Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-17 / 29. szám
Politika 1996. július 17. ANATO-ba? Minek?! Várható változás az orosz politikában, keményebb lesz? Nem kell, hogy feltétlenül keményebb legyen. Elég, ha prag- matikusabb lesz. Senkinek nem fogunk már semmit ajándékozni. Sem a Nyugatnak, sem önöknek. Hogyan reagál Oroszországa NATO bővítésére, Szlovákia esetleges belépésére? Be akarnak jutni a NATO-ba? Csak menjenek! Én nem beszélem le önöket. Emlékezzenek azonban arra, hova juttatták országukat a korábbi paktumok? Átmasíroztak országukon a németek, majd a szovjet hadsereg, sőt az utóbbi kétszer is. Talán tetszik önöknek, ha tankok dübörögnek át a területükön? Miért nem akarnak semlegesek lenni? Mit keresnek újra idegen fedél alatt? Azt javasolja tehát, amit a hivatalos Moszkva, vagyis hogy Szlovákia elégedjen meg Oroszország és a NATO párhuzamos garanciáival? Becsapják magukat. Garanciákat adnak, aztán átvonulnak területükön a tankokkal. KI? A NATO? Oroszország? A NATO is, Oroszország is. Átrázzák önöket. A geopolitikában önök egy apró érme, ezt meg kell érteniük. A nagypolitika az USA és Oroszország között a kis országok számlájára lesz apróra váltva. (A Pravda interjúja Zsirinovszkijjal) A CIA tudtával? A CIA kémműholdak jóvoltából úgyszólván „élőben” nézte végig a tavaly júliusi srebrenicai mészárlást, és a nyugati vezetőket nyomban tájékoztatták a történtekről, írta a Párizsban meg-jelenő Le Croix. Az amerikai hírszerző szolgálat kémműholdak és repülőgépek segítségével fényképezte a második világháború óta legsúlyosabb öldöklést, amelynek során becslések szerint 3-8 ezer embert - egytől-egyig muzulmánt - gyilkoltak meg módszeresen egy olyan övezetben, amely elvben ENSZ-védelem alatt állt. Mindjárt értesítették az amerikai és a nyugati vezetőket, ám ahelyett, hogy ez siettette volna a döntéshozatalt, vagy a közvéleményt tájékoztatták volna, vagy gyors válasz következett volna - az információkat gondosan elrejtették. Egy hónap, amely nem rengette meg a kormánykoalíciót Eltűnni tudni kell P. Vonyik Erzsébet _________ Utó lag mindig okosabb az ember. Hetekig tanakodtunk, vajon válság volt-e, s ha igen, akkor koalíciós vagy kormánykrízisnek, netán parlamenti bonyodalomnak te- kinthető-e mindaz, ami nagyjából május utolsó hetétőljúnius végéig Pozsonyban lezajlott. Aki veszi a fáradságot és visszamenőleg átla- pozza a május végétől június végéig megjelent hazai sajtót, érdekes felismerésre juthat. Ami történt, korántsem a véleüen műve, hanem egy nagyon tudatos forgatókönyv szerint peregtek az események. A főrendező és a főszereplő is egyszemélyben nem volt más, mint Vladimír Meciar. Felismerte, hogy mikor kell hirtelen Ha kell, ejti Slotát és Euptákot, s jöhetnek helyettük Migasék. eltűnnie és beteget jelentenie. Egy nappal azelőtt, hogy szóvivője május 29-án közölte a hírt Meciar lebetegedéséről, a lapokban megjelent a Twist Rádió vezérigazgatójának nyilatkozata arról, hogy átadta a rendőrségnek a hírhedt Hudek - Lexa dialógus eredeti magnófelvételét. A korszerű technikai eszközökkel pedig gyerekjáték annak bebizonyítása, hogy nem összevágott párbeszédről van szó. Meciar korábban közölte: birtokában van olyan szakértői vélemény, amely cáfolja ezt a feltevést. Világos volt: napokon belül beigazolódik, hogy a belügyminiszter és a SZISZ főnökének telefonbeszélgetése úgy zajlott le, ahogy azt az említett magánrádió közvetítette. Meciamak pedig elő kellett volna rukkolnia az ellenkezőjét igazoló bizonyítékokkal, ha valóban voltak ilyenek. E kényes helyzetben a legkevesebb kockázattal járó megoldás: beteget jelenteni. A kormányfő átmeneti eltűnésének az ő szemszögéből több előnye is volt. Egyrészt nem kellett tüstént reagálnia a felvétel eredetiségét igazoló szakértői vizsgálatra, másrészt alig egy-két napig volt téma a magnószalag bizonyított hitelessége, meg az, hogy ez esetben maga a kormányfő is sáros az ifjabbik Kovác elhurcolásának ügyében, a debil rendőrökről, az övön aluli rúgásokról és az ügy egyéb, saját maguk ellen szóló kulisszatitkairól csevegő miniszter és SZISZ -vezér nemkülönben. Ehelyett az első számú téma lett Meciar hirtelen visszavonulása és állítólagos betegsége. A kormányfő tervszerű betegállományba menekülésének ez is volt a fő célja. De ötöd- hatodnaponként azért megjelent, hogy mindenki tudtára adja: él és virul, s nem kell még őt temetni. Elérte, amit akart: ő lett a beszédtéma, s azóta a kutya sem kérdezte tőle, miért nem rukkol ki a rögzített telefonos párbeszéd összeollózott voltát igazoló bizonyítékkal. Megjelenésének is mindig volt apropója. Nem maradhatott ágyban, amikor itt járt az EU főbiztosa, hiszen bőven volt mit magyarázkodnia. Ha villanásnyira csak, de megjelent Anna Na- gyová kollégáinak adott fogadásán, s épp a strassbourgi utat hagyta volna ki, hiszen az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében meg kellett védenie a szlovák mundér becsületét. Az utóbbi kiruccanást már csak akkor engedhette meg magának, amikor látta, idehaza az ő javára dőlnek el a dolgok. S hogy történt ez? Hagyta, hogy az utolsó nagy privatizálandó falat, a Szlovák Biztosító lecserélt vezetése s a konctól való elesés miatt miként veszti el a fejét és a türelmét az eddig odaadó- an szolgáló Slota és Lupták, sőt a gyengélkedő nagyfőnök pár napig azt is eltűrte, hogy kígyót-bé- kát kiabáljanak rá. Hogy a mélynemzeti pártvezér a szlovák politika „egyetlen nem standard” vezetőjének titulálja, a munkáspártiak hirtelen szókimondóvá vált vezére pedig beígérte, hogy Meciart kompromittáló anyagokkal rukkol ki. A nagy taktikus idejéből pedig bőven futotta arra, hogy míg a többiek összevissza nyilatkoztak, tudatosan vállalt magányában higgadtan értékeljen, mérlegeljen, s tovább rakja annak a kirakójátéknak a kockáit, amelynek egyetlen végső célja van: a következő választások után már ne legyen szüksége koalíciós partnerre. Ráérzett arra, hogy itt az ideje megzsarolnia őket, ha nem lesznek engedelmes és akarata előtt meghajoló partnerek - akkor kipenderíti őket a koalícióból és lesz helyettük más. De erre végül is nem volt szükség, hiszen míg a megszakított parlamenti ülés szünetelt, Slota és Lupták szánalmasan megalázva visszatért a koalíciós karámba, s várhatóan még szolgaibb elkötelezettjei lesznek Meciamak. A válság vihara egy hónapon belül elült, vélhetően azért, mert az együtt maradt koalíciós partnerek a kulisszák mögött marakodás nélkül meg tudtak állapodni a még nem privatizált vagyonon. A mostani színjáték győztese ő lett: koalíciós partnereire alaposan ráijesztett, a baloldal előtt pedig elhúzta a mézesmadzagot: ha kell, ejti Slotát és Euptákot, s jöhetnek a koalícióba Migasék, akiknek ezt nem kell majd kétszermondani. Tibor Horniak karikatúrája Bepillantás - csak beavatottaknak EU-kérdőívek születése Az Európai Unió a közelmúltban kérdőívet küldött azoknak az országoknak, amelyek az unió tagjai kívánnak lenni. Ez egy terjedelmes lista, s a kérdésekre adandó válaszokból Brüsszel azt akarja felmérni, hogy a csatlakozni kívánó államok mennyire felelnek meg a belépési követelményeknek, az unión belül érvényes rendszabályoknak. A kérdések minden ország esetében „testreszabottak”, ám a jelek szerint minden fővárosban más-más módszert választottak kitöltésükhöz. SZLOVÁKIA hivatalos bejelentés szerint július 25-én adja át a kitöltött kérdőívet. A kérdések megválaszolását Jo- zef Kálmán miniszterelnökhelyettes, a kormány EU-in- tegrációs bizottságának elnöke koordinálta, aki már június végén közölte, hogy a kitöltéssel lényegében elkészültek. A kérdések különböző területeket érintenek, s ezekre az illetékes tárcák adták meg a válaszokat. A Kalman-féle bizottság ezekben a napokban összegezte a tárcáktól kapott feleleteket és a többszáz oldalas dokumentummal Juraj Schenk külügyminiszter utazik Brüsszelbe. A parlament egyébként egy kormánypárti és ellenzéki képviselőket magában foglaló bizottság létrehozásáról is döntött, amelynek feladata az európai integrációs folyamat figyelemmel kísérése. A megalakuló testület azonban már nem gyakorol befolyást a kérdőív megválaszolására. LENGYELORSZÁGBAN a kormány mindenkit megelőzve már a múlt héten jóváhagyta az EU-hoz való csatlakozást elősegíteni hivatott kérdőívre a különböző állami szervezetek által adott válaszokat. A kormány európai integrációs ügyekkel foglalkozó különmegbízottja szerint a kabinet képviselője a jövő héten adja át az Európai Bizottságnak. A megbízott szerint Lengyelország a maastrichti egyezmény négy kritériumából kettőt már teljesített: a költségvetési hiány nem haladja meg a bruttó nemzeti termék 2,8 százalékát, a köztartozások a megállapított felső határ alig 60 százalékát érik el. CSEHORSZÁGBAN a kérdőív megválaszolását a külügyminisztérium egyezteti, ők adták ki az illetékes tárcáknak a szakmailag odatartozó kérdéseket. A válaszok begyűjtése után a külügy összegzi az anyagokat és elkészíti a végleges feleletet. A legkisebb koalíciós párt épp a nemrég lezajlott koalíciós tárgyalások idején az integrációval kapcsolatos feladatkört az általa delegált tárca nélküli miniszterhez igyekezett átcsoportosítani, ám Klaus kormányfő ezt a próbálkozást vissza- verte és a téma továbbra is a Ziele- niec vezette tárca hatáskörében maradt. A cseh ellenzék eddig nem fért hozzá a kérdőívekhez, de nem kizárt, hogy a választások után megalakult szervekben helyet foglaló ellenzékiek betekintést nyerhemek a dokumentumba. SZLOVÉNIÁBAN azEU-kérdőívet a kormány tölti ki, véglegesítve a szaktárcák képviselőiből megalakított bizottságtól kapott válaszokat. Az ellenzéket azonban nem rekesztik ki a folyamatból, a válaszokat a képviselők is megtekinthetik. A szlovén parlament külügyi bizottságában megalakított európai ügyek munkacsoportját a kormányrendszeresen tájékoztatja a kérdőív kitöltésével kapcsolatos fejleményekről. A kabinet nem mindig vette figyelembe az ellenzék véleményét, ami súrlódásokat okozott. A válaszok véglegesítésének joga a kormányt illeti, de a ¿töltött kérdőívet a parlamentben is ismertetik, jóllehet semmilyen törvény sem írja elő, hogy a képviselők számára lehetővé kell tenni a betekintést. Szlovéniában a parlament előtt ismertetik a kérdőívet. Szűcs Béla Az utóbbi időben a szlovák sajtóban egyre több hír lát napvilágot arról, hogy politikusaink nem mondanak igazat, vagyis magyarul: hazudnak. A politikában is érték az igazmondás és ha valakit nyíltan hazugsággal bélyegeznek meg, annak már a perifériára szorul a politikai kultúrája. Egy magyar közmondás szerint könnyebb a hazug embert utolérni, mint a sánta kutyát. A mi hazudós politikusaink azonban - mintha mi sem történt volna - továbbra is nagyon jól futnak a politikai arénában. Többnyire nem is tartják fontosnak a róluk terjesztett „vádak” megcáfolását, még senkit sem pereltek be becsületsértésért. Nálunk a lódítás, a koholmány, a blöff, egyszóval a valótlan maszlag a mindennapi politika kelléktárába tartozik. A naponta felbukkanó hazugságok közül ezúttal csupán hármat említek, amelyek kisebbségi életünkkel kapcsolatosak és különféle fórumokon hangzottak el. Vegyük például a Matica slovenská elnökének, Márkus úrnak a tévében hallott nagykaposi nyilatkozatát, amelyben bánatosan megállapítja, hogy a városban elmagyarosítják a szlovákokat. Jó lenne, ha felsorolna legalább egy tucat családot, akik elmagyarosodtak, de ennyit sem találna a magyar többségű városban. Nem beszél viszont arról, hogy a magyar gyerekek húsz százaléka szlovák iskolába jár, akiknek jelentős része elszlovákosodik. Nagykaposon (és máshol!) ugyan hány szlovák szülő gyerekei tanulnak magyar iskolában? Miért kell ilyen valótlanságokkal mérgezni az együttélés légkörét? Miért kell ilyen blöffökkel heccelni a szlovák közvéleményt? Mi nem akarjuk elmagyarosítani a szlovákokat, csupán szeretnénk megőrizni saját nemzetiségünket! A másik valótlanság a kormányfő Strassbourgban tett kijelentése, miszerint nálunk á nyelvtörvény nem kötelezi a házasulókat arra, hogy az anyakönyvvezető előtt szlovákul mondják ki a boldogító igent. A nyelvi főkorifeus szerint ez azonban csak az egyházi esküvőre vonatkozik, különben tolmács kell. Hogy finoman fogalmazzunk: mást mond a rendelet és egészen mást Meéiar. Valaki tehát valótlanságot állít... A harmadik hazugságról csak tömören annyit, hogy a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény kidolgozására vonatkozik. Politikusaink több nemzetközi fórumon szemrebbenés nélkül azt állították, hogy készül és hamarosan elfogadják. Sajnos, az igazság az, hogy valamikor, „egyszer” talán majd elkészül. Egyelőre a parlament programján nem szerepel, sőt a kormány idei törvényalkotási tervében sem! Európa kapujában várakozva politikusaink ennyire becsülik az igazmondást. Képmutatóan úgy állítanak valótlanságokat, mintha ez hozzátartozna a munkájukhoz. Vonal alatt Lódítás, koholmány, blöff - a politika kellékei
