Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-03 / 51. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 3. Állami szaki TÓTH MIHÁLY Nem könnyű feladat manapság szakszervetzeti munkát vé­gezni. Sem a privatizált munkahelyeken, sem az állami hiva­talokban. Amikor a szakszervezeti konföderáció élén őrség­váltás történt, és Ivan Saktor lett az elnök, az egyik elemző ar­ra a következtetésre jutott hogy valamennyi szakszövetség közül az államigazgatásban dolgozóké a legszervezetteb. Az analízis kidolgozója azzal érvelt, hogy ez az a terület, ahol a tulajdonos személye, a munkaadó leginkább anonim. Ugyan­akkor megjegyezte, hogy ez a körülmény sem mentesíti a szakszervezeti tagokat attól, hogy egy-egy átszervezésnél ki legyenek szolgáltatva a hatalom kényének-kedvének. Ivan Saktor, úgy tűnik, lényegesen radikálisabb szakszervezeti ve­zető Alojz Englišnél. Áz elmúlt hetekben több esetben is ta­pasztalhattuk, hogy Mečiar miniszterelnök ezt fölöttéb nehez­ményezi, és nyilvánvalóbb volt, hogy ilyen helyzetben előbb­utóbb ellenlépésre szánja el magát. Ma már nyílt titok, hogy a Saktor vezette szakszervezetek bekeményítésére úgy válaszol a kormányfő, ahogy annak idején, a kapitalizmus fejletlenebb stádiumában volt szokás válaszolni az akkori szakszervezetek nyomására. Állami, lojális, vagy ha úgy tetszik, a munkaadók által irányított szakszervezetet hoznak létre. Egyelőre ott, ahol a legnagyobb ugyan a szervezettségi arány, de ahol egyúttal a munkavállalók kiszolgáltatottsága is a legnagyobb. Az államigazgatásban. A módszer alapján előre megjósolható, hogy az iskolaügy lesz a következő terület. A jelenlegi szak­szervezetek, még a radikálisabb Ivan Saktor vezetésével is, nem egészen hasonlítanak a Nyugaton működő szakszerveze­tekhez. Ami nem is csoda, hiszen a csehszlovákiai alkalmazot­ti érdekvédelem a kommunizmus évtizedeiben teljesen elsor­vadt. Időbe telik, amíg a munkavállalók közül megfelelő számban kikerülnek a rátermett vezető személyiségek. És időbe kerül, amíg a gazdaságban normális viszonyok váltják fel a vadkapitalista viszonyokat. Ha a kormánynak sikerül bármely területen állami szakszervezeteket létrehozni, az visszalépés lesz arrafelé, ahol a pártállam alatt voltunk. A munkavállalókon is múlik, sikerül-e Ivan Saktor csapatának meghiúsítania a hatalom legújabb mesterkedését. JEGYZET A kisember unokája BODNÁR GYULA Azelőtt Husákék beszédeivel volt tele az újság, ma Mečiar­ral van tele. Igaz, nem Mečiar beszédeivel, hanem a róla, illetve a praktikáiról szóló cikkekkel. Mi a különb­ség? - kérdi a kisember; amazokra sem figyelt, ezek sem érdeklik. Már nem. Sőt a bérből élő kisember, akit ne­vezhetünk Józsinak vagy Jožónak, ma már úgy gon­dolja, meglett volna rend­szerváltás nélkül is. Demok­ratikus centralizmus és terv­gazdálkodás, parlamentáris demokrácia és piacgazdaság egykutya - mondaná, ám, s az egészben ez a tragédia, ma már ezt sem mondhalja, mert a rendszerváltás, leg­alábbis a rendszerváltásnak ez a fajtája neki semmit nem hozott, annál többbet vitt­vett el tőle, s okkal érzi ma­gát a változás áldozatának. Még szerencse, hogy annak idején sikerült tetőt húznia a feje fölé. De mi lesz a gyere­kekkel? Mit tud majd nekik adni? - moccan a kisember­ben mint szülőben a kérdés, és kínozza egyre gyakrabban. Ahhoz a néhány ezer koroná­hoz is kénytelenek voltak hozzányúlni, amit a vagyon­alapi kötvényekért kaptak. De ha még sikerült is volna megőrizni, mit kezdenek ve­le, amikor az egyszerű lakó­telepi lakások ára félmillió korona körül kezdődik?! Per­sze gyermekei is indulhatná­nak nulláról, mint ők egyko­ron, de nem itt és most, ahol, illetve amikor a rajthoz tulaj­donképppen minden feltétel hiányzik a kisember fiának esetében. A helyzetet min­dennéljobban érzékelteti, hogy Szlovákia történetében soha olyan kevés gyermek nem született, mint az elmúlt évben, hatvanvalahányezer összesen, harmincezerrel ke­vesebb, mint néhány esz­tendővel ezelőtt. Fokozato­sanjutottunk ide. Idáig. Pa­pok hívták fel rá a figyelmet egy minapi sajtóértekezleten - a pénzhiányban, lakáshi­ányban, a munkahelyhiány­ban jelölve meg a katasztro­fális méretű csökkenés okát. Végeredményben a nyomor­ban, a bizonytalanságban. Látva-hallva ezt a bérből élő kisember azóta újabb kérdé­sen töpreng, s ez talán a leg­fájdalmasabb valamennyi kö­zül: lesz-e neki valaha uno­kája? A szerző újságíró, a nagy­megyeri SPTV munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a Me­diaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratislava. Ujságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Drágám, ahogy naponta végighallgatom a politikusokat, egyre inkább az a véleményem, hogy kerge marhák nem csak az állatok között vannak. . (Gossányi Péter karikatúrája) Különmegállapodás helyett a döntés a Hágai Nemzetközi Bíróságra vár Dunaszaurusz vagy.. A nagymarosi építkezés le­állítása után sem mondtak le Csehszlovákiában a víz­lépcső megvalósításáról. A határ túloldalán, Bősön 1989 után is változatlan intenzitással dolgoztak. SZILÁGYI A. JÁNOS A prágai bársonyos forradalmat követően átmenetileg megin­gott a szlovákiai vízlépcsőlobby helyzete is. Számos vízműelle­nes demonstrációra került sor, a Csallóköz lakossága mások tá­mogatásával a felvízcsatorna mentén tiltakozásképp élő lán­cot alkotott. Egy alkalommal a szlovákiai és ausztriai zöldek összehangolt megmozdulása el­len a kommandósokat is beve­tették. Ám Pozsonyban rövide­sen megváltoztak az erőviszo­nyok: Vladimír Mečiar szemé­lyében az erőmű építését támo­gató politikus került hatalomra. Magyarországon viszont min­den párt elfogadta, hogy a du­nai erőműrendszert nem szabad megépíteni, mielőbb meg kell kezdeni a Dunakanyar helyreál­lítását. A vízlépcső és a Szlová­kiával való kompromisszum mellett érvelők szava süket fü­lekre talált. 1990 novemberé­ben megegyezés született Ausztriával a nagymarosi víz­Ám Pozsonyban rövi­desen megváltoztak az erőviszonyok... lépcső leállítása miatt fizetendő költségekről: a magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2,65 milliárd schillingnyi hitelt, valamint annak kamatait villamos energia szállításával törlesztik. Szlovákiában időközben meg­kezdődött a közös erőműterv át­dolgozása, bár Pozsonyban to­vábbra sem mondtak le az ál­lamszerződésben foglaltak megvalósításáról. Szeptember­ben Csehszlovákia környezetvé­delmi minisztere budapesti tár-' OLVASÓI LEVELEK Más szemszögből Az Új Szó február 21-i számá­ban Pazonyi Tibor sorait olvas­va arra gondoltam, hogy nem árt más szemszögből is megnéz­ni a történteket. Hű nézője va­gyok a Markízának, és azon a napon én is tanúja voltam an­nak, amint Vadkerti Andrea kol­légája bejelentette, hogy ezen­túl kolléganőjét Vadkertiovának fogják szólítani. Láthattuk, amint Andrea egy picit elhúzta gyalásán hét tervváltozatot ter­jesztett a magyar fél felé, köztük a Duna elterelését eredményező akkor B, később C variánsként ismert elképzelést. A magyar kormány nem foglalt állást a ja­vaslatokról, hanem tárgyaláso­kat kezdeményezett Csehszlo­vákiával az 1977-es államközi szerződés közös megszünteté­séről. Hajósy Adrienn geofizikus a Mádl Ferenc tárca nélküli mi­niszter felügyleletével működő vízlépcsőtitkárság szakértője­ként vett részt a hónapokig tartó kétoldalú megbeszéléseken. Megítélése szerint a tárgylaláso­kon sokáig jó esély mutatkozott a megegyezésre. Az Európai Kö­zösség szívesen vette volna, ha szakértői bevonásával végzett vizsgálatok után születik meg a vízlépcsőről a politikai döntés. A csehszlovák kormány azonban nem volt hajlandó még erre az időre sem felfüggeszteni az épít­kezést. A tárgyalások 1991 de­cemberében végleg zsákutcába jutottak, a prágai kormány a C variáns megvalósításáról hozott döntést. A magyar kormány így az 1977. évi szerződés egyolda­lú felbontásának kényszerhely­zetébe került. A szerződést azonban csak fél évvel később, 1992. május 25-i hatállyal szün­tette meg. A magyar kormány minden erőfeszítése és a zöldek alapta­lan reményei ellenére, a követ­kező hónapokban elkészült a C variáns: 1992. október 25-én Dunacsúnnál mintegy 40 kilo­méternyi hosszúságban szlovák területre terelték a határfolyót. A Duna elrekesztése, a mellék­ágakat tápláló Öreg-Duna nagy részének a bősi csatornába veze­tése a magyar oldalon, elsősor­ban a Szigetközben súlyos káro­kat eredményezett: kiszáradt erdők, sorvadó élővilág jelezték a pusztulást. Az Antall-kabinet az EU szakértőinek bevonásával háromoldalú tárgyalásokon próbálta Szlovákiától előbb a vízhozam 95 százalékának, majd kétharmadának átadását kikényszeríteni, de a szlovák ígéretek ellenére nem sikerült a a száját. Külsőleg így reagált, azt azonban nem tudhatjuk, hogy belül mit érzett. Tény, hogy nem csinált belőle tragédi­át. És szerintem helyesen is tet­te. Egy olyan intelligens nő, mint Vadkerti Andrea nem ver­heti öklével az asztalt. Én úgy ítélem meg az esetet, hogy nem az a legfontosabb a mai körül­mények között, hogy az embert miként szólítják. Itt most az ész játszik fontos szerepet. Vadkerti Andreát pedig szimpatikus, okos, nagyon tehetséges egyé­niségként ismertük meg. Juhász Irén Kőhídgyarmat helyzeten javítani. Az ered­ménytelen egyezkedések után 1993 áprilisában a magyar és a szlovák kormány képviselői alá­írták a Hágai Nemzetközi Bíró­ság elé terjesztendő különme­gállapodást. A közös beadvány­ban a felek a következő kérdé­sekben kérték a bíróság állás­foglalását: volt-e joga Magyar­országnak 1989-ben leállítania a nagymarosi munkálatokat, majd 1992-ben egyoldalúan fel­mondani az államközi szerző­dést, illetve Szlovákiának mű­ködésbe helyezni a Duna eltere­lését jelentő C variánst, illetve melyek a fenti kérdésekben tett lépések jogkövetkezményei. A ... egyik ország sem volt hajlandó engedni álláspontjából... megállapodásban a felek a bíró­ság határozatát véglegesnek és magukra nézve kötelezőnek is­merik el, vállalva egyúttal, hogy a döntést követően azonnal tár­gyalásokat kezdenek az ítélet végrehajtásának módozatairól. A hágai eljárás írásbeli szakasza a múlt év decemberében zárult le: a két ország szakértői több száz oldalas keresetben, illetve a másik fél dokumentumaira a­dott válaszokban sorakoztatták fel érveiket a vízlépcsővel kap­csolatos döntéseik alátámasztá­sára. Eközben magyar oldalon elbontották a nagymarosi kör­gátat, három év alatt lényegé­ben eltüntették a Dunakanyart elcsúfító építkezés nyomait. Két éve, a különmegállapodásban vállaltak megfelelően, a magyar és a szlovák kormány átmeneti vízmegosztási rendszert hozott létre. Bár az elmúlt másfél év­ben erőfeszítések történtek a megegyezés érdekében, egyik ország sem volt hajlandó enged­ni álláspontjából: a döntés tehát a Hágai Nemzetközi Bíróságra A szerző a Magyar Hírlap szakértője. Ová nélkül nem megy? Mint a Markíza-híradók állandó nézője február második heté­ben hirtelen rosszat sejtettem. Csak nem Vadkerti Andreával történt valami? - vetődött fel bennem a gyanú. Elvégre „szláv női mivoltának" megtagadásá­val mégsem lehet nálunk bün­tetlenül az ország kedvence? Február 17-én azután helyreállt a rend: Vlado Repčík oldalán is­mét megjelent. Látszólag, mert már Vadkertiováként hangzott el a neve. Meg is tudtuk, miért. Huzavona Kassán Lemond a dékán? Kassa. A Pavol Jozef Šafárik Egyetem kettéválasztásáról in­tézkedő, sokak által vitatott parlamenti döntést követően a kassai és az eperjesi felsőfokú intézmény új önigazgatási tes­tületet hoz létre. Kassán a múlt héten került sor a Šafárik Egye­tem egyes karai tanácsának a megválasztására. A jogi fakultás tanácsának a megválasztása korántsem volt zökkenőmentes, és kérdéses, hogy az eredményt hitelesítik­e, vagy valaki megismételteti az eljárást. Történt ugyanis, hogy a választási bizottság - az okta­tási minisztérium képviselőivel tartott tanácskozás után - a tes­tület jelenleg alkotmánybírói tisztet is betöltő két tagjától megvonta a szavazati jogot. A két érintett, Štefan Ogurčák és Ján Klučka nem kommentál­ta a történteket, ellenben a jogi kar vezetésével megbízott Ale­xander Bröstl dékán és három helyettese lemondott tisztsé­géről. Szerintük az átmeneti időre szóló választási szabály nincs összehangban a felsőok­tatási törvénnyel. A két alkot­mánybíró ugyan már néhány éve nem az egyetem főállású al­kalmazottja, ám mindketten to­vábbra is oktatnak, és a törvé­nyek értelmében továbbra is tagjai a tanácsnak. Alexander Bröstl azt nyilatkoz­ta, hogy ha a választás eredmé­nye jogerőre emelkedik, a to­vábbiakban nem vállalja a dé­káni tiszt betöltését, (gazdag) Az Együttélés felhívása Pontatlan a gyűjtemény Pozsony. Az Együttélést to­vábbra is mélyen felháborítja, hogy az állami költségvetésben garantált, a nemzeti közösségek kultúrájának fejlesztésére szol­gáló pénzösszeget a Pro Slova­kia Alap használja fel olyan ki­adványok megjelentetésére, mint a Hlas ľudu úgynevezett nemzetiségi melléklete. Egyút­tal gyűjteményes kiadását és té­rítésmentes terjesztését is támo­gatja. Ezt a helyzetet még sú­lyosbítja, hogy a fordítások a nyelv szabályait figyelmen kívül hagyva a legrosszabb magyar­sággal jelennek meg, illetve a jogszabályok és nemzetközi do­kumentumok szlovák szövege sem pontos, s ezért félrevezető. Például a Dokumentumok Gyűjteménykötetében (2. sz., 61. old.) megjelent a községek kisebbségi nyelven való megje­löléséről szóló, 1991/191. sz. törvény szlovák szövege. Ez esetben a törvény 3. §-ának 1. bekezdésében a „nenachádza" szó helyett a „nachádza" szó ol­vasható, azaz nyilvánvalóan tel­jesen eltérő értelmű szó. Ezért az Együttélés azt javasolja, hogy az önkormányzatok és a polgá­rok ezeket a gyűjteményeket ne használják, (ú) Ferko úr, a mindenható nyelv­tudor elrendelte, hogy aki sze­repelni kíván nőként a tévé ké­pernyőjén, tartozzék bármelyik kisebbséghez is, nevéhez „­ová"-t kell biggyeszteni. Elvégre tisztázni kell minden néző előtt, milyen nemű - nem lehet bi­zonytalanságban hagyni a fiatal állam polgárait! Mert miképp lehet valaki olyan szemtelen, hogy magyar létére közszerep­lést vállal, ahelyett, hogy meg­húzná magát. Áz nem számít, hogy okos és intelligens, ráadá­sul jól beszél szlovákul. Zsebik Ildikó Királyhelmec ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom