Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-18 / Szilveszter
26 1996. december 18. Szilveszter Hétköznapi életünk - képriport -1996 December elején egy ukrán tolóhajó nekiütődött a bősi vízi erőmű töltésének. Az ütközés következtében megnyílt a töltés oldala, s percenként ötvenezer káposztáshordónyi víz szökik el a tárolóból. Lopatka Imre, a Csallósztav dolgozója éppen azon fáradozik, hogy megközelítse, majd kabócaöltésekkel befoltozza a repedést. Fotó: Dér Bind Az elmúlt két évben ugrásszerűen emelkedett a szlovákiai életszínvonal. A képen látható házaspár együttes súlya 420 kilogramm, de Helena Ihlová és Tű Bertalan eltökélt szándéka, hogy - főleg Phare-kölcsö- nök felhasználásával - jövő ilyenkorra legalább egy úthenger súlyát eléri, hogy eléggé látható legyen a Szlovákia ellen ármányko- dó külföld szemében. A nemes és önzetlen program támogatására a korúlány alapot különített el a jövő évi költségvetésből. Fotó: Big Benő A cseh példát követve Szlovákiában is megalakul a parlament Legalsóháza. A szenátusi választásokat csak 2001-ben ejtik meg, de egyes jelöltek már előre isznak a medve bőrére. A piros bögrék sejteni engedik, hogy a leendő szenátusi tagok igyekeznek kontinuitást teremteni a nyolcvankilenc előtti haladó hagyományokkal... Fotó: Totó Zajlik az élet a szlovák parlamentben. Jámbó Jimmy ormánypárti képviselő, a kisebbségi nyelvhasználati törvény elszánt bajnoka, a szavazógombot keresi, miközben görcsösen kapaszkodik a székébe, hogy egy óvatlan pillanatban ki ne rántsák alóla. Fotó: Zoo Zebulon A képen látható két fiatalember nem káeftét alapít. Fürge Tóbiás és Renyhe Tibold a szőröstapolcsányi szanatórium parkjában a kalamolás nevű népi játék elemeit magyarázza egymásnak nagy átszellemültséggel, miközben a szemüvegük csaknem összeér. A két jó barátot idült végbélrenyheségre kezelik a szanatóriumban. A parkőr szerint egyre növekszik nálunk az egymás szemüvegét közelről vizsgálgatók tábora. Fotó: Vég Béla A szerkesztő sztorija A nagy csalódás S. Forgón Szilvia Akinek dolgozó nő létére családja van, tudja, micsoda élvezet a napi munka után cipelni az üzletből a vacsoráravalót. Az idei nyár egyik ritka meleg délutánján ötkilós szatyromat és hullafáradt magamat vonszoltam hazafelé, amikor a bolt előtt meszólított egy magas, jóképű fiatal srác. - Jó napot, asszonyom! Összetéveszt valakivel - gondoltam. - Hogy engedheti a férje, hogy egy gyönyörű asszony cipekedjen? Engedje meg, hogy segítsek - folytatta Adoni- szom. Szólni sem tudtam zavaromban. Gálánsán kezet csókol, kiveszi kezemből a táskáimat. Útközben kellemesen elbeszélgettünk, s mire hazaértünk, már azzal váltam el tőle, hogy másnap ugyanott találkozunk. Egész este remekül éreztem magam. Eltűnt a fáradtságom, vidám voltam. A férjemnek fel is tűnt: - Mi az, nyertél a sportkán, vagy új szeretőd van? Én csak nevettem. Lám, harmincon túl is tudok még hatni a srácokra. Jóképű lovagom nem lehet több húsznál. Másnap újra mentem az üzletbe, s az ajtóban megint ott állt a szimpatikus hordár. Gáláns kézcsók és néhány kellemes bók után fogta a szatyromat, és hűségesen cipelte hazáig. Ugyanígy a hét többi napjain is. Úgy tűnt, e röpke délutáni találkozások alatt egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Elmesélte, egyetemre jár, s a nyári szünet alatt postásként dolgozik. Egy szép külföldi útra spórol, árulta el. Mikor megkérdeztem, hogy szíve választottjával utazik-e, csak legyintett. - A mai lányok buták, köztük nem érzem jól magam - válaszolta, és mélyen a szemembe nézett. Tetszem ennek a fiúnak, állapítottam meg elégedetten. Jót tett az önbizalmamnak a kedvessége. Gondosabban öltözködtem, sminkeltem magam. A férjem is észrevette, s a szemében mintha a féltékenység sárga ördögét láttam volna megcsillanni. A következő hétfőn magabiztosan libbentem ki a boltból, jókedvűen néztem szét, hol találom az én szépfiúmat. Vártam, de nem jött. Egyre türelmetlenebbül topogtam. Egyszer csak megszólít az üzlet kopaszodó, szemüveges főnöke: - Lacit várja? - pislogott rám. - Mi köze hozzá? - mordultam rá ingerülten. - Csak azért, mert Laci az én alkalmazottam. Új szolgáltatást szeretnénk bevezetni. Ha időben megadja a rendelést, Laci vagy a kollégája házhoz szállítja önnek - magyarázza jóindulatú mosollyal. - Tartsa meg a szolgáltatásait - för- medtem rá, s szinte futva tettem meg az utat hazáig. Aznap este kibírhatatlan voltam. Másnap délután épp az üzletből jövet találkoztam újra Lacival. A kövér szomszédasszonyhoz csöngetett be egy teli kosárral a kezében. Épphogy csak köszöntem neki, s mintha a cek- kerjeim pihekönnyűek lennének, ellibegtem mellette. Szerencsére nem estem hasra a tűsarkaimban...
