Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-12-18 / 51-52. szám

Modern élet 1996. december 18. 5 Beszélgetés egy szeretet-tanárral, aki szerint az ember soha nincs egyedül Nehéz lelki gipszeket hordunk magunkon Az ünnep hangulatát teremtsük meg a lelkűnkben Sokan töltik a karácsonyt egyedül Mit tegyünk a fájó magány ellen? Szeretünk. És jó esetben vi­szontszeretnek. De ez az egész valahogy mégsem az igazi. Mintha folyton fáznánk. Amit kapunk - kevés. És amit adunk? Tanulható-e a szeretet? - A kér­dést Szénási Tündének tette fel a magyarországi Családi Lap munkatársa. Köztudott róla, hogy országszerte szeretet-tré- ningeket tart. Születésünktől fogva tanuljuk a szeretetet. Szüléinktől, baráta­inktól, partnereinktől. De eköz­ben sajnos sok rosszat is megta­nulunk. Többnyire színházat játszunk, szerepek mögé bú­junk. , Játszmázunk.” Nemhogy a másikhoz, még önmagunkhoz sem vagyunk őszinték. Vagy nem merünk szeretni - vagy „agyonszeretünk”. Az érzelmek útvesztőiben bolyongunk ahe­lyett, hogy szeretnénk. Ezt lá­tom magam körül - és tapasz­taltam a magam életében is. Ezt mindnyájan látjuk, érezzük, mégse csapunk fel szeretet-ta- nárnak. Hogy adta erre a fejét? Megbetegedtem, és így elég hosszú időt kaptam arra, hogy elgondolkozzam, mi az igazi ér­ték az életben. Vagyis a hátrányból erényt ko­vácsolt. És mire jutott? Akkoriban halt meg a legjobb Vagy nem merünk szeretni-vagy „agyonszeretünk”. barátnőm, akihez több évtize­des, igazán szeretetteljes kap­csolat kötött. A halálos ágyán mondta nekem: - „A szeretet minden. A többi mind elszáll.” Üzenetnek vettem ezt a monda­tot attól az embertől, akit na­gyon szerettem, és aki félig- meddig már egy másik világ la­kója volt. Ez az - általa közvetí­tett - üzenet segített ki a beteg­ségemből. Úgy gondolja, hogy ő csak köz­vetített? Igen. Ha jól odafigyelünk, min­denben van üzenet. Vallásos? Hívő. Hogyan képzeli el Istent? Ha átélt már szeretetet, tudhat­ja maga is. Úgy érti, Isten a szeretet? Igen. A minden emberben jelen levő szeretet. De végül is mi a szeretet? Nyilvánvalóan a bennünk lévő isteni. De nem csupán érzelem! A szeretet felelősség is, a mási­kért való cselekvő gondosko­dás. És mi a szerelem? Mindenkinek más és más. Egy hosszabb-rövidebb ideig tartó más állapot. Magas hőfokon iz­zó érzelem, amely a tárgyát többször változtathatja. Ha a kérdése a partnerkapcsolatra vonatkozik, akkor az számomra - több átélt szerelem után meghitt szövetség. Én már erre vágyom. Mindnyájan erre vágyunk. De mit tehetünk azért, hogy egy kapcsolat - és most nemcsak a szerelemre gondo­lok - meghitté vál­jon? Először saját ma­gunkat kell megta­nulnunk szeretni, vállalni. Évekig vol­tam rákbetegek lelki gondozója, s abban a szerencsés helyzet­ben vagyok, hogy Weninger An­tal főorvos tanítványának mondhatom magam. Mesterem volt Beáta Bishop is. S - bár a módszerével nem értek egyet - Damel Christian tréningjét is meg kell említenem. Az olvas­mányaim zöme is a szeretésről, a szerétéiről szól. Rengeteg üyen tárgyú könyvet elolvas­tam, amíg végre körvonalazó­dott bennem, hogy mit akarok. Mi a szándéka a tréninggel? Mindenki vágyik a szeretette, de sem kimutatni, sem befogad­ni nem meri. Lelki gipszeket hordunk magunkon, és aztán csodálko­zunk, ha elkorcso- sulnak az érzelme­ink. Megtagadjuk magunktól és má­soktól a legalap­vetőbb emberi ér­zést. A tréning ezt a „lelki gipszet” segít De a szeretet fáj! Én inkább így mondanám: fáj­dalommal is jár. Persze, igaz: ha nem szeretek, nem sérülök. Le­het élni szeretet nélkül is. De mi­nek! A teljes odaadást követelő kapcsolatok nem mindig ké­nyelmesek és békések, mégis: ezek azok, amelyek meleg és szilárd alapot tudnak nyújtani a tartalmas, izgalmas élet táptala­ján. Jung mondta, hogy negy­venéves kor körül az emberek neurózisainak oka, hogy a ben­nük levő isteni nem találkozik az istenivel. Én hozzátenném: a másik emberben levő istenivel. A tréninget végigkíséri a zene, és ez fokozza a hatást. A zene hat a lélekre. És nekem nagy szerencsém volt - bár ez inkább törvényszerűség, nem csupán szerencse -, hogy ami­kor még csak elméletben ké­szültem a tréningre, Adamis An­na - aki mit sem tudott erről mintha megérezte volna, betop­pant hozzám, és ettől a perctől fogva együtt dolgoztunk a tré­ning sikerén. Tőle kaptam a ze­nei betéteket. Aki elmegy a tréningre, az meg­tanulhatja, hogyan szeressen jobban. És ha valaki egyedül van? Az ember sosincs egyedül, csak ha elzárja magát a többiektől. Mindig vannak körülöttünk em­berek, akiket szeretette lehet inspirálni. Ennek az a módja, hogy önmagunkat kell alkal­massá tenni a szeretette. A me­legség melegséget vonz. A sze­retetnek sugárzása van! Statisztikai adatokkal igazolt tény: karácsony táján megsza­porodnak az öngyilkosságok. Ilyenkor elviselhetetlenül fojto­gató lehet az ünnep - a magány - csendje, pedig ha mi is akar­juk, szebbé, harmonikusabbá tehetjük napjainkat, nemcsak az ünnepeket. Ehhez szeret­nénk az alábbiakban néhány öt­lettel szolgálni: * Néha nagyobb jelentőséget tulajdonítunk az ünnepnapok­nak, mint kellene. Pedig nem a dátumokon múlnak a dolgok. Ha nincs családunk, de van­nak barátaink, jó is­merőseink (akik az ünnepet saját csa­ládjukkal töltik), előrehozhatjuk az ünnepet. * Az ünnep hangula­tát teremtsük meg a lakásunkban és a lel­kűnkben is. Nem az a fontos, hogy ros­kadozzon az asztal az ételtől, de az igen, hogy egy-két finom fa­lattal kedveskedjünk magunk­nak. * Mark Twain szerint a legjobb módszer önmagunk felvidításá- ra, ha előbb valaki mást felvidí­tunk. Ha például több a süte­mény, mint amennyivel meg tu­dunk birkózni, vigyünk a szom­szédunknak egy tányérkával; jól fog neki esni a kóstoló. Máris jobb lesz a közérzetünk, ha má­soknak örömet szereztünk. * Azzal, hogy másoknak örömet szereztünk, tulajdonképpen ön­magunkat ajándékoztuk meg. Ha mi nem kaptunk más (ok) tói ajándékot, ha senki sem kényez­tetett el bennünket a szeretet és figyelem bármely apró jelével, hát lepjük meg saját magunkat valamivel. * Legyünk optimisták. Ehhez első lépésként határozzuk el, hogy nem tartjuk helyzetünket tragikusnak, nem sajnáljuk ma­gunkat, és nem fogunk panasz­kodni. * Fogadjuk el: nincs az életben zavartalan boldogság, tökéle­tes öröm, becsüljünk meg min­den kellemes pilla­natot. A kevésbé örömtelieket pedig viseljük méltóság­gal, türelemmel. * Ne várjuk, hogy az öröm ránk találjon. (Ha nem teszünk ér­te, hiába is ülünk tétlenül.) * A fának sem jó ma­gában - tartja a szó­lás. Ez igaz, egyedül élni nem könnyű, sokkaljobb szerető, megértő tár­sakkal. Ugyanakkor egy másik szólás szerint, jobb magányosan élni, mintsem rossz társsal”. * Végül még egy fontos dolog: hit nélkül nem lehet élni. Higgyünk bármiben/bárkiben (mindenkinek szíve joga el­dönteni, hogy kiben/miben hisz), soha ne felejtsünk el ön­magunkban hinni. Bízzunk benne, hogy képesek vagyunk szeretni, adni másoknak (a leg­nagyobb bennünk rejlő kin­cset: egy kis törődést, simoga- tást, jó szót). Annyi szeretette éhes, segítségre szoruló ember él közöttünk! A szeretetnek sugárzása van Vlado Gloss felvétele „A szeretet minden. A többi mind elszáll.” lerántani. Nem az a fontos, hogy roskadoz­zon az asz­tal az ételtől... Mit jelent a komáromi Selye János Gimnázium növendékeinek a szeretet, a család, az együvé tartozás? Ha valaki belém rúg, nem rúgom vissza, hanem megbocsájtok... Kamoncza Márta Csáky Ágnes, másodikos: ­Biztonságot ad az embernek, ha szeretet ve­szi körül. Szá­momra a sze­retet megér­tést is jelent, azt, hogy bát­ran elmondhatom a gondjaimat annak, akit szeretek, s az megér­tést tanúsít. Csak hát a mai vi­lágban, sajnos, nemigen lehet találkozni önzetlen szeretettel. Farkas Gábor, harmadikos: - A szeretet szerintem azt jelenti, hogy odafigyelünk egymásra, bár ez ma már igen ritka do­log. Az az érzé­sem, hogy ma­napság az em­berek többsé­gének az a leg- fontosabb, hogy „túllici­tálja” a másikat, azért hajt, hogy többet érjen el, mint a társa. Ezen változtatni kellene. Horváth Esz­ter, harmadi­kos: - Fontos, hogy az ember szeretetben él­jen, hiszen ha valami baj éri, gondjai van­nak, csak szeretteihez fordul­hat. Horváth Márta, harmadikos: ­Számomra Is­ten szeretete je­lenti a legtöb­bet, mert ez a szeretet előíté­let és ítélet nél­küli, feltéden szeretet. Saj­nos, a mai roha­nó vüágunkban ezzel a szeretettel csak ritkán ta­lálkozom. Az a baj, hogy az embe­rek nem figyelnek egymásra. Farkas Attila, harmadikos: ­Úgy gondolom, hogyha a fél kif­limet oda tudom adni az osztály legbunkóbb tanulójának, az már bizonyos fokú szeretetet je­lent. A bunkót úgy értettem, hogy olyannak adom, akivel nem vagyok jóban és nem természetes, hogy neki adom, ez je­lenti azt a bi­zonyos fokú szeretetet. Hiszen ha a barátomnak adom, az természetes. Ha valaki belém rúg és nem rúgom vissza, hanem megbocsátok, az is a sze­retet jele. Slancík Krisztina, negyedikes:- A szeretet olyan kellemes melegséget jelent. Ha valaki igazán szeret engem, nem kell szerepet játszanom előtte, olyan lehetek, amilyen igazá­ból vagyok. Sokan csak azért szeretnek, mert valamilyen­nek látni sze­retnének, nem az igazi önma­gunkat szere­tik, hanem azt az embert, akit belénk képzelnek, s ez már nem az igazi szeretet. A mai világban nagyon nehéz őszinte érzelmekkel találkoz­ni. Sokan csak azért szeretnek, mert ettől valamilyen előnyt remélnek. Mészáros Tímea, negyedikes: ­Szerintem a szeretetnek kellene a leg­fontosabbnak lennie az éle­tünkben. Úgy kellene irányí­tani az életün­ket, hogy a sze­retet legyen a végső cél. Ezt azonban nagyon nehéz, hiszen mindenkiben megvan a karrie­rizmus, a vágy arra, hogy olyan dolgokat érjen el, amelyek külsőleg jót mutatnak. Roppant nehéz elérni azt, hogy én most a szeretetet helyezzem előtérbe és megalázkodjam mindenki előtt. A szerző felvételei harmadikos: -

Next

/
Oldalképek
Tartalom