Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-21 / 16. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 21. KOMMENTÁR Támogatás vagy... SZILVÁSSY JÓZSEF Ez a január Vladimír Mečiar politikai offenzívájának jegyében zajlik. Néhány napja találkozót javasolt a parlamenti ellenzéki pártoknak, az elmúlt pénteken pedig mintegy kétesztendős haragszomrád után a Sme kivételével valamennyi napilap és elektronikus médium főszerkesztőjét meghívta a kormány újévi fogadására. Békülékeny hangnemű pohárköszöntőjében nagyvonalú gondolatok is elhangzottak, amelyek értékét, vagyis a valódi szándékot nyilván a következő hetek mutatják meg. A miniszterelnök elejtett néhány olyan mondatot is, amelyre minden vendég felkapta a fejét. Mečiar szerint idén több napilap várhatóan nem tud lépést tartani a tovább növekvő előállítási költségekkel, s ezért csődbejut. A kormány ezt anyagi támogatással kívánja megakadályozni, méghozzá a példányszámot figyelembe vevő kulcs alapján, függetlenül attól, hogy a napilap kormánypárti vagy ellenzéki-e. Szeretnék az osztrák gyakorlatot mintául venni - tette hozzá. A miniszterelnökkel folytatott néhány perces magánbeszélgetésem után a szépen hangzó mondatok kétes értelmet kaptak. Az ausztriai támogatás ugyanis teljesen átlátható: minden bejegyzett országos napilap azonos starthelyzetből indul, mert a demokrácia egyik letéteményeseként mindannyian jelentős és ugyanannyi adókedvezményt kapnak. A többit, vagyis a lap példányszámát, sorsát kizárólag az olvasó határozza meg. Nálunk viszont a kormányfő tájékoztatása szerint azt tervezik, hogy a kulturális minisztériumban hoznának létre állami alapot a bajbajutott napilapok költségeinek mérséklésére. Ha ez igaz, akkor nem lesznek azonos anyagi és piaci feltételek, s nem elsősorban az olvasó dönt a napilap létéről vagy bukásáról. Számos kétely és kifogás közül a legsúlyosabbat említem: miként maradhat vajon független mindenféle nyomásgyakorlástól, politikai zsarolástól a közvetlen állami támogatásra szoruló újság? Készülő tervezetből, amelyet a kormányfő ráadásul mindössze néhány röpke mondattal jellemzett, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Ám a hallottak alapján máig nem tudok szabadulni attól a gyanútól, hogy állami támogatás fedőnév alatt valójában a nyomtatott sajtó jelentős részének rövid pórázra fogását kísérlik meg újra. S ha rágondolok, hogy jövőre választások lesznek, akkor még nyilvánvalóbb ez a szándék. Persze a meglepetéseket a politikában sem lehet teljesen kizárni. Még a kellemeseket sem, bármennyire elképzelhetetlennek tűnnek is föl. Ezért talán nem teljesen kizárt, hogy most a miniszterelnök nagyvonalú lesz, s kormánya ezúttal valóban úgy cselekszik majd, ahogy ő ígérte... JEGYZET Ki mesél és kinek? MISLAY EDIT Újra rá kellett döbbennem, mi mindenről maradnék le, ha nem követném figyelemmel a közszolgálati televízió egyre gyérebb - kínálatát. Vasárnap például a Lépések című műsor jóvoltából ismét hasznos ismeretekkel gazdagodhattam. Ezúttal a szlovák történelemtudomány képviselői foglaltak helyet a stúdióban. Az 1997-es év beköszönte, úgy tűnik, kicsit megnyugtatta a kedélyeket, fellélegezhettek az „érdekeltek", mert végre-valahára eltűnhetett az idő süllyesztőjében 1996, vagyis a millecentenárium. így utólag most már egyhangúlag „legitimmé" vált szlovák részről is, azzal a kikötéssel, hogy egyik nemzetnek sincs joga egy másik fölé helyeznie önmagát. Úgy látszik, tavaly mégsem voltam elég figyelmes, mert valahogy elkerülték a figyelmemet az ünnepségsorozat ehhez hasonló jellegű kicsengései. Vagy talán az a magyarázata, hogy ezt a felsőbbrendűséget mások magyarázzák bele? Persze érthető: az ember többnyire szeret ünnepelni, s akkor érzi igazán jól magát, ha lehetősége van rá. De ha éppen nem talál megfelelő alkalmat, az nem ok arra, hogy ferde szemmel nézzen a szomszédokra, mert azok ünnepelnek... Esetleg attól félt a történész hölgy, hogy ez is csak amolyan ügyesen terjesztett humbug. Szavai szerint ugyanis Európában nagyon nehéz objektív alapokra helyezni a múltat, mert a magyar történészek hamis elméleteikkel már olyan régóta árasztják el kevésbé tájékozott nyugati kollégáikat, hogy fogós feladat cáfolni állításaikat. Ki hitte volna? Naivul abban a meggyőződésben éltem, hogy a tények, adatok, bizonyítékok minden tudományban magukért beszélnek... llfelM. ill «»SO»»»... •»•,.. •«..!•• Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa -politika -(5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT - DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ESvývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Üldözési mánia (Dunai Imre karikatúrája) Együttműködés a demokratikus szlovák értelmiséggel és politikusokkal Kisebbségi jövőkép Az alábbiakban közöljük az újévi fórumon elhangzott korreferátum második részét. KISS JÓZSEF Nem vonható kétségbe, hogy a távlatokba vesző, de jelenidejűséggel felruházott elképzelések is alapvetően európai korszellemet tükröznek. De nem hagyható figyelmen kívül az előremutató vonásokat beárnyékoló tendenciák hatása sem, ami egyfajta - az idevágó kutatások szerint - aszinkronitásban jut kifejezésre. Térségünkben ezt a nemzetállamiság újraéledése jelzi. Ennek az ellentmondásnak a feloldása, bármennyire pótolhatatlan szerepet töltenek is be a nemzetközi struktúrák, bonyolult folyamattá válik. Az aszinkron jelenségek, mint tapasztaljuk, képesek akadályozni és lassítani a nemzetközi szervezetek hatékonyabbá tételét. S itt a jövőkép típusok körüli, említett szerepzavar maga is hozzájárulhat az aszinkronitás elmélyítéséhez. Alighanem számításba kell venni, hogy azok a helyzetelemzések és fejlődésképek, amelyeket a szlovákiai magyar politikai képviselet a nemzetközi fórumok elé tár avagy tárni kíván, abból a szempontból is megítélés alá esnek: mennyiben jelentenek kompromisszumkészséget az aszinkronitás tényleges mérséklésében. Térségünkben ezt a nemzetállamiság újraéledése jelzi. Úgy érzem, ennek kulcskérdése a demokratikus szlovák értelmiséggel és politikai erőkkel való együttműködés és támogatásuk megnyerése. A közép-európai .demokratikus beállítottságú többségi politika is láthatóan értetlenül áll a magyar kisebbség követelményszintjével szemOLVASÓI LEVELEK Nyakunkon a nyelvrendőrség! Január elseji hatállyal érvénybe lépett Szlovákia területén az annyit vitatott nyelvtörvénynek, a szlovák törvényhozás egyik legszégyenteljesebb alkotásának a büntetőszakasza. A kerületi, illetve járási szinten kinevezett „főnyelvfelügyelők" kinevezik azokat a „nyelvrendőröket", akik biztosan árgus szemmel fogják figyelni a törvény megtartását, illetve meg nem tartását. Az ilyen megfigyeléseket illetően ben. Nem képes kellőképpen érzékelni annak a ténynek a konzekvenciáit, hogy elszakított nemzetrészekről van szó, amelyeknek más a viszonyulásuk és kötődésük az anyanemzethez, mint az egyéb típusú és lélekszámú kisebbségeknek. Ugyanakkor értetlenül fogadja azt is, hogy a magyar kisebbségek olyan jogvédelemre és intézményi hálózat megteremtésére törekszenek, amely a szerves szerkezetű, életképes közösségi létforma kialakításának és kiteljesedésének a szükségleteihez igazodik. Vagyis a határon túli magyar kisebbségek számára nem egy adott állapot a mérvadó (járjon bármennyire is figyelemreméltó és nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő vívmányokkal), hanem a Nem tekinthető csak afféle megszólítási bontonnak és taktikázásnak. kisebbségi közösségi azonosságmegőrzés és asszimilációvisszaszorítás felfokozott igénye. A többségi közgondolkodásban mindez nem ritkán kifejezett telhetetlenségnek és összeférhetetlenségnek minősül, főleg ha modellnek és mintának egy, már asszimilálódó és meggyengült belső összetartó erővel rendelkező másik kisebbség tagjainak a magatartását tekintik. A tipológiai sajátosságokból fakadó igénytámasztás és a kisebbségi lelkiség elfogadtatása a demokratikus szemléletű többségi közvéleménnyel (de jelenleg akár csak a demokratikus politikai elittel is) komoly, le nem becsülhető társadalompszichológiai feladat. Nem tekinthető csak afféle megszólítási bontonnak és taktikázásnak. Ha úgy tetszik, maga is stratégiai megközelítést és kimunkálást kíván. A kisebbség és a többségi demokratikus erők közötti bizavannak nálunk nagy tapasztalatokkal rendelkező emberek, gondoljunk csak a letűnt rendszer besúgóira, megfigyelőire, akik már akkor is megfigyeltek bennünket, igaz, még nem a nyelvtörvény paragrafusai ürügyén, hanem a szocialista vívmányok megvédése érdekében. Ugye, milyen ismerős az összehasonlítás? Pillanatnyilag Szlovákiában nagy a kereslet az ilyen tapasztalatokkal rendelkező emberek iránt, hiszen a Szlovák Információs Szolgálat az utóbbi időben tömegesen kezdi alkalmazni őket. Németh Géza Alistál lomerősítéshez aligha járulhat hozzá, ha bizonytalanság uralkodik az együttműködés stratégiai céljait illetően. Tapasztalhatjuk, az összefogás híveinek a többség körében az az érzése is támadhat: vajon nem valami ravaszkodás rejlik-e amögött, amikor számukra elfogadhatatlan kisebbségi követelések váratlanul úgy kerülnek le a napirendről, hogy aztán megint csak váratlanul megjelenjenek, megnehezítve, sőt meghiúsítva az együtt haladást? Ezek után talán érdemes Kulcsár Kálmán akadémikus egyik legutóbbi tanulmányára utalni, amelyben Henry Kissinger megállapításaira hivatkozik. Az első szerint a legrosszabb szcenárióra való felkészülés elősegítheti megvalósulását, a második szerint a politikus mindig megmenekülhet kétségeitől, ha a legkedvezőbb feltételeket alakítja ki a jövőről, de tudatosítja: alkalmasságának próbája, hogy tud-e védekezni a kedvezőtlen, sőt előre láthatatlan helyzetekkel szemben. Ez viszont már átvezet egy harmadik politikusi magatartáshoz is: képes-e kiszakítani magát a taktikai döntések sodrából a hosszú távú érdekek felé, s megfelelő stratégiát kidolgozni ennek érdekében? Kissinger megállapításai, úgy érzem, jelzésértékűek lehetnek a tudományos jövőkép kidolgozásához értelmiségi közreműködést igénylő szlovákiai magyar politikai gondolkodás számára is. Az említett harmadik szcenárió ugyanis a megelőző kettő szembesítésének is tekinthető. Következésképp: elkerülhetetlen minden demokratikus indíttatású gondolatmenet logikájának tiszteletben tartása, de a kizárólagosságtól óvó ütköztetésük is. A szerző történész, a Szlovák Tudományos Akadémia Politológiai Intézetének munkatársa. Kevesebb állástalan A Dunaszerdahelyi Járási Munkaügyi Hivatal az országban azon kevesek közé tartozik, amelyek a járáson kívül dolgozók útiköltségét is térítik. Elsősorban az építőiparban dolgozók utaztatási költségeit fedezi, hogy ezzel is megakadályozza az esetleges elbocsátásokat. A járásban pillanatnyilag közel 9000 az állástalanok száma, de a nyilvántartott állástalanoknak csupán a 24-25 százalékajogosult munkanélkülisegélyre. Igyekeznek felderíteni az olyan segélyigénylőket is, MLADA FRONTA DNES „Helmut Kohl prágai látogatása, melynek legfőbb célja a cseh-német megbékélési nyilatkozat aláírása, egyebek között azt is megmutatja, hogy javult-e a német kancellár és Václav Klaus kormányfő személyes viszonya. A két politikus a múltban szinte alig találkozott, az utóbbi időben azonban úgy tűnik, hogy keresik az egymás felé vezető utat" - írja a cseh napilap. Emlékeztet arra, hogy Kohlnak ez az első látogatása az önálló Csehországban, Klaus viszont már 18 alkalommal járt Németországban, de Kohllal mindössze három alkalommal találkozott. A lap szerint a két politikus viszonyát három tényező befolyásolta: Kohl érzékenysége a Csehszlovákiából kitelepített szudétanémetek gondjai iránt, Klaus kifogásai a németek egységes európai gazdasági koncepciójával szemben, valamint Kohl lekicsinylő véleménye Prága irányában. A cseh-német megbékélési nyilatkozat aláírása, illetve Kohl prágai látogatása megmutatja, hogy javult-e Klaus és Kohl kapcsolata, mivel ennek a két állam viszonya szempontjából rendkívül nagy jelentősége NOVY CAS Több mint egy éve égett le a rozsnyói Kras Szálló. A szakértői vizsgálat eredménye szerint a tüzet a szálloda portása okozta. Közel egymillió koronás kár keletkezett, a hotel egyik vendége életét vesztette, többen súlyos égési sérüléseket szenvedtek. A portás jelenleg biztonsági technikusként dolgozik egy szervezetnél, s egyebek mellett biztonsági és tűzvédelmi előadásokat tart az alkalmazottaknak. Ha a közelgő bírósági tárgyaláson bebizonyosodik, hogy az ő mulasztása következtében égett le a szálloda, 10 évre is elítélhetik. SME Feszült hangulat uralkodik a szlovák titkosszolgálatnál. Erről tanúskodik, hogy több magas rangú beosztottja kívánja elhagyni, és a külügyi tárca segítségével próbál külföldi nagykövetségeken álláshoz jutni. Az információt a szervezet egy magát megnevezni nem kívánó alkalmazottja is megerősítette, hozzátéve, hogy például Rudolf Ž., a hírszerzés vezetője is távozni kíván a titkosszolgálattól. Mindez állítólag az Ivan Lexa, a SZISZ igazgatója és a beosztottjai között tapasztalható nézetkülönbségekre vezethető vissza. A hírforrás szerint Lexa több egykori SZISZ-alkalmazottat figyeltet, mert „alapos gyanú merült fel, hogy információkat szolgáltatnak ki a szervezetről az ellenzéknek és az újságíróknak". Gyanúba keveredett E. CH., a hírszerzés osztályvezetője is, s kénytelen volt távozni a titkosszolgálattól. akik nem érdeklődnek igazán a munka iránt. Várhatóan az új évben folytatódik a munkanélküliség lassú csökkenése, mivel az illetékesek a Foglalkoztatási Alap támogatásával további munkahelyek létesítésén, a munkaerő-piaci kereslet és kínálatjobb összehangolásán fáradoznak. Jók az esélyek, mert a járás területén növekszik a munkahelyek száma. 1995-ben havonta még csak 100-120 munkahelyet kínálhattak, viszont 1996-ban már nem volt ritkaság, hogy 200-250 - sőt a nyári hónapokban 300 - szabad munkahely akadt. Krascsenics Géza Nyárasd