Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-24 / 30. szám
Politika 1996. július 24. Pavol Koncos mezőgazdasági exminiszter, parlamenti képviselő nyilatkozik Gabonaüzérek a piacon „Bizonyos összefonódás van egyes kereskedelmi szervezetek és minisztériumi tisztségviselők között” Iván Dubovsky felvétele P.Vonyik Erzsébet Válságnak nevezné-e a gabona- neműek piacán kialakult jelenlegi helyzetet? Ahogy vesszük. A lakosság kenyérgabonával való ellátása szempontjából komolyabb gondok nem merültek fel, mivel az állami tartalékokból felszabadítottak bizonyos mennyiséget. Értékelni kell, hogy ezt a gabonát a felhasználóknak méltányos áron adták el, nem pedig megdrágítva. Ezért úgy látom, hogy ez nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a sütőipari termékek árát. Válságról tehát ezért sem beszélnék, viszont elsősorban a sertéstartók gondokkal küszködnek: nehézségek vannak a takarmánygabona-ellátással. A piacon jelentősen megugrott a takarmánygabona ára. Sőt úgy tudom, pillanatnyilag a szabadpiacon takarmány- gabonát nem is kapni. Ön szerint tehát indokolatlan az aggodalom, hogy megugranak a kenyérféleségek és péksütemények árai? Nem kellene, hogy az ármozgás jelentős legyen. Az utóbbi időben ugyan már tapasztalható bizonyos drágulás, de ebben más tényezők is közrejátszanak, nemcsak a lisztár hatása. Gondolom, a minisztérium elemzi a kialakult helyzetet és feltárja majd az okokat. Vladimír Meciar közelmúltban tett ígérete szerint a kormány bizonyos intézkedésekkel szavatolja majd, hogy az új termés betakarításáig ne emelkedjen a kenyér ára. Reálisnak tartja ezt? Reálisnak tartom, mivel a kabinetnek módjában áll, hogy regulációs intézkedéseket hozzon, például maximálja az árakat. így plafonárat szabhat meg minden pékárura nézve. Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy az említett felszabadított állami tartalékgabonából, finoman mondva, nem mindenkinek jutott egyformán. Ez így van. Szerintem elemezni kell és kimutatást kell készíteni arról, hogy melyik termelő mennyit kapott belőle. Mindenesetre tény, hogy nem mindenkinek jutott a készletekből. Nem tudom, hogy milyen kritériumok alapján került sor a szétosztásra. Nyílt titok, hogy gabonaügyben az Állami Számvevőszék is vizsgálódik. Sőt épp az ön pártja, a DBP részéről hangzott el olyan megnyilatkozás, hogy további lépésekre készülnek, ha a helyzet nem fordul jobbra, így van, ez magától értetődő. Az Állami Számvevőszék jelentése már e napokban elkészült, alkalmam nyílt arra, hogy belepillanthassak. Az üggyeí hamarosan a kormány is foglalkozik, sőt úgy tudom, a számvevőszék jelentése alapján intézkedésekre készül. Képviselőként jogom van arra, hogy betekintést nyerjek a jelentésbe. Már éltem is ezzel a ¡ehetőséggel, rövid ideig tanulmányoztam és néhány adatot ismerek belőle. Ami klubunk foglalkozni fog e helyzet megoldásával, és figyelemmel kísérjük a kormány lépéseit is. Az állami tartalékalapok egyik felelőse úgy nyilatkozott, hogy a pékségek saját magukat hibáztathatják azért, hogy nincs elegendő lisztjük. Akik időben biztosítottak maguknak készletet, azok most nem siránkoznak. Ez egy rövidlátó nyilatkozat. Egyetlen kispékség sem engedheti meg magának, hogy hosszabb időre készleteket halmozzon fel. Másfelől a liszt még a legjobb raktárban is csak korlátozott ideig tárolható. Minden termelő csak bizonyos időre halmoz fel készleteket. Ügy vélem, intézkedések egész sorát kell foganatosítani, amelyek hatályba lépnek már az új termés magtárakba kerülésekor. A gabonatermesztőknek már közvedenül az aratás után gondjaik vannak a megtermett gabona értékesítésével, mivel a gabonafelvásárlóknak nincs pénzük tömeges felvásárlásra és csak fokozatosan vásárolják fel a készleteket. így azok a gabona- termesztők, akiknek nincsen raktározási lehetőségük, nagy nehézségekbe ütköznek és ki vannak szolgáltatva a gabonaüzérek kénye-kedvének és mélyen az ár alatt is hajlandók túladni gabonájukon. Az ön által idézett nyilatkozatomban épp arra mutattam rá, hogy így jutottak szóhoz a gabonaüzérek, akik uralják a gabonapiacot. A bankok is besegíthetnének a helyzet megoldásába, oly módon, hogy zöldhitelt vagy alacsony kamatú hiteleket folyósítanának a felvásárlóknak. Hogy a bank se járjon rosszul, a tényleges és az alacsonyabb kamat közötti különbséget az állami költségvetésből kellene fedezni, hiszen végső soron az államnak is érdeke, hogy ne legyen feszültség a gabonapiacon és ne véledenszerűen alakuljanak a dolgok. Nemcsak a potom áron felvásároló gabonaüzérek szerepére mutatott rá, hanem valamiféle büntetendő tevékenységre is, és bizonyos összefonódásra a gabonaalap és egyes kormánykörök között. Sőt ha erre fény derül, az ön megfogalmazása szerint akár büntetőjogi eljárás is indítható... Valóban rámutattam bizonyos összefonódásra egyes kereskedelmi szervezetek és minisztériumi tisztségviselők között. Több körülmény is arra vall, hogy ezek a szálak valóban léteznek. A fő gondot ott látom, hogy a gazdasági minisztérium nem tartotta tiszteletben a tárca és a földgazdálkodási minisztérium közötti megállapodást, amely szabályozza a gabonakivitelt és az ezt engedélyező licencek kiadását. Eszerint gabona csak e két tárca beleegyezésével vihető külföldre. A gazdasági tárcának tiszteletben kellene tartania a minisztérium licenciós bizottságának véleményét, s ugyanakkor nemcsak annyi gabona kivitelét szabadna engedélyeznie, amennyivel a mezőgazdasági tárca is egyetért. Sajnos, ez esetben az történt, hogy a gazdasági minisztérium 300 000 tonnával több gabona kivitelét engedélyezte. Ezzel kapcsolatban említette ön a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét... Igen, ez szülte azt a gyanút, hogy összefonódás van bizonyos kereskedelmi szervezetek és egyes állami tisztségviselők között. A jövőre nézve elejét kell venni, hogy ez megismétlődjék. Pillanatnyi- lag a szabadpiacon takarmánygabonát nem is kapni. A gabona- termelők ki vannak szolgáltatva az üzérek kénye-kedvének. Jelcin kórlapja Beteg a Kreml ura Szűk két hét van hátra a régi-új orosz elnök beiktatásáig. Borisz Jelcin a mút héten alaposan ráijesztett az ünnepélyes ceremónia szervezőire. Váratlanul kéthetes szabadságra vonult abba a moszkva melletti szanatóriumba, ahol a második választási fordulóban is szavazott. Az utolsó pillanatban mondta le A1 Gore amerikai aielnökkel való Kreml-beli találkozóját is, aki alaposan meglepődött azon, hogy hoppon maradt. A hirtelen lemondott találkozó kapcsán újra találgatások láttak napvilágot az újraválasztott orosz államfő egészségi állapotáról és felidézték korábbi gyakori váratlan eltűnéseit. Jelcin 1989-ben egyesült államokbeli útja idején nagyon rossz állapotban jelent meg a nyilvánosság előtt, s állítólag részeg volt. Ugyanebben az évben egy moszkvai folyóba esett, amikor úgymond „terroristák támadták meg”. A következő évben közelebbről meg nem nevezett egészségügyi problémák miatt le kellett mondania amerikai útját. Egy hónappal később spanyolországi látogatásakor egy barcelonai kórházba szállították, majd csigolyaműtéten esett át. Egy hónappal efső hivatalba lépése után, 1991 augusztusában, Jelcin Alma Atában úgy leitta magát, hogy nem tudott visszautazni Moszkvába. Még ebben az évben kisebb szívrendellenesség miatt az orvosok kéthetes szabadságot javasoltak neki. A következő év februárjában az elnök magyarázat nélkül lemondta a japán külügyminiszterrel esedékes moszkvai találkozóját. A külföldi sajtó ismét szívpanaszokról cikkezett. Három hónap múlva az amerikai pénzügyminiszterrel tervezett találkozóját mondta le, a sajtó szerint a megbeszélés lebonyolításában részegsége akadályozta meg. 1992 májusában orosz ellenzéki képviselők javasolták, hogy a parlamentben legyen vita Jelcin állítólagos iszákos- ságra való hajlamosságáról, amit azzal indokoltak, hogy a FÁK taskenti csúcsértekezletére részegen érkezett. 1993-banBorisz Jelcin megint több hétre eltűnt, majd sok találgatásra adott okot az, hogy Moszkvába hívták azt a spanyol sebészt, aki korábban megműtötte. 1994 márciusában hirtelen Szocsiba utazott szabadságra, hogy kipihenje korábbi, két állítólagos meghűlés okozta fáradalmait. Néhány nappal később az NBC tévéállomás hírszerzési forrásokra és orosz diplomatakörökre hivatkozva közölte, hogy Jelcinnek már évek óta májcirrhózisa van. 1994 augusztusában, amikor az utolsó orosz csapatok kivonultak Németországból, Jelcin Berlinben koccintás után dülöngélve a zenekart kezdte dirigálni, énekelt a mikrofonba, majd úgy vezették őt az autójához. Szeptemberben botrányos eset történt: az USA-ból hazatérőben ki sem szállt a repülőgépből, pedig az ír kormányfő várt rá. Tavaly két színvinfarktuson is átesett: júliusban 25 napig volt kórházban, októberben újra a betegágyat nyomta. Az év utolsó két hónapját abban a szantóríum- ban töltötte, ahol most „szabadságol”. Jelcinnek gyakran „nyoma veszett” (Archív-felvétel) Az idei elnökválasztás első fordulóját bámulatosan jól bírta, a második kör előtt azonban megint eltűnt, nem ment el a lyoni csúcsra sem, s állítólag a túlterheltség okozta, hogy elvesztette a hangját. A választások napján, július másodikén nem moszkvai lakhelye szerint szavazott, ahol újságírók várták, hanem az említett szanatóriumban. Mivel nem merte kockáztatni az alig tízperces autóutat a fővárosba, megfigyelők ebből arra következtettek, hogy Oroszország élére az elkövetkező öt évre egy beteg elnököt választottak. (A CTK alapján) Vonal alatt A vörös posztó neve: autonómia Szűcs Béla ________________ Mi nt felbőszült bikák a vörös posztónak, úgy rontottak neki a nemzetállam apostolai a Budapesten megtartott magyar-magyar csúcstalálkozóról kiadott közös nyilatkozatnak. A kormányfőtől kezdve miniszterek, politikusok nyilatkoznak, sőt fenyegetőznek: immár Magyarország európai csatlakozását is kétségessé teszik, a szlovák-magyar alap- szerződés megszegéséről beszélnek és nagyszabású kampánnyal igyekeznek a világ tudomására hozni, hogy a „magyarok veszélyeztetik a közép-európai békét”. Itt fekszik előttem a szlovák sajtó kéttucatnyi kommentárjának újságkivágása. Próbálom megérteni belőlük, hogy mi robbantotta ki ezt a hisztériát, amely még a higgadtabb lapokat is magával ragadta, ami a Magyarországgal szomszédos országokban egyedülálló. Még a szélsőségeiről ismert Románia sem indított ilyen bősz hadjáratot. Közben Szlovákia magyarlakta vidékein minden csendes, az emberek végzik hétköznapi dolgaikat és értetlenül nézik ezt a véget nem érő uszítást. A kormánypártot támogató szlovák szervezetek egymás után közlik szenvedélyes hangú nyilatkozataikat (Á Szlovák Értelmiség Állandó Konferenciája, a Matica slovenská, a Meciar-párti újságíró-szövetség stb.). Slobodník úr már a tanácskozáson részt vett politikusaink képviselői mentelmijogának felfüggesztését követeli, a Keresztényszociális Unió vezetője egyenesen a magyar pártok betiltását fogja javasolni a legfőbb ügyésznek. A főnacionalista Slota pedig lefasisztázta a magyar kormányt. (Milyen jól jönne nekik, ha jóváhagyták volna a Büntető Törvénykönyv módosítását!) Valamennyiünkben felvetődik a kérdés, mi a lényege e vad hajszának? Röviden: az AUTONÓMIA. Az elmúlt napokban a külügyminisztertől kezdve tucatnyi nagyokosig mindenki ezzel a szóval heccelte a szlovák közvéleményt, olyan tartalmat és jövőt jósolva érvényesítésének, amely nélkülöz minden realitást. A szlovák hazafiak olyan puskaporos jövővel riogatják a szlovákokat, hogy az autonómia nem más, mint a délvidék Magyarországhoz csatolásának az első lépése. Közben hazug módon 1938-at emlegetik, mintha akkora csehszlovákiai magyarság népszavazással csatlakozott volna a Horthy - Magyarországhoz, nem a náci Németország politikai sakkhúzása lett volna, amelynek egyik gyümölcse lett a szlovák nacionalisták által nagyrabecsült Tiso-féle Szlovák Állam is. Az itt élő magyarok nem bomlasztották fel az országot és most sem követelnek kollektívjogokat, csupán a szlovákiai magyarság identitásának megőrzését biztosító lehetőségeket, amelynek egyik formája valamilyen autonómia lehet. Ha Szlovákiában minden rendben lenne a nemzetiségi politikával, a nemzetközi szervezetek és külföldi politikusok sem emlegetnék minden alkalommal a demokrácia erősítésének szükségessége mellett a nemzetiségi problémák rendezését. Az autonómia körüli cécó csupán ürügy a magyar pártok vezetőinek lehetetlenné tételére. A legszlovákabb hazafiak úgy gondolják, hogy ha lefejezik a magyar értelmiséget, könnyebben megy majd az elszlovákosítás. Eközben a Csallóközben, Bodrogközben minden csendes. Nincsenek tüntetések, tömeggyűlések, csak a nacionalista hazafiak verik félre a harangot. Az ott élő és dolgozó magyarok túlélik ezt a rohamot is. Európában nem kerekedhet felül a nacionalizmus rossz szelleme.
