Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-11-20 / 47. szám

Nagyvilág 1996. november 20. „Az Isten megbocsát, a Bandidos soha!” - tehát további vérfürdők várhatók Az „angyalok” háborúja Bendó Zsolt, Koppenhága Újsághír: Március 10-én, Kop­penhága nemzetközi repülőte­rén ismeretlen tettesek tüzet nyi­tottak a Bandidos nevű motoros klub Helsinkiből hazatérő tagjai­ra. Egy halott és két sebesült ma­radt a véres aszfalton. A tettese­ket nem sikerült kézre keríteni. Ezzel az epizóddal kezdődött az a rockerháború, amely Skandi­návia történetében egyedülálló. A dán parlament a történtek mi­att a közelmúltban életbe léptet­te az ún. rocker-törvényt. Nyílt titok, hogy a gyilkosságot a Hells Angels, a Bandidos halálos ellen­sége követte el, ám nincs ember, akit ez ügyben kihallgathat­na a rendőrség. A se­besültek némák mint a sír, a szemtanúk nem mernek vallo­mást tenni. A vissza­vágás nem sokat vá­rat magára. Április elején páncéltörő rakéta gyújtja lángra az “Angyalok” egyik fel­legvárát. Csak a szerencsén mú­lik, hogy a támadás nem követel emberéletet. Tettes most sincs, ám kiderül, hogy ebből a rakéta­fajtából egy évvel az események előtt 12 darabot loptak el egy svédországi katonai raktárból. Nem sokkal később egy holdvilá­gos májusi éjszakán a város nyi­tott börtönében a Bandidos egyik prominens képviselője, a Falábú névre hallgató rab ágya alá tojásgránátot gurítanak. A detonáció darabokra tépi a fek­helyet, de a Falábú, bár életve­szélyesen megsebesül, túléli a merényletet. A tettes autón me­nekül a börtön elől, egy géppisz­tolyt hagyva maga után. Á bör­tönőrök szakszervezete követeli, hogy a bandához tartozó rabokat az újabb merényletek elkerülése végett zárt intézetbe helyezzék. A Hells Angels talán legismer­tebb tagjának, a gyilkosságért 16 évi rabságát töltő Jöm Nielsen- nek külön luxuscellát ajánlanak fel, de ő ragaszkodik jogaihoz, a nyitott börtönhöz, ami kis híján az életébe kerül. Jönkénél érde­mes egy kicsit elidőzni, hiszen a Hells Angels egyik kulcsfigurája. A neve ebben a világban foga­lom, Skandinávia-szerte híres­hírhedt személyiség. Három könyvét jelentette meg a bör­tönből, a tévéműsorok, tévéviták állandó szereplője. Ez az intelli­gens, jó írói vénával megáldott, éles eszű gyilkos a Bull Shitnek a vezérét a felesége szeme láttára lőtte szitává. Jónkét világ­szerte üldözte az In- terpol, letartóztatni csak négy év múlva tudták, amikor ő, megelégelve kana­dai száműzetését, feladta magát, mert hiányolta dán „testvéreit“. Jönke tisztában volt a ténnyel, hogy a Bandidos halállistájának élén áll. Elővigyázatosságból cellája legkülönbözőbb szögleteiben töltötte az éjszakát, soha nem az ágyában. Ez mentette meg az életét. Priccsét egy éjszaka 36 ta­lálat érte, Jönke az akciót négy golyóval a testében élte túl. Nem késik a Hells Angels válasza sem. Norvégiában Harley Davidson motoijáról lövik az árokba a Ban­didos egyik emberét. A temetés­re Helsinborgban - Svédország­ban kerül sor. A Bandidos-tago- kon egyforma trikó, rajta felirat: ,Az Isten megbocsát, a Bandidos soha”. Nem sokkal a temetés után kézigránát robban Koppen­hága egy csendes villanegyedé­ben, leszakítva a Fék névre hall­gató Hells Angels tag bal lábát. Ez az az esemény, amely végre Három könyvét je­lentette meg a börtönből. Jönke saját és nevelt lányával, amikor még béke volt... egy ház tetején vala­ki csak a megfelelő alkalomra vár. Ez az alkalom hajnali 3 órakor jön el. A páncéltörő rakéta, mint kés a vajon, hatol át a roc- ker-vár vastag falán. Vér, égett em­beri hús, sebesültek mindenfe­lé. Két ha­lott, ti- zenki- lenc sé­Camilla, a tv-riporternő, az Angels egyik főnökének a barátnője. halálosan gyűlölő, 28 éves ban­dita saját és civil életeket nem kí­mélve próbálja megbosszulni a Bandidos halottak. Nemsokára eljön az ő ideje. Október 5-én a Hells Angels az év leg­nagyobb ünnepére, a Viking-partira készül. Több száz a meghí­vott vendég, köztük lányok, asszonyok, akik ezek között a marcona alakok kö­zött vélik megtalálni az igazit. Közéjük tar­tozik Camilla Miehe-Renard, a Dán TV sztárriportere, az Angels egyik vezetőjének kedvese is, bár ő végül nem vesz részt a partin. A korábbi hónapok eseményei el­lenére mindenki vidám, felsza­badult. Biztonságban érzik ma­gukat, hiszen a titangadei felleg­várat ezen a napon hadseregnyi rendoF őrzi. Senki nem sejti, hogy nemcsak a Pokol angyalai­hoz jöttek vendégségbe, hanem a pokolba jöttek. Janne Rohn, a 4 éves Mickey édesanyja sem gon­dolja, hogy néhány házzal odébb, rült marad a romok között. A 4 éves Mickey hiába várja az édes­anyját, ő a rockerháború első ci­vil áldozata. Ki ez a két banda, akit nem sike­rül megfékezni, és valójában mi­ért folyik a háború? A Hells An­gelst a második világháborút megjárt amerikai pilóták alapí­tották. Ma már egy meghatározó bűnügyi világszervezet, bár ők szerényen motoros klubnak ne­vezik magukat. Ugyancsak ame­rikai katonák rakták le az alapjait a másik nagy motoros klub­nak, a Bandidosnak is. Ezt a csoportot a Koreát megjárt vete­ránok hozták létre. Számukra az erőszak nem bűn. Ezt bizonyítja a Dán példa is. A harc ebben az esetben valószínűleg a kábítószerpiac fe­losztása körül robbant ki. A legújabb fejlemények: a rendőrségnek október közepén sikerült kézre kerítenie a “Ki­csit”. Közben a Bandidos vezér­kara fegyverszünetet ajánlott fel. Az Angyalok részéről csend volt a válasz. Túl sok vér folyt már ahhoz, hogy béke legyen. Mert a Hells Angels nem felejti el, hogy a számukra legszentebb ünnepet a Bandidos vérfürdővé változtatta. „Az Isten megbocsát, a Bandidos soha.” cselekvésre készteti a politikuso­kat, most már ártatlan emberek életét is veszélyezteti. Az úgyne­vezett rocker-törvény csak októ­berben születik meg. A nyár csendben telik el, csak néhány fel nem robbant bomba bor­zolja a kedélyeket. A tűzsze­részek szerint nem holmi füst- y „ bombákról van szó. Köz- -i ben a rendőrség tudomásá­ra jut, hogy a Hells An­gels ellen elkövetett merényletek mögött szinte kivétel nékül i ugyanaz a személy „ áll, a Kicsi. Ez a Bjöm Andersen ,; névre hallgató, a Hells Angelst Bucka pesti ú?vei A Soroksári útról Brogyányi Judit Rég volt, talán igaz sem volt, amikor a budapesti vi­lágkiállítás hasznosságáról vitatkoztak, többnyire poli­tikai érvekkel és ki-ki a megfelelő pártelfo­gultsággal. Nem érde­mes visszatérni erre a hajdanvolt disputára, én is csupán azért említem, mert bi­zonyos vagyok:a világkiállítás ter­veiből egy dolog megvaló­sult. És ez jó, hasznos... Akikjártak Budapesten, mondjuk két-három éve is, láthatták, hogy a pesti Du- na-partot mennyire elrondí­tották a Szabadság-hídtól a Közvágóhídig - tehát a Köz­raktár utcát és a Soroksári utat - azok a vasúti épüle­tek meg mindenféle titokza­tos célú barakkok, amelye­ken ugyancsak meglátszott az, amit „az idő vasfoga ha­rapásának” csúfolunk. A kettes villamosban inkább nem a Duna felé eső oldalra ültem, csakhogy ne lássam a használaton kívüli omla­dozó állomásépületet, a ré- ges-régi Soroksári úti mal­mokat (amelyek szintén vagy két-három évtizede nem működnek), a kiszol­gáló gabonaraktárakat. Gaz, kosz, hulladék, vasúti vagonroncsok, s ki tudja még mi „ékesítette” ezt a vi­déket a pesti oldalon, szem­ben pedig ott áll a Gel­lérthegy, s a Műegyetem épület­sora. Kulturáltan. Bizonyítva a régi igazságot, hogy azért Budán lakni mégiscsak előkelőbb, mint Pesten. Aztán jött a világkiállítás­terv, s eltakarították az ócs­ka építményeket, felszedték a vasúti sínek többségét, be­parkosították az egész tere­pet. Modem épületek is emelkednek, üzletházak, bankok. Mindaz, ami eddig egy közép-európai ember­evő törzs elvadult szálláshe­lyének látszott, most kezd városra hasonlítani. Ponto­sabban szólva: európai vá­rosra. Mindez Pozsonyban jutott eszembe, amikor hazaláto­gatván, utam a ligetfalui Duna-part felé vezetett. Gaz, kosz, hulladék... - nem ismétlem magamat: ezt lát­tam itt. Nem lehetne úgy csinálni, mint ott? A Szent István ereklyéi Hetvennyolc évvel ezelőtt, 1918. június 10-én az Adriai-tengeren elsüllyedt az osztrák-magyar ha­diflotta büszkesége, a Szent Ist­ván csatahajó. A hajóval együtt odavesztek azok az ereklyék is, amelyek a fedélzetet díszítették, köztük egy annak idején közada­kozásból készült Szent István- dombormű, a király életének eseményeit megörökítő négy ólombetétes üvegablak, vala­mint a hajó díszzászlója. Ezek fel­kutatására és felszínre hozására indított expedíciót a Magyar Bú­vár Szövetség. A magyar búvárok először tavaly májusban, másodszor pedig szeptemberben merültek le a 65 méter mélységben található ha­jóhoz. Az ereklyéket ugyan nem sikerült megtalálniuk, de felszín­re hozták a „Szent István” felirat néhány betűjét, amelyek - a hí­rekkel ellentétben - nem arany­ból készültek. A hajó belsejét bo­rító iszapból kibányásztak még néhány használati tárgyat is, ezek (mivel a hajó horvát felség- területen fekszik) a zadari múze­umba kerültek. A tervek szerint a magyar búvárokjövőre újabb ex­pedíció keretében próbálnak majd ráakadni a csaknem nyolc­van éve tengerben pihenő emlék­tárgyakra. Belmondo visszatérése Alain Delon után Jean-Paul Bel­mondo is úgy döntött, hogy visszatér a színházba. Mint a Le Parisien című lapnak elmondta, egy kicsit idős már ahhoz, hogy filmekben bolondozzon, heli­kopterekből ugráljon... Nyugdíj­ba azért nem akar vonulni, 63 éves korában még elég energiá­ja van, s ezt a színpadon szeret­né bizonyítani. Nem hiszi, hogy valamiféle „színházi párbajra” kerülne sor közte és Delon kö­zött, hiszen, mint mondta, „más-más zsánerekben élünk: ő modem drámában játszik, én pedig a vaudeville műfajt ked­velem”. A francia sztár jelenleg Öreg vagyok már ahhoz, hogy helikopterekből ugráljak saját színházában, a párizsi Va- riétés-ben játszik főszerepet Ge­orges Feydeau Bolha a fülben dmű komédiájában. Vasárnapi pletykák Dunaway így vásárol A használt ruhákat kínáló New York-i „Irving Instituite” bolt legprominensebb és legkölte- kezőbb kuncsaftja minden bi­zonnyal Faye Dunaway. Ha nem így lenne, a bolt tulajdo­nosnője az utóbbi látogatás után valószínűleg kitiltotta vol­na üzletéből a „szemtelen” filmsztárt. Dunaway ugyanis berobogott a boltba, se szó, se beszéd lerángatta a kirakati ba­báról az 500 dolláros Armani- zakót, összecsomagolta a kira­katban talált maradék holmit, majd tüntetőén a pultra dobta arany hitelkártyáját. Közben észrevette, hogy egy vevő egy csinos kabátot próbál, s közölte az elárusítónővel: „a hölgyön levő ruhadarabot is megve­szem, számlázza”. Sarkon for­dult, és elviharzott. Faye Dunaway extraszolgálta­tást követel ,Jockey” gyógyszerei Larry Hagman sze­rette a whiskyt, a ko­nyakot. Májműtétje óta azonban a finom „bourbon” helyett naponta 25 tablettát kell lenyelnie. Na­gyon drága gyógy­szerekről van szó, jól értesült források szerint olyan is akad köztük, amelynek darab- jalOO dollárba kerül. Hagman- nek, aki szeptember 21 -én ün­nepelte 65. születésnapját, éle­te végéig fogyasztania kell az orvosságokat, amelyek millió­kat emésztenek fel. Vajon „Jockey” ezért akarja eladni New Yorkban és Új-Mexikó- ban levő házát? Ezért vál­lal új szerepeket? Alig fejezte be a Dallas folytatását (ame­lyet „WhoKilled J.R.” címmel novemberben tűznek műsor­ra), az ötszörös nagypapa ismét Jockeynak naponta huszo- akamerákelé nőt tablettát kell lenyelnie állt:egyújtv-so- rozatban kapott szerepet. „Ha szegény emberek kerülnek hasonló helyzetbe, mint én, vajon mit tesznek?” - kérdezi Larry, aki lehetőségei­hez mérten igyekszik segíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom