Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-18 / 14. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 18. VENDÉGKOMMENTÁR Milyenek vagyunk Itt élünk, több mint ötmillióan: szlovákok, magyarok, romák, csehek, ukránok és más nemzetiségűek. Valamennyien Szlovákia törvényes állampolgárai vagyunk. Különbözünk is egymástól, de ezzel a mássággal is állampolgárként együvé tartozunk. Vajon milyenek vagyunk mi, a Szlovák Köztársaság polgárai? " Vajon agresszívek vagyunk? Nyilvánvalóan nem, hiszen történelmünk során egyeden országot sem foglaltunk el, egyetlen nemzetet sem igáztunk le. Netán félénkek volnánk? Ez sem igaz, s ezt a múltban többször igazoltuk, s ' ma sincs miért szégyenkeznünk. Akkor talán ügyeskedőknek, vagy butáknak tartsuk magunkat? Ha figyelembe veszem más nemzetek hatását és az egymásra gyakorolt kölcsönös hatásokat, akkor bízvást kijelenthetem: nem vagyunk sem ügyeskedőbbek és butábbak sem, mint mások. Szorgalmasnak vagy lustának minősítsük magunkat? Kétségtelenül szorgalmasak vagyunk, ez a tulajdonságunk azonban olykor önzésbe, egyeseknél pedig harácsolásba csap át. Nyilvánvaló az is, hogy a munka hatékonyságát és vállalkozó szellemünket tekintve ma még különbözünk nemcsak a nyugati országok, hanem északi és déli szomszédunk polgáraitól is. Nem mentegetőzés, hanem tény, hogy ezért a mai állapotért elsősorban a letűnt rezsim a bűnös, amely kimondottan arra ösztönzött bennünket, hogy keveset dolgozzunk, és ennél is kevesebbet gondolkozzunk. A vállalkozás meg legalábbis kihágásnak számított. Mégsem járok messze az igazságtól, ha mindezek tudatában megállapítom, hogy mi, a Szlovák Köztársaság polgárai nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak a környékbeli államok polgárainál. Pavol Minárik Akkor vajon az Európai Unió illetékesei miért iparkodnak megváltoztatni bennünket? Nyilvánvalóan azért, hogy belátható időn belül olyan értékrend szerint éljünk, mint a hosszabb ideje demokráciában élő polgárok. Azért, hogy behozzuk évtizedes lemaradásunkat, s legyünk képesek önállóan gondolkodni, dönteni, s ne várjunk mindent, vagy majdnem mindent az államtól. Mindehhez persze idő kell, csakhogy mi időszűkében vagyunk. Ha nálunk nem lesznek szuverén gondolkodású és önállóan cselekvő polgárok, akkor az a szándékunk, hogy mielőbb csatlakozzunk az euro-adanti biztonsági és politikai szervezetekbe, bizony megvalósulatlan álom marad. A szerző a Pravda főszerkesztője. JEGYZET Feltámadó lázadás KERTÉSZ GÁBOR Gyöngysor a hóban, kései barátok arca izzik eleven téli tűzben. Nem enyésző üzenetek hordozói, a lélek mélységének énekesei. A tegnap és a holnap áldott pillanatainak varázslói ők, a mindig érkezők és mindig távozók. Itt állsz a januári fagyban, előtted az esztendő, válogathatsz az élet és az életben maradás között. A kettő nem ugyanaz. Az életnek íze, illata van, színei, muzsikája. Szédítő mélysége a meztelen csillagos éj. Az élet szép. Tenéked magyarázzam? Lázadni nem bűn, ösztönös erény. A madarak lázadnak így, az örök költözők, a mindig érkezők és mindig távozók. A mindig mindenütt fészket rakók. A virágok lázadnak így, ezerszer elpusztulok és ezerszer újrasaijadók. Az életben maradás a rád kiszabott idő letöltése csupán. A megmásíthatatlanba való beletörődés. A papucsba bújtatott szolgaöntudat, a szürke, álmos esték és a piszmogó hajnalok rozsdás gönce. Lepedék a szemek tükrén. Sánta órák ketyegése. A gyermekkori álmokat a fiók mélyére zártad, a kulcsot meg elveszítetted rég. Mi vár rád? Dadogó gyertyák lángjánál melegszel, langyos sört kortyolsz óvatosan, vigyázva, hogy ki ne rúgj a hámból. Megadod magad, a tükör fáradtan legyint: egy élvete metettel több van megint. Itt állsz a januári fagyban, s ott állsz majd az augusztusi szikrázó napsütésben is. Egy világnak nevezett kóceráj jó kis bohóca vagy, szabadon választod produkcióidat magad pontozod. Az esti számadás erőt ad, a reggeli ébredés cselekvésre biztat. Ne takarékoskodj az energiáddal, jut is, marad is, ne félj! Dolgod van! A dolgod, hogy élj. Lázadj, mert lázadni kell. Gyöngysor a hóban, kései barátok arca izzik eleven téli tűzben. Sípol a bakter: a vágányok mellett tessék vigyázni, az indulási oldalra vonat érkezik. Barackvirágillatot hoz valahonnan a hajnali szél... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika -(5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezáloié Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetóiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT - DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ESvývoz dače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Öröm és üröm (Szalay Zoltán rajza) A Szlovák Nemzeti Színház igazgatójának sorozatos csapdái A szákszervezet a hunyó A Szlovák Nemzeti Színház igazgatójának kinevezése körüli hercehurca olyan, mint a viccben, amikor valakit azért is megpofoznak, mert sapka van a fején, meg azért is, ha nincs. DUSZA ISTVÁN Történt, hogy tavaly a Keletszlovákiai Színház erőszakos „megalkotása" közben minden szakmai szolidaritást mellőző nagy-nagy hallgatásba merült a Szlovák Nemzeti Színház. Még inkább nyári csend honolt az „ország első színházának" mondott társulat háza táján, amikor a nemzetiségi színházakat az ukrán kivételével „transzformálták" egy-egy regionális kulturális központba. Egészen addig hallgattak, míg a minisztérium transzformációs brigádja a Nemzeti Színházi Központban (NDC) kiagyalt módszeresség... a variációk száma egytől a végtelenig húzódhat. gel nem kezdte el idomítani ezt a csapatot is. Akkor hozták létre a már „mindenki jogaiért" küzdő Mentsük meg a kultúrát! nevű állampolgári mozgalmat. A kulturális miniszter a nyári •szünet vége felé leváltotta Peter Mikulíkot a prózai társulat éléről, s a színészek heves tiltakozása ellenére kinevezte Ľubomír Paulovičot. Ő igen gyorsan lemondott. Akkor már csak az volt kérdéses, meddig hagyja OLVASÓI LEVELEK Hiánycikk az ásványvíz? Az idős embereknek, gyomor- és cukorbetegeknek a szervezete kívánja a tiszta, egészséges, édességmentes ásványvizeket. Hazánk abban a szerencsés helyzetben van, hogy az ország minden részén kínálja a természet ezt a vizet. Sok helyen ezeket a vizeket csak hagyjuk kifolyni és elveszni. Például Kassán az .Anička" részén, a híres Ránkfümeg helyén a miniszter Dušan Jamrichot, a nemzeti színház igazgatóját. Mire azonban Jamrich a társulat megelégedésére kinevezhette volna az új igazgatót, a miniszter leváltotta. Helyére Miroslav Fischer került, akivel az érdekérvényesítés szándékával kezdett tárgyalásokat a Szlovákiai Színházi Szakszervezetek üzemi bizottsága. Annyit sikerült elérniük, hogy Fischer úr megígérte követeléseik teljesítését. Ezek között szerepelt a prózai társulat igazgatójának pályázat útján történő kinevezése, amely során a pályázati bizottságban helyet foglalhattak a szakszervezet képviselői is. 1996. december 16-án az egyezségeknek megfelelően elbírálták a pályázatokat, és titkos szavazással két igazgatójelöltet határoztak meg. Egyikük - Juraj Slezáček színész - visszalépett, a másik - Emil Horváth színész javára. Csakhogy: hiába volt az előzetes egyezség, a törvényes módon és a működési szabályzatnak megfelelő pályáztatás, a megszületett döntés nyomán Miroslav Fischer nem nevezte ki Emil Horváthot az igazgatói posztra. Nem jelentette be fenntartásait, szakmai ellenvetéseit, hanem egyszerűen más jelölt után nézett. Feltételezhető, hogy a kulturális minisztérium „jóindulatától" kísérve talált rá saját jelöltjére Leopold Haveri színész személyében. A dolognak innentől kezdődően már van néhány csapdája: 1. A szakszervezeti üzemi bizottság, amely a teljes társulatot képviseli, nem ért egyet ezzel az eljárással. 2. Leopold Haveri ugyanis nem pályáreii volt üdülő központban, a Csécs és Buzita községek közötti mezőkön, ahová csak az odatévedt ember visz haza fogyasztásra pár üveggel vagy korsóval. Ásványvízből tehát van elég, csak éppen - egyes - üzletekben nem akad. Akkor se, ha ezt szóvá tesszük. A mi kis üzletünkben szintén hiánycikk az ásványvíz. Az egyik alkalmazott azt mondta, azért nem tartanak ezekből, mert nincs hová tenni az üres üvegeket. Ennek ellenére az üzletben legalább tíz fajta színes és édesített ásványvíz van, csak éppen a tiszta, nem édesített, és zott a prózai társulat igazgatói posztjára. 3. Bár a társulatnak nincs kifogása Haveri személye ellen, újbóli pályáztatás nélkül nem egyezhet bele a kinevezésébe, hiszen akkor minden eddigi, elvi és demokratikus síkra terelt igyekezetét kidobhatja az ablakon. 4. Ha Fischer úr kiírja az új pályázatot, mindazok indulnak Haveri ellenében, akik előzőleg ... titkos szavazással két igazgatójelöltet határoztak meg. az igazgatói poszt potenciális várományosai voltak, és a pályázati bizottság jelölte őket a tisztségre. Ezúttal nem nyerhetnek, mert a vitatkozó felek mindegyikének tetsző új igazgatójelölt győz. 5. Indulnak a pályázaton mások is, s miért ne tételeznénk fel, hogy mindez a huzavona éppen azt szolgálja, hogy a minisztérium eddigi titkos igazgatójelöltjeinek még egy esélyt adjon egy teljesen más felállásban döntést hozó pályazati bizottság? Innentől a variációk száma egytől a végtelenig húzódhat, hacsak Fischer vezérigazgató úr nem hajlik a társulat tagjainak részvételével 1997. január 15én tartott szakszervezeti gyűlésen megfogalmazott kérés teljesítésére: az érvényes pályázati döntés alapján nevezze ki az igazgatói posztra Emil Horváthot. A Szlovák Nemzeti Színház esete a kulturális minisztériummal ismét bizonyítja a demokrácia szlovákiai végességét, ha a működtetés nem a kormányzat szájízének megfelelő eredményt hoz. nem színezett ásványvízből nincs egy kortynyira való sem. Talán ennek árusítása nem jó üzlet? Iván Sándor Kassa Éjjeli telefonok Bízzunk abban, hogy a választások megváltoztatják helyzetünket. Sajnos a többség azonban teljesen a Mečiar kormány imádója lett. Ezt bizonyítják a Focus felmérései és a mindennapi élet megnyilvánulásai. Az ellenzék, a demokratikusan gondolkodók már belefáradnak a célTALIÓZÓ PRAVDA Amennyiben a Druhá obchodná, illetve az ismert ismeretlen igazi tulajdonosok valóban el akarják adni külföldre a Nafta Gbelyt, akkor erre minden jogi alapjuk megvan, sőt a piac törvényei alapján ezt minél drágábban teszik meg. A várható vevő, egy nemzetközi olaj-, illetve gázipari cég pedig minél alacsonyabb árat próbál kialkudni. Mindenképpen sikeresek lesznek, hiszen ha a Nemzeti Vagyonalappal kötöttek volna üzletet, akkor piaci árat fizetnek, ráadásul különféle kellemetlen megkötésekkel, árgaranciákkal, környezetvédelmi kitételekkel stb. teletűzdelt szerződésért. A. M. Húska megalkotta a szlovák tőketeremtő réteg kifejezést. Nyilvánvalóan ide tartoznak a Nafta titkos tulajdonosai is. Az ő tőkéjük az 500 millió koronás vételár és a 3,2 milliárd koronás piaci ár különbségéből született. Ezt munka nélkül és maguknak alakították ki. Az a vagyonalapi elnökség döntött számukra kedvezően, amely élén a munkásszövetségi Štefan Gavorník áll. A munkásszövetség pedig a választások előtt főként a privatizáció tisztaságát ígérte. SME Hudec miniszter dolgozószobájában gyönyörű bőrfotel terpeszkedik, amely 300 ezer koronába került. Az intézmény viszont a fotelt szállító RESTA cégnek nyár óta négy és fél millió koronával tartozik. Mivel hiába sürgették a számlák kiegyenlítését, a cég képviselői csütörtökön a minisztériumba mentek, hogy elvigyék az általuk szállított árut. Ján Hollý igazgató azonban csak a főbejáratig jutott, ahonnét egy óra várakozás után azzal küldték haza, hogy a minisztérium később nyilatkozik az ügyben. Most arra várnak, hogy a minisztérium végre megkönyörül rajtuk. národná

_ OBRODA Ján Jasovský, a Szlovák Posta vezérigazgatója nem erősítette meg, de nem is cáfolta azt az információt, hogy ő az egyik legesélyesebb jelölt Alexander Režeš közlekedési és távközlési miniszter helyére. Annyit mondott, hogy részt vett az előzetes megbeszéléseken, azt viszont nem árulta el, hogy ezeket ki vezette. Jasovský közölte, egyelőre nem foglalkozott utódának kérdésével. NOVÝ ČAS A kassai vasmű vezetői által a pozsonyi Fórum Szállóban adott szerda esti fogadásra Vladimír Mečiar kormányfő egy, finoman szólva, extravagáns öltözetű, hosszú szőke hajú hölgy kíséretében érkezett. Marta Pospíšilová kormányfői szóvivő nem válaszolt a kérdésre, hogy illik-e ilyen öltözetben a kormányfőt kísérni. A hölgy állítólag a Devín Banka vezérigazgatójának felesége. talan küzdelmekbe. A tömeg nem érzi ki, hogy hová sodródunk. A rádiós éjjeli telefonbeszélgetések már teljesen ellenzéki hangok, hozzászólások nélkül zajlanak. Csak az imádók, a dicshimnuszokat, verseket, rímeket kiötlők telefonálnak, akik azt hiszik, hogy Mečiar kormánya csak győztes lehet ebben az országban. Ebben a hitben és reményben meg is erősítette a hallgatókat, a telefonálókat Katarína Tóthová és Mečiar kormányfő. Hajtman Kornélia Nána