Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-31 / 31. szám
6 1996. július 31. Gazdaság és fogyasztó Heti gazdaság Olcsóbb autók Lengyelországban A gépkocsik fogyasztói adójának csökkentését tervezik Lengyelországban. Ezek alapján a hazai autókat csak két a külföldieket pedig három százalékos adó terhelné. Az eddigi 15 százalékos adókulcsot pedig megszüntetik. Az új intézkedések életbe léptetését a jövő évtől tervezik. Szervizbe a VW-k Háromszázötvenezer Vento és Golf típusú autó ingyen szervizét biztosítja be az egész világon a Volkswagen gyár, mivel egyes sorozatokban valószínűleg kábelhiba léphet fel. Svájci tiltás Szeptembertől megtiltják Svájcban, hogy a gépkocsi- vezető vezetés közben telefonáljon az autótelefonnal. A kiróható büntetés 100 svájci frank lesz. Kivételt csak az olyan hangos akusztikus berendezések képezik, amelyek használatánál mindkét kéz a kormányon maradhat. Liberalizálási mutatók o 1. csoport 8 9 10 Lengyelország Szlovénia Magyarország Horvátország Macedónia Csehország Szlovákia Észtország Litvánia Bulgária Lettország Albánia Románia Mongólia Kirgízia Oroszország Moldávia Örményország Grúzia Kazahsztán Üzbegisztán I Ukrajna I Fehéroroszország I Azerbajdzsán I Tadzsikiszán I Türkménia I Vietnam 1 Kína I 2. csoport 3. csoport 4. csoport Kelet-Azsia CZ5 Átlagos liberalizáció 1989 és 1995 között I I Liberalizálás 1995 után TA SR grafikon Az ábra 0-tól 10 pontig osztályozza az egyes volt szocialista országok gazdasági liberalizációját, illetve a liberalizációból származó hasznot. Kérdőjeles Szlovákia tagsága a világ fejlett országainak gazdasági szervezetében Ide pedig be kellene jutni Ma már nemcsak az világos, hogy Szlovákiának a NATO-ba és az Európai Unióba való bejutása nem lesz vasárnapi séta, ha egyáltalán sor kerül rá, hanem az is nyilvánvaló, hogy az egyéb nemzetközi szervezetek sem tárják szélesre kapuikat az ország előtt. A Gazdasági és Fejlesztési Együttműködési Szervezet az OECD például csak nagyedikként veszi fel (?) tagjai közé Szlovákiát a visegrádi négyek közül. S ez sem megy gyors tempóban. Most ugyanis szünetelteti a felvételt a szervezet, arra hivatkozva, hogy az újonnan felvett tagoknak (Csehországnak, Magyarországnak és Lengyelországnak is) időt adnak a gazdasági aklimatizációra. Történik mindez annak ellenére, hogy Szlovákia oly sokat emlegetett makroökonómiai mutatói jobbak, mint például Magyarországéi. Persze ebből már illene levonni a tanulságot. Például azt, hogy a még kifejezetten gazdasági szervezetnek számító OECD is törődik azzal, ami a kedvező gazdasági statisztikai adatok és mutatók mögött van. Például az ilyen összefüggésekben már lassan unalomig ismételt demokrácia fokmérőivel, a gazdaság külső és belső nyitottságával, a vál- lakozói szféra hangulatával. Ezeket szemlélve talán még azt is mondhatjuk, hogy kapóra jött a halasztás, mintha csak nekünk akartak volna időt adni. Az OECD ugyanis egy elit társaság. Azt is mondhatnánk tehát, hogy ez a gazdagok klubja, olyan céllal, hogy összehangolja saját tagjainak fejlődését és segítse a gyengébb országok előrehaladását. Az összehangolt gazdaságpolitikához pedig összehangolható játékszabályokra van szükség, ezért semmit sem vesznek félvállról, az ország belépési eshetőségeinek vizsgálatánál. Figyelmüknek csak tört része összpontosul a gazdaság egészének mutatóira, az inflációs rátára, vagy az ország adósságtömegére. Alaposan megnézik viszont, milyen az adózási rendszer, a pénzpiac liberalizálása és kiszámítják, milyen haszonnal forgatható a befektetett külföldi tőke. Még olyan, már talán részletnek számító tény sem kerüli el a figyelmüket, mint az ország távlati energetikai elképzelései, vagy a környezet- védelem színvonala. Tomás Bata, az OECD közép-európai bizottságának elnöke, legutóbbi pozsonyi látogatása során kijelentette, hogy lépéseket most Szlovákiának kell tennie, s ez jelzi, hogy az országgal szemben elvárások vannak. De érdemes-e belépni egy ilyen szervezetbe, nem jár-e úgy az ország, mint az, aki üres zsebbel ül le szórakozni a gazdagok közé, ahol mindenki fizeti a saját számláját. Nos, mind politikai, mind gazdasági szempontból óriási jelentősége van ennek a tagságnak. Egy olyan szervezet tagjává válhat az ország, amely a világgazdaság globalizálásának lehetőségeit keresi. Márpedig a folyamat, ahogyan ehhez közelít, minden tagország számára lehetőségeket' nyit meg. A tag fontos és első kézből származó információkhoz jut a gazdasági elemzések, előrejelzések területéről, a technológiai fejlődés irányairól. Ugyanakkor az adott ország bekerül a különböző elemzések, statisztikák, táblázatok adataiba, tehát észrevéteti magát a világgal. Természetesen a tagság azzal is együttjár, hogy az ország magáévá teszi a szervezet gazdasági elképzeléseit és törekszik a prioritások megvalósítására. Jelen esetben ez a szabadkereskedelem érvényesítésén van. A június elsején beiktatott új elnök, Do- nald Johnson szinte megszállottan győzködi a tagországok képviselőit arról, amit talán maguk is tudnak, hogy a gazdaságban a legfontosabb a kereskedelem és a befektetés. Ő azonban rengeteg energiát akar abba is fektetni, hogy a szervezet elemezze, milyen akadályok állnak a globális kereskedelem és a pénzáramlás útjába és hogyan küszöbölhetők ki ezek az akadályok. Még a fejlett országok is szívesen nyúlnak ugyanis a szabadkereskedelmi korlátozásokhoz abban az esetben, ha a hazai termelők érdekét kell megvédeniük. Ennek a problémának a leküzdését az elnök a munkaerőpiac nagyobb mozgásában látja, amely éppen a természeti kincsekben, tőkében nem bővelkedő országok számára lehet fontos, mint amilyen Szlovákia is. Az OECD-tag- ság a másik odalon egyfajta előszobát is jelent az Európai Unióba. Ha a gazdasági szervezetbe nem tudunk bejutni, akkor az integráció magasabb fokát jelentő más európai és atlanti szervezetek ajtaja sem nyílik meg előttünk. Ehhez meg kell oldani a túlságosan elhúzódó privatizáció kérdését, a vámpótlékot és azokat a homályos szabályokat, amelyek a külföldi tőke beáramlását gátolják. Ezek a kifogások utalták át Szlovákia felvételét a jövő év második felére. Időt tehát adtak az al- . kalmazkodásra. csak élni kell vele. Bata jelezte, hogy az országgal szemben elvárások vannak. ...más európai vagy atlanti szervezetek ajtaja meg sem nyílik előttünk. Lehet, hogy ez lesz az első lépés a munka árának átértékeléséhez... Vagy megemelik az árát, vagy leolthatjuk a villanyt Szénási György____________ Amire szinte már mindenki számított, azt július harmadik hetében tette bizonyossá a szlovák kormány ülésének döntése. Ezek szerint emelkedik a villamos energia ára. Ez tulajdonképpen még csak az első lépés abban a folyamatban, amelynek a végén nálunk is sokkal jobban meg jeli majd fontolni bármilyen energiafajta fogyasztását. Drága vagy olcsó volt nálunk eddig az energia? Természetesen a fogyasztónak drága volt, vagy legalábbis annak tűnt. A villamosművek szemszögéből mást mutatott a matematika. Eddig egy megavattóra fogyasztásért az állampolgár 871 koronát fizetett, ami kevesebb, mint az energia előállításának és házhoz szállításának költsége. Emellett a kis és középvállalkozók ennek a két és félszeresét, a nagyfogyasztók pedig majdnem a kétszeresét fizették. Az energetikai ipar tehát követelődzőn, állítván, hogy a lakossági fogyasztás jelentős hányadot képvisel, és ha nem tudja fizetni az egyre dráguló energiahordozókat, azok szállítását és nem tudja törleszteni eddigi adósságait, hogy az új befektetésekről ne is beszéljünk, akkor nem tudja fenntartani magát. Akkor pedig leolthatjuk a villanyt. Ha nem is örökre, de elég gyakran. Természetesen az energetikai ipar legnagyobb adósa nem a lakosság, hanem az állam, mert a válságban lévő nagyvállalatok, amelyek többségében még az állam az úr, százmilliókkal tartoznak a felhasznált villamos áramért. A kormány ezért is kockáztatta meg az áremelés nem éppen népszerű lépését. Azt azonban semmiképpen sem gondolhatjuk, hogy ezzel az áremeléssel néhány évre, esetleg egy évtizedre letudtuk a villanyszámla módosulását. A mostani áremelés ugyanis inkább csak a már említett adósságokat pótolja az áramszolgáltatók számára, a termelés és elvezetés költségeinek emelkedését még ebbe a csomagba nem számították bele. S ekkor még nem beszéltünk a gáz és más energia áráról, amelynek értéke a jelen pillanatban szintén legalább 25 százalékkal a konkurens energiafajták ára alatt van. Ezek azonban még mindig csak a közvetlen energiaárak. Arra is számítani kell, hogy a kis- és nagytermelők tervezett öt százalékos áremelése természetesen bekerül majd a termékeik árába is. Márpedig ez szinte mindenféle árut érint. Az ilyen általános áremelkedés törvényszerűen inflációt gerjeszt, ami viszont módosíthatja az eddigi nagyszerű makroökonómiai mutatóinkat. A kormány tehát nem lehetett irigylésre méltó helyzetben, amikor ezt a tervezetet elfogadta. Még kevésbé leszünk azonban irigylésre méltó helyzetben mi fogyasztók, akik tehát nemcsak a saját villanyszámláikat fizetjük majd meg, hanem az árutermelőkét is. Ezzel persze nem azt állítjuk, hogy jogtalan a villamos áram árának az emelése. Ha nem is vagyunk tisztában a gyártási költség és az eladási ár különbségeivel, azt tudatosítanunk kell, hogy a technológiai lemaradás mellett az olcsó villanyáram is az egyik oka annak, hogy a nálunk gyártott termékekhez sokkal több áramot, hőt, vagy üzemanyagot használnak fel. mint a fejlett országokban. A másik oldalon viszont az is valószínű, hogy ez az áremelés lesz az első lépés a munka árának átértékeléséhez. Ennek az ára ugyanis Szlovákiában valóban mélyen a világ és az európai átlag alatt van, és az eddigi jó gazdasági mutatók is annak voltak elsősorban köszönhetőek, hogy az emberek kevés bérért is dolgoztak. Valószínű azonban, hogy a mostani és a még várható energiaár emelések után ez már nem így lesz. Önmagában nem elég a csúcstechnológia és a kedvező gazdasági mutatók Vlado Gloss felvétele
