Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-11 / 8. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 11. VENDÉGKOMMENTÁR Engem, a népet A szlovákiai politikusok felfe dezték a népet. Az alkotmányossági aggá­lyokkal nem törődve most úgy látják, a nép hivatott ar­ra, hogy megszavazza - vagy elvesse - a köztár­sasági elnök köz­vetlen választásá­ról szóló törvényt. Merthogy a hata­lom a néptől ered, a nép tehát min-" denre jogosult. Meg hogy a köz­vetlen választás demokratikusabb, mint a közvetett, a parlamenti kép­viselők általi. Engem, a nép sze­rény tagját az alkotmányos­sági aggályok igenis zavar­nak. Én örülnék annak, ha valaki megnyugtatna afelől, hogy valóban alkotmányos jogom ilyen módon dönteni az or­szág alaptörvényének módo­sításáról. S még ezenfelül is van néhány kérdésem. Akkor is hozzám fordultak volna a politikusok a „több demokráciát" jelszóra meg a néphatalomra hivatkozva, he maguk között meg tudtak volna egyezni a jövendő el­nök személyéről? Sándor Eleonóra Akkor is az urnákhoz külde­nek majd, ha a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elin­dítja a miniszterelnök által máris beígért saját népszava­zását? Jó kis demagóg kérdések ezek. Pontosan annyi­ra, amennyire de­magógok a nép­szavazást kezde­ményező politi­kusok érvei. Tényleg vészhely­zet van? Valóban újra akarják indí­tani Michal Ko­váčot a választá­sokon? Ha másfél év múl­va a jelenlegi ellenzék alakít kormányt, akkor is katasztró­fát jelentene egy DSZM-szim­patizáns államfő? Erről akarok hallani, nem a néphatalomról meg a közvet­len demokrácia csodálatos voltáról. Mert ha továbbra is kiskorú­nak néznek, még előkeresem az ellenzéki vezérek nem is olyan régi írásait, nyilatkoza­tait arról, hogy a népszava­zásnak legfeljebb községi szinten van értelme. A szerző publicista. mHHl JEGYZET Csak ne vigadj! KERTÉSZ GÁBOR Mint a mesében: van egy jó hírem, és van egy rossz. Sőt jó hírem egy egész bokrétára való van, úgyhogy azzal kezdem. Csaknem két hét telt el a kilencvenhetes esztendőből, és tudomá­som szerint még senkit nem raboltak el, és nem hurcoltak külföld­re senki emberfiát, nem merényeltek meg gyanúsan máskéntgon­dolkodót, nem robbant bomba autóban, autó mellett, hajnalban, hajnal előtt, rózsabokorban a házam előtt-rece-fice, galambom! Jó hír, hogy tudtommal nem büntették félmillió koronára Pis Ist­ván rokkantnyugdíjast, aki sürgősségi okok miatt a vécésnéni felé a boszkávamot nem államnyelvi „sz"-szel ejtette, és jó hír az is, hogy ez alatt a néhány nap alatt alatt nem sikerült Eva Mpírová­nak kiszorítania az anyanyelvi oktatást iskoláinkból, valamint hogy úgy általában nem lett kötelező olvasmány a legkisebb nagy ember Hengerfejemtől illatosak e honnak halai című, velejéig sze­rény harcolatgyűjteménye. Ha már a halaknál tartunk: szívet melengető hír, hogy nem borult a felduzzasztott jeges Duna - Július Hákettő fő műve - a hősiekre, és - még mindig halak - jó hír a munkanélkülieknek, hogy nem lett drágább a flambírozott cápafaroktő, a kaviár és a lazac (asz­pikban!) sem. Nem emeltek (még) árat a gázműveknél, a vízműveknél, a villa­mosműveknél, és egyelőre még a fércművek is Ivan Kultúrtörpo­vics döntésére várnak. Rece-fice, úgy, mint fent. Még mindig jó hír, hogy nem privatizálták el - az utcánkban leg­alábbis biztosan nem - a guberálók elől a szemeteskukákat, s ta­lán épp ezért az eltelt hét alatt nem rohangásztak - Honti Zoli só­gorom hasonlatával élve, mint pók a falon - demarsokkal nálunk mindenféle uniók mindenféle megbízottai! Nos, ennyi jó hír egyeden másfél hét alatt. Hát nem csoda ez, hát nem Kínaán!? Ehhez képest a bevezetőben említett rossz hírt már említeni sem érdemes. Vagy mégis? Szuper másfél hetet már letudtunk, de ötvennél több még hátra­Mim Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - spon - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hirfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT - DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizet­hető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES­vývoz tíače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását enged­élyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. • äsviMff NOVÝ ČAS De mama, azért ez sokkal kellemesebb szombat éjszakai látvány, mint amikor gyilkolásszák egymást! (Sajdik Ferenc karikatúrája) A világ belefáradt abba, hogy éberen figyelje az oroszországi eseményeket Nugodt a felszín ­nem hallgat a mély A világ láthatóan belefá­radt abba, hogy éberen fi­gyelje a Kreml háza táján végbemenő változásokat. GEREBEN ÁGNES Nyilvánvaló, hogy amíg a Brezsnyev-szindróma mind több jelét mutató, tétova öreg­embert valamiképpen uralmon lehet tartani, addig nagyon csöndben lesznek a mára vilá­gosan strukturálódott orosz po­litikai elit meghatározó cso­portjai. Beleértve a Jelcin nehe­zen megszerzett elnökválasztá­si győzelme után tavaly au­gusztusban fejenként hatvane­zer dollárért megvásárolt kom­munistákat... A csend és a - nemcsak látszó­lagos - nyugalom persze nem azt jelenti, hogy csökkentek volna az ellentétek Jelcin köre és a „kommunopatrióta" oppo­zíció között. A baloldali nacio­nalista Zjuganov ma is minden­nap mesterséges káosz- és anarchiateremtéssel, Oroszor­szág tudatos elpusztításával vádolja a jelenlegi vezetést, míg a jobboldali nacionalista Zsirinovszkij a CIA ügynökei­nek és mindketten Amerika zsi­dóbérenc zsoldosainak minősí­De már inkább csak megszokásból, a régi hevület nélkül. tik a Kreml urait. De már in­kább csak megszokásból, a régi hevület nélkül. Az urak ugyanis a barikádok mindkét oldalán rájöttek, hogy ha támadják a mai vezetést, azzal - legalábbis ebben a pillanatban - nem lán­caikat, hanem meglévő hatal­mukat veszíthetik el. A kiala­kult patthelyzetben ugyanis sem a választáson nagyjából fe­le-fele arányban támogatott Jelcin-párti csoportok, sem a kommunisták nem tudnák ma­gukhoz ragadni az ország kizá­rólagos irányítását. Az 1997 elején rendezett közvélemény­kutatásokban toronymagasan a legnépszerűbbnek bizonyult Alekszandr Lebegy győzelme pedig mind a hatalompárt, ... a legtöbb helyen eltűnt a Kreml-kom­munisták ellentét. mind a nemzeti etatisták szá­mára katasztrofális volna: a vég kezdete. Úgy látszik, a sokat kárhozta­tott demokrácia 1996 második felében váratlanul, de határo­zottan működni kezdett. Józan ésszel erre senki sem számítha­tott, hiszen ezzel éppen ellenté­tes folyamatok indultak meg: a hosszú választási kampányban a közszolgálati televízió a brezsnyevi időkre emlékeztető módon hízelgett Jelcinnek, és már-már a Sztálin-korszak dur­va gyalázkodásait idézve cse­pülte Gennagyij Zjuganovot, az elnök fő ellenfelét; Jelcin győzelmét pedig egy lidércnyo­más-szerűen bizánci beiktatási ceremónia koronázta meg. Ép­pen úgy, mint az elnöknek bí­borral-jogarral ékesített vissza­térését a hatalomba. Nagy szó, hogy a legtöbb helyen A közösségi hétköznapokról A visszhangot kereső emberre jellemző: ha képviselő, szeret ta­lálkozni választóival, ha válasz­tó, óhajtja a képviselőivel való találkozást. A szlovákiai magyar választópolgárt - főleg az ipoly­sági régióban - az utóbbi időben nem nagyon kényeztették el a Magyar Koalíció parlamenti kép­viselői. Ezért kimondottan jóle­sett, hogy Bauer Edit 1996. no­vember 18-án képviselői napot tartott Ipolyságon, s este találko­zott a közügyek iránt még ér­deklődő ipolyságiakkai. Szigeti László képviselőt más apropó hozta Ipolyságra: ő volt a no­vember 22-i millecentenáriumi megemlékezés ünnepi szónoka. Tudatosan nem skatulyázom be őket pártilletőség szerint, mert mindketten a szlovákiai magyar közösség legaktuálisabb gondja­iról szóltak. A problémák minősítésében nem láttam sem­milyen lényeges különbséget, hacsak az egyéniségükből faka­dó árnyalatokat nem vesszük fi­gyelembe. Egyebek között szó esett arról, hogy a kormánykoa­líció és a szlovák parlamenti pár­tok miképp viszonyulnak az Eu­rópai Unióhoz és más szerveze­tekhez, illetve a szlovákiai ma­gyarokhoz, valamint kitértek a gazdaság, kultúra és oktatásügy időszerű kérdéseire s a pártjaink közti kapcsolatokra is. Visszaka­eltűnt a Kreml-kommunisták ellentét. Ez hegyeket mozgat­hat meg, amint azt az a kurszki kormányzóválasztás győztesé­nek, az 1993-as Jelcin-ellenes küzdelem vezéreként börtönt járt Alekszandr Ruckojnak Jel­cintől való bocsánatkéréssel egybekötött szenvedélyes kiál­lása mutatja. „Uraim, én min­denre hajlandó vagyok, ha a po­litikai élet felszínén maradha­tok " - sugározta a daliás tábor­nok minden mozdulata. Az ország általános dezideolo­gizálódása a „fehérek" és a „vö­rösök" szembenállásán kívül sokban a „vörös gyűrű" határait is elmosta Oroszországban: a Moszkvát szinte fojtogató kom­munista övezet a helyi választá­sokon a tavaly nyári eredmé­nyekhez képest határozottan jobban szavazott. A harmadik meglepetés, hogy az 1991-es szuverenitásparádé főszereplői, a Moszkvától akkor tombolva elszakadni akaró etnikai köz­társaságok és autonómiák (Cse­csenföldet és szomszédait le­számítva) a politikai stabilitás övezeteivé váltak. Ez abban is tükröződik, hogy a lakosság va­lamennyiben az eddigi kor­mányzót hagyta hatalmon. Szóval nyugodt a felszín, és nem hallgat a mély. Egészen addig így lesz, amíg - a lehető legfinomabban fogalmazva ­Jelcin elnök cselekvőképessé­gében nem áll be minőségi vál­tozás. Ami újra megnyithatja majd az utat a bizánci-cári­sztálini autokrata hagyomány előtt Oroszországban. A szerző budapesti egyetemi tanár. nyarodva a kezdő sorokhoz: a Bauer Edittel és Szigeti László­val való találkozáskor nem érez­tem, hogy két különböző párt képviselőjével beszélgetünk. A sorsunkról volt szó. Megpróbál­hatnánk ezt - országos méret­ben is. Korpás Pál Ipolyság Karácsonyi ünnepség Megható, kedves, családias ün­nepség helyszíne volt december 20-án a nagykéri Apáti utcai óvoda. Édesanyák, édesapák, nagymamák, nagypapák, roko­nok és ismerősök ünnepeltek együtt az óvodásokkal. A közös December 30-án egy sötétkék BMW személygépkocsi a pozso­nyi Gagarin utcán elgázolt két nyugdíjas asszonyt; egyikük éle­tét vesztette. A helyszínelők azt állították, hogy a gépkocsi ma­gántulajdonban van. A belügymi­nisztérium később megerősítette, hogy a kocsi a tárca tulajdona. PRAVDA „Lengyelország meggyőződése, hogy vezetői meghívót kapnak a NATO-bővítés feltételeiről szóló tárgyalásokra. Az orosz politiku­sok Európa politikai szétszaka­dásáról beszélnek. Lengyelor­szág ezt szeretné elkerülni, mi­vel egy ilyen Európa keleti hatá­rai megegyeznének a mi határa­inkkal" - nyilatkozta Wlodzi­mierz Cimoszewicz lengyel kor­mányfő. Új Sherlock Holmes? Virágzó hülyeség JÚLIUS LÖRINCZ Vagy egy zseniális Sherlock Holmes született Szlovákiában, vagy a halhatatlan hülyeség vi­rágzik. Hogy miről van szó? A múlt héten a királyhelmeci városi rend-őrségről elloptak öt pisz­tolyt, 126 töltényt, néhány rádió adó-vevőt és némi készpénzt. Nem ez az első eset, hogy ilyen történt Szlovákiában, és nyilván nem is az utolsó. Nem áll szoká­sunkban más lapokat recenzálni, vagy ne adj'isten egy-egy cikk tar­talmával vitába bocsátkozni, de adódnak olyan esetek, amikor egyszerűen nem lehet nem meg­szólalni. A mélyen tisztelt Slo­venská Republika című lap csü­törtöki száma megelőzte az emlí­tett esettel foglalkozó nyomozó­kat, és arra a tévedhetetlen meg­állapításra jutott, hogy a lopás hátterében Királyhelmec lakossá­gának egy csoportja, illetve az egész Tőketerebesi járásban, sőt az ország más területein élő ma­gyarok állnak, akik nem titkolják irredenta nézeteiket, és Nagy-Ma­gyarország visszaállításán fára­doznak. Az öt pisztoly és a százva­lahány töltény pedig csak a kez­det. A cikk írója szerint a tettesek a szudétanémetektől vettek példát, akik a harmincas években fegyve­reket loptak a cseh határvidéken. Még Sherlock Holmes sem tudott ilyen gyorsan kerek képet alkotni egy bűntény hátteréről, mint ezúttal a Slovenská Republika. A hasonlóan rosszhiszemű hülyesé­gekről és a hihetetlenül korlátolt, de reálisan létező agyak szülemé­nyeiről a múltban Janko Jesenský írt a legtalálóbban, nyugati szom­szédainknál pedig Jaroslav Hašek. Milyen jó, hogy műveik időtállók, és ma is aktuálisak! A szerző a Pravda főszer­kesztő-helyettese. , IMMI mm ünnepi uzsonnát - a régi hagyo­mányokhoz híven ostya, méz, dió, alma és mézes sütemény volt - a feldíszített karácsonyfa gyertyáinak a fényénél fogyasz­tották el a gyermekek. Az uzson­nát szép műsor követte. A gyere­kek karácsonyi versekkel, dalok­kal, táncokkal, jelenetekkel és nagyon kedves betlehemes já­tékkal szórakoztatták a jelen­lévőket. A meglepetés az ünnep­ség végén volt. A karácsonyfa alól a gyermekek elvették azt a sok-sok játékot, amit a falu né­hány jóérzésű, az óvodai mun­kát értékelő és a gyermekeket szerető vállalkozójától kaptak. Az ünnepséget a gyermekek új­évi köszöntője zárta. Mali Katalin Nagykér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom