Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-08 / 5. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 8. KOMMENTÁR Vér és kenyér GÖRFÖL ZSUZSA Igor Rogyionov orosz védelmi miniszter december közepén nagyon kikelt magából, azt mondta: a katonák nyomorognak. Elpanaszolta: elkészült a fegyveres erők reformja, de nem le­het végrehajtani, mert nincs rá pénz, s az új évben sem lesz. Ami ennél sokkal jobban bosszantotta az akkor éppen frissen obsitot kapott katonát, az a tisztek megalázó helyzete, amire „évszázadok óta nem volt példa". A legjobb szakemberek ez­rével hagyják ott a sereget, sok tiszt hónapok óta nem kapott fizetést, s csak úgy tud enni adni a családjának, ha a kantinból hazaviszi a pocsék katonakosztot, hitelbe vásárol a katonabol­tokban, vagy pénzért vért ad, hogy legalább kenyérre jusson. Ha valóban így van, .akkor teljesen irreálisnak tűnik az emlí­tett reform öt prioritása: a nukleáris elrettentés biztosítása, az állomány optimalizálása a szükséges védelemhez, a fegyver­zet korszerűsítése, a parancsnoki rendszer tökéletesítése és a hivatásos tisztek erkölcsi és anyagi elismerése. Mindezek tudatában tragikomikus Moszkva húzd meg ­ereszd meg taktikája, amelyet a NATO-bővítéssel kapcsolat­ban folytat. Hol úgy tesz, mintha belenyugodna a megmásft­hatatlanba és abba is, hogy semmiképpen sem lehet vétójoga e kérdésben, hol kemény válaszlépésekkel fenyegetőzik. Jel­cin szombaton még nagy barátságban vált el Kohltól, pedig az világosan értésre adta: lesz bővítés. Hétfőn viszont már össze­hívott egy amolyan válságstábot, amely eldöntötte: mivel Moszkva számára a NATO-bővítés elfogadhatatlan, kell egy konkrét cselekvési program annak megakadályozására. A végrehajtás koordinálását a külügyminiszter kapta feladatul, így arra lehet következtetni, hogy a Kreml megelégszik egy kemény diplomáciai offenzívával a nyári NATO-csúcs előtt. Talán sikerül is kicsikarnia Moszkvának még valamilyen en­gedményeket, talán egy különleges státust is - de ennél töb­bet aligha. S valószínű, hogy ennyivel meg is elégszik. Mert egy újabb „hideg béke" elsősorban Oroszországnak lenne ká­rára. És szembe kellene néznie egy erős honi gazdasági cso­porttal is, amelynek komoly érdekei fűződnek a Nyugattal va­- ló zavartalan kapcsolatokhoz. Az ő szívüket nem lehet meglá­gyítani az úgymond orosz vérrel szerzett befolyás elvesztése felett hullajtott könnyekkel: nekik a saját vajas kenyerük sok­kal fontosabb. JEGYZET •HMM Molesztálás FEKETE MARIAN Szlovákiában folyamatosan romlik a sajtó helyzete, mivel a hatóságok állandóan mo­lesztálják az újságírókat, állít­ja a bécsi székhelyű Nemzet­közi Újságíró Intézet jelenté­se, melyet, a Szlovákiára vo­natkozó tapintatos megfogal­mazás ellenére is, támadni fognak a kormánypárti sajtó grafo-, üldözési- és összees­küvési mániában tobzódó belső vagy állandó külső munkatársai: Nem tudom, mennyire hiteles a fordítás, de nekem nagyon tetszik a „molesztálás" kifejezés. Mo­lesztálás az, ha egy férfit a munkahelyén akarnak me­gerőszakolni, mint azt a kul­tuszminisztérium hivatalno­ka kiabálta ki meglehetősen indiszponált állapotban arról az egykori munkatársnőjéről, aki jelenleg a Szabad Európa Rádió szerkesztője. Csak később pontosította, nem sze­xuális, hanem pszichológiai erőszakról lehetett volna szó. Ugyanakkor nem fér kétség ahhoz sem, hogy molesztálás volt önmagában véve a vá­daskodás is. Molesztálás az is, amikor egyes újságírókat a Mečiar által feltámasztott ŠtB úgy figyel, hogy azoknak óhatatlanul észre kell venni­ük: követik őket, és számolni­uk kell azzal, felügyelet alá kerül mindenki, akivel szóba állnak. Molesztálás az is, ha az újságírókat beidézik a rendőrségre (adjanak már magyarázatot az ilyen vagy olyan írásukra), ahol várnak néhány órát, míg csak azt nem mondják nekik, hogy most már hazamehetnek (az időközben poloskákkal bete­lepített lakásba?). Sokan vallják, hogy Szlováki­ában a sajtószabadság került veszélybe. A kormánykoalíció képviselői azzal védekeznek, még egyetlen írás megjelen­tetését sem akadályozták meg - azokban a lapokban, amelyeket mások adnak ki. Igen, Mečiarék részéről köz­vetlen cenzúrával az utóbbi néhány évben nem találkoz­tunk. Közvetlen cenzúrát nem is lehet alkalmazni, mi­vel ezt az 1990-ben elfoga­dott törvények tették lehetet­lenné. Nem történhet meg az, hogy egy írást az utolsó pilla­natban, a nyomdába helye­zett cenzorok vegyenek ki a lapból; nem történhet meg az, hogy egy írás helyett csak egy fehér folt jelenljen meg a lapban. A közvetett cenzúrá­nak viszont számos módozata van. És ezek olykor, a közvet­lenül a nyomdába ültetett cenzoroknál is hatékonyab­bak lehetnek. 'inpnFi iWlÄ^fcf Ä '' Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT- DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizet­hető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES­vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását enged­élyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Nyolcvankilenc óta már úgy elfelejtettem oroszul, hogy nem tudom megmondani ennek a ruszki maffiózónak: ne háborgass, mert nekem sincs pénzem... (Lehoczki Károly karikatúrája) Biľak először csak a Balaton partján volt hajlandó beszélni Seleszttel Titkos találkozó a Kádár-villában Július 20-án este Balatona­ligán, a sötétség leple alatt Pjotr Seleszt kimerészke­dett az alacsonyabb beosz­tású funkcionáriusokat be­fogadó egyes számú párt­üdülőtől kőfallal elkülöní­tett „Aliga - kettő" stégjé­re, hogy ott „véledenül" összetalálkozzon Vasil Bil'akkal. KUN MIKLÓS Ám a Moszkva-barát nézeteiről ismert szlovák párttitkár, akiről pedig a magyar elvtársak jelez­ték, hogy ilyenkor „sétál", seho­gyan sem került elő. „Azt is meg­tudtam, melyik villában lakik Biľak a családjával, de nem mer­tem odamenni, nehogy magunk­ra vonjam a csehek figyelmét" ­jegyezte fel a találkozás körüli bonyodalmakat Seleszt, még mi­előtt másnap hajnalban nyugo­vóra tért volna. A jellegzetes pártzsargonban írt napló így folytatódik: „Telt az idő. Már este kilenc volt. Ám még mindig nem sikerült összekötte­tésbe lépni Bil'akkal. Akkor azt a döntést hoztam, hogy elküldöm érte a velem érkezett elvtársakat. El is indultak, hogy az üdülő tár­salgójában körülnézzenek. Az­után visszatértek, és jelentették, hogy Biľak ott van, s a magyarok meg csehszlovákok élénk, sőt pa­rázs disputát folytatnak egymás­Nem mertem odamenni, nehogy magunkra von­jam a csehek figyelmét. sal. Ekkor kénytelen voltam an­nak a magyar elvtársnak a segítsé­géhez folyamodni, akit Kádár Já­nos mellém rendelt. Ő elment a társalgóba, és észrevétlenül érte­sítette Bil'akot, hogy megérkez­tem, és a Kádár-villa előtt várom." A szovjet politikusnál is óvato­sabb Vasil Biľak azonban - aki­VISSZHANG Jó célt szolgál? Nem Szigeti László helyett vála­szolok Goda Marika írására, de mint a Csemadok járási titkára úgy érzem, meg kell szólalnom. Annál is inkább, mert én is ott voltam azon az évzárón, én is tá­voztam Szigeti Lászlóval együtt, és talán még nagyobb felhábo­rodással, mint a képviselő úr. Ha régi csemadokos családból való, és ma is pártolóként műkö­dik a művésznő, annál szomo­rúbb, hogy elfogadja annak az alapítványnak a pénzét, amely nek több volt a vesztenivalója, és nagyon félt, hogy lehallgatják ­először csak a Balaton partján volt hajlandó beszélni Seleszttel. Mielőtt elindult volna hozzá, egyik megbízható emberét el­küldte „felderítésbe". Végül azonban a szovjet politikus rá­vette, hogy az éj leple alatt még­iscsak osonjanak be a Kádár-villa halijába: a Pjotr Seleszt belső zsebében elrejtett, levéltárcának álcázott lehallgatókészülék mik­rofonján ugyanis a közeli bok­rokban lapuló KGB-s tiszt főleg a Balaton hullámverését hallotta. , Azt hiszem, Biľak végig úgy tett, mintha nem venné észre, hogy lehallgatjuk. Vagy tényleg nem vette volna észre? Talán nem kel­lett volna így presszionálni őt, de hát ezt fundálta ki Brezsnyev és Andropov", mesélte nekem töp­rengve Seleszt 1992-es moszkvai találkozásunkon. Naplójában ennél szűkszavúbb volt: „Átmen­Ha eljöttök, ezek a »Švejkek« a fejükbe ve­szik, hogy győztek. tünk a nyaralóba, ahol este tizen­egytől hajnali ötig tartott a be­szélgetésünk (...), amelyet sike­rült rögzíteni." 1992-ben Moszkvában Seleszt azt mondta, hogy Balatonaligára érkezésekor feltett szándéka volt mindenáron megszerezni Biľak ígéretét egy behívólevél mielőbbi megszövegezésére; a Kádár Já­nostól hallottak pedig még in­kább megerősítették őt ebben. Biľak ráadásul elég lojálisnak mutatkozott beszélgetésük so­rán. Még uszított is: „Jól teszitek, hogy nem jöttök Prágába tár­gyalni. Ha eljöttök, ezek a »Švej­kek« a fejükbe veszik, hogy győztek." Seleszt naplója szerint Biľak azonban panaszkodott is neki a túlzottnak ítélt varsói és kelet-berlini bírálatok miatt. Ér­dekesek a Černík kormányfőre meg a ,jugoszláv kapcsolataira" Csemadok-szervezetet nem tá­mogathat. Talán tud róla, hogy országos viszonylatban 15 járási szervezetet gyakorlatilag meg­szüntetett ez a kormány azzal, hogy két éve egy fillér dotációt nem kaptak. Csupán az öntuda­tos tagságnak, pártolóknak kö­szönhetően tarthatjuk meg járá­si versenyeinket, ünnepélyein­ket, ápolhatjuk hagyományain­kat. Szerencsére tagságunk ed­dig még minden helyzetben, minden körülmények között tudta, hol a helye, hol kell helyt­állnia - ingyen és szabad idejét feláldozva. S még a legjobb cso­portjaink sem panaszkodnak, ha vonatkozó szavai: „Miniszterel­nökünk teljesen a jugoszláv nagykövet befolyása alatt áll. Ki se mozdul az irodájából, minden kérdésben konzultál vele. Még Tito látogatása is napirendre ke­rült! Nagyszabású, színpompás fogadtatást készítettünk neki elő. Tito már majdnem kiment a (belgrádi - K. M.) repülőtérre, ám az utolsó pillanatban meg­tudta, hogy Prága nem fogadja." Még ennél is megdöbbentőbb Se­leszt más tintával írt, utólagos betoldása a naplóba: „Biľak nem tudta, miért tagadta meg Prága, hogy Tito repülőgépét fogadja. Ultimátumot intéztünk a prágai látogatás miatt. A csehszlovák vezetés erre megijedt, és vissza­vonulót fújt." A felek megértése ellenére a konspiratív találkozó mégis majdnem kudarcba fulladt. Bil'ak ugyanis különböző ürügyekkel ­„Értsen meg minket, mennyire szégyelljük magunkat: ahelyett, hogy mi magunk tettünk volna bármit is az országunkban, ma­gukhoz fordulunk segítségért. Mit fognak gondolni rólunk?" ­igyekezett kitérni a konkrét vá­lasz elől. Még azzal is megpró­bálta elterelni a beszélgetést, hogy hosszú fejtegetésekbe bo­csátkozott: a szlovákoknak lesz erejük a csehek nélkül megmen­teni az országban a szocializmus vívmányait. Azután Seleszt ismé­telt unszolására mégiscsak meg­ígérte, hogy ha „az egészséges erők" képviselői vereséget szen­vednek a küszöbönálló párt­kongresszuson, „akkor majd se­gítséget kérünk tőletek". „Azt fe­leltem neki - folytatódik a továb­bi események alakulása szem­pontjából perdöntő, forrásértékű naplófeljegyzés -, hogy akkor akár el is késhet a segítségkérés. »Még ma szükség van rá.« Bil'ak azonban erre már nem vála­szolt." (Befejező rész a holnapi számunkban) A szerző történész, egyetemi tanár. nem jutnak el (ingyen) egy-egy országos rendezvényre szere­pelni! Nem szabad a dolgot úgy félre­magyarázni, hogy mi nem tud­juk elviselni a szlovák műsort. Ennek ellenkezőjét számtalan­szor bizonyítjuk, amikor járási és helyi rendezvényeinkre szlovák csoportot is hívunk. De egy évzá­rón, ahol a tényekről beszélge­tünk, ahol az anyanyelv védel­me, kultúránk hagyományainak ápolása stb. a téma, ott a helyi­eknek kellene adni a színpadot. S ekkor jön a Megbékélés Alapít­vány, amely ugyan ingyen kínál­ta műsorát, de a közreműködők TALLÓZÓ PRAVDA Michal Kováénak a Markíza Te­levízióban való szereplésével kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy vajon a tanácsadói fehnér­ték-e annak kockázatát, mi törté­nik, ha az elnök szembe találja magát elszánt ellenfeleivel. Ha igen, meg kellett volna szabni a játékszabályokat. Ilyen helyzet­ben ugyanis az élő adásba enge­dett nézők szűrése nem nevez­hető cenzúrának, hanem olyan módszernek, amelynek köszön­hetően buta támadások elől vé­denék meg nemcsak az állam­polgár Kováčot, hanem az ál­lamfői intézményt is. PRÁCA Január elsejétől - a Munka Tör­vénykönyvének tavaly június 20-i módosítása értelmében - az al­kalmazottak évi alapszabadsága négy hétre nőtt. Öthetes szabad­ságra annak van joga, aki az év végéig legalább 15 ledolgozott évvel rendelkezik (a 18. élet­évétől számítva). További sza­badságot az alkalmazottak a kol­lektív szerződésben biztosíthat­nak maguknak. NOVÝ ČAS Az ifj. Kováč-úgyben a VTV és az SZTV által bemutatott két újabb titkos tanú egyikét állítólag a DSZM-hez közel álló VTV alkal­mazta. Erről tanúskodik, hogy az egyik múlt szombati adás ké­szítői között már meg is jelent egy Miloš L., és valószínűtlen, hogy csak névrokonságról van szó. A Twist Rádió információi szerint Miloš L. korábban homo­szexuális pornófilmek készítésé­ben szerzett tapasztalatokat. Az­óta az is kiderült, hogy a két tit­kos tanú, aki televíziós vallomá­sában az életét féltette, azóta is gondtalanul látogatja az ismert hazai vendéglőket. NÁRODNÁ O B RO DA A The Economist brit lap nem zárja ki, hogy idén leértékelik a szlovák koronát. Szerinte a GDP növekedésének visszaesése a Mečiar-kabinetet drasztikus lé­pésekre kényszerítheti. Szlováki­át a visegrádi országok közül az utolsó előtti helyre sorolta a GDP növekedésének becslése során (az utolsó Magyarország), vi­szont az éves infláció tekinteté­ben Csehország mögött a máso­dik helyre várja. A lap Lengyelor­szágot állította a térség országai elé követendő példaként. SME A Szene melletti Boldogfa élete akkor változott meg, amikor odaköltözött Jan Kukal tenisz­csillag: a falu városmelléki sznobszállássá változott. Az utóbbi időben olyan hírek is el­teijedtek, hogy különféle politi­kusok is hétvégi házakat szerez­tek itt. Ez azonban nem bizo­nyult igaznak. A helybeliek sze­rint tavalyelőtt Vladimír Mečiar megfürdött ugyan a helybeli ka­vicsbányában, de házat nem vá­sárolt a faluban. Szene felől a harmadik parcellán viszont gyorsan épül egy ház, amely állí­tólag Anna Nagyováé. igenis megkapják a honoráriu­mot, mégpedig abból a pénzből, amelyet tőlünk megvontak. S ha utánaszámolunk, az országot járva e csoport bizonyára több tízzezer (?) koronát felvesz. S ezt ne tessék vádnak venni! Mert majd a kimutatásokban ott sze­repel, hogy az Önök által adott műsor finanszírozásának kö­szönhetően mennyi pénzzel se­gítette ez a kormány a magyaro­kat. A megbékélést mi más mó­don is el tudjuk képzelni - és gyakoroljuk is (gyakorolnánk) -, mint nézni és tapsolni! Dániel Erzsébet Nána

Next

/
Oldalképek
Tartalom