük a hírt, hogy a nyitrai helyőrség katonáit támadás érte csak azért, mert szórakozás közben magyarul mertek egymás között beszélni. Pedig hát ők nem csináltársadalmi ideál. A karrier, ugye, rangszerzés vagy tulajdonszerzés. Vagy mindkettő egyszerre. De hát rang? Nem azt sugallta betű, szó és kép, hogy vegyülnünk jó, kiválnunk rossz? Hogy az egyenlőség társadalma a cél? Hogy ne sztároljuk a tündöklő képességű művészt sem? És hát tulajdonszerzés. Az egyén ne magának akarjon különrészt az országból, s akkor ... lehet, hogy a legmaibb tapasztalások is befolyásolnak... övé lesz az egész. „Miénk az ország, magunknak építjük." Meg aztán Pierre Joseph Proudhon. Azt írta ez a francia nyomdai korrektor, hogy „A tulajdon lopás". És ha ez igaz, miért ne volna bűnös a tulajdonszerző karrierista? Mert lehet, hogy a legmaibb tapasztalások is befolyásolnak bennünket. És itt érkezünk a téma legkényesebb részéhez. Hiszen épp a tulajdonszerzés különös idejét éljük. Vannak, akik eredeti tőkefelhalmozásról beszélnek. Mások vadkapitalizmusnak mondják. Hátha nemcsak Proudhonnak, hanem vele egybehangzón a dinasztiaalapító John D. Rockefellernek is igaza van. Állítólag azt mondta: csak az első millió dollár megszerzéséhez kell némi gazemberség, a többi már tisztes üzletemberként is megszerezhető. Vajon nem az első millió dollárnál tartanak még a mi eredeti tőkefelhalmozóink? „Mibul telik ennek a Simeknek autóra?" - kérdezte gyanakodva a magyar kabaré húsz évvel ezelőtt. „Mibul telik ennek a Simeknek gyárra, villára, svájci bankbetétre?" - kérdezi vádlón a karrierből kimaradt ember most. És állítja, hogy ő ismerni véli a választ. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. tak semmi rosszat, csak egy kicsit szórakozni akartak, mint sok más ember. Azzal, hogy bevonulásukkal teljesítik úgynevezett hazafias kötelességüket, egyben kimutatják a sokak által óhajtott lojalitásukat a Szlovák Köztársaság iránt. Úgy látszik azonban, hogy egyesek számára ez sem elég, mert ugye, a baj ott van, hogy mégiscsak magyar nemzetiségűek. Mert a másság nem illik a tiszta nemzetállam megálmodóinak forgatókönyvébe. Sajnos, a nyelvtörvény kezdi meghozni azt a hatását, melyet megalkotói elvártak tőle. Sajnos, a gyűlöletszítás jelenlegi TALLÓZÓ SME Belügyi források szerint Augustín ezredest felettesei megrótták azért, mert leállította a rendőri akciót a kulturális minisztériumban. A rendőrtiszt megállapodott Ján Čarnogurský és Ľudovít Černák parlamenti képviselővel, hogy társaságukban felkeresi Krajči belügyminisztert. A kerületi rendőrparancsnokság székháza előtt a gépkocsiban hagyta őket, és az épületben találkozott a miniszterrel, Polka államtitkárral és Dlapa kerületi rendőrparancsnokkal. A forrás szerint amikor felettesei megtudták, hogy Černák és Čarnogurský is vele van, kifogásaikat megalázó módon adták tudtára, megvonták tőle az akció vezetését, majd hazaküldték aludni. Az épületet az oldalkijáraton kellett elhagynia, nehogy a képviselők meglássák. A képviselőket ezután Holdoš rendőrfőparancsnok kezdte győzködni, hogy hagyják abba a minisztériumi akciót. Augustín ezredest éjszaka három órakor berendelték a kerületi parancsnokságra, s be kellett számolnia a helyzetről. Ezen jelen volt Puškáš ezredes, nagyszombati kerületi rendőrparancsnok, akit a belügyminiszter hetven emberrel együtt a művészek elleni akcióra vezényelt a fővárosba. A helyzet láttán azonban ő is azt jelentette Krajči miniszternek, hogy nincs szükség keményebb fellépésre, hozzátéve, hogy az ügyet oldja meg a pozsonyi kerületi parancsnokság. PRAVDA Körmöcbányán sikerült leleplezni két zsarolót. A 19 éves Róbert N. és a 22 éves Martin D. vállalkozótól írásban több esetben követeltek 15-25 ezer koronás vagyon-, illetve családvédelmi pénzt. Egyúttal mindkettőjüket megfenyegették, hogy ha nem fizetnek, kiirtják családjukat. NÁRODNÁ OBRODA A Szlovák Villamosművek beterjesztette a pénzügyminisztériumba a villamos energia árának emelésére vonatkozó javaslatát. A dokumentum 1997-re 25 százalékos átlagos emelést tartalmaz. A Szlovák Gázművek szóvivője szerint a cég a politikai döntésnek megfelelően idén nem emeli árait. PRÁCA A mohi atomerőmű közelében fekvő községek tiltakoznak az ellen, hogy a reaktorokat anélkül helyezzék üzembe, hogy beindításuk előtt eleget tennének a megfelelő törvényi előírásoknak - áll a falvak képviselőinek pénteki verebélyi találkozóján elfogadott nyilatkozatban. Kifogásolják azt is, hogy a kormány nem hajlandó az atomenergia-felhasználás lényeges problémáival foglalkozni. Attól tartanak, hogy a hozzáállás atombaleset esetén sem változik. légkörében ezek a dolgok kezdenek mindennapossá válni. Ha ehhez még hozzátesszük a katasztrofális méreteket öltő bűnözést, a közállapotok romlását, akkor az ember elgondolkodik azon, hogy hová is süllyedt ez az ország az elmúlt évek során. Sajnos, ebben az országban a félelem légköre uralkodik. De hogyne félnénk mi, kisemberek, ha már a hadsereg sem tudja magát megvédeni az ilyen jelenségektől, vagy legalábbis tehetetlen velük szemben? Németh Géza Alistál