Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-12 / 59. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 12. KOMMENTÁR Gumibotos színjáték DUSZA ISTVÁN Ivan Hudec kulturális miniszter tegnapelőtt a saját maga írta tragikus bohózat legújabb felvonását rendőrökkel játszatta el a minisztérium épületében. Annak idején harmadrendű drá­maíróként sem tudott jobb szüzséket kitalálni, mint amilyen­re ennek a politikai szappanoperának a sokadik folytatása si­keredett. Tizenöt színházban második hete sztrájkolnak a szí­nészek, s Hudec úr hetek óta nem hajlandó párbeszédet kez­deni a színházi szakszervezetekkel. Ellenzéki parlamenti kép­viselők a végrehajtó hatalom fölötti ellenőrzési jogukat érvé­nyesítendő szeretnének a miniszterrel tárgyalni. A magyar koalíció képviselőit órákig várakoztatja a folyosón. Mindhiá­ba. A sajtót hónapok óta kerüli, a tárca sajtótájékoztatóin so­kadszor is csupán gyáva hivatalnokai és a keménykedő Marta Podhradská szóvivő oktatja ki az országot. Most aztán mindannyian egyszerre követelték a párbeszédet. Síppal, dobbal, szavalókórussal. S a válasz nem maradt el. Kö­vetkezett a rend őreinek némajátéka. Vonultak, s maguk sem hitték, hogy bevetik őket színészek, parlamenti képviselők és újságírók ellen. Az első hírek szerint a belügyminiszter személyes utasítására vetették be őket. Aki a Markíza magán­televízió sorozatos tudósításait látta, elképedhetett és felhá­borodhatott, micsoda arroganciával és erőszakkal képviseli itt a kormány az. állítólagos demokráciát. Most még úgy látszik, hogy Hudec úr szappanoperájának közel sincs vége, ha még­is, akkor annak befejezését aligha ő fogja írni. Legalábbis a tegnapelőtti botrány ezt sejteti. Ha másra nem, arra van némi esély, hogy leváltsák a kultuszminisztert. Van ez olyan botrá­nyos eset, mint annak idején a cseles búzaexport volt, amibe a gazdasági miniszter belebukott. Nem, azt senki sem gondol­hatja komolyan, hogy a belügyminisztert is menesztik, mint nem olyan rég a titkosszolgálati vonalon „hülyerendőröző" elődjét. Máskülönben ki veretné meg a törvényesen sztrájkoló színészek, a parlamenti képviselők és az újságírók után a ma még hallgató többséget? JEGYZET Mi történik Nyitrán? TÓTH GÁBOR Pribina ősi városa gyönyörű. Ez így igaz. És persze fontos is, hiszen már kerületi szék­hely. Ez is igaz. Nincs nemze­tiségi gyűlölködés, minden békés, nyugodt. Vagy nem? Novemberben az egyetemi kollégium bárjában, közvet­lenül záróra előtt, négy bőrfejű megvert egy magyar egyetemistát és bátyját, aki látogatóban volt öccsénél. A békésen társalgó testvérpár jelenléte mindaddig nem za­varta a bárpultnál iszogató városi nehéz fiúkat, amíg a bár tele volt. Pár perccel zá­rás előtt azonban, amikor már csak néhányan lézeng­tek a helyiségben, egyszeri­ben zavarni kezdte őket a magyar szó. A „magyarverés" vágya, úgy látszik, annyira erős volt, hogy már indokot sem kerestek a kötözködésre, és rögtön a tárgyra tértek. Káromkodások és rasszista megjegyzések közepette ütötték-verték a két magyar fiút. Aztán, amikor a földre kerültek, rúgások következ­tek. Az áldozataik szájából és orrából ömlő vér látványa va­lószínűleg elégedettséggel tölthette el őket, mert egy idő után abbahagyták az üt­legelést. A bátyó törött orral és felrepedt szájjal adhatott hírt a szülőknek arról, hogy az öcsi jól van, csak most egy kicsit „összetörtnek" érzi ma­gát, valamint elmondhatta azt is, hogy Nyitrán valami nincs rendben. A pincér és a tulajdonos természetesen sem a bőrfejűekre, sem a ve­rekedésre nem emlékezett. Egy hónappal később szintén egy egyetemista húzta a rövi­debbet. A város egyik ismert szórakozóhelyén vonta ma­gára a szkinhedek „figyel­mét" a magyarul is jól be­szélő, sötét bőrszínét külföldi édesapjától öröklő fiú. Ő is meggyőződhetett róla, hogy Nyitrán valami nincs rend­ben. Ők hárman és a nemrég megtámadott magyar kato­nák a saját bőrükön tapasz­talhatták azt, amiről a ható­ságok „nem tudják biztosan megállapítani", hogy rasszis­ta megnyilvánulás-e vagy sem. Sajnos, egyre gyakrab­ban válnak magyar diákok fekete dzsekis fiúk céltáblájá­vá. Egyre gyakrabban hang­zik el az „Ako to rozprávaš?" és „Kde žiješ?" kérdés. És egyre jobban kell félni, vi­gyázni. A legokosabb kerülni a veszélyes helyzeteket, és nem belemenni egy értelmet­len, bizonytalan kimenetelű vitába. De ez csak ideiglenes megoldás. A véglegeset ke­resni kell! Egy biztos. Nyit­rán, s nem csak ott, valami nincs rendben. A szerző nyitrai egyetemis­ta. lilK mfjfMpvl Főszerkesztő: Szüvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Me­diaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. N / \ f J ; - M J /f^J - Rendőr úr, bennünket ne bunyózzanak meg! Mi csak olyan európai anyaggal szeretnénk beoltani Hu­dec minisztert, amelyből igen nagy hiányt szenved... (Szalay Zoltán karikatúrája) Brutális rendőrakció - a pozsonyi kulturális minisztériumban! Na, mi van? A címben jelzett kérdést a törvény garantálta képvi­selői felmérésre érkezett parlamenti képviselőket kísérő színészek skandál­ták hétfőn délelőtt a nyil­vánvalóan ideges kulturá­lis miniszter dolgozószo­bája előtti csarnokban, majd tegnap reggel is, de ekkor már az egész kor­mányzatot kérdezgették a kormányhivatal előtt ren­dezett tüntetésen. MIKLÓSI PÉTER E két „nyílt színi" faggatózás közben eltelt nem egész 24 óra alatt ugyanis olyasmi történt Po­zsonyban, amire nálunk 1989 novembere óta nem volt példa: a hatalom hétfőn este brutális rendőrakciót vezényelt a béké­sen sztrájkoló művészek és a ve­lük együtt virrasztani akaró par­lamenti képviselők és újságírók ellen. A dolog külön pikantériá­ja, hogy ez a csendőrpertunál is gorombább roham épp az or­szág jó modorát pallérozni hiva­tott kulturális minisztériumban játszódott le; ráadásul jó másfél órával előtte a művészek beje­lentették: kedden reggel, nem kevésbé békés eszközökkel tá­voznak a szaktárca épületéből. Okkal fölvetődik tehát a kér­dés:, vajon mi rejlik az utóbbi napok történései mögött? Mi in­dokolhatta az oktalan rendőri brutalitást forszírozó kormány­zati döntést? Szerintem az arroganciára épülő rossz helyzetelemzés. A felelős kormánytisztviselők ­élükön a miniszterelnökkel és a kultúráért felelős szakminisz­terrel - immár hónapok óta kis­korúsítani akarják a szlovákiai művésztársadalom jelentős há­nyadát. Mindazokat, akik a sza­badelvűség, az alkotásszabad­ság és a tényleges demokratiz­mus hívei. A kormányzat hetek, OLVASÓI LEVELEK Már kapható az Új Szó 1995-ben a szliácsi postahiva­talban árusítottak különböző magyar nyelvű újságokat és fo­lyóiratokat. A Palace társalgójá­ban díjmentesen olvashattuk az Új Szót. 1997 februárjában azonban már nem voltak ma­gyar sajtótermékek, a társalgó­ban is csak szlovák napilapokat lehetett olvasni. A postai újság­árus nem kapott Új Szót, mert nem volt megrendelve. Állítólag azért, mert nem volt rá igény. hónapok óta kerüli a párbeszé­det. Teszi ezt annak ellenére, hogy az ősszel polgári kezdemé­nyezésként született felhívás, a „Mentsük meg a kultúrát!" az­óta Szlovákiában már tízezreket mozgósított; de a kormányzat még akkor sem mozdította a fü­le botját, amikor a színésztársa­dalom többsége kereken egy hó­napja, még február 17-én vilá­gosan közzétette követeléseit: a színházak önálló jogalanyiságá­nak visszaállítását, az igazgatói kinevezések pályázati elbírálá­sát, a kész színházi törvény jóvá­hagyatási folyamatának felfüg­gesztését, illetve független szakértők bevonását ennek előkészítésébe. Tíz nappal később ötödik követelésként a vidéki színtársulatoknál fizetett bérek javítását is csatolták a ko­rábbi négy ponthoz, majd a fi­gyelmeztető sztrájk hatástalan­sága láttán bejelentették, hogy 1997. február 27-étől éles sztrájkot kezdenek; napközben a próbákat megtartják; az esti előadásokat viszont törlik. Szlo­vákia hivatásos színtársulatai­nak többsége döntött így. A pökhendi és rossz helyzetérté­kelést bizonyítja az is, hogy fe­lelős kormányzati tényezők - ki tudja, hányadszor? - valós ér­deksérelmek, a kulturális szféra és elsősorban a színházak eg­zisztenciális fenyegetettsége, a kormányzati hatalom pojácái­nak szerepét játszó intendánsok basáskodásának megszüntetése helyett ismét a csehszlovakis­ták, az anarchisták, a szlovák nép ellenségeinek terrorizáló kí­sérleteiről beszéltek. És mert úgy tűnik, hogy a hatalmi gőgből eredő demagógiának sincs felső határa, hát a szóban forgó konfliktusban leginkább érdekelt tárcavezető, Ivan Hu­dec kulturális miniszter még a színészsztrájk élesebb formája meghirdetésének napján egy nyitrai lakossági fórumon kije­lentette: „A z önálló Szlovákia Kérésemre egy héten belül in­tézkedett a fürdő igazgatósága. Újra lehet vásárolni Új Szót a postai újságárusnál. De med­dig? Ennyire közömbös volna szlovák környezetben magyar­ságunk az írott magyar szó iránt? - tettem fel a kérdést ma­gamnak és néhány, gyógykeze­lésen lévő magyar polgártár­sunknak. Elszomorító, hogy nem akadt közöttük egy sem, aki kérte, követelte volna az il­letékeseknél a magyar sajtóter­mékek megvásárlásának leg­alább a lehetőségét. Azt mondo­gatták, hogy a 28 napot kibírják magyar nyelvű újság olvasása nélkül is. Odáig jutottunk tehát, létrejöttét nem kísérte vérontás, így ez még jócskán hozhat ideg­bajt a nyakunkra!" A fenyegetőzés nem holmiféle utcai hőzöngés közepette, ha­nem a hatalom csúcsain ülő mi­niszter szájából, nyilvánosan hangzott el. A magát a jó modor illemtanárának tartó kulturális miniszter kürtölte világgá ezt a Szerbiába vagy Albániába illő zagyvaságot. Már amennyire zagyvaságnak tekinthető az a ri­asztó valóság, hogy a miniszter kijelentése szerint idegbajos a hatalom. És akinek hatalma van, s bevallottan az idegeit is csak nehezen tudja féken tarta­ni, attól bizony bármi kitelik... Például az, hogy nem válaszol a képviselői felmérésként kapott kérdésekre. Vagy az, hogy egy­szerűen nem tárgyal az irányítá­sa alá tartozó színházak vezető művészeivel és szakszervezeti képviselőivel. Vagy éppenséggel az, hogy a tüntető művészekkel kialkudott párbeszéd folytatása helyett a rendőrkordon előtt, fe­jére húzott kabáttal menekül el a dolgozószobájából; később visszatelefonál, hogy nem érvé­nyes mindaz, amit egy órával korábban személyesen meg­ígért; bosszúból másfél száz em­ber előtt lezáratja a minisztéri­um elérhető mosdóit; később hamis bombariadóval akarja ki­füstöltetni hivatalának előcsar­nokából az ott tartózkodókat, majd este fél nyolckor a rendőrroham következik. Ütle­gelés, zsupkocsi, néhányak hosszú percekig tartó fogva tar­tása. Na, mi van? Na, mi van? Mi van, mi van, mi van? - skandálták a színészek. Egyelőre jobbára csak ők, mert a minisztérium épülete előtt nem verődött össze különösebb tömeg. Egyelőre. Pedig üdvös volna fi­gyelmeztetni a hatalmat: nem kormányozhat diktátumokkal, elvégre a köz szolgálatára ka­pott felhatalmazást. hogy sokunk nem igényli a ma­gyar sajtóterméket. Kovács János Komárom Magyar bál szlovákul Február 21-én rendezték meg a II. magyar bált Zselizen. Szerin­tem azonban a rendezvénynek semmi köze nem volt az I. ma­gyar bálhoz. Mikor tavaly kez­detét vette a bálszezon, és meg­tudtuk, hogy lesz magyar bál, nagyon megörültünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Az idei bál már rosszul indult azzal, TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Orosz kezekben a szlovák kor­mány? - teszi fel a kérdést a lap. A tegnapi számban közölt cikk­ben a részben orosz tőkével működő pozsonyi Devín Bank és a kormány összefonódásáról esik szó. Igor Cibula, az említett bank egyik alapítója ugyanis ki­jelentette, hogy jelenleg nyil­vánvaló az összefonódás Mečiar kormányfő, a bank és az orosz kormány közt. - Mečiar kez­dettől fogva tudott a pénzinté­zet orosz érdekeltségeiről, ma már ott tartunk, hogy a bankon keresztül folyó orosz adósság­rendezés még a pénzügyminisz­tériumban is személycseréket eredményezett. A leváltott pénzügyi államtitkár helyét a bank gazdasági igazgatóhelyet­tese foglalta el, a pénzintézet vezérigazgatója pedig Karol Martinka lett. Feleségét, Blažena Martinkovát köztudot­tan intim szálak fűzik Mečiar­hoz. - Ha a kormányt maga Mečiar jelenti, akkor a Devín Bank ké­pes befolyásolni a kormány gaz­dasági és politikai döntéseit ­jelentette ki Cibula. SME A Szlovák Televízió műsorigaz­gatósága üzleti titokként kezeli, mekkora összeget fizetett a „Megszólaltak a titkos tanúk" című sorozat negyedik részének levetítéséért. A dokumentumfil­met szombaton, műsorát meg­változtatva a 2. csatornán sugá­rozta az állami televízió. Igor Kubiš központi igazgató kije­lentette, hogy a dokumentum átvételét kötelességének tartot­ta az SZTV, mert miután a műholdról sugárzó VTV pénte­ken levetítette a filmet, több néző telefonon kérte, hogy a közszolgálati televízió is sugá­rozza. Kubiš egyúttal közölte, hogy a televízió-használati díjat a jelenlegi ötven koronáról százra kell emelni. DIE PRESSE Az osztrák konzervatív lap ked­di száma részletesen leírja a bős-nagymarosi vita előtörté­netét, s megállapítja: a nemzet­közi bíróságnak kell megolda­nia a magyar-szlovák közeledés útjában álló egyik vitás kérdést. Azt is megjegyzi, hogy a bősi „Dunaszaurusz" megépítésének és a Duna elterelésének káros ökológiai hatásai mindkét or­szágot sújtják. Az osztrák lap beszámol a ma­gyar fél Hágában előadott érve­iről, melyek szerint az erőmű megépítésével a szlovákok elte­relték eredeti medréből a Du­nát, s ezzel áthelyezték a két or­szág határát, rendkívül súlyos károkat okozva Győr környé­kén. „Általános várakozás sze­rint kompromisszum születik: a Duna elterelt vize nemcsak az erőművet táplálja majd. A fő fo­lyamágban ismét több víz folyik majd, hogy a magyar területen ne keletkezzenek további kör­nyezeti károk" - írja a Die Pres­se. amikor a rendező bejelentette, hogy kénytelen külön figyel­meztetésre szlovákul is bekon­ferálni a megnyitót. És amikor aztán a magyar nóták közé egy­re gyakrabban keveredett szlo­vák is, már oda volt a jóked­vünk. Egy városi murin el lehet játszani a Neďaleko od Trenčína című dalt, de, kérem szépen, a Matica-bálon se játsz­szák nyakra-főre az Akácos utat. Mint írtam, a jókedv oda volt, és rájöttem, hogy az első magyar bál volt számomra az utolsó is, mivel ez a bál már nem az a bál. Ottmár Gábor Zseliz

Next

/
Oldalképek
Tartalom