Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-17 / 63. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 17. K O AÄ /Vi E IM T A H Politikai színház TÓTH MIHÁLY Tavaly nyáron, a pénzintézetek privatizációja által kiváltott kormányválságot követően a másként gondolkodó kommen­tátorok nem éppen hízelgő minősítésekkel illették Ján Ľuptá­kot. Egyikük úgy jellemezte a kormánykoalíción belüli helyze­tet, hogy a miniszterelnök a munkásszövetség elnökével kitö­rölte az alfelét. A finnyásabb és a politikai kultúra iránt elkö­telezett tollforgatók némelyike túlságosan vaskosnak tartotta ezt a minősítést. Nos, eltelt háromnegyed év, ismét napirend­re került a bankprivatizáció, Ľupták pedig az antik filozófusra hivatkozva köpte a markát, hogy még egyszer nem lép bele ugyanabba a folyóba. Aztán eltelt egy hét, és a munkásvezér ­hogy finoman fejezzem ki magam - térdig szarban áll a DSZM latrinájában. A legfontosabb négy pénzintézet közül kettőnek a privatizációját Ľupták agitációs közreműködésének köszön­hetően megszavazta a parlament, és a munkásszövetség elnö­ke most már törheti a fejét, azt tanácsolja-e a munkásosztály­nak, hogy az Általános Hitelbankban (VÚB) elhelyezett pén­zecskéjét vigye át a Szlovák Takarékpénztárba, vagy továbbra is töretlenül higgyen Kozlík úr és csapata pénzügyi zsenialitá­sában. A dzsinnt már kiengedte a palackból, hiszen ország-vi­lág előtt kijelentette: bizonyítékai vannak arra, hogy az állami pénzintézetek tucatjával folyósítottak az új nemzeti burzsoá­ziának olyan nagy összegű hiteleket, amelyek visszafizetése a kutya vacsorájánál is eleve bizonytalanabb volt. A nagy ban­kok 50 százalékának privatizációja körüli botrány elcsituló­ban van, ami nem kis mértékben annak a következménye, hogy egy másik területen viszont magasra csaptak a felhábo­rodás hullámai. Hudec kulturális miniszter kiásta a csatabár­dot, és úgy viszonyul Thália papjaihoz, ahogy a kommuniz­mus felvilágosultabb apparátcsikjai sem mertek. A politiká­ban járaüan naiv honpolgár pedig így teszi fel a kérdést: A mi­niszterelnök vajon miért ragaszkodik annyira Hudechez, aki talán még Soboňa egykori egészségügyi miniszternél is nép­szerűtlenebb? Hiszen menesztésével, mondjuk, nagykövetté kinevezésével mind a hazai közvélemény megnyugtatására, mind Szlovákia külföldi megítélésének javítására mód nyílna. Alighanem azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy amíg Szlovákiában a színházak státusa körüli vita dominál a lapok első oldalán, addig némileg elterelődik a figyelem a gazdasá­gi gondokról. Megelőztük Amerikát HOLOP ZSOLT Ján Slota, a nemzeti párt el­nöke három pontban foglalta össze, miért nincs keletje a Nyugatnak, hogy miért is el­lenzi Szlovákia NATO-integ­rációját. Először is a belépés hatalmas összeget emésztene fel. Erre csak azt lehet vála­szolni: szakértők szerint a semleges (ahogy azt nemze­dék szeretnék) Szlovákia hadseregének önerőből való modernizálása és fenntartása még többe kerülne. Slota má­sodik érve szerint az ameri­kaiak 95 százaléka nem tud­ja, merre keresse Szlovákiát a világ térképén, a harmadik szerint: ha belépünk a NA­TO-ba, a szlovákok számára nem maradna más hátra, mint „tartani a lépést és a po­fájukat". Slota második érve megalapozott, a nagyhatal­mak kisemberei már csak ilyenek, hadilábon állnak a kartográfiával. (Történelmi kitérő egy szép példa kedvé­ért: '56-ban a Budapestre ve­zényelt orosz hadak is azt hitték a Dunáról, hogy a Szu­ezi-csatorna, csak a pirami­sok hiányoztak kissé. Tudni­illik azon az őszön volt a szu­ezi válság is, s nem tudták egész biztosan, hova is viszik a szabadságot. A félelem jo­gos: az idetelepített US Army is hihetné, hogy ez itt a Pana­ma-csatorna; a panamázás virágzik. Szép történelmi ki­térő és zárójel bezárva.) Slo­ta kezére játszott az Okos is tévedhet című televíziós műsor, ez az, amikor pofon­egyszerű dolgokat kérdeznek az emberektől, és a válaszo­kon lehet röhögni vagy sírni, (nem)tetszés szerint. „Melyik földrészen fekszik Szlová­kia?" - szólt a kérdés, mire tízből ketten válaszolták, hogy Európa (bingól), a töb­biek nyugat, meg kelet, meg mit tudom én - mondták. Szóval ebben jobbak va­gyunk; míg nemzeti felméré­sek szerint az USA öt, addig Szlovákia állampolgárainak kb. húsz százaléka tudja, hol van Szlovákia. Biztató, hogy ha még tizenöt százaléknyi amerikainak sikerülne a fejé­be verni, merre van ez az aranyos szegellet, eggyel ke­vesebb akadálya lenne az in­tegrációnak. A harmadik kifogás NATO­ügyben nem kifogás. Én pél­dául éppen azt szeretném, ha ebben a kérdésben (is) tarta­ná Slota a lépést (is). Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Götföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Me­diaprmt-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Hudec miniszter: - Hőböröghetnek bármit ezek a ripacsok, az én kulturális politikámnak szilárd támaszai vannak... (Szűcs Béla karikatúrája) A zöld hármas halom helyébe a Tátrát szimbolizáló kék halom került Elválaszt vagy összeköt bennünket? Tavaly a millecentenáriu­mi ünnepségek kapcsán több olyan kiadvány jelent meg szlovák nyelven is, amely foglalkozott a témá­val. CSÁKY PÁL A szlovák értelmiség megosz­tottsága e kiadványokban is visszatükröződött: a történel­met az aktuálpolitika szolgála­tába állítani akarók megpróbál­tak kígyót-békát összehordani a magyar honfoglalásról, míg a valódi történészek igyekeztek kiegyensúlyozott és tárgyszerű írásokat megjelentetni. 1996 végén jelent meg a méltán rossz érzést kiváltó Megértés so­rozat újabb kiadványaként Júli­us Mesároš könyvecskéje Törté­nelmi Magyarország és nemze­teinek együttélése címmel. A fü­zet a Kubko-Goral kiadó mene­dzselésében, „természetesen" a kisebbségi kultúrák támogatá­sára szánt pénzből adatott ki, és a történelem félremagyarázásá­nak, a tények és mítoszok keve­résének iskolapéldája. A18. oldalon például történelmi tényként szól Szent István kirá­lyunk intelmeiről, s halhatatlan mondatáról az egynyelvű és egy­A tények és mítoszok keverésének isko­lapéldája. kultúrájú ország esendőségéről; közvetlenül utána azonban nem mulasztja el hozzátenni: „Való­színűtlen, hogy István utódai és a feudális uralkodó osztály tag­jai az intelmek létéről egyáltalán tudtak". Kemény elnyomás ké­pét próbálja meg Mesároš úr OLVASÓI LEVELEK A rabtemetőben Életem egyik legmegrázóbb él­ménye marad március nyolcadi­kai zarándokutunk a morvaor­szági Mírov börtön rabtemetőjé­be. A gyommal benőtt „te­metőben" nincs egyeden sírem­lék, egyeden sírhalom. Csak egy csonka férfiszobor, és a márvány­táblán feltüntetett nevek árul­kodnak arról, hogy sírok felett járkálunk. Senki nem tud felvilá­könyvével az olvasóba szugge­rálni, ugyanakkor nem tudja megkerülni azokat a történelmi tényeket, amelyek értelmében a magyar uralkodók az évszáza­dok folyamán valóban számos nép tagjait fogadták be, és tele­pítették le az ország különböző részein. Azt hiszem, a jó szándé­kú olvasót komoly veszélyek fe­nyegetik, ha követni akarja a szerző szellemi bakugrásait. Teljesen más tőről fakad Titus Kölnik alapos tanulmánya a szlovák állami címerről az Origi­nal című kulturális hetilap idei első számában. Emlékezzünk csak vissza, hányszor hallhattuk Félreértésről és inkább ábrándozásról van szó, mint valóságról. tavaly, hogy mi, magyarok, „el­loptuk" az „ószlovák" címert. Nos, ószlovákokról beszélni a 9-10. században nem egyéb mí­toszköltésnél, arról nem is szól­va, hogy még Nagymorávia terü­letének meghatározása ügyében is milyen komoly szakmai viták folynak. Kölnik úr azonban kor­rekt módon állapítja meg, hogy a kettős kereszt mint szimbólum három fejlődési szakaszon ment át. Bizáncban a 6-12. században használták mint a győzelem és a feltámadás jelképét. Címer for­májában a történelmi Magyaror­szág területén jelent meg a Bi­záncban nevelkedett III. Béla ko­rában, aki a kettős keresztet a magyar államhatalom egyen­rangúságának szimbólumaként alkalmazta Bizánccal szemben. E ponton Kölnik úr értékelése egybevág a magyar, német, olasz, görög és délszláv történé­szek értékelésével. A kettős ke­reszt szimbólumként, majd később címerként való haszná­latának szlovák periódusa csu­pán a 19-20. századra terjed ki. Az 1847/48. évi 21. törvénycikk ugyanis visszaállította jogaiba a koronás magyar kiscímert, és a horvátoknak is lehetővé tette sa­ját színeiknek és címerüknek használatát. E példán felbuzdul­va a szlovákok és az erdélyi szá­szok is megalkották saját címe­rüket: az előbbiek bizonyítottan a magyar címer nyomán úgy, hogy a zöld hármas halom he­lyébe a Tátrát szimbolizáló kék halom került. „Nemzetünkben szinte axióma­ként él az elképzelés, amely sze­rint a kettős keresztet a közép­európai térségbe Cirill és Metód bizánci missziója hozta - írja Kölnik. - Boldog volnék, ha eme tézis alátámasztására legalább egy forrás vagy komoly érv a rendelkezésemre állna. Ez a ma általánosan elfogadott legenda a forradalmi romantika korában keletkezett, a szlovákok nemze­ti öntudatra ébredésének része­ként, főleg a szláv hithirdetők Nagymoráviába érkezése millen­niumi megemlékezéseinek kap­csán. Mindenképpen ikonográ­fiái félreértésről és inkább áb­rándozásról van szó, mint való­ságról. Eddig egyetlen olyan ar­cheológiai lelet sincs a birto­kunkban, amely bizonyítaná Kö­zép-Európában a kettős kereszt jelenlétét a nagymorva vagy közvetlenül az utána következő időkben. Örömmel tévednék, ám tény az, hogy a legidősebb kettős kereszt Szlovákiában a 11. századból való, s az ún. Nyit­rai Kódexen található." Szimbó­lumként, nem pedig címerként használva; ez utóbbira III. Béla érméi szolgáltatják a legrégibb vitathatatlan bizonyítékokat. Döntsenek a szülők Agócs Béla nyílt levele Agócs Béla, a nádszegi alapis­kola pedagógusa, aki iskolájá­ban és a galántai járásban egyedül állított ki kétnyelvű félévi bizonyítványt tanítvá­nyainak - amelyeket azonban Bada Júlia, az iskola igazga­tónője nem írt alá, és jelentést tett Agócs eljárásáról a Galán­tai Járási Hivatal oktatási osz­tályán -, most nyílt levélben le­mondásra szólította fel Bada igazgatónőt. „Az az igazgató, aki elvtelenül viselkedik, részt vesz a törvénysértésekben, nem áll ki alapvető emberi jo­gaink megvédése mellett, az nem méltó arra, hogy továbbra is irányítson" - szögezi le Agócs Béla levelében, majd fel­teszi a kérdést: „Miért nem ad­tál lehetőséget a félévi osztá­lyozó konferencián és utána arra, hogy érdemben megbe­szélhessük a bizonyítványírá­sok ügyét? Van-e olyan írásos utasításod, amely megtiltja Ne­ked a kétnyelvű bizonyítvá­nyok aláírását? Ha igen, hozd nyilvánosságra! Miért nem til­takoztál az ellen, hogy egyik beosztottadtól (annak ellené­re, hogy ötgyermekes család­apa, és a munkáját is elvégzi) megvonják az 1100 koronás személyi pótlékát?" Agócs Béla levelét azzal a re­ménnyel zárja, hogy az igazga­tónő önként lemond funkciójá­ról. Ha mégsem, úgy Agócs a szülőkre bízza a döntést:,,... ké­rem iskolánk gyermekeinek szüleit, válasszanak! Ha a több­ség melléd áll, elhagyom az is­kolát, ha mellém, akkor le kell mondanod." Mars Nem lehet eltéveszteni A március hónap nemcsak a fé­nyes Hale-Bopp üstökösé, ha­nem a háború istenéről elneve­zett negyedik bolygóé, a Marsé is. Ebben a hónapban lesz ugyanis oppozícióban, tehát szembenállásban a bolygónk­kal. Ebből következik, hogy eb­ben az időszakban lesz a legfé­nyesebb és a Földhöz legköze­lebb. Ez az időszak, amikor a bolygó megközelíti a Földet, és nagyon jó megfigyelési le­hetőségeket nyújt a csillagá­szoknak. Ilyenkor lehet megfi­gyelni a jellegzetes felszíni alak­zatokat, foltokat és a poláris sapkát, persze ehhez egy jobb távcső szükséges. Oppozícióban a Mars ma lesz, legközelebb a Földhöz pedig március 22-én, ekkor „csak" kb. 99 millió km­re lesz tőlünk. A vörös bolygót a Szűz és az Oroszlán csillagkép között kell keresni, közelebb az utóbbihoz, e felé irányul a moz­gása is. Este napnyugta után kel, és magasan a keleti, ill. dél­keleti égbolton lehet megfi­gyelni egész éjjel. A nyugodt fényű, sárgás-vöröses színben tündöklő Marsot nem lehet összetéveszteni a többi csillag­gal. (méhes) gosítást adni arról, ki hol nyug­szik a tengernyi szenvedés nyo­mán bekövetkezett megváltó ha­lál után. Negyven évvel ezelőtt itt fejezte be földi életét Esterházy János gróf, aki nemcsak a kisebb­ségi magyarok, de a magyaror­szági szlovákok, a meghurcolt zsidók védelmezője is volt, s akit hamis vádak alapján először ha­lálra ítéltek, mint a nép legna­gyobb ellenségét, majd „kegye­lemben" részesítették, hogy a „kegyelem" révén belekóstolhas­son az emberi méltóság „védel­mezőinek" minden emberséget meghazudtoló „paradicsomába". A mirovi börtön teljhatalmú pa­rancsnoka kijelentette, hogy Es­terházy János rabot sem élve, sem halva nem adja ki, s ígéretét „becsülettel" meg is tartotta. Azt hitte a szerencséden, hogy ezzel a szocializmusnak csúfolt rend­szemek tesz „felejtheteden" szol­gálatot. A több száz magyar nemzetiségű zarándok lelkes imája és éneke a rabtemetőben azt bizonyította, hogy az ő élete és példája, önként vállalt kálvári­ája nem volt hiábavaló. Erőforrás lesz számunkra, túlélők számára, hogy hitünkhöz és nemzetisé­günkhöz minden körülmények között hűek maradjunk, fára­dozzunk a népeink és nemzetisé­geink közötti megbékélésért, hogy így a szélsőségesek vitorlá­jából kifogjuk a szelet, és bebizo­nyítsuk: magyar nemzetiségű ál­lampolgárokként is tudunk na­gyon hasznos, építő tagjai lenni közös hazánknak. Paxy László Hegysúr

Next

/
Oldalképek
Tartalom