Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-15 / 62. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 732. PANORÁMA Q VENDÉGKOMMENTÁR • • Unnepfelező Tavaly ez idő tájt Petőfi soraira esett a választás: „Bárkié is a dicsőség, a hazáé a haszon." Az idei ünnepen egy Kossuthintézet hivatott érzékeltetni az alapgondolatot: „Szolgái és nem urai vagyunk a nemzetnek." A mai Magyarországot illetően nem igazán tudón}, létezik-e még valamiféle „mozgósító" ereje ezeknek a jelmondatoknak. A magyar közélet szemtanúi huzamosabb ideje némi szorongással figyelik, felcsillanva mutatkozik-e olyan idea vagy közös szándék, amely a nemzetet, legalább rövid időre, egységesebbé tenné. Az utóbbi esztendők során erre március 15-e sem bizonyult alkalmasnak. Másutt a világban a nemzet első számú ünnepe közösségi demonstráció, a múlt dicső örökségének felidézése pedig mindenkire egyaránt ható, kézfogásos ünnepély. A budapesti ünnepségek mostanában nem esélyt jelentenek, hanem alkalmat: jól odamondogatni egymásnak. A közállapotoktól hol Sinkovits Péter megszeppenő, hol felgerjedő, a már számolatlan botrányoktól elkedvetlenedő emberek tömege pedig ezen a napon az egyik térről siet a másikra, hogy végre azt hallja, amit hallani akar. Mintha nem is egyazon ünnepről volna szó... Lényegesen más a helyzet a határokon túl, ahol összefogottabban őrzik a visszasugárzó történelem tisztaságát. (S lám, az új mozzanat: az erdélyi magyarság idei mácius 15-i ünnepségein - a rendszerváltás óta először - román hivatalosságok is részt vesznek.) 1848-1849 emlékéhez, vívmányaihoz a nemzet ragaszkodik. Továbbra is. Olykor személyes bensőségességével. Amúgy: az egykori osztrák császár és az orosz cár seregei nem veszélyeztetnek már. A helyükben lévő megosztottságtól pedig ezúttal ünnepközeiben - talán mégsem illő további szót ejteni. A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa. JEGYZET Együtt kiáltva... KERTÉSZ GÁBOR Lám, mily csendes lett mára lelkemben a harci ének, mily búsan kesergő az emlékezés. Mintha nem is én lettem volna akkoron, ki barátival már hajnal óta - mit sem törődve a zuhogó esővel - járta a várost, befutva minden apró kis utcát és teret, lelkesítve a még kétkedőt, bátorítva a még rettegőt, felragadva a még árnyékban kushadót, felriasztva a még szunnyadót; mintha nem is én lettem volna, ki sastorokkal kiáltotta: Vesszen a zsarnok - jogot a népnek! Elégtünk mind, a zászlók is mind elégtek: bátor zászlai mindahány forradalomnak. Kis- és középiskolás koromban, ha március tizenötödike tanítási napra esett, bátran megszöktünk az iskolából.Ez volt a mi nagy-nagy lázadásunk, ez volt a mi szabadságharcunk. Megbújtunk a Ticce bokrai között, vagy épp a Csonkavár alatt, és magunkba szívtuk a tavasz varázsát, a március tiszta illatát, mi voltunk a törvényen kívüliek, a forradalom katonái. Anélkül persze, hogy pontosan tudtuk volna a szent eszme értelmét, melynek önkéntes vitézei lettünk. Hősök lettünk, ahogy illik, zokszó nélkül tűrtük másnap a fülcibálást, a dorgálást: mi egy napig már szabadok voltunk. Fényesen, ahogyan csak egy gyermek lehet szabad, gyermeki tisztán, mint minden forradalom. Mi voltunk már itt is szabadok. Nem hittük, mert nem akartuk hinni, hogy a forradalmak sorsa mindig ugyanaz: elbukni még a győzelem előtt. Nem hittük, mert nem akartuk hinni, hogy aki melletted ma öklét rázza, holnap véredért kiált. Elhittük, mert el akartuk hinni, hogy az emberi gyarlóság egy nap alatt semmivé foszlik, elhittük, mert el akartuk hinni, hogy érverésünk belegabalyodik az időbe, részévé válunk a mindenségnek. A forradalmak sorsa mindig ugyanaz? Az ember szülte forradalom sorsa az ember sorsa is: elvész, s újjászületik. Es sastorokkal kiáltja minden térben és minden időben: Vesszen a zsarnok - jogot a népnek! Hogy csöndes volna mára lelkemben a harci ének? Nem, barátom, azok akkor ott féltek, s ezek most itt félnek. Hisz nem volt oly régen a negyvennyolcvankilenc... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: MadiGéza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. 0. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Ujságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poäta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Otvenket eves munkanélküli vagyok, hónapok óta járom a hivatalt, ahol állandóan azt hajtogatják, hogy nekem már csak a Jóisten tud munkát szerezni... (Szalay Zoltán rajza) TALLÓZÓ PRÁCA A Szlovák Vasutak jelenleg mintegy 50 ezer embert alkalmaz - ismerve a vállalat teljesítményét aránytalanul sokat. Egyes adatok szerint legalább 10 ezer fővel kellene csökkenteni az alkalmazottak számát. Bartolomej Sinai vezérigazgató szerint ennek ellenére nincs szó drámai leépítésről, ugyanis legalább 5000 fős csökkentést hoz a vasutat kiszolgáló tevékenységek transzformációja, továbbá természetes fogyással is számolnak. NÁRODNÁ OBRODA A nemzeti identitás megnyilvánulásainak formáit vizsgáló közvélemény-kutatás szerint Szlovákia polgárai leginkább az ország történelmére büszkék (a megkérdezettek 74 százaléka). A szlovákok 77, a magyarok 33, az egyéb nemzetiségűek 37 százaléka közölte ezt. 1848-1849 a mindenkori utókor számára megkerülhetetlenné, erkölcsileg is kötelező erejű örökséggé vált Ä múlt századi rendszerváltók Az Erdődy Gábor történésszel készült beszélgetés tegnapi számunkban közölt első része azzal zárult, hogy Széchenyi vagy Batthyány sokkal nagyobb fenntartásokkal szemlélte a népmozgalmakat, mint Kossuth. HOVANYECZ LÁSZLÓ Noha ez utóbbi is kijelenti 1848-ban, hogy hajlandó Petőfiékre lövetni, ha „túllépnek" a mértéken. Igen, de például Kossuth és Széchenyi között már jóval korábban folyt a vita akörül, hogy meddig lehet a politikai törekvéseket a parlament falain túl, a társadalmi közegbe kivinni. Hogy korrekt eljárás-e egy akár megváltoztatandó rendet kívülről történő nyomással megdönteni. De más nevet is említhetek. Deák Ferenc megszokta a maga Zala megyei „táblabírói" környezetében a mindig nyugodt, higgadt, modernebb szemmel nézve lassú mérlegelést, tehát forradalmi pillanatokban sem kezd lázas cselekvésbe. Hogy Kossuthra térjek vissza: nála is megmutatkozik a „Petőfiügyben", milyen mértékben képes az ésszerű változtatásra, arra, hogy ha a helyzet úgy kívánja, visszafogja magát. Óriási fegyelem, önkontroll, akár önma... megszokta a maga Zala megyei „táblabírói" környezetében... ga megerőszakolása azért, mert a történelem ezt diktálja. Nos, mindezek nagyon komolypolitikusi erények. Nincs hely rá, hogy fölsoroljuk, hány figurában voltak meg nagyon látványos formában. Azt hiszem, nem volt még egy olyan politikai garnitúra a magyar történelemben, mint az 1848-1849-es forradalomban. Talán törvényszerű, hogy március 15-e lett a legnagyobb nemzeti ünnepünk. Hogy mindarra, amiről most beszélünk - szóval az emberipolitikusi nagyságnak arra a példátlan bőségére -, valamiképp ráérzett a társadalom. Valószínűleg azt érzékelik az emberek, hogy olyan rendkívüli korszakot élt át ebben az időben Magyarország, amelyet egyszersmind hatalmas tudású és felkészültségű személyiségek, politikusok és nem politikusok, de mindenképp ritka nagyságú államférfiak fémjeleznek. A magam részéről azt tartom a legfontosabbnak, hogy e nagy személyiségek közül egyiknek a nevével sem tudnánk kizárólagosan jellemezni az átalakulásokat. Szükségszerűen jött létre valamilyen kiegyensúlyozottság, amelynek megtörésére mindig volt törekvés az utókorban, de nem véletlenül eredménytelenül. Azt hiszem, ennek az az oka, hogy bármilyen ellentétek, akár a gyűlölködésbe fulladó nézeteltérések voltak is e kor politikusai között, valamiképp mindenen felülkerekedett a hazaszeretet. A negyvennyolcas kormányban itt van egymás mellett Széchenyi, Kossuth, Deák. Ez majd változik, de itt az a nagy tanulság, hogy ezek a politikusok nem törekedtek egymás megsemmisítésére. Az utókor számára az az ő legfontosabb üzenetük, hogy van egy közös nemzeti ügy, amely alázatot követel a legtehetségesebb embertől is. Hogy a legélesebb, leginkább szenvedélyeket kiváltó ellentéteket is el kell tudni felejteni, ha a nemzet érdeke úgy kívánja. Azoknak a politikusoknak, akikről beszélünk, milyen volt a hivatástudatuk? Rendkívül erős. A nemzet mindenekelőtt. Ez volt a jelszavuk. Ebből következett: ha úgy alakult, tudomásul vették, valamit elrontottak, változtatni kell tehát. Volt bennük szerénység. Egy lelkileg érzékeny Széchenyi azt mondja az adott pillanatban: no, ezt nem vállalom tovább. Az igazsághoz tartozik, hogy amikor Széchenyi félreáll, az már az összeroppanás jele: nem képes tovább viselni a politika terheit. Ott van azonban a nagyon is kiegyensúlyozott Deák Fe... ezt mint nemzeti örökséget kötelező szem előtt tartani. renc. Ó Kossuth minden érve ellenére „összehozza" a kiegyezést. Ferenc József megkoronázásától - ami az egész osztrák-magyar „kézfogó" leglátványosabb eseménye azonban, betegségére hivatkozva, távol tartja magát. Jellemző ez is. Deák az't mondja: az én szerepem a kiegyezés tető alá hozásával véget ért, most már használni nem tudok, az én értékrendembe pedig az, ami ezután történik, nem illik bele. Szerintem nagyon is logikus cselekedete ez egy reformkori politikusnak. Az alázat és az önbírálat együttes megnyilvánulását látom mindebben. De térjünk vissza egy pillanatra a szabadságharchoz. Ahhoz az időszakhoz, amikor az 1849-es tavaszi hadjárat sikerei óriási lelkesedést váltanak ki. És ebben a helyzetben hatalmas a veszély, hogy a forradalom vezetői elbízzák magukat. Ezzel szemben a magyar politikusok OLVASÓ! LEVELEK Hittérítők kíméljenek! A vasúti pályaudvar várótermében férfiak csoportja figyelte a járókelőket, hogy valaki aztán „lecsapjon". Úgy látszik, engem is kiszemeltek. Az egyikük hozzám fordult, s megkérdezte: „Mesélt már valaki magának Isten királyságáról?" Meghökkenve néztem rá: „Meséket csak gyermekkoromban hallgattam, s az önére nem vagyok kíváncsi." Istenről a templomokban beszélnek a lelkészek. Azokhoz kellene menniük ezeknek a hittérítőknek, akik nyomorba döntik az emberiséget. Iván Sándor Kassa Slobodník lépései A február 16-i Lépések című vitaműsor Dušan Slobodník jóvoltából magyarellenes politikai showműsorrá alakult át. Az említett úr nem tagadta meg önmagát, lépegetett, sajnos, a tőle megszokott módon, hátrafelé. A műsorban Szlovákia euroatlanít csatlakozásával kellett volna foglalkoznia, sajnos, csak kellett volna. Slobodník visszatért ismert téziséhez, a magyar veszélyhez, ismét a budapesti magyar-magyar csúcson elhangzottakkal rémítgetett. Reálisan gondolkodó ember nehezen érthet egyet elvakult magyarellenességével, csökönyös nézeteivel. Jogaink szerinte átmegkezdik tárgyalásaikat a románság vezetőivel, Balcescuékkal. E tárgyalások arról szólnak, hogy ki kell egyezni. Noha felülkerekedhetne a meggyőződés: kiűztük az osztrákokat, korlátlan urak vagyunk a Kárpát-medencében. A reformkori, illetve forradalmi vezető gárda, vagyis a százötven esztendővel ezelőtti rendszerváltó elit magatartását ön máig, sőt a későbbi magyar történelemre nézve is példaadónak tartja? Föltétlenül. Hiszen annak ellenére, hogy forradalmat és a szabadságharcot leverik, az ellenforradalom képtelen az alapértékeket, mondjuk, a jobbágyfelszabadítást semmivé tenni. Ami azonban még fontosabb:' 1848-1849 a mindenkori utókor számára megkerülhetetlenné válik. Erkölcsileg is kötelező erejű örökséggé. Mert, mint mondtam, olyan magasra emelte a mércét - például az emberi minőséget illetően, de a politikai érettséget és a politikai hatékonyságot illetően is -, hogy ezt mint nemzeti örökséget kötelező szem előtt tartani. Nemzeti-társadalmi önazonosságunk ... nagyon is logikus cselekedete ez egy reformkori politikusnak. meghatározó tényezője ez. Azontúl, hogy másfél évszázada a polgári átalakulás volt a tét, a politikusi példákat, tehát az elit példáját tekintve páratlan örökség, páratlan minta született történelmünkben. Ami engem illet, talán ezért tartom a legnagyobb nemzeti ünnepnek. Mert a nélkül az emberi nagyság nélkül, ami a kor politikai vezető rétegét jellemezte, ez a nap nem jelenthetné azt, amit ennek a nemzetnek jelent. lag fölöttiek. Ugyan kit érdekel az olyan „apróság", mint az egynyelvű bizonyítványok nyomán kialakult feszültség, különben is, hol adnak még ki kétnyelvű bizonyítványokat Európában? Fejtegetésében azt sugallta: ha kiesünk az első körből, ennek is a magyarok lesznek az okai, bár az „igaztalan" bírálatok a rossz nemzetiségi politika és a sajtószabadság bizonyos korlátozása miatt érik a kormánygarnitúrát. Szabó Sándor Királyrév