Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-04 / 3. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 4. VENDÉGKOMMENTÁR Él a Charta '77 szelleme Vitathatatlanul pozitív tény, hogy a csehszlovákiai bárso­nyos forradalmat „leve­zénylő" Charta '77, a volt kommunista Kelet-Európa legismertebb ellenzéki pol­gárjogi mozgalma, szerveze­tileg ma már a múlté. Kelet-Euró­pa országaiban, • fél évszázad tota­litarizmusa után, ilyen vagy olyan módon, de mégis kisebb-nagyobb demokrácia van. A dokumentum egykori aláírói, bal- és jobboldali írók, politikusok, filozófusok és más értelmiségiek a rendszerváltás után is tanú­ságot tettek politikai érettsé­gükről. Másoktól eltérően ­neveket nem érdemes sorol­ni, mert igen hosszú volna a lista - ők megértették az idő szavát, megértették, hogy mozgalmuk a pluralista rend­szerek megszületésénél való bábáskodással teljesítette történelmi feladatát, s ezért 1992-ben szervezetileg is feloszlatták önmagukat. A Charta szervezetileg megszűnt, de szellemisége, szelleme kétségkívül tovább Kokes János él, tovább hat, hiszen promi­nens képviselői Csehország politikai-szellemi életének szinte minden fontos terüle­ténjelen vannak. Talán ez az egyik oka annak, hogy Cseh­ország jóval határozottabban lépked az igazi demokrácia felé vezető úton, mint más kelet-euró­pai társai. Václav Havel, a Charta egyik legismer­tebb aláírója és aktivistája példá­ul ma országának világszerte meg­becsült államfője, vagy ahogy az egyik prágai lap írta, „legjobb ex­portcikke". Chartás elnöke van Petr Pithart személyében a néhány hete alakult cseh Szenátusnak is. Václav Benda szenátor, a Charta első szó­vivője pedig a kommunizmus bűntetteit vizsgáló bizottsá­got irányítja. Megjegyzem: nem chartás érdemeikért, ha­nem demokratikus módon, a szabad, pluralista politikai verseny eredményeképpen kerültek posztjukra. A szerző a ČTK munkatársa. — miimMm. JEGYZET Az évszázad hossza FARAGÓ VILMOS Ha igaz, hogy századunk 1914-ben kezdődött, igaz lehet az is, hogy nem ér majd véget 2000 szilveszterén. Sőt az is igaz le­het, hogy 2100 szilveszterén sem ér majd véget. Csak ha fel­mentődünk a bűn alól, melybe 1914-től keveredtünk, csak ak­kor. Most még reményét sem látjuk ennek; világbotrányra vi­lágbotrány halmozódik, s botrányhőseinket a halmazativá fel­toronyló büntetés mértéke sem látszik visszarettenteni. Akit sorsa ebbe a századba lökött és lök még, azt a civilizációs emelkedés sem töltheti el jogos büszkeséggel, a mérleget a kulturális süllyedés húzza le a mélybe. A kultúra ugyanis, ha esszenciáját tekintjük: erkölcs. Erkölcsünk pedig ijesztő álla­potú; a bűnbeeséssel kezdődött huszadik századnak mindnyá­jan bűntársai vagyunk. Ha bizonyos civilizációs trendeket meghosszabbítunk, már a legközelebbi jövő is ingerlő fényességben állhat persze elénk. Benne vagyunk ugyanis egy példátlan információs forrada­lomban. Laboratóriumi fokon energiát szolgáltat - igaz, a má­sodperc töredékéig - a magfúzió, s ha minden jól megy, a kö­vetkező évtized prométheuszai lelopják a Napot az égről. Asztronautái pedig, körülbelül ugyanekkor, bázist építenek a Hold déli jégkrátere mellett, s leszállnak a Mars porsivatagára. Jómagam, telhetetlenként, ennél is többet várok. Választ egy kevesebbnek, sőt gyermetegnek látszó kérdésre: vajon mi az élet? Ha igaz, hogy elemek olyan szerveződése, mely anyag­cserére képes, mi történik a pillanatban (erről semmit sem tu­dunk, még kevésbé tudjuk reprodukálni), amikor élővé moz­dul az élettelen? De hát a kérdést moralisták is fölteszik, meg­toldva egy szóval: vajon mi az élet - értelme? A racionalista bölcselő mosolyogtatónak tartja ezt a kérdést: az életnek nincs értelme (célja), legfeljebb oka van. A teleológiát (magyarul céltételezést) elvető bölcs természetesen igazat mond, az élet­nek valóban nincs értelme. De adhatunk neki. A jegyzetíró neves magyarországi publicista. •uaSt Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPR1NT­DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizet­hető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES­vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását enged­élyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Új társasjáték. - Na, akkor keressük meg, hogyan tudjuk elkerülni legtakarékosabban a fizető osztrák autópályákat! (Szmodis Imre karikatúrája) A nyelvtörvényről Magyar- és csehellenes A DPA német hírügynökség a ja­nuár elsejével életbe lépett szlová­kiai nyelvtörvényről megállapítja, hogy az a Csehországtól való el­szigetelődést célozza, de legin­kább a szlovákiai magyar kisebb­ség ellen irányul, amely az összla­kosság tíz százalékát képezi. Az is­kolákban vagy a médiumokban a magyar nyelvű szöveg csak a szlo­vák elhangzása után következhet. A magyarok lakta területeken a hivatalos érintkezés nyelve szin­tén a szlovák. Januártól a nyelv­törvény megsértőire pénzbünte­tés róható ki, és a magyar közös­ség attól tart, hogy ezt a magyar szervezetek, sajtótermékek és ma­gániskolák tönkretételére hasz­nálják fel. Az európai nemzetközi szervezetek hasonló véleménnyel vannak a törvényről, és többször felszólították a szlovák kormányt a kisebbségi nyelvek használatá­ról szóló törvény elfogadására, mindeddig eredménytelenül ­állapítja meg a DPA. A nyilatkozat eredetijét, amely az aláírások mellett a chartások lakcímét is tartalmazta, elkobozták Új szellemi irányzatot hozott Húsz évvel ezelőtt ezek­ben a napokban készültek átadni a Charta '77 kezde­ményezői és első aláírói az akkori Csehszlovákia „pártjának és kormányá­nak" a polgári kezdemé­nyezés nyilatkozatát. MIROSLAV KUSÝ Útközben azonban állambizton­ságiakba ütköztek, akik elko­bozták a nyilatkozat eredetijét, amely az aláírások mellett a chartások lakcímét is tartalmaz­ta. Miről volt szó ebben a tetje­delmében és hangnemében is szerény nyilatkozatban? A szö­veg az emberi jogok érvé­nyesülésének szükségességéről szólt. A mindenható párt viszont hajótöröttek és önjelöltek „ál­lamellenes, szocialistaellenes, emberellenes, demagóg és gya­lázkodó iratáról" beszélt. A párt szerint a chartások egy „újabb ellenforradalmi kaland magvait szerették volna elvetni, és ká­oszba, bizonytalanságba dönte­ni szocialista rendszerünket". Jan Patočka filozófus, a Charta '77 egyik első szóvivője egyfajta erkölcsi magatartásban jelölte meg a mozgalom létrehozásának értelmét. Mit várhatunk a Charta '77-től? című írásában ezt ponto­sítja: „A Chartától azt várhatjuk, hogy új szellemi irányzat lép éle­tünkbe, amely az emberi jogokon alapszik, a politikai és magánélet morális alkotóelemét képező emberi jogokon. „Nem tudom, létrejön-e a Char­ta, ha kezdetben nem olyan su­gárzó szellem világítja be útját, mint Patočka" - mondta Havel a Távkihallgatásban. Amikor Pa­točka röviddel a mozgalom megalakulása után, a rendőrsé­gi kihallgatások, kínzások kö­OLVASÓI LEVELEK Bakancssirató A szomszédos falvakhoz hason­lóan Királyrévben is alkalmi árusok siserehada kínálja porté­káját. Az egyik decemberi na­pon elhatároztam, hogy meleg topánkát vásárolok magamnak. Az elhatározásomat hamarosan tett követte, és miután ba­rátnőm hosszan bizonygatta, hogy manapság bakancs a módi, megvettem a lábbelit. Az eláru­sító megesküdött minden apró és nagyobb szent nevére, hogy a portéka hosszú életű lesz. Néze­vetkeztében meghalt, Havel vet­te át a szerepét. Az igazság önmagában is érték, a hazugság csak megpróbál az igazság köntösébe bújni. A ha­zugság nem egyszerűen csak nem igazság, hanem az igazság szándékos meghamisítása. A ha­zugságokat egy ideig elhiheti az ember, de nem lehet örökké ha­zugságban élni. Ezért tűzte Ha­vel Az igazság mindig győz jel­szót a Charta zászlajára, és en­nek szellemében vitte győzelem­re 1989-ben a chartások eszmé­it, amikor jelszava Az igazság és a szeretet győz a hazugság és a gyűlölet felett! formában szüle­tett újjá. Akkoriban ez egyálta­lán nem hatott üres szólamként. Igazságot meghamisító társada­lomban éltünk, ez volt az „élet a hazugságban". S az akkori társa­dalom mozgatóereje a gyűlölkö­dés volt, az volt az „élet a gyűlöl­ködésben". A haveli jelszónak 1989-ben mély erkölcsi tartalma volt, bátorságot adott azoknak, Az akkori társadalom mozgatóereje a gyűlölködés volt. akik „puszta kézzel" indultak a párt ellen. „Ne féljetek! Az igaz­ság és a szeretet mindig győz ­most sem lesz másként. Még ha egy végtelen harcról van is szó, és az igazságért újra meg újra meg kell küzdeni" - bátorított mindenkit a jelszó. 1989 novemberének történései a Charta '77-ben gyökereznek. Havel számomra örökre a Char­ta szellemi vezetője marad, s ez­zel nem a forradalom alatt vagy az azóta eltelt időszakban betöl­tött szerepét, cselekedeteit aka­rom kicsinyíteni. De erkölcsi tar­getés után felpróbáltam a vásár­fiát, kiballagtam benne a busz­megállóhoz. Ilyentájt, cukorré­pahordás idején sárosak a falusi utcák, a latyak megtette a magá­ét, bakancsom (darabja) hama­rosan kb. fél kilóval súlyosbo­dott. Az említett nap után még háromszor-négyszer parádéz­tam cipellőmben, utána megtör­tént a baj; nem a talpa vált le, hanem a bokafej tájékán elkez­dett repedezni, és egyre csak ha­sadt tovább. Az így keletkezett lyuk szabad utat engedett az őszi latyaknak, a bakancsom sorsa bevégeztetett, az elázott bocskort bevágtam a kályhába, tásával erőt adott a gyengéknek, a hatalom kiszolgáltatottjainak. Meggyőződésem, hogy ha Pavel Kohout, a Charta első vezetője nem kényszerül emigrációba, és marad a mozgalom élén, a Char­ta más irányba fejlődik. Elkép­zelhető, hogy pragmatikusabb, határozottabb és eredménye­sebb lett volna, de nem járta vol­Ma vajon hányan ad­nák nevüket egy Char­tához Szlovákiában? na át az a szellemiség és az az erkölcsi magatartás, amely Ha­velnak köszönhető. Amikor jómagam is aláírtam a Chartát, a Kohout-féle koncep­ció közel állt hozzám, és a Char­ta '77-et afféle taktikázásnak tartottam, amivel a rendszert keményen a falhoz szoríthatjuk, anélkül, hogy igazán keményen visszaüthetne. Tehát nem alakí­tunk ki semmilyen illegális struktúrát, a törvényesség és a törvényellenesség határán tán­colunk majd, miközben harsá­nyan felszólítjuk a hatalmat azon kötelességeinek teljesíté­sére, melyekre nyilvánosan kö­telezte magát, tehát az alkotmá­nyosság és a nemzetközi szerződésekben rögzített embe­ri jogok megtartására. A taktika működött. A hatalom ugyan visszaütött, de az ellenlépések elviselhetők voltak, a párt nem fontolgatta a „végső megol­dást", nem voltak mártíijaink. Ezt a zseniális taktikát én is alkal­maztam a szamizdatírásaimban. Ez a „mintha-filozófia - írtam A Charta '77 és a reális szocializ­mus címűben. Mi tudtuk, hogy a totalitárius hatalom nem teljesít­heti a nemzetközi szerződések­eltüzeltem, pedig még messze van a tavasz. Szabó Sándor Királyrév Változó árak A karácsony előtti ajándékvadá­szat során különféle meglepeté­sek érhetik az embert. Jómagam városkánk egyik üzletének kira­katában különféle kalapokat fe­deztem fel. Remek ötlet, veszek a féijemnek egy szép kalapot ka­rácsonyra. Bementem az üzlet­be, érdeklődtem, hogy van-e olyan számú kalap, amilyen a férjemnek kell, és mibe kerül. ben rögzített kötelezettségeit, éppen azért, mert totalitárius. De úgy tettünk, mintha ezt komo­lyan elvárnánk, mintha egy kis jószándékkal ez lehetséges lenne a részéről. A hatalom is tudta, hogy nem teljesítheti követelése­inket, mert az a vég lenne, de úgy tett, mintha valójában teljesíte­né, mintha megalapozatlanul rá­galmaznánk őt. A Charta pragmatikus-taktikai és eszmei-erkölcsi oldala közt érezhető volt némi feszültség, s Patočka és Havel érdeme, hogy az erkölcsi vonal kerekedett fe­lül. Ez azt jelentette, a hatalom elleni harcban nem csupán egy rafinált taktikáról, nem egy ad hoc magatartásról volt szó, amelyet, ha már nincs rá szük­ség, félretehetünk, levetkőzhe­tünk. Akkor értettem meg, hogy a Charta aláírásával egy életre elköteleztem magam a politiká­val szemben egyfajta erkölcsi magatartás mellett. Az én politikai tevékenységem­ben is az erkölcsi alapok kerül­tek előtérbe. E szerint cseleked­tünk 1989 novemberében meg utána, és e szerint cselekszünk majd a továbbiakban is. A Char­ta taktikus politizálása a kom­munista rendszerrel együtt be­vonult a történelembe. Abszurd reakció volt az abszurd normali­zációs viszonyokra. De a Charta '77 mint erkölcsi apelláta az igazságban való életre húsz év elteltével sem vesztett időszerűségéből. Sőt úgy tűnik, napjainkban az erkölcsre való hivatkozás ismét időszerű. Ma vajon hányan adnák nevü­ket egy Chartához Szlovákiá­ban? A szerző a Charta '77 három szlovákiai aláírójának egyike Volt az a szám, az ára 320 koro­na. Az ünnep előtti zűrzavar úgy hozta, hogy egy hét múlva men­tem újra az üzletbe. Más elárusí­tónő szolgált ki, és majd sóbál­vánnyá változtam, amikor beje­lentette, hogy a kalap ára 350 korona. Gondoltam, karácsony előtt nem illik patáliát rendezni. A féijemnek tetszett a kalap, melegen érdeklődött, hogy mennyiéit vettem. Rászóltam, hogy az ajándék árát nem illik firtatni. De mi lesz az új évben? Ilyen rohamosan emelkednek továbbra is az árak? Győri Sarolta Szepsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom