Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-18 / Szilveszter
Szilveszter 1996. december 18. Egy szelíd motorost keres a kaliforniai rendőrség már több mint egy hete. Szemtanúk szerint a száguldozó pszichopata egy európai kis ország politikusa, aki ravaszabbnál ravaszabb trükkökkel jár túl a rendőrség eszén. Az Interpol szerint nem lehet szó az említett politikusról, mert az a nap huszonöt óráját országa felvirágoztatásával tölti. A szlovák külügyi szóvivő szerint az esetet a kaliforniai rendőrség csupán Szlovákia lejáratására találta ki, s a kormány hamarosan diplomáciai jegyzékben tiltakozik Washingtonban. Fotó: Lexa Kedves ajándékkal lepte meg Duray Miklós a karácsonyi ünnepek előtt a Szlovák Nemzeti Pártot: egy háromszáz kilós anyadisznót küldött ajándékba Slotáéknak. Felvételünkön a párt zsolnai átnevelő intézetében éppen az irodalmi szlovák nyelv elsajátítására próbálják rávenni a szemrevaló állatot. Fotó: Iván Szergejevics Lexa 1997. január elsejétől valószínűleg az Európai Unió összes államában átállítják az órákat a szlovákiai időszámítás szerint. A szlovák parlament döntése alapján 1996. december 31. éjféltől kezdődően a kormánypárt tagjainak 365 helyett 730 napos lesz egy év, ami automatikusan azt jelenti, hogy mandátumuk kétszer akkora időre szól. Az ellenzéki képviselők esetében az év 365 nap helyett 182,5 napos lesz, tehát megbízatásuk fele időre csökken. Mivel az ellenzéki képviselők protestálnak és tiltakozásul téli álomba vonulnak, most gondban vannak Európa-szerte, mihez állítsák az órákat. Felvételünkön angol munkások a Big Ben mutatóit készülnek megolajozni, hogy a DSZM, a Szlovák Nemzeti Párt és a Munkásszövetség által javasolt időszámítás Londonban se okozzon fennakadást. TE SZAR-felvétel Érdekes leletre bukkantak nemrég a szlovák archeológusok a Vihorlat hegységben. A képen látható koponya állításuk szerint Kolompár Dezider avar kori kisvállalkozó földi maradványa. A férfi koponyáján csak az a különös, hogy az ásatásokat vezető régész szerint D. Kolompár a halála előtti pillanatokban a Magyar Koalíciót éltette. Most logopédusok és a KGB bevonásával vizsgálják, vajon igazat ál- lítanak-e a régészek, mert ha ez így igaz, megdől a magyarok honfoglalásáról és a Nagymorva Birodalomról szóló eddigi minden elmélet. Fotó: Szlota János - Új Szó Kis magyar értelmeden szótár Éti Moióg gimnasztyorka - évtizedekig kedvelt, a bevásárló szatyorhoz hasonló népi ruhadarab gondnok - humortalan teremőr gőte - gyíkszerű költő, más néven Johann Wolfgang Tarajos gyimesi - egyelőre nincs benne a szótárban gyermeklány - házsártos feleség, goromba anyós kezdeti állapotban gyopár - havasi legelőn fet- rengő két, ellentétes nemű ember gyönyör - bélsártól való sikeres megszabadulás hajózás - szlovák turisták népi szórakozása a bősi tengeren hasonló - besöröztetett paci hímvessző - bizonyos ország kormányelnöke holtbiztos - víz tetején sodródó rendőr inszeminátor - magát embernek álcázó, farkatlan bika jenki - japán feleség csatakiáltása fizetésnapon kacagány - honfoglaló magyarok röhögő ruhadarabja kakái - narcisztikusan szarik kantár - hálószobában álló ruhásszekrény kaucsuk - boltját záró kínai kézimunka - a legbiztonságosabb közösülési módszer koton - Kovács Tóni röviden körözött - kenyérre kent bandita kulimász- kocsmából hazafelé tartó kínai hordár lencse - szláv nép, lekicsinylőén lett - északi nép, amely nem volt liba - nőnemű emberi állat likőr -féltékeny férj makkos - férfi nemi szervekből álló erdő marxizmus - gyógyíthatatlan betegség megóv - ha el nem szakad moslék - anyós főztje mukkan - hölgytársaságban ülő férfi sikere nagybőgő - égbolt, kupánvá- gás után négyszemközt - négy félszemű ember néma - anyóssal egy háztartásban élő férfi nemzet - közösüléssel létrejött emberi egyed nudista - kulcslyuk nélküli kukkoló nyűg - feleség, egy idő után olcsóság - ismeretlen fogalom öböl - ubul, kissé idegen kiejtéssel pince - bor átmeneti lakhelye proletariátus - társadalom mellékterméke puhul- anyósfej, klopfolócsa- pások után rizling - feleségnél nagyobb értékű váltóeszköz sárkányeresztés - anyós fel- használásával űzött népi játék sportol - kocsmapultra könyökölve dobáló mozdulatokat végez a szája felé szaru - fekália román megnevezése szerelem - bizonyos nevetséges mozdulatok iránti vágyat elkendőző kifejezés szűcs- béla nevű, a piacon borozó zsurnaliszta tánc - vízszintesen végzett mozgás iránti vágy függőleges gyakorlása tojástartó - férfi alsónemű úthenger - skizofrén politikus uzsonna - feleségét sürgető orosz muzsik ücsörög - táncoló paraszt, táj- szólásban végbél - skizofrén vagina villám - a szomszéd hátában álló mezőgazdasági eszközöm víziszony - a víz láttán érzett beteges szorongás, bor iránti kívánalom Az a fontos, hogy egy színész tudjon sírni és nevetni. Amikor sírni kell, a nemi életre gondolok. Amikor nevetni kell, akkor is a nemi életre gondolok. Glenda Jackson angol színésznő Ha nem lennének zsebtolvajok, úgyszólván egyáltalán nem lenne nemi életem. Rodney Dangerfield amerikai humorista A szerkesztő sztorija Színházi „hadműveletek” Szabó G. László Színészinteijúimat olvasva mostanában egyre többen kérdezik tőlem: álltam-e már színpadon vagy kamera előtt? Hogy a soksok beszélgetés közben jut-e nekem is „színészi” feladat? Elvégre ott vagyok a tűz közelében, karnyújtásnyira azoktól, akik szerepet osztanak. Töredelmesen bevallom: nincsenek ilyenfajta vágyaim. Nem érzek semmiféle késztetést másvalaki bőrébe bújni, ne adj’ isten, betanult szöveget mondani. Okozott már nekem elég gondot a magamé is; nem kell a másé. Színpadra persze sokféleképpen feljuthat az ember. Például a nézőtérről. Érte jönnek, kiválasztják, és nincs mese, mennie kell. Minél inkább tiltakozik, annál kínosabb és annál biztosabb, hogy még a sor közepéről is kici- bálják. Velem is ez történt. A Vígszínházban. Marton László rendezése, az Össztánc ugyanis hatalmas bulival zárul. Az előadás utolsó perceiben minden színész a nézőtérről választ új partnert magának. Igyekeztem hát olyan helyet választani, hogy még csak véledenül se kerüljek veszélybe, észre ne vegyen senki a színészek közül. Táncolni ugyan szeretek, sőt, ha úgy hozza az élet, éjfélig is bírom, csak nem a rokit, nem a csárdást és végképp nem a ke- ringőt. Imre Zoltán koreográfiája a Vígszínház színpadán fergeteges rock and rollal végződik. Mondhatnám azt is: forgathatja- dobálhatja partnerét, aki elemében van. Én elbújtam. Úgy tettem, mintha a cipőmet fűzném, vagy a kiesett kontakdencsémet keresném. Nem volt kedvem táncolni. Igó Évának természetesen épp az én hátam tűnt fel. Illetve az én „hadműveletem”. S bár ismerjük egymást, azokban a pillanatokban, a hátam közepéről nem ismerhetett fel. Bejött hát a sorba, előrehajolt, megfogta a vállam, és addig húzogatta, amíg csak fel nem emeltem a fejem. És hiába kértem, hiába könyörögtem, hogy ne engem vigyen, mint ölyvaz egeret, megragadott és húzott maga után, fel a színpadra. Ahol lángoló fejjel és hatalmas kínok közepette megpróbáltam rokizni vele. Nekem minden perc szörnyű volt. Szörnyű hosszú és szörnyű kínos. O viszont egyáltalán nem zavartatta magát. Úgy táncolt, olyan felszabadultan, mintha két és fél hónapig velem gyakorolt volna. Táncleckét én kaptam, énekórát én adtam. De ez már egy másik történet. Ez már a pozsonyi Nemzetihez, pontosabban La- dislavChudíkhoz, minden idők legrokonszenvesebb Sova doktorához köt. Összefutottunk pár nappal ezelőtt a színház folyosóján. Körülbelül hat óra lehetett; ő arra kért: hétig szerezzem meg, fordítsam le és tanítsam meg vele a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-dalt. Merthogy ezt szeremé elénekelni egy televíziós műsorban - magyarul. Megszerezni és lefordítani a sanzon szövegét természetesen sokkal könnyebb volt, mint „előénekelni” egy európai nagyságú művésznek. Húsz percig tartott az „óra”. LadislavChudík már jelmezben ült a tükör előtt, parókáját fodrász igazgatta, arcán a sminkes dolgozott. Meghűlt hangszálakra vagy belső remegésre hivatkozni dőreség lett volna. Amit csak tudtam, kipréseltem magamból. Ülve, állva, térdelve, mindegy. Jobb, tehetségesebb „növendéket” persze nem is kívánhattam volna. La- dislav Chudík magyar kiejtésével semmi, de semmi elakadásom nem lehetett, a dallamot pedig kifogástalanul „elkapta”. Azóta, gondolom, már tovább is adta. Színészi ambícióim nincsenek, írtam az elején. Olykor-olykor mégis „helyzetbe hoznak”.
