Új Szó, 1997. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1997-02-06 / 30. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. FEBRUÁR 6. KOMMENTÁR A bírák lehengerlése FEKETE MARIAN Eddig már több mint 200 szlovákiai bíró fejezte ki szolidaritá­sát azzal a 12 bíróval, akik az első négyéves megbízatási időszakuk után nem lettek ismét, s ezúttal már időbeli korlá­tozás nélkül, a parlament által megválasztva. Az alkotmány­nak, egy sokak által alkotmánysértőén elfogadott rendelkezé­se lakonikusan rendelkezik erről: A bírákat a parlament 4 évi időtartamra választja a kormányjavaslatára; a parlament az említett megbízatási időszak leteltét követően, a kormányja­vaslatára időbeli korlátozás nélkül választja a bírákat. Az igazságügyi minisztérium és a kormány egymásra muto­gat, illetve procedurális kérdésekre hivatkozik. Látszólag megfejthetetlen szlovákiai rejtély; a 12 bíró és két bírójelölt iratait miért nem teijesztették be a parlament elé. Szakmai és erkölcsi rátermettségüket ugyanis eddig senki sem kifogásol­ta (sőt, a hírek szerint a miniszter által különleges elismerés­ben részesített bíró, illetve a szakvizsgákat kitűnő minősítés­sel végző jelölt is szerepel a kárvallottak listáján). Minde­zekből a körülményekből csak arra lehet következtetni, hogy az a kormányzat, amely elutasította az egyértelmű feltétele­ket tartalmazó átvilágítási törvény alkalmazását, most a bí­rákkal kapcsolatban csak egy-két hivatalnok által ismert köve­telmények alapján káderezte le a 14 jogászt. Az ellenzék sze­rint a kormány ezzel a lépésével a bírói függetlenség alkotmá­nyos alapelvét támadta, de itt inkább a három hatalmi ág (törvényhozói, végrehajtó és bírói hatalom) közötti, nem iga­zán alkotmányos játékszabályok szerint folyó konfliktusról van szó. A végrehajtó hatalom az Aranyidán meghirdetett le­hengerlési program jegyében a törvényhozó testületben már túlsúlyt nyert. Nem érvényesülnek a három hatalmi ág közti játékszabályok, fékek. A törvényhozó hatalom a hírhedt no­vemberi parlamenti éjszaka óta nem ellenőrzi a kormányt. Éppen ellenkezően, a kormány ellenőrzi a parlamentet, és főleg a legerősebb kormánypárt képviselőit (mint ahogy ezt Gaulieder esete is bizonyítja). .A kormány decemberben és aztán főként januárban idejét lát­ta annak is, hogy a független bírói hatalommal szemben is be­vesse az aranyidai úthengert. Januárban érkezett a határozat, amely kimondta dr. Zlochovának, a Pozsonyi Kerületi Bíróság elnökének leváltását. Tekinthetjük ezt törvénytelen leváltás­nak is, mert a törvény szerint meg kellett volna kérdezni a bí­rák tanácsát, ami nem történt meg. Kifejezetten konfliktus­keltő, provokáló egy ilyen rendelkezés megkerülése akkor, amikor a megkérdezésre adott válasznak egyébként sincs semmiféle kötelező érvénye. Szélcsend PÉTERFI SZONYA Ma még nem tudni, végül is honnan kerül elő az a pénz, amely az egészségügyi dol­gozók áprilisi 35 százalékos béremeléséhez szükséges. Nem tudja ezt pontosan sem a miniszter, akinek - noha nem tárgyalt az egészségügyi biztosítókkal, tehát valódi anyagi helyzetüket nem is­merheti (kivétel az Általános Egészségbiztosító, ahol Ľubomír Javorský államtitká­ra egyben az igazgatótanács elnöke) - eltökélt szándéka, hogy a kormány ígéretét a biztosítóknak kell teljesíteni­ük. Hallatták hangjukat a biztosítók is, mondván: ők a polgárok egészségének bizto­sítását vállalták, nem a tárca követeléseinek teljesítését. A bérkérdést az állami költség­vetésnek kell megoldania. Érdekes, hogy mindezek el­lenére a fehérköpenyesek megnyugodtak. Mind a kompromisszumokra mindig hajlandó „nagy", mind a for­radalmibb „kis" szakszerve­zet tagjai. Igaz, nincs is na­gyon más választásuk, hiszen a hónapok óta emlegetett or­vossztrájkot úgysem tudták volna megszervezni. Azért, mert pl. a több mint ötezer magánorvos nem csatlako­zott volna az államiakhoz. És azért sem, mert alig képzel­hető el, hogy akadnának egészségügyi dolgozók, akik egy törvényellenes sztrájk miatt vásárra vinnék bőrü­ket! Ugyanis menet közben kiderült, hogy az Orvosok Szakszervezeti Társulásának joga sincs a sztrájk meghirde­tésére. Erre csak a Konföde­ráció tagja, a „nagy" szak­szervezet vállalkozhatna, ám Dániel Repáš szakszervezeti boss szerint: „... egy sztrájk csak akkor lehet sikeres, ha támogatottsága legalább 60 százalékos. Ekkora egységről pedig álmodni sem lehet." Az egészségügy háza táján, legalábbis a májusi fizetése­kig, tehát csend, elégedettség honol. Reméljük, hogy ez a szélcsend kedves a betegek­nek is. Mert róluk mintha ke­vesebb szó esne... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit úgyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektonikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üze­me- Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, vala­mint a PNS regionális és járási irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a Mediap­rint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bra­tislava. Újságkúldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Mivel vállalatunk anyagi helyzete katasztrofális, a végkielégítésüket a Macára bízzuk... (Szalay Zoltán karikatúrája) Az állam nem támogatja az energiatakarékos technológiák terjesztését Kell az atomerőmű? A sajtó szinte naponta fog­lalkozik a villamosener­gia-ellátás kérdésével, ám különösen az áremelés után lett időszerű a kér­dés: miért van szükség a mohi atomerőműre? ACÁRDY GÁBOR Mielőtt ebbe belemélyednénk, nézzük meg Szlovákia villany­áramigényét! A fogyasztás évről évre nő, annak ellenére, hogy az ipari termelés bizony jócskán visszaesett. Az atomerőművek­kel foglalkozó, kormánytól füg­getlen szervezetek és a környe­zetvédők ma már összehangolt alternatív megoldásokat java­solnak, amelyeket szakmai ér­vekkel is alátámasztanak: leggyakrabban az ún. gőz-gáz ciklusú villamos erőművet pro­pagálják. Ez a megoldás olcsóbb vagy legfeljebb ugyanannyiba kerül, mint az atomerőmű. Kör­nyezetkímélőbb, és nincs az a ve­szély, hogy halálos sugárzás for­rásává válhat, mint pl. a cserno­bili atomerőmű egyik reaktora. A környezetvédők már régen tudják, hogy a legolcsóbb ener­gia az, amit nem kell előállítani. Bizonyítékul a hetvenes évek olajválsága szolgál, amikor is a A Nyugat pár év alatt teljesen átértékelte energiapolitikáját. Nyugat pár év alatt teljesen át­értékelte energiapolitikáját. Fel­hagyott az intenzív energiater­meléssel, és rátért az energiata­karékos technológiákra. Csak •egy példával szeretném illuszt­rálni, hogy ez bizony nálunk is lehetséges volna. Szlovákia üzemei, irodái és a la­OLVASÓI LEVÉL Segítőkész emberek Az Ipolysági Kisegítő Iskolába több mint 100 diák jár. Közülük majdnem a fele internátusban lakik, és állami gondozásban ré­szesül. A város felelős vezetői nagy gondot fordítanak rájuk, ám a karácsonyi ünnepeket, egyes kirándulásokat el sem tudnák képzelni a város magán­vállalkozóinak és a környék la­kóinak hathatós segítsége nél­kül. December hónapban több mint 30 magánvállalkozó tekin­tette meg az iskola lakóit, és kosság villanykörtéket és a náluk egy picit takarékosabb hagyo­mányos fénycsöveket használ­nak. Induljunk ki abból, hogy az ország mintegy kétezer települé­sén a több mint ötmilliós lakos­ság közel egymillió háztartásban él. Adjuk hozzá a kórházakat, az este és éjjel is dolgozó üzemeket. Tételezzük fel, hogy este egy háztartásban átlagosan egyszer­re három darab villanykörte vi­lágít 150 watt összteljesít­ménnyel - mondjuk hat órától tí­zig. Ez naponta egy háztartásra 0,6 kilowattóra, egy évre és az egymillió háztartásra kivetítve kitesz kb. 219 GWh (gigawattó­ra) energiát. Ha a lakosság az új, kompakt világítótesteket hasz­nálná, amelyek hatásfoka kb. négyszerese a közönséges vil­lanykörtéének, akkor az előállí­tott energiának a háromnegye­de, tehát szerény számításunk szerint kb. 164 GWh megtakarít­ható lenne. Ez megközelítőleg egy atomerőművi blokk teljes éves energiaszolgáltatása! Ha az állam támogatná az energiata­karékos technológiák elterjedé­sét (például alacsonyabb teljesít­ményű televíziós készülékek, mosógépek stb. gyártását és for­galmazását), akkor nyugodtan azt mondhatnánk, hogy egyálta­lán nincs szükség a mohi atom­erőműre. Tanulnunk kellene az energia­takarékos irányzatokat! Auszt­ria például úgy is hozzájárul eh­hez, hogy államilag pénzelt kampánnyal támogatja a kom­pakt világítótestek reklámozá­sát, gyártását és behozatalát. Ezenkívül érdekeltté teszi a fo­gyasztót, hogy ilyet vásároljon. Hogyan? Úgy, hogy állami tá­mogatást ad a kompakt fényfor­rásra, valamint pénzügyileg tá­mogatja az elhasználódott kompakt világítótestek vissza­személyesen meggyőződtek ar­ról, hogy igenis, anyagilag tá­mogatni kell ezeket az elha­gyott gyermekeket. A legje­lentősebb anyagi támogatást Kajtor Pál mérnök, az ipolysági HÓNT földműves-szövetkezet elnöke nyújtotta, de nem ma­radtak le a város pedagógusai és iskolabarátai sem, akik 22 500 korona értékben vásároltak az iskola tanulóinak játékokat, könyveket és ruházati cikkeket. Ezeket a tanulók megkapták a karácsonyi ünnepek alkalmáva, és a ruhaneműt januártól foko­zatosan használhatják. A vidéki iskolák közül a legnagyobb tá­mogatást az ipolyszakállasi pe­dagógusok nyújtották. A tanu­vásárlását. Ezt a gyakorlatban úgy valósítják meg, hogy az új vi­lágítótest vásárlásakor bizonyos százalékot leszámítnak az árból, ha a vásárló leadja a kiégett fénycsövét. Nem elhanyagolha­tó szempont az sem, hogy egy ilyen kompakt világítótestnek kb 8000 óra az élettartama, ami kb. nyolcszorosa a hagyományos villanykörtének. Ha gazdasági szempontból meg­vizsgáljuk a nálunk kapható kompakt fénycsövek helyzetét, akkor siralmas képet kapunk. Az áruk 400 és 700 korona körül mozog, új kompakt fénycső vá­sárlása esetén nálunk nincs áren­gedmény! Ha ilyen árak mellett mérlegeljük a modern, kompakt Tanulnunk kellene az energiatakarékos irányzatokat! világítótestek gazdaságosságát, akkor bizony magasan vesztesé­gesek a vásárló számára. Ha ma a kormánynak érdeke a gazdasági fellendülés, akkor ilyen megoldásokat is alkalmaz­nia kellene. Nem az ipari lobbi által kierőszakolt atomerőmű építését kellene támogatni, ha­nem a fenti példához hasonló megoldásokat. És ez csak egy a sok közül. Itt van tehát a megol­dás kulcsa! Takarékoskodni kel­lene állami szinten és lakossági szinten is. De ehhez az államnak meg kellene teremtenie a gaz­dasági feltételeket! Ilyen dol­gokkal is kellene a kormánynak foglalkoznia, nemcsak holmi nyelvtörvénnyel színházak tön­kretételével, vagy egynyelvű bi­zonyítványokká I...! A szerző okleveles villamos­mérnök. lók ellátogathattak Pozsonyba egy magánvállalkozó jóvoltá­ból, aki díjmentesen biztosított autóbuszt egy nagyszabású kul­turális műsorra. Belányi János Deménd Hiánycikk a csevice Hazánk sok magyar településén örülnének, ha a természet ás­ványvízforrással ajándékozta volna meg őket. Fülek abban a szerencsés helyzetben van, hogy a város számos területén cseviceforrás található. Erről ta­núskodik a régi csevicekút a NOVÝ ČAS Tavaly decemberben szándékos gyújtogatás következtében leé­gett a zólyomi Afrodité erotikus­masszáz-sszalon, a lángokban két masszőz lelte halálát. Né­hány nappal a tűzesetet kö­vetően meggyilkolták az egyik áldozat barátját is. A lap értesü­lései szerint azonban még egy áldozata van az Afroditének, mégpedig a január 8-án, egy gépkocsi csomagterében halva talált Nedat Januzi, aki állítólag csendestársként részesedett a szalon bevételeiből. A horvát Ja­nuzi azonos azzal a férfival, aki 1994-ben Besztercebányán lelőtt egy magyarországi fogor­vost. A decemberi gyújtogatás és a két gyilkosság hátterében valószínűleg az ukrán maffia áll. Az Afrodité tulajdonosa ugyanis több ukrán lányt foglalkozta­tott, és tervei között szerepelt további szalon nyitása is. A ter­jeszkedés nem tetszett az ukrán maffiának, és állítólag a tulaj az ukrán lányok közvetítéséért sem rótta le adósságát. SME A nagytapolcsányi magánvállal­kozókat a múlt év utolsó napjai­ban egy magán őrző-védő kft. megbízottja kereste fel, j szerződést ajánlott nekik, mondván, hogy a rendőrség ja­nuártól lekapcsolja a vállalko­zók által használt épületeket a központi riasztórendszerről. A BRUDA Security kft.-t a helyi rendőrfőnök fia alapította, új védelmi jelzőrendszer-hálóza­tot létesített, szolgáltatásáért pedig jóval magasabb összeget számláz, mint korábban a rendőrség. A vállalkozókkal kö­tött szerződésben a kft. kötelez­te magát, hogy ha a rendszer be­hatolást jelez, azonnal értesítik a rendőrséget, akik kiszállnak a helyszínre. A szolgáltatás havi 50 ezer koronába kerül, egyes források szerint a vállalkozók tavaly egymillió koronát fizettek a rendőrségnek, azaz az állam­nak. Ezt a pénzt, illetve többet ezentúl a kft. kapja, tulajdon­képpen a telefon emelgetése fe­jében. A vállalkozók szerint az új rendszer megbízhatatlanabb, mint a régi. PRAVDA - Mivel az egykori szocialista or­szágok katonai tömbjét, a Varsói Szerződést felszámolták, leg­jobb lenne, ha a NATO is erre a sorsra jutna - nyilatkozta Miros­lav Grebeníček, a Cseh-Morva Kommunista Párt elnöke, aki szerint az EBESZ keretein belül is létrehozható megfelelő euró­pai biztonsági rendszer. Miroslav Grebeníček igent mond Csehország európai uniós tagságára, viszont a NATO-ba történő integrációt ellenzi, s szerinte ezt a kérdést minden­képpen népszavazásnak kell el­döntenie. A cseh politikus he­lyesli azokat a szlovákiai törek­véseket, amelyek szintén nép­szavazás kiírását szorgalmazzák ebben a kérdésben. Timrava utcában, a Daxner ut­cában és a Püspöki utcában, amely ma is üzemelne, ha a Vá­rosi Közszolgálati Vállalat szív­ügyének tekintené a cseviceház karbantartását. Sajnos, meg kell mondani, hogy nem egy­szer napokig, sőt hetekig zárva van. Ez a helyzet ma is (január 26-án), már harmadik hete zár­va van a cseviceház . Úgy tu­dom, hogy csak csővezetéket kellene cserélni. Ám a cégnek nem sietős a dolog. Ahogy a nép mondja, ők nem csevicét isznak, hanem sört. Nem tu­dom, mit szól ehhez a városunk polgármestere, id. Privacsek Károly Fülek TALLÓZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom