Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-01 / 50. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 1. VENDÉGKOMMENTÁR Élelmiszerszámlák Az a tény, hogy Szlovákiában az élelmiszerpiac még min­dig szilárd, kisebb csoda, hi­szen az utóbbi hét évben az ágazatnak több érzéketlen beavatkozást kellett elviselnie. Hatásuk hosszabb távú, mint feltéte­lezték. Az élelmi­szerekre fordított évközi kiadások hivatalosan csök­kentek ugyan, de hazánkban a la­kosság összkiadá­sának csaknem 36 százalékát még mindig az élelmi­szerköltségek al­kotják. A fogyasztók azt kér­dezik, miért kell ennyi pénzt élelemre költeniük. Sokan nem tudatosítják, hogy a pi­acgazdaság bevezetésével nemcsak a mezőgazdasági dotációk összege csökkent, hanem az állam elállt az élel­miszerek negatív fogyasztói adójának támogatásától is. 1990-ig főleg a tej- és a mar­hahúsfogyasztás támogatása volt jelentős, ezért kerülhe­tett a tej 2, a marhafartő 45 koronába. Ma, amikor ennek többszörösére emelkedtek az árak, a vásárló nemcsak azért fizet többet, mert megszűnt az említett negatív adó, ha­nem azért is, mert teljesen li­beralizálódott a környezet, amelyben az élelmiszer­előállítás folyik. Tehát az Jozef Sedlák élelmiszerárakban az átalakí­tásért fizetett számla is tük­röződik. Mi rejlik e számla mögött? Például az ágazat teljesítőképességének csök­kenése: 900 mil­lió liter tejjel ke­vesebbet állítunk elő, és egymillió tonnával keve­sebb gabonát ter­melünk, mint 1989-ben. Ez an­nak a következ­ménye, hogy sok üzem már több éve vagyona felélésével ter­mel. Aminek okát nem lehet csak a támogatás csökkenésében keresni, jobban meg kellene vizsgálni a vállalatok ve­zetőinek, menedzsereinek munkáját. És azt is, ki maradt még ezekben az üzemekben. Hiszen a műszaki-gazdasági dolgozók számának csaknem 60 százalékos leépítése a ve­zetői munka minőségére is hatással van. Baco miniszter, amikor 1992-ben elfoglalta tisztségét, 5-10 évben hatá­rozta meg az ágazatban ural­kodó viszonyok stabilizálá­sát. De már most biztos, hogy ez a folyamat elhúzódik, és módosításra szorul az 1993­ban meghirdetett agrárpoliti­kai elgondolás. A szerző a Pravda munkatársa. JEGYZET A helyzet változatlan HORVÁTH GABRIELLA Pavol Hamžík külügyminiszter e heti brüsszeli tárgyalásai ar­ról tanúskodnak, hogy eredménytelen a kormány sikerpropa­gandája. Az EU diplomatái méltatták ugyan az ország gazda­sági eredményeit, viszont számon kérték az emberi jogok, a sajtószabadság és a demokratikus alapelvek megtartását. Kü­lönösen azt nehezményezték, hogy a kormány nem teljesíti ígéreteit. Hans van den Broek kerek perec kimondta: azt vár­ták, hogy Szlovákia megalkotja a kisebbségi nyelvek védel­méről szóló törvényt. Külügyminiszterünknek az a válasza, hogy ehhez jelenleg nincs meg a belső politikai közeg, képze­letszegénységről árulkodik. Brüsszelben is tudják, hogy e tör­vényjóváhagyásához az ellenzék szívesen segédkezet nyújtana. Elcsépelt volt Hamžík azon tiltakozása is, hogy a koppenhágai kritériumok megtartását az EU ne csak Szlová­kiától, hanem a többi jelentkezőtől is kérje számon. Kétségte­len, hogy elődei - Kňažko, Moravčík és Schenk - amíg nem szembesültek az európai értékrenddel - nagyobb meggyőző erővel léptek fel a mečiari politika védelmében. Némi túlzás­sal azt mondhatnánk, ők a rend és a törvény hatalmát megta­pasztalva vesztették el hitüket az önkényuralomban. A diplo­máciai tapasztalatokkal rendelkező Hamžíkot azonban kemé­nyebb fából faragták. Karrierdiplomataként nem okoz számára problémát, hogy kiszolgálja ezt a kormányt. Azt mondja, amit kormánya hallani akar tőle. A cseh sajtóirodá­nak adott legutóbbi nyilatkozata szerint nyugodtak lehetünk: Szlovákia továbbra is esélyes a belátható időn belüli NATO­csatlakozásra. Ha ez mégis meghiúsulna, azért szerinte a kor­mány rosszakaróit, mindenekelőtt az ellenzéket terhelné a fe­lelősség. Brüsszeli és más mértékadó elemzések szerint vi­szont Szlovákia NATO-tagságának az esélyei minimálisak, mert országunkban hiányzik a demokratikus politikai kultú­ra. Félreértés ne essék: a demokratikus politikai kultúra hiá­nyát nem az ellenzéken kérik számon, hanem a kormányon. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektonikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üze­me-Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, vala­mint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediap­rint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bra­tislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 4ÜUJLÜ - Eddig az ágyban mindig a feleségüket szidták, most meg egyre gyakrabban ott is a kormányt szapul­ják! (Lehoczki István karikatúrája) A civil ellenállás győzelme és az indulatok levezetése Dunaszaurusz vagy... A vízlépcső építését kez­dettől fogva aggodalmak kísérték. Egyesek gazda­ságtalansága, mások felté­telezett környezeti kárai miatt támadták a beruhá­zást. SZILÁGYI A. JÁNOS A magyar-szlovák közös víz­lépcsőterveket meghiúsító civil ellenállás a '80-as évek elején kezdett szerveződni. Vargha Já­nos biológus a Búvár című ter­mészetvédelmi hetilap újságíró­jaként '80-ban találkozott elő­ször az erőmű ügyével. Vargha arra a meggyőződésre jutott, hogy a síkvidéki erőműrendszer építését gazdaságilag semmi sem indokolja, megvalósítása a termelt energiához képest aránytalanul drága. A beruhá­zást elsősorban környezetvédel­mi szempontból tartotta elve­tendőnek. Ma azt vallja: belát­hatatlan kockázattal járt volna a vízlépcsőrendszer eredeti ter­vek szerinti működése. A legsú­A szervezkedés 1985­ben vezetett a Duna Kör létrehozásához. lyosabb problémát a Duna ka­vicsságya alatt húzódó ivóvíz­készlet elszennyezése jelenti. A folyó eredeti állapotának meg­bontása, Bős üzemeltetése külö­nösen a Szigetközben Nagyma­ros nélkül is már jóvátehetetlen károkat okozott. Az erősödő víz­lépcsőellenes szervezkedés csu­pán 1985-ben vezetett a Duna Kör létrehozásához. A külföldön jelentős publicitást kapó Duna Kör tevékenységét a következő OLVASÓI LEVELEK A leggyengébb láncszem Bugár Béla, az MKDM elnöke az Új Szó február 20-i számának 5. oldalán kijelentette: „A Demok­ratikus Baloldal Pártja azáltal, hogy önálló tárgyalásra készül Vladimír Mečiarral, ismételten bizonyítja, hogy az ellenzék leggyengébb láncszeme." Nyug­talan érzéseim lettek, hiszen ugyanebben az újságban a cím­oldalon meg ez állt: „Jozef Kai­évben alternatív Nobel-díjjal is­merték el. Az évtized végére Nagymaros műszaki-környezet­védelmi kérdésből fokozatosan a társadalmi átalakulás egyik szimbólumává vált. Az 1956-os forradalom óta legnagyobb tö­megdemonstrációkat 1988-89­ben a Duna Kör szervezésében tartották. Az erősödő társadalmi nyomás ellenére a '80-as évek közepétől mindkét oldalon folytatódott az építés. Az utca hangjától azon­ban az országgyűlés már nem függetlenítette magát. Az 1988­as emlékezetes „felállásos", név szerinti parlamenti szavazáson azonban még a képviselők több­sége - az MSZMP utasításának megfelelően - megszavazta a beruházás folytatását. Ebben szerepet játszott, hogy Maróthy László környezetvédelmi mi­niszter a „vízlépcsőt és demok­ráciát" jelszó hangoztatása mel­lett azt állította: ha nem épül meg a nagymarosi erőmű, pár év múlva veszélybe kerülhet Bu­dapest áramellátása. Az építke­zés mellett kardoskodó Horn Gyula külügyi államtitkár kije­lentette: ha felbontjuk a nagy­marosi gát építését végző oszt­rák DoKW céggel kötött szerződést, Magyarország elve­szíti a Nyugat anyagi támogatá­sát. Zsigmond Attila (MDNP) azok közé tartozott, akik a beru­házás azonnali leállítása mellett voksoltak. Ő egyébként élete egyik legnagyobb csalódásának tartja a szavazás eredményét. A tüntetések ellenére Med­gyessy Péter miniszterelnök-he­lyettes '89 februárjában meg­állapodást írt alá a vízlépcső gyorsított ütemű kivitelezé­séről. Közvetlenül a nagymarosi gát betonozásának megkezdése előtt, 1989 májusában a Né­mán miniszterelnök-helyettes a magyar kisebbség problémáiról tárgyalt az MPP vezetőivel". A cikkből kiderül, tárgyalás ugyan volt, de semmi sem történt. Á többször fölvetett problémára, hogy a három magyar párt tö­mörüljön egy jogi szubjektum­ba (unió), olyan válasz érkezett az MKDM és az MPP elnökének részéről, hogy a Magyar Koalí­ció jól működik. Hallottam a három pártelnököt beszélni Kassán. Az kiderült, hogy a Ma­gyar Koalíció nem működik jól, a pártok külön-külön szeretné­nek működni. Megdöbbené­meth-kormány „ökológiai szük­séghelyzetre" hivatkozva dön­tött a Nagymaros ideiglenes fel­függesztéséről. Júniustól szüne­teltették a munkát Dunakilitin is, 1989 októberében pedig par­lamenti határozat született a nagymarosi vízlépcső teljes leál­lításáról. De az utolsó pillana­tokban még maradt idő a nagy­marosi part menti fasor kivágá­sára. Mikolits Sándor, a nagy­marosi erőmű főtervezője jelen­leg a Térterv Kft. vezetőjeként a Még maradt idő a nagymarosi part menti fasor kivágására. Dunakanyar tájrehabilitációját irányítja. Ma is úgy véli, alapta­lanok voltak a vízlépcső kapcsán megfogalmazott vádak. Az MTA vízgazdálkodási bizottságának ajánlása alapján 1978-tól meg­vizsgálták a beruházás minden lehetséges környezeti hatását. Mikolits hazai és külföldi tanul­mányokra hivatkozva állítja: nem járt volna semmiféle veszéllyel az erőműrendszer működtetése. A duzzasztással és a szennyvíz­tisztítók megépítésével javult volna a hajózás és a víz minősé­ge a Duna magyarországi felső szakaszán. Meg-győződése, hogy politikai megfontolások miatt áldozták fel a '80-as évek végén Nagymarost. Szerinte a környezetvédők és az MTA so­káig titkolt állásfoglalása csu­pán ürügy volt arra, hogy a ha­talom az erőmű építésének leál­lításával levezethesse az indula­tokat. (Folytatjuk) A szerző a Magyar Hírlap szakértője. semre Bugár Béla most alátá­masztotta rossz érzéseimet. Hi­szen ha az ellenzék leggyen­gébb láncszeme a DBP, azért, mert külön tárgyal, akkor ez azt jelenti, a Magyar Koalíció leggyengébb láncszeme az MPP, hiszen külön tárgyal. Kolesár Mihályné Kassa Önvizsgálat A katolikus egyház február 12­étől, vagyis hamvazószerdától negyvennapos böjtöt hirdetett: bűnbánatra szólítja fel híveit. TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES A cseh védelmi minisztérium­ból olyan fontos dokumentu­mok tűntek el, amelyek nélkül nem készíthető fel a hadsereg a NATO-tagságra. A katonák sze­rint az anyagokról valaki elfe­ledkezett, és a trezorjában tart­ja, vagy esetleg véletlenül kise­lejtezték őket. Az átálláshoz szükséges szabványokat Brüsz­szel 1994-től osztotta szét a Bé­kepartnerséghez csatlakozó or­szágoknak. SME A belügyminisztérium először azt állította, hogy a Gaulieder­ügytől eltávolított galántai nyo­mozót, Molnárt azért váltották le, mert nem volt felsőfokú vég­zettsége. Amikor kiderült, hogy az utódjának sincs, a szóvivő a Galántáról kapott téves tájékoz­tatásra hivatkozott. Más nem történt, sőt Molnár büntetést is kapott, mert állítólag a SME­nek nyilatkozott. Az ilyen akci­ók demoralizálják a rendőrsé­get. A kormány ezzel az állam biztonságát veszélyezteti. Ez pedig szabotázs. PRAVDA A szakemberek szerint a tömeg­közlekedés összeomlott. Ezt a járműpark felújításának elma­radása okozta. Az autóbuszok átlagkora nyolc év, és 85 száza­lékukat már teljesen leírták. A közlekedési vállalatok jelenleg 5437 autóbusszal rendelkez­nek, amelyek közül 3868 hat­évesnél, 922 pedig tízévesnél is idősebb. Rossz állapotukra való tekintettel a járműpark felújítá­sára évente 2,19 milliárd koro­nára lenne szükség. A cégek el­sősorban nagyjavítással próbál­koznak, de ez az elöregedésre nem jelent megoldást. Most so­kan a privatizációban remény­kednek. A jelenlegi műszaki ál­lapot miatt azonban az sem fel­tétlenül lesz gyógyír a problé­mákra. Kisebbségi jogok Párkányi felhívás A kisebbségi nyelvhasználati törvény kidolgozására, illetve elfogadására szólította fel a kor­mányt és a parlamentet a párká­nyi Szlovák-Magyar Baráti Tár­saság és a Helsinki Polgári Tár­sulás regionális szervezete. A Jozef Slabák, Csicsay Alajos és Sóky János által aláírt felhívás ezenkívül követeli, hogy ebbe a munkába vonják be az összes nemzetiség képviselőit, vegyék figyelembe a nemzetközi szerződéseket, akadályozzák meg, hogy a különböző szintű hivatalnokok önhatalmúlag, il­letve pártérdekek szerint értel­mezzék a kisebbségekkel kap­csolatosjogszabályokat, végeze­tül pedig hassanak oda, hogy a kisebbségi nyelvhasználat szint­je elérje az 1966-ost, főként a házasságkötések nyelvét és a kétnyelvű bizonyítványokat il­letően. Ezen időszak alatt, úgymond, tilosak a zajos mulatozások, az egyház újra az elmélkedésre, az önvizsgálatra, a javulásra buz­dítja a híveket. Milyen jó volna, ha az ország egyes vezetői is ön­vizsgálatot tartanának, és nem a hatalomvágy, a vagyonszer­zés, az emberi jogok megsértése volna a fő céljuk! Milyen jó vol­na, ha a rágalmak helyett közös erővel valóban a demokrácia építésén és az ország fejleszté­sén fáradoznának! Hiszen ezért választották meg őket. K. József Nádszeg

Next

/
Oldalképek
Tartalom