Új Szó, 1997. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1997-02-24 / 45. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. FEBRUÁR 24. K O AA AA E N TÁ R De mi lesz azután? SZILVÁSSY JÓZSEF Nem szűnt meg a morajlás a Matica slovenská új jogállását meghatározó törvény és főleg több szlovák ellenzéki politikus elszomorító magatartása miatt. Martin Šimečka a rádióban elvtelenségnek minősítette Ján Čarnogurský támogató szavazatát, de Ján Lángoš, František Mikloško és társaik tartózkodását is. Egyik hazai magyar laptársunk kommentátora pedig hamiskártyásoknak tartotta őket, és arra ösztökélte parlamenti képviselőinket, hogy álljanak fel a tárgyalóasztaltól. Mélységesen átérzem, és jómagam is hangot adtam az említett szlovák politikusok szavazataival kapcsolatos döbbenetemnek, ám az indulat és a sértődöttség különösen a politikában nagyon rossz tanácsadó. Valóban, bármikor felállhatunk, rájuk csaphatjuk az ajtót a szlovák ellenzékiekre, de aztán miként folytatjuk a politizálást? És hova vezet a teljes elzárkózás? Számoljunk le már végre a hamis illúziókkal és prókátorokkal, mondjuk ki egyértelműen, hogy Budapestről, Strasbourgból, máshonnan valóban sokat segíthetnek nekünk, ha ehhez megfelelő szintű partnerek vagyunk, ám sorskérdéseinkról rendelkező törvényeket csak a pozsonyi parlamentben hoznak. Számunkra is kedvező döntésekhez pedig szlovák partnerek kellenek. Olyanok, akik közül sokan nem különösebben vonzódnak a magyarokhoz, de reálpolitikusok, s felismerték, hogy közösek az érdekeik a Magyar Koalícióéival, amelynek támogatásával ók is erősebbek. Ók is többször csalódtak egyes politikusainkban, és tényekkel igazolják, hogy szlovákiai magyar politikai héják is léteznek, akik megnyilvánulásaikkal többször is lerombolták azt, amit mások hosszadalmas és keserves párbeszédek árán már-már felépítem véltek. Mégis tovább folytatják az eszmecserét, mert világosan látják, hogy közös érdekünk a jogállam megőrzése és a mostani kormánykoalíció leváltása törvényes választások révén. Ugyancsak közös érdekünk a sokasodó, súlyos társadalmi gondok európai léptékű megoldása, a bennünket sújtó diszkriminatív törvények mielőbbi eltörlése. Számunkra is megfelelő a kiegyezés a kulturális, oktatási és más fontos kérdésekben. Esélyünk minderre csak akkor lesz, ha más kormány, más politikai értékrend kerül hatalomra. Ebben a sorsdöntő politikai harcban ránk is fontos feladatok várnak. Ezért sem szabad felállnunk az asztaltól. Ezért kell egyenrangú partnerként szövetségeseket keresnünk ahhoz, hogy jogérvényesítő politizálásunk mielőbb konkrét eredményeket érleljen. JEGYZET Mečiar mocsara TÓTH MIHÁLY A dolgok logikájából következik, hogy a hazafias alapon végrehajtott privatizációt a törlesztési ütemtervek módosítása, tehát az állam magánosítási kintlévőségeinek nagyvonalú elengedése követi. Még senki sem számította ki, mennyibe került ez a kincstárnak. Azt se tudja senki, hogy új kapitalistáinknak országosan hány milliárd korona adót, vámot, társadalombiztosítási hátralékot engedtek el. Ennek ellenére pocsékul működik a privatizált vállalatok zöme. Pedig a kormánynak most, hogy közelednek a választások, elsőrendű érdeke, hogy bebizonyítsa: nem méltatlanokat választott ki kapitalistává avanzsálásra. A dolgok logikájából következik, hogy a kormány kidolgozta és elfogadta a revitalizációs (magyarul: életre keltési) tervet. Úgy általában nem volna benne semmi kivetnivaló. De csak úgy általában... Konkrétan, a szlovákiai viszonyokat figyelembe véve azonban előre megjósolható, hogy az e célra előirányzott 70 milliárd korona éppen úgy kifolyik a hazafias gazdaságpolitika feneketlen hordójából, ahogy azok a milliárdok is, amelyeket Mečiar kormánya az eddigiek során is feláldozott a politikai érdekek szerinti magánosítás oltárán. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nálunk a privatizáció, a szerkezetátalakítás és a kötelezettségelengedések során mindig a gazdaságon kívüli szempontoké volt a főszerep. Joggal tesszük fel a kérdést, vajon annak megállapítása során, hogy valamely újgazdag privatizált üzeme megmenthető-e vagy sem, érdemes-e a támogatásra vagy sem, nem gazdaságon kívüli szempontok játszanak-e szerepet. Az „oxigént" jelentő dotációk odaítéléséről ugyanis ismét minisztériumi bürokraták fognak dönteni. Mečiar csapata továbbra is ugyanazt a mocsarat tapossa, amelyet egykor az állami tervhivatal aktatologatói. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit-kultúra - (5238313), SidóH. Zoltán-gazdaság - (S238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektonikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme- Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések- PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Művész úr, én megértem magukat, hiszen mi mást tehetnének, amikor egyes politikusok józan esze a jelek szerint hosszú idők óta sztrájkba lépett... (Gossányi Péter karikatúrája) Munkások nagygyűlése Ján Ľupták, a kitartó Cinobaňa. - Mi nem változtatunk az álláspontunkon, még ha emiatt szétesik a kormánykoalíció, és idő előtti választásokra kerül sor. Ez nem a mi bűnünk lesz - jelentette ki a bankprivatizáció kapcsán Ján Ľupták elnök a Szlovák Munkásszövetség cinobaňai (Poltári járás) nagygyűlésén, miközben magát többször is az ország harmadik emberének titulálta. Pártja törvényjavaslatot akar beterjeszteni az „ismeretlen privatizátorokróľ, ennek révén állítólag lelepleznék a magukat megszedő politikusokat. Nem esik kétségbe abban az esetben sem, ha kikerülne a politikából: „otthon pezsgőznék, a feleségemet simogatnám, és élnék, mint Marci Hevesen" - jelentette ki. Elege lehet Jozef Liščák igazságügyi miniszternek is, aki saját bevallása szerint már alig várja, hogy az esetleges nyári, idő előtti választások után végre kipihenje magát. (TA SR) Elkerülhetetlennek látszik a világ, elsősorban Európa felosztása nagyhatalmi befolyási övezetekre Egy újabb Jalta előtt állunk Új jaltai szerződés megkötése előtt állunk, mert elkerülhetetlennek látszik a világ, de első lépcsőben legalább Európa felosztása befolyási övezetekre. BARABÁS T. JÁNOS A világ ismételt felosztása során lényeges különbségnek kellene lennie - akkor a győztesek osztották fel egymás között a „zsákmányt", most a győzteseknek a vesztessel kell osztozniuk - különös módon még sincs lényeges eltérés. Moszkva, a vesztes ugyanis úgy viselkedik, mintha a győztesek közé tartozna, annak ellenére, hogy veresége vitathatatlan. A birodalmát összetartó ideológia megsemmisült, a birodalom mind tágabb, mind szűkebb értelemben széthullott, és megmaradt magja nemcsak szerepválsággal küzd, de olyan belső krízissel is, amiből kiemelkedni inkább évtizedek, mint évek munkája lesz. Az oroszok veresége és gyengesége azonban viszonylagos, hiszen lehet akármilyen súlyos a gazdasági, a politikai vagy akár ... most a győzteseknek a vesztessel kell osztozniuk. a hadsereg helyzete Oroszországban, Moszkva még mindig képes arra, hogy nukleáris rakétáival akár az egész világot megsemmisítse. A szovjet atomarzenál Moszkva kezében Nyugatról nézve nemhogy kevésbé tűnik fenyegetőnek, hanem sokkal feOLVASÓI LEVELEK A csalódott Ján Slota A tévének adott nyilatkozatában Ján Slota, a legnemzetibbnek kikiáltott pártvezér mélységes csalódásának adott hangot, ugyanis a legutóbbi parlamenti vita során a képviselők nem szavazták meg a tervezett Btk.módosítás egyik változatát sem. A pártvezér elkenődött, szerinte, ha elfogadták volna a törvénytervezet módosítását, akkor „a magyarok végre befognák a pofájukat, nem ócsárolnák tovább az államalkotó nemzetet, és a szlovákok Dél-Szlonyegetőbb. Nehezebb ugyanis kiszámítani egy, az új világban a maga helyét kereső, frusztrált, belső válságoktól és bizonytalanságoktól, nagyságának bizonyítási kényszerétől űzött és megzavarodott irányítási rendszerű ország reakcióit, mint egy évtizedes hagyományú, alaposan megismert birodalmi központét. Az orosz vezetés pedig tisztában van azzal, hogy a következő évek, sőt a következő néhány hónap évtizedekre kijelölheti helyét a nagyhatalmi rangsorban, másrészt belső ügyei rendbetételéhez létfontosságú számára helyzetének stabilizálása. Míg azonban a jaltai megállapodás érdeke volt valamennyi résztvevőjének, a helyzet ma korántsem ilyen egyértelmű. Mellette szól az az orosz politikusok által hangoztatott érv, hogy Oroszország nélkül nem lehet sem európai, sem globális stabilitást tervezni. Számos érv szól ugyanakkor Európa újrafelosztása ellen is. Talán a legkevésbé lényeges, de a politika gyakorlati oldaláról most a legfontosabb az időtényező. A francia ihletésű csúcstalálkozó, amelyen a NATO négy vezető hatalmának és az oroszoknak még a NATObővítés menetrendjéről döntő madridi tanácskozás előtt kellene létrehoznia a megállapodást Moszkvával, továbbá az eredeti orosz követelés, hogy még a madridi csúcs előtt kössék meg Moszkva és az atlanti szövetség szerződését, a végtelenbe tolhatja ki a szervezet bővítését. Magyarország, Lengyelország és Csehország felvételének további halogatása azonban súvákiában végre nem éreznék úgy magukat, mintha Magyarországon élnének." Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzátenni. Szerencsére tudjuk, hogy kivel van dolgunk, mint ahogyan tudják a romák is, meg a többi nem „államalkotó" nemzetiség tagjai is. Romániában Kolozsvár fura ura, a magyarfaló Funar elveszítette korábbi hatalmát, csupán idő kérdése, és Szerbiában is mélyreható változások várhatóak, a szocialista elemek fokozatosan a perifériára szorulnak, így Slota úr magyarellenességével, szélsőségesen szocialista nézeteivel egyedül marad a Kárpát-medencében. Abban bízom, hogy a jövőben lyos veszélyekkel jár. Növelné egyrészt ezen országok kiábrándultságát, hiszen azt bizonyítaná, hogy sorsuk alakulása még mindig alapvetően Moszkvától függ, ugyanakkor tovább növelné azok táborát a NATO-ban, akik felesleges kockázatvállalásnak tartják az új tagok felvételét az oroszok áldása nélkül. Az oroszok pedig kitűnően taktikáznak, felváltva alkalmazva a mézesmadzagot és a furkósbotot. Hol azzal fenyegetőznek, hogy a NATO bővítésére katonai Az oroszok pedig kitűnően taktikáznak. válaszlépésekkel reagálnak, hol azzal, hogy a bővítés a Moszkvában demokratikusnak számító erők helyett a szélsőséges, radikális erőket juttatná hatalomra, beláthatadan következményekkel. Vagyis az ő tálalásukban a NATO választhat, hogy Oroszország a létét veszélyeztető ellenséges hatalom vagy egy Nyugatra nyitott, demokratikus, testvéri érzelmű ország lesz-e. Nagy a csábítás. Hiszen melyik politikus nem álmodik időnként egy, a népek nagy családjának tagjaként élő, demokratikus és békés Oroszországról? A baj csak az, hogy ha ez az álom még valóra is válna, a liberális demokrácián, piacgazdaságon és szabadkereskedelmen alapuló rendszerek közössége csak oldani tudja, de megoldani nem a végletes érdekellentéteket, vagyis nem zárja ki az ilyen rendszerű államok közötti háborúk lehetőségét. Ugyancsak az új Jalta ellen szól a Slota urat még sok hasonló csalódás éri Szabó Sándor Királyrév Divat vagy őrültség? A balassagyarmati buszvégállomáson várakoztam a csatlakozásra, amikor az egyik idős néni megfogta a karomat, és a következőket mondta: - Nézd csak, szerinted normális ez a lány? -A felháborodás oka egy 12-13 év körüli kislány, akinek egyetlen bűne a frizurája helytelen megválasztása volt. Hogy miért? Semmi különös azon kívül, bővítésre váró országok várható reagálása. A rendszerváltást követő kiábrándulás korszakában térségünk csak úgy visszhangzott azoktól, akik árulásnak minősítették Jaltát. Szerintem nem volt az. A nyugati hatalmak vezetői ott és akkor nem érhettek el többet, hiába követelték volna Közép-Európát is a demokráciának az európai kontinensen lényegesen erősebb szovjet hadseregtől. Azon is hiába sértődnénk meg, hogy már megint a fejünk fölött akarnak dönteni sorsunkról, hiszen az egyenlőség a nagyhatalmak és a kis országok között mindig csak gesztusértékű lehet, a valóságban nincs alapja. Csak reménykedhetünk és törekedhetünk arra, hogy a fejünk felett hozott döntések számunkra kedvezőek legyenek. Az új Jalta azonban súlyosan sértené a Nyugat imázsát. Nyílt elismerése lenne ugyanis annak, amivel egyébként tisztában vagyunk, hogy annak a támogatásnak, amelyben kész és képes részesíteni a szabadságukért küzdő népeket, határt szabnak saját biztonsági érdekei. Ezen lehet elkeseredni, de rossz néven venni nem lehet, hiszen minden állam elsősorban saját polgárai biztonságáért felelős. Mégis kellemeden volna deklarálni: megint lesz a világnak egy területe - részeként például az oda tartozni egyáltalán nem kívánó Baltikummal -, ahol Moszkva szava dönt, és a Nyugat legfeljebb a partvonalról kiabálhat be bölcs tanácsokat. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. hogy a haja kétoldalt le volt borotválva olyannyira, hogy a feje tetején csupán egy kakastaréjt utánzó hajcsomó maradt, amely kék és fekete színben pompázott. Vajon milyen befolyás alatt választhatta ki magának ezt a hajviseletet? A barátai kedvéért? Esedeg az átlagemberek provokálásáért? Netán a lázadó divatot követi? Azért elszomorító, hogy hová fejlődik rohanó világunk, amelyben a divat, a lázadás ilyen torzításokat végez. Lehet, hogy pár év múlva nagyanyáink dús hajfonatai már csak emlékek maradnak számunkra? Bajkai Katalin Csata