Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-15 / 11. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 15. KOMMENTÁR MB illiill Merre tart Migaš? TÓTH MIHÁLY Csak tavasszal lesz egy éve, hogy azok a baloldaliak, akik képesek voltak levonni 1948,1968 és 1989 (valamint a két szélső évszám között történtek) alapján a tanulságokat, tehát azok a baloldaliak, akiket reménységgel töltött el a Demokratikus Baloldal Pártjának minden olyan lépése, amely szociáldemokráciát ígérő reinkarnáció felé vezetett, és akiket mélységesen aggasztott a párt egyes vezetőinek minden olyan gesztusa, amelyből bolsevik nosztalgiák feléledésére lehetett következtetni, riadtan tették fel a kérdést: honnan jött Jozef Migaš? Azok is ezt kérdezték, akik nem baloldaliak voltak, de szorult beléjük annyi politikai bölcsesség, hogy felismerték: szociáldemolaata irányultságú párt nélkül természetellenesen csonka a szlovákiai politikai struktúra. Kevesebb mint egy év alatt megismertük, kihez van szerencsénk. Eleinte csak a fejünket csóváltuk, amikor azt tapasztaltuk, hogy meglehetősen „szibériai" tájszólással műveli a politikai nyelvet. A jóhiszeműek egészen tavaly nyárig, a pártkoalíció bankprivatizációs válságáig abban reménykedtek, hogy két-, sőt egyértelmű nyilatkozatai csak a munkásosztály Ľuptáktól való visszaédesgetését szolgálják. Mečiar a kormányválságot előidéző nemzeti pártiakat csak annak köszönhetően tudta nagyon rövid idő alatt pacifikálni, •hogy Migaš már akkor felajánlotta szolgálatait, amikor a miniszterelnök még álmában sem gondolt arra, hogy a DBP háza tájékáról érkezhet felmentő sereg. Ha ekkor még voltak jóhiszemű szemlélői Migaš működésének, akkor ők jobb esetben is csak ezt mondhatták: politikai kétbalkezesség. A realistákat viszont egyre inkább megerősítette abbéli gyanakvásukban, hogy a Kijevből érkezett ember - hogy finoman fejezzem ki magam „tégla". Most már nem az a kérdés, honnan jött Migaš, hanem hogy merre tart. Pontosabban: olyan viszonyok uralkodnak-e a DBP-ben, azok vannak-e a vezetésében többségben, akik komolyan veszik a Szocialista Internacionáléhoz tartozásból származó kötelezettségeket. Három forrásból táplálkozva fejlődhetett volna a baloldal 10 százalékos pártból akár 20-25 százaléknyi szavazatot is magáénak mondható politikai erővé. Volfék szocdem pártjából, Ľupták kijózanodott híveiből és azokból a magyar nemzetiségű baloldaliakból, akikre most a DSZM által egészen mesterségesen kreált Magyar Népi Mozgalom vetette ki hálóját. Volfékat pillanatnyilag sokkolja, ahogy Migaš az elnökválasztás körüli véleménycsere során illegeti magát Mečiar előtt. Mintha teljesen elfelejtette volna, mennyire megalázták őt tavaly nyáron. Valószínűleg csak idő kérdése, hogy a két Szocintern-párt vezetői mikor tépik össze a „babarongyot". A munkásszövetség tagjait sem sikerült Migašnak elbájolnia. A magyar baloldaliak pedig továbbra is a politika senki földjén árválkodnak. JEGYZET Tanulási láz FODOR GYÖRGY Most Bulgárián a sor. A belgrádi ellenzék azzal büszkélkedik, hogy lám, a türelmes bolgárok tőlük tanulták az ellenállás demokratikus és erőszakmentes módjárt, mert fülsiketítő fütyüléssel, tojászáporral akarják, hozzájuk hasonlóan, demokratikus viselkedésre tanítani a bolgár szocialistákat. Kívülről nézve azonban jól látható, hogy mi a különbség Belgrád és Szófia között. A volt Jugoszláviában 1945 óta töretlen a kommunisták utóbb szocialisták - egyeduralma. Tito egykori „függetlensége" jó ideig táplálta az illúziót, hogy a belgrádi kommunizmus nem „az" a kommunizmus. Az 1989-es keleteurópai tisztító szélvihar szinte érintedenül hagyta ezt a jugoszláv „másságot". Szerbia lakói tavaly ősz óta tanulják és tapasztalják, hogy az egypártrendszer lényegében változatlan, a tömegtájékoztatás a párt szolgálólánya, az ország vezetőit pedig csak zavatják a választások. Bulgáriában azonban hét éve szabadon tartanak demokratikus választásokat, a sajtó szabad, a vezetők támadhatók. A nyolc és fél milliós ország maga választotta meg mai, szocialistává lett egykori kommunista vezetőit. Hát akkor miért e felfordulás? Azért, mert a bolgárok is tanultak valamit. A demokratikusan választott kormány is csődbe képes vinni egy országot. A demokrácia önmagában nem csökkenti a 300 százalékos inflációt, nem szünteti meg a szegénységet, a hideget, a bűnözést. A kormány elveszítette az általános bizalmi szavazást. Tanult demokraták ilyenkor kiírják a választásokat. Meglehet, most majd Belgrád tanul Szófiától: demokráciával fűteni, fizetni nem lehet - élni kell vele. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. nnfóSl Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRJNT - DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ESvývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Indul a bálszezon. - Asszonyom, felkérhetem az ékszereit egy keringőre? (Fülöp György rajza) i at - * -j-S Bátor és elszánt emberek: jelen pillanatban rokonszenvet érdemelnek Belgrádi tavasz Elmúlt az óév, nem volt benne sok köszönet, bár optimistán is hozzá lehet állni elmúlásához. GRENDEL LAJOS Teszem azt így: ismét egy évvel közelebb kerültünk a jelenlegi kormány leváltásához. És ez, akárhogyan nézem is, kétségtelenül igaz. Most már csak az a kérdés, hány évet kell még kiböjtölnünk, s egy- vagy kétjegyű-e ez a szám. Továbbá: minél inkább közeledik ez a nap, annál inkább öregszünk mi is. S meglehet, egy bizonyos életkort A betegségei kezdik foglalkoztatni, a pénztelensége... betöltvén az embernek már édesmindegy, ki kormányozza az ország hajóját. A betegségei kezdik foglalkoztatni, a pénztelensége, s fölteszi magában a kérdést, helyesen vesztegette-e el a legszebb éveit. Nem szeretem az ünnepeket. Depressziós leszek tőlük. December végén és január elején túl sok van belőlük, az ember csak költekezik (ha van miből), lót-fut (ha még bírja a lába), szilveszterkor pezsgőt bont, a petárdák durrogásától megré-" mült kutyáját nyugtatgatja. Hideg van. De belül is. Minden este megnézem a tévéhíradókat; a korrupciós botrányokon - annyi van már belőlük - föl sem háborodom. Azon háborodom föl, hogy az egész világ - s benne szűkebb pátriám is - milyen közönnyel viseltetik a szerbek fegyelmezett szabadságharca iránt. Persze a boszniai háború sokat ártott a szerbek jó hírének. Most mégis csodálom és egy kicsit irigylem őket. Nem kellenek senkinek sem, talán csak az oroszoknak, bár nekik is inkább Milosevics. íme, egy nemzet, amely a mélypontra jutva megpróbálja morálisan összeszedni magát, s meg akaija mutatni a világnak a másik arcát. De mintha senki sem volna kíváncsi erre a másik arcra. Ha egyszer egy nemzet rossz hírbe hozta magát, akár évtizedekig is megvetés kísérheti. Mi, magyarokjói tudjuk, mit jelent ez. S bizonyára a németek is tudják. A boszniai tömeggyilkosságokat nem lehet egyik napról a másikra elfelejteni. Mégis úgy gondolom, akik már sok hete mindennap kivonulnak Belgrád utcáira - ha esik, ha fúj hősök. Bátor és elszánt emberek, akik, legalábbis e pillanatban, tiszteletet és rokonszenvet érdemelnek. PéldájuPéldájukat azóta már Szófiában is követik. kat azóta már Szófiában is követik. Ha győznek, az a szlovákiai demokraták számára is jó hír lesz. Olyan pillanatban rázhatja fel közvéleményünket a csüggedésből és fásultságból, amikor úgy látszik, mintha nálunk megint megállt volna az idő. TALLÓZÓ REŠPEKT A cseh politikai hetilap szerint Budapest azért próbált egy éven át titokban megegyezni Pozsonnyal a bős-nagymarosi vízlépcső kérdésében, nehogy a nemzetközi pereskedés veszélyeztesse Magyarország NATOfelvételét, de a diszkrét tárgyalások valószínűleg csődöt mondtak. Bár hivatalosan a közös tárgyalóbizottság munkáját titok fedi, kiszivárgott hírek szerint azok tárgyát egy Bős alatti gát megépítése képezte. A gát a nagymarosit helyettesítené, mivel a szlovák siketpropaganda ellenére Bős csak csúcsidőben képes az áramtermelésre, s ezt megváltoztatni csak egy gát(rendszer) kiépítésével lehetne. Magyarországnak nem kell tartania attól, hogy lesújtó vereséget szenved a hágai nemzetközi bíróságon, mint ahogy azt a szlovák sajtó állítja. A bíróság valószínűleg megállapítja majd, hogy Magyarország szerződésszegést követett el, amikor nem fejezte be Nagymarost, ugyanakkor azt is kimondja majd, hogy a szlovák félnek sem volt joga megépíteni az úgynevezett ideiglenes variánst. Jogos tehát a kérdés, miért ment bele a magyar fél a titkos tárgyalásokba. A jelek szerint megpróbált mindent megtenni annak érdekében, hogy ne maradjon ki a NATO-bővítés első fordulójából. Szlovákia kimaradásával ugyanis elveszíti a közvetlen területi érintkezés lehetőségét a NATOtagországokkal. PRÁCA Oľga Keltošová munka-, szociális és családügyi miniszter tavaly négyszáz koronával emelte a százévesnél idősebb állampolgárok nyugdíját. Ezen a tiszteletet parancsoló koron összesen 61 nyugdíjas volt túl tavaly, s a számukra kiutalt többletpénz bizonyára nem juttatja csődbe az államot. Hozzá kell tennünk, a száz éven felüliek többsége már csak a tisztes végső búcsúra gondol, ellenben a gyakran vitális hatvanasokkal, hetvenesekkel szemben, akik élvezni akatják életük utolsó éveit. Esetükben talán nagyobb szükség volna az emelésre, hogy ne kelljen minden garast a fogukhoz verniük. És jóval többen vannak 61-nél. Lázasan keresik a Kremlben a nemzetegyesítő eszmét, hogy elkerüljék a hatalmi váltással járó megrázkódtatásokat Politikai receptek Jelcin betegségére KÓTI LÓRÁNT Borisz Jelcin tüdőgyulladása kapcsán utólag ismét kiderült: az elnök állapota sokkal súlyosabb annál, mint amit Jelcin környezete a patikamérlegen adagolt szűkszavú kommünikékben nyilvánosságra hoz. Oroszország mindinkább a Brezsnyev-, Andropov- és Csernyenko-korszak gerontokráciájába süllyed, miközben a hatalmi elit lázasan keresi a politikai túlélés receptjét. Az ellenzék után a szélesebb közvélemény is mindinkább megkérdőjelezi Jelcin munkaképességét, mivel tavaly nyári megválasztása óta mindössze néhány O L V A S Ó I LE V E L E K • Nem Vízi, hanem Víz Az Új Szó 1996/285. számának 1. oldalán, a Kimentették a lakókat című rövid hírben olvasom, hogy Komáromban „(...) tűz ütött ki egy Vízi utcai lakóházban". Napilapunk, a TA SR hírügynökségjelentése alapján, szlovákból magyarra fordított cikkében a fentebb említett komáromi utca neve helytelen napot dolgozott. A politikusok közül a mérsékeltnek számító liberális Grigorij Javlinszkij is arról beszél, hogy Jelcin megtette a magáét az előző rendszer lebontásával. A moszkvai kommentárok végkicsengése, hogy Oroszország még betegebb, mint Jelcin. A Kreml-figyelők több receptet is lehetségesnek tartanak a Jelcinnel együtt az országot is legyengítő kórra. A legkevésbé valószínű, hogy az elnök lemond a hatalomról, beismerve alkalmatlanságát a vezetésre. A másik lehetőség az, hogy esetleg néhány hónapra átadja a kormányzást Viktor Csernomirgyin kormányfőnek. Mindez legfeljebb alakban szerepel. Ez az elírás a tükörfordítás klasszikus esete. Mert ezt a ominózus komáromi utcát (amely szlovákul Vodná ulica) már legkevesebb két évszázada Víz utcának hívják. Anyai ágú dédszüleim is ebben az utcában éltek valaha, a régi, magyar utcanévtábla(l) is ezt bizonyította, s a még élő, idős komáromiak is csak a „Víz utcába" jártak. Ezt az utcát - ahol valaha valóban „vízi" emberek (halászok, hajóácsok) is éltek - a letűnt rendszer néwáltoztató ármánykodásai sem fosztották akkor valószínű, ha akad valaki az elnök környezetében, aki képes ennek szükségességéről meggyőzni az államfőt, illetve a betegség legyűri Jelcin közismert hatalomvágyát. Valószínűbb azonban, hogy az elnök környezete inkább az országot próbálja meggyőzni: az első ember betegeskedése ellenére is rendben mennek a dolgok. Ebben az esetben folytatódik a Brezsnyev-korszakból jól ismert további hanyatlás. A hatalmi elit máris igyekszik felkészülni a Jelcin utáni korszakra. Az egyik legbiztosabb jele ennek Jegor Sztrojev felsőházi elnök múlt heti nyilatkozata. Sztrojev az elnöki hatalmeg ősi nevétől. Szerencsére. A szlovák hírügynökségtől átvett (fordított) Új Szó-hírben a komáromi utca neve tehát nem „Vízi utca", hanem helyesen Víz utca. Vörös Péter Komárom Karácsonyi ajándék Nagykér önkormányzata a szociális ügyekkel foglalkozó osztályjavaslatára úgy határozott, mat megkurtító alkotmánymódosítást sürgetett. Aligha véletlenül. A mai állás szerint egy esetleges előrehozott elnökválasztás fő esélyese a nacionalista Alekszandr Lebegy, illetve a kommunista Gennagyij Zjuganov. A jelenlegi elit tisztában van azzal, hogy a ma szóba jöhető vezetőket, Viktor Csernomirgyin kormányfőt vagy Jurij Luzskov moszkvai polgármestert aligha választanák meg elnöknek. Állítólag lázasan keresik a Kremlben a nemzetegyesítő eszmét, hogy elkerüljék a hatalmi váltással járó megrázkódtatásokat. A szerző az MTI tudósítója. hogy a község 70 évesnél idősebb polgárait megajándékozza karácsonyra. Az ajándék egy élelmiszercsomag volt. Házhoz szállítását képviselők vállalták, s az idős polgártársaiknak kellemes ünnepeket kívánva adták át az önkormányzat ajándékát. A falu idős polgárai köszönik az önkormányzat figyelmességét, valamint azt, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan most sem feledkeztek meg róluk. Mali Katalin Nagykér