Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-12 / 59. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 12. KOMMENTÁR Gumibotos színjáték DUSZA ISTVÁN Ivan Hudec kulturális miniszter tegnapelőtt a saját maga írta tragikus bohózat legújabb felvonását rendőrökkel játszatta el a minisztérium épületében. Annak idején harmadrendű drámaíróként sem tudott jobb szüzséket kitalálni, mint amilyenre ennek a politikai szappanoperának a sokadik folytatása sikeredett. Tizenöt színházban második hete sztrájkolnak a színészek, s Hudec úr hetek óta nem hajlandó párbeszédet kezdeni a színházi szakszervezetekkel. Ellenzéki parlamenti képviselők a végrehajtó hatalom fölötti ellenőrzési jogukat érvényesítendő szeretnének a miniszterrel tárgyalni. A magyar koalíció képviselőit órákig várakoztatja a folyosón. Mindhiába. A sajtót hónapok óta kerüli, a tárca sajtótájékoztatóin sokadszor is csupán gyáva hivatalnokai és a keménykedő Marta Podhradská szóvivő oktatja ki az országot. Most aztán mindannyian egyszerre követelték a párbeszédet. Síppal, dobbal, szavalókórussal. S a válasz nem maradt el. Következett a rend őreinek némajátéka. Vonultak, s maguk sem hitték, hogy bevetik őket színészek, parlamenti képviselők és újságírók ellen. Az első hírek szerint a belügyminiszter személyes utasítására vetették be őket. Aki a Markíza magántelevízió sorozatos tudósításait látta, elképedhetett és felháborodhatott, micsoda arroganciával és erőszakkal képviseli itt a kormány az. állítólagos demokráciát. Most még úgy látszik, hogy Hudec úr szappanoperájának közel sincs vége, ha mégis, akkor annak befejezését aligha ő fogja írni. Legalábbis a tegnapelőtti botrány ezt sejteti. Ha másra nem, arra van némi esély, hogy leváltsák a kultuszminisztert. Van ez olyan botrányos eset, mint annak idején a cseles búzaexport volt, amibe a gazdasági miniszter belebukott. Nem, azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy a belügyminisztert is menesztik, mint nem olyan rég a titkosszolgálati vonalon „hülyerendőröző" elődjét. Máskülönben ki veretné meg a törvényesen sztrájkoló színészek, a parlamenti képviselők és az újságírók után a ma még hallgató többséget? JEGYZET Mi történik Nyitrán? TÓTH GÁBOR Pribina ősi városa gyönyörű. Ez így igaz. És persze fontos is, hiszen már kerületi székhely. Ez is igaz. Nincs nemzetiségi gyűlölködés, minden békés, nyugodt. Vagy nem? Novemberben az egyetemi kollégium bárjában, közvetlenül záróra előtt, négy bőrfejű megvert egy magyar egyetemistát és bátyját, aki látogatóban volt öccsénél. A békésen társalgó testvérpár jelenléte mindaddig nem zavarta a bárpultnál iszogató városi nehéz fiúkat, amíg a bár tele volt. Pár perccel zárás előtt azonban, amikor már csak néhányan lézengtek a helyiségben, egyszeriben zavarni kezdte őket a magyar szó. A „magyarverés" vágya, úgy látszik, annyira erős volt, hogy már indokot sem kerestek a kötözködésre, és rögtön a tárgyra tértek. Káromkodások és rasszista megjegyzések közepette ütötték-verték a két magyar fiút. Aztán, amikor a földre kerültek, rúgások következtek. Az áldozataik szájából és orrából ömlő vér látványa valószínűleg elégedettséggel tölthette el őket, mert egy idő után abbahagyták az ütlegelést. A bátyó törött orral és felrepedt szájjal adhatott hírt a szülőknek arról, hogy az öcsi jól van, csak most egy kicsit „összetörtnek" érzi magát, valamint elmondhatta azt is, hogy Nyitrán valami nincs rendben. A pincér és a tulajdonos természetesen sem a bőrfejűekre, sem a verekedésre nem emlékezett. Egy hónappal később szintén egy egyetemista húzta a rövidebbet. A város egyik ismert szórakozóhelyén vonta magára a szkinhedek „figyelmét" a magyarul is jól beszélő, sötét bőrszínét külföldi édesapjától öröklő fiú. Ő is meggyőződhetett róla, hogy Nyitrán valami nincs rendben. Ők hárman és a nemrég megtámadott magyar katonák a saját bőrükön tapasztalhatták azt, amiről a hatóságok „nem tudják biztosan megállapítani", hogy rasszista megnyilvánulás-e vagy sem. Sajnos, egyre gyakrabban válnak magyar diákok fekete dzsekis fiúk céltáblájává. Egyre gyakrabban hangzik el az „Ako to rozprávaš?" és „Kde žiješ?" kérdés. És egyre jobban kell félni, vigyázni. A legokosabb kerülni a veszélyes helyzeteket, és nem belemenni egy értelmetlen, bizonytalan kimenetelű vitába. De ez csak ideiglenes megoldás. A véglegeset keresni kell! Egy biztos. Nyitrán, s nem csak ott, valami nincs rendben. A szerző nyitrai egyetemista. lilK mfjfMpvl Főszerkesztő: Szüvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. N / \ f J ; - M J /f^J - Rendőr úr, bennünket ne bunyózzanak meg! Mi csak olyan európai anyaggal szeretnénk beoltani Hudec minisztert, amelyből igen nagy hiányt szenved... (Szalay Zoltán karikatúrája) Brutális rendőrakció - a pozsonyi kulturális minisztériumban! Na, mi van? A címben jelzett kérdést a törvény garantálta képviselői felmérésre érkezett parlamenti képviselőket kísérő színészek skandálták hétfőn délelőtt a nyilvánvalóan ideges kulturális miniszter dolgozószobája előtti csarnokban, majd tegnap reggel is, de ekkor már az egész kormányzatot kérdezgették a kormányhivatal előtt rendezett tüntetésen. MIKLÓSI PÉTER E két „nyílt színi" faggatózás közben eltelt nem egész 24 óra alatt ugyanis olyasmi történt Pozsonyban, amire nálunk 1989 novembere óta nem volt példa: a hatalom hétfőn este brutális rendőrakciót vezényelt a békésen sztrájkoló művészek és a velük együtt virrasztani akaró parlamenti képviselők és újságírók ellen. A dolog külön pikantériája, hogy ez a csendőrpertunál is gorombább roham épp az ország jó modorát pallérozni hivatott kulturális minisztériumban játszódott le; ráadásul jó másfél órával előtte a művészek bejelentették: kedden reggel, nem kevésbé békés eszközökkel távoznak a szaktárca épületéből. Okkal fölvetődik tehát a kérdés:, vajon mi rejlik az utóbbi napok történései mögött? Mi indokolhatta az oktalan rendőri brutalitást forszírozó kormányzati döntést? Szerintem az arroganciára épülő rossz helyzetelemzés. A felelős kormánytisztviselők élükön a miniszterelnökkel és a kultúráért felelős szakminiszterrel - immár hónapok óta kiskorúsítani akarják a szlovákiai művésztársadalom jelentős hányadát. Mindazokat, akik a szabadelvűség, az alkotásszabadság és a tényleges demokratizmus hívei. A kormányzat hetek, OLVASÓI LEVELEK Már kapható az Új Szó 1995-ben a szliácsi postahivatalban árusítottak különböző magyar nyelvű újságokat és folyóiratokat. A Palace társalgójában díjmentesen olvashattuk az Új Szót. 1997 februárjában azonban már nem voltak magyar sajtótermékek, a társalgóban is csak szlovák napilapokat lehetett olvasni. A postai újságárus nem kapott Új Szót, mert nem volt megrendelve. Állítólag azért, mert nem volt rá igény. hónapok óta kerüli a párbeszédet. Teszi ezt annak ellenére, hogy az ősszel polgári kezdeményezésként született felhívás, a „Mentsük meg a kultúrát!" azóta Szlovákiában már tízezreket mozgósított; de a kormányzat még akkor sem mozdította a füle botját, amikor a színésztársadalom többsége kereken egy hónapja, még február 17-én világosan közzétette követeléseit: a színházak önálló jogalanyiságának visszaállítását, az igazgatói kinevezések pályázati elbírálását, a kész színházi törvény jóváhagyatási folyamatának felfüggesztését, illetve független szakértők bevonását ennek előkészítésébe. Tíz nappal később ötödik követelésként a vidéki színtársulatoknál fizetett bérek javítását is csatolták a korábbi négy ponthoz, majd a figyelmeztető sztrájk hatástalansága láttán bejelentették, hogy 1997. február 27-étől éles sztrájkot kezdenek; napközben a próbákat megtartják; az esti előadásokat viszont törlik. Szlovákia hivatásos színtársulatainak többsége döntött így. A pökhendi és rossz helyzetértékelést bizonyítja az is, hogy felelős kormányzati tényezők - ki tudja, hányadszor? - valós érdeksérelmek, a kulturális szféra és elsősorban a színházak egzisztenciális fenyegetettsége, a kormányzati hatalom pojácáinak szerepét játszó intendánsok basáskodásának megszüntetése helyett ismét a csehszlovakisták, az anarchisták, a szlovák nép ellenségeinek terrorizáló kísérleteiről beszéltek. És mert úgy tűnik, hogy a hatalmi gőgből eredő demagógiának sincs felső határa, hát a szóban forgó konfliktusban leginkább érdekelt tárcavezető, Ivan Hudec kulturális miniszter még a színészsztrájk élesebb formája meghirdetésének napján egy nyitrai lakossági fórumon kijelentette: „A

z önálló Szlovákia Kérésemre egy héten belül intézkedett a fürdő igazgatósága. Újra lehet vásárolni Új Szót a postai újságárusnál. De meddig? Ennyire közömbös volna szlovák környezetben magyarságunk az írott magyar szó iránt? - tettem fel a kérdést magamnak és néhány, gyógykezelésen lévő magyar polgártársunknak. Elszomorító, hogy nem akadt közöttük egy sem, aki kérte, követelte volna az illetékeseknél a magyar sajtótermékek megvásárlásának legalább a lehetőségét. Azt mondogatták, hogy a 28 napot kibírják magyar nyelvű újság olvasása nélkül is. Odáig jutottunk tehát, létrejöttét nem kísérte vérontás, így ez még jócskán hozhat idegbajt a nyakunkra!" A fenyegetőzés nem holmiféle utcai hőzöngés közepette, hanem a hatalom csúcsain ülő miniszter szájából, nyilvánosan hangzott el. A magát a jó modor illemtanárának tartó kulturális miniszter kürtölte világgá ezt a Szerbiába vagy Albániába illő zagyvaságot. Már amennyire zagyvaságnak tekinthető az a riasztó valóság, hogy a miniszter kijelentése szerint idegbajos a hatalom. És akinek hatalma van, s bevallottan az idegeit is csak nehezen tudja féken tartani, attól bizony bármi kitelik... Például az, hogy nem válaszol a képviselői felmérésként kapott kérdésekre. Vagy az, hogy egyszerűen nem tárgyal az irányítása alá tartozó színházak vezető művészeivel és szakszervezeti képviselőivel. Vagy éppenséggel az, hogy a tüntető művészekkel kialkudott párbeszéd folytatása helyett a rendőrkordon előtt, fejére húzott kabáttal menekül el a dolgozószobájából; később visszatelefonál, hogy nem érvényes mindaz, amit egy órával korábban személyesen megígért; bosszúból másfél száz ember előtt lezáratja a minisztérium elérhető mosdóit; később hamis bombariadóval akarja kifüstöltetni hivatalának előcsarnokából az ott tartózkodókat, majd este fél nyolckor a rendőrroham következik. Ütlegelés, zsupkocsi, néhányak hosszú percekig tartó fogva tartása. Na, mi van? Na, mi van? Mi van, mi van, mi van? - skandálták a színészek. Egyelőre jobbára csak ők, mert a minisztérium épülete előtt nem verődött össze különösebb tömeg. Egyelőre. Pedig üdvös volna figyelmeztetni a hatalmat: nem kormányozhat diktátumokkal, elvégre a köz szolgálatára kapott felhatalmazást. hogy sokunk nem igényli a magyar sajtóterméket. Kovács János Komárom Magyar bál szlovákul Február 21-én rendezték meg a II. magyar bált Zselizen. Szerintem azonban a rendezvénynek semmi köze nem volt az I. magyar bálhoz. Mikor tavaly kezdetét vette a bálszezon, és megtudtuk, hogy lesz magyar bál, nagyon megörültünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Az idei bál már rosszul indult azzal, TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Orosz kezekben a szlovák kormány? - teszi fel a kérdést a lap. A tegnapi számban közölt cikkben a részben orosz tőkével működő pozsonyi Devín Bank és a kormány összefonódásáról esik szó. Igor Cibula, az említett bank egyik alapítója ugyanis kijelentette, hogy jelenleg nyilvánvaló az összefonódás Mečiar kormányfő, a bank és az orosz kormány közt. - Mečiar kezdettől fogva tudott a pénzintézet orosz érdekeltségeiről, ma már ott tartunk, hogy a bankon keresztül folyó orosz adósságrendezés még a pénzügyminisztériumban is személycseréket eredményezett. A leváltott pénzügyi államtitkár helyét a bank gazdasági igazgatóhelyettese foglalta el, a pénzintézet vezérigazgatója pedig Karol Martinka lett. Feleségét, Blažena Martinkovát köztudottan intim szálak fűzik Mečiarhoz. - Ha a kormányt maga Mečiar jelenti, akkor a Devín Bank képes befolyásolni a kormány gazdasági és politikai döntéseit jelentette ki Cibula. SME A Szlovák Televízió műsorigazgatósága üzleti titokként kezeli, mekkora összeget fizetett a „Megszólaltak a titkos tanúk" című sorozat negyedik részének levetítéséért. A dokumentumfilmet szombaton, műsorát megváltoztatva a 2. csatornán sugározta az állami televízió. Igor Kubiš központi igazgató kijelentette, hogy a dokumentum átvételét kötelességének tartotta az SZTV, mert miután a műholdról sugárzó VTV pénteken levetítette a filmet, több néző telefonon kérte, hogy a közszolgálati televízió is sugározza. Kubiš egyúttal közölte, hogy a televízió-használati díjat a jelenlegi ötven koronáról százra kell emelni. DIE PRESSE Az osztrák konzervatív lap keddi száma részletesen leírja a bős-nagymarosi vita előtörténetét, s megállapítja: a nemzetközi bíróságnak kell megoldania a magyar-szlovák közeledés útjában álló egyik vitás kérdést. Azt is megjegyzi, hogy a bősi „Dunaszaurusz" megépítésének és a Duna elterelésének káros ökológiai hatásai mindkét országot sújtják. Az osztrák lap beszámol a magyar fél Hágában előadott érveiről, melyek szerint az erőmű megépítésével a szlovákok elterelték eredeti medréből a Dunát, s ezzel áthelyezték a két ország határát, rendkívül súlyos károkat okozva Győr környékén. „Általános várakozás szerint kompromisszum születik: a Duna elterelt vize nemcsak az erőművet táplálja majd. A fő folyamágban ismét több víz folyik majd, hogy a magyar területen ne keletkezzenek további környezeti károk" - írja a Die Presse. amikor a rendező bejelentette, hogy kénytelen külön figyelmeztetésre szlovákul is bekonferálni a megnyitót. És amikor aztán a magyar nóták közé egyre gyakrabban keveredett szlovák is, már oda volt a jókedvünk. Egy városi murin el lehet játszani a Neďaleko od Trenčína című dalt, de, kérem szépen, a Matica-bálon se játszszák nyakra-főre az Akácos utat. Mint írtam, a jókedv oda volt, és rájöttem, hogy az első magyar bál volt számomra az utolsó is, mivel ez a bál már nem az a bál. Ottmár Gábor Zseliz