Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-20 / 47. szám
Nagyvilág 1996. november 20. „Az Isten megbocsát, a Bandidos soha!” - tehát további vérfürdők várhatók Az „angyalok” háborúja Bendó Zsolt, Koppenhága Újsághír: Március 10-én, Koppenhága nemzetközi repülőterén ismeretlen tettesek tüzet nyitottak a Bandidos nevű motoros klub Helsinkiből hazatérő tagjaira. Egy halott és két sebesült maradt a véres aszfalton. A tetteseket nem sikerült kézre keríteni. Ezzel az epizóddal kezdődött az a rockerháború, amely Skandinávia történetében egyedülálló. A dán parlament a történtek miatt a közelmúltban életbe léptette az ún. rocker-törvényt. Nyílt titok, hogy a gyilkosságot a Hells Angels, a Bandidos halálos ellensége követte el, ám nincs ember, akit ez ügyben kihallgathatna a rendőrség. A sebesültek némák mint a sír, a szemtanúk nem mernek vallomást tenni. A visszavágás nem sokat várat magára. Április elején páncéltörő rakéta gyújtja lángra az “Angyalok” egyik fellegvárát. Csak a szerencsén múlik, hogy a támadás nem követel emberéletet. Tettes most sincs, ám kiderül, hogy ebből a rakétafajtából egy évvel az események előtt 12 darabot loptak el egy svédországi katonai raktárból. Nem sokkal később egy holdvilágos májusi éjszakán a város nyitott börtönében a Bandidos egyik prominens képviselője, a Falábú névre hallgató rab ágya alá tojásgránátot gurítanak. A detonáció darabokra tépi a fekhelyet, de a Falábú, bár életveszélyesen megsebesül, túléli a merényletet. A tettes autón menekül a börtön elől, egy géppisztolyt hagyva maga után. Á börtönőrök szakszervezete követeli, hogy a bandához tartozó rabokat az újabb merényletek elkerülése végett zárt intézetbe helyezzék. A Hells Angels talán legismertebb tagjának, a gyilkosságért 16 évi rabságát töltő Jöm Nielsen- nek külön luxuscellát ajánlanak fel, de ő ragaszkodik jogaihoz, a nyitott börtönhöz, ami kis híján az életébe kerül. Jönkénél érdemes egy kicsit elidőzni, hiszen a Hells Angels egyik kulcsfigurája. A neve ebben a világban fogalom, Skandinávia-szerte híreshírhedt személyiség. Három könyvét jelentette meg a börtönből, a tévéműsorok, tévéviták állandó szereplője. Ez az intelligens, jó írói vénával megáldott, éles eszű gyilkos a Bull Shitnek a vezérét a felesége szeme láttára lőtte szitává. Jónkét világszerte üldözte az In- terpol, letartóztatni csak négy év múlva tudták, amikor ő, megelégelve kanadai száműzetését, feladta magát, mert hiányolta dán „testvéreit“. Jönke tisztában volt a ténnyel, hogy a Bandidos halállistájának élén áll. Elővigyázatosságból cellája legkülönbözőbb szögleteiben töltötte az éjszakát, soha nem az ágyában. Ez mentette meg az életét. Priccsét egy éjszaka 36 találat érte, Jönke az akciót négy golyóval a testében élte túl. Nem késik a Hells Angels válasza sem. Norvégiában Harley Davidson motoijáról lövik az árokba a Bandidos egyik emberét. A temetésre Helsinborgban - Svédországban kerül sor. A Bandidos-tago- kon egyforma trikó, rajta felirat: ,Az Isten megbocsát, a Bandidos soha”. Nem sokkal a temetés után kézigránát robban Koppenhága egy csendes villanegyedében, leszakítva a Fék névre hallgató Hells Angels tag bal lábát. Ez az az esemény, amely végre Három könyvét jelentette meg a börtönből. Jönke saját és nevelt lányával, amikor még béke volt... egy ház tetején valaki csak a megfelelő alkalomra vár. Ez az alkalom hajnali 3 órakor jön el. A páncéltörő rakéta, mint kés a vajon, hatol át a roc- ker-vár vastag falán. Vér, égett emberi hús, sebesültek mindenfelé. Két halott, ti- zenki- lenc séCamilla, a tv-riporternő, az Angels egyik főnökének a barátnője. halálosan gyűlölő, 28 éves bandita saját és civil életeket nem kímélve próbálja megbosszulni a Bandidos halottak. Nemsokára eljön az ő ideje. Október 5-én a Hells Angels az év legnagyobb ünnepére, a Viking-partira készül. Több száz a meghívott vendég, köztük lányok, asszonyok, akik ezek között a marcona alakok között vélik megtalálni az igazit. Közéjük tartozik Camilla Miehe-Renard, a Dán TV sztárriportere, az Angels egyik vezetőjének kedvese is, bár ő végül nem vesz részt a partin. A korábbi hónapok eseményei ellenére mindenki vidám, felszabadult. Biztonságban érzik magukat, hiszen a titangadei fellegvárat ezen a napon hadseregnyi rendoF őrzi. Senki nem sejti, hogy nemcsak a Pokol angyalaihoz jöttek vendégségbe, hanem a pokolba jöttek. Janne Rohn, a 4 éves Mickey édesanyja sem gondolja, hogy néhány házzal odébb, rült marad a romok között. A 4 éves Mickey hiába várja az édesanyját, ő a rockerháború első civil áldozata. Ki ez a két banda, akit nem sikerül megfékezni, és valójában miért folyik a háború? A Hells Angelst a második világháborút megjárt amerikai pilóták alapították. Ma már egy meghatározó bűnügyi világszervezet, bár ők szerényen motoros klubnak nevezik magukat. Ugyancsak amerikai katonák rakták le az alapjait a másik nagy motoros klubnak, a Bandidosnak is. Ezt a csoportot a Koreát megjárt veteránok hozták létre. Számukra az erőszak nem bűn. Ezt bizonyítja a Dán példa is. A harc ebben az esetben valószínűleg a kábítószerpiac felosztása körül robbant ki. A legújabb fejlemények: a rendőrségnek október közepén sikerült kézre kerítenie a “Kicsit”. Közben a Bandidos vezérkara fegyverszünetet ajánlott fel. Az Angyalok részéről csend volt a válasz. Túl sok vér folyt már ahhoz, hogy béke legyen. Mert a Hells Angels nem felejti el, hogy a számukra legszentebb ünnepet a Bandidos vérfürdővé változtatta. „Az Isten megbocsát, a Bandidos soha.” cselekvésre készteti a politikusokat, most már ártatlan emberek életét is veszélyezteti. Az úgynevezett rocker-törvény csak októberben születik meg. A nyár csendben telik el, csak néhány fel nem robbant bomba borzolja a kedélyeket. A tűzszerészek szerint nem holmi füst- y „ bombákról van szó. Köz- -i ben a rendőrség tudomására jut, hogy a Hells Angels ellen elkövetett merényletek mögött szinte kivétel nékül i ugyanaz a személy „ áll, a Kicsi. Ez a Bjöm Andersen ,; névre hallgató, a Hells Angelst Bucka pesti ú?vei A Soroksári útról Brogyányi Judit Rég volt, talán igaz sem volt, amikor a budapesti világkiállítás hasznosságáról vitatkoztak, többnyire politikai érvekkel és ki-ki a megfelelő pártelfogultsággal. Nem érdemes visszatérni erre a hajdanvolt disputára, én is csupán azért említem, mert bizonyos vagyok:a világkiállítás terveiből egy dolog megvalósult. És ez jó, hasznos... Akikjártak Budapesten, mondjuk két-három éve is, láthatták, hogy a pesti Du- na-partot mennyire elrondították a Szabadság-hídtól a Közvágóhídig - tehát a Közraktár utcát és a Soroksári utat - azok a vasúti épületek meg mindenféle titokzatos célú barakkok, amelyeken ugyancsak meglátszott az, amit „az idő vasfoga harapásának” csúfolunk. A kettes villamosban inkább nem a Duna felé eső oldalra ültem, csakhogy ne lássam a használaton kívüli omladozó állomásépületet, a ré- ges-régi Soroksári úti malmokat (amelyek szintén vagy két-három évtizede nem működnek), a kiszolgáló gabonaraktárakat. Gaz, kosz, hulladék, vasúti vagonroncsok, s ki tudja még mi „ékesítette” ezt a vidéket a pesti oldalon, szemben pedig ott áll a Gellérthegy, s a Műegyetem épületsora. Kulturáltan. Bizonyítva a régi igazságot, hogy azért Budán lakni mégiscsak előkelőbb, mint Pesten. Aztán jött a világkiállításterv, s eltakarították az ócska építményeket, felszedték a vasúti sínek többségét, beparkosították az egész terepet. Modem épületek is emelkednek, üzletházak, bankok. Mindaz, ami eddig egy közép-európai emberevő törzs elvadult szálláshelyének látszott, most kezd városra hasonlítani. Pontosabban szólva: európai városra. Mindez Pozsonyban jutott eszembe, amikor hazalátogatván, utam a ligetfalui Duna-part felé vezetett. Gaz, kosz, hulladék... - nem ismétlem magamat: ezt láttam itt. Nem lehetne úgy csinálni, mint ott? A Szent István ereklyéi Hetvennyolc évvel ezelőtt, 1918. június 10-én az Adriai-tengeren elsüllyedt az osztrák-magyar hadiflotta büszkesége, a Szent István csatahajó. A hajóval együtt odavesztek azok az ereklyék is, amelyek a fedélzetet díszítették, köztük egy annak idején közadakozásból készült Szent István- dombormű, a király életének eseményeit megörökítő négy ólombetétes üvegablak, valamint a hajó díszzászlója. Ezek felkutatására és felszínre hozására indított expedíciót a Magyar Búvár Szövetség. A magyar búvárok először tavaly májusban, másodszor pedig szeptemberben merültek le a 65 méter mélységben található hajóhoz. Az ereklyéket ugyan nem sikerült megtalálniuk, de felszínre hozták a „Szent István” felirat néhány betűjét, amelyek - a hírekkel ellentétben - nem aranyból készültek. A hajó belsejét borító iszapból kibányásztak még néhány használati tárgyat is, ezek (mivel a hajó horvát felség- területen fekszik) a zadari múzeumba kerültek. A tervek szerint a magyar búvárokjövőre újabb expedíció keretében próbálnak majd ráakadni a csaknem nyolcvan éve tengerben pihenő emléktárgyakra. Belmondo visszatérése Alain Delon után Jean-Paul Belmondo is úgy döntött, hogy visszatér a színházba. Mint a Le Parisien című lapnak elmondta, egy kicsit idős már ahhoz, hogy filmekben bolondozzon, helikopterekből ugráljon... Nyugdíjba azért nem akar vonulni, 63 éves korában még elég energiája van, s ezt a színpadon szeretné bizonyítani. Nem hiszi, hogy valamiféle „színházi párbajra” kerülne sor közte és Delon között, hiszen, mint mondta, „más-más zsánerekben élünk: ő modem drámában játszik, én pedig a vaudeville műfajt kedvelem”. A francia sztár jelenleg Öreg vagyok már ahhoz, hogy helikopterekből ugráljak saját színházában, a párizsi Va- riétés-ben játszik főszerepet Georges Feydeau Bolha a fülben dmű komédiájában. Vasárnapi pletykák Dunaway így vásárol A használt ruhákat kínáló New York-i „Irving Instituite” bolt legprominensebb és legkölte- kezőbb kuncsaftja minden bizonnyal Faye Dunaway. Ha nem így lenne, a bolt tulajdonosnője az utóbbi látogatás után valószínűleg kitiltotta volna üzletéből a „szemtelen” filmsztárt. Dunaway ugyanis berobogott a boltba, se szó, se beszéd lerángatta a kirakati babáról az 500 dolláros Armani- zakót, összecsomagolta a kirakatban talált maradék holmit, majd tüntetőén a pultra dobta arany hitelkártyáját. Közben észrevette, hogy egy vevő egy csinos kabátot próbál, s közölte az elárusítónővel: „a hölgyön levő ruhadarabot is megveszem, számlázza”. Sarkon fordult, és elviharzott. Faye Dunaway extraszolgáltatást követel ,Jockey” gyógyszerei Larry Hagman szerette a whiskyt, a konyakot. Májműtétje óta azonban a finom „bourbon” helyett naponta 25 tablettát kell lenyelnie. Nagyon drága gyógyszerekről van szó, jól értesült források szerint olyan is akad köztük, amelynek darab- jalOO dollárba kerül. Hagman- nek, aki szeptember 21 -én ünnepelte 65. születésnapját, élete végéig fogyasztania kell az orvosságokat, amelyek milliókat emésztenek fel. Vajon „Jockey” ezért akarja eladni New Yorkban és Új-Mexikó- ban levő házát? Ezért vállal új szerepeket? Alig fejezte be a Dallas folytatását (amelyet „WhoKilled J.R.” címmel novemberben tűznek műsorra), az ötszörös nagypapa ismét Jockeynak naponta huszo- akamerákelé nőt tablettát kell lenyelnie állt:egyújtv-so- rozatban kapott szerepet. „Ha szegény emberek kerülnek hasonló helyzetbe, mint én, vajon mit tesznek?” - kérdezi Larry, aki lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni.
