Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-11-06 / 45. szám
1996. november 6. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Halott ember Az amerikai függetlenek egyik legtehetségesebb alkotója Jim Jarmusch. Hatodik munkájával, a Halott mberrel több szempontból is meglepi közönségét. A keleti parti filmes tőle szokatlan módon westernt fordított. Színészei ezúttal em a régi jó barátok (John urie vagy Tóm Waits), hatni igazi sztárok. A címszereplő Johnny Depp. Az rvenes évek westernhőse, köbért Mitchum, valamint jz Orwell-regényadaptáció, .'z 1984 főalakja, az angol John Húrt is feltűnik a vásznon. A film William Blake-ről, a fiatal könyvelőről szól, aki új állás reményében az Egyesült Államok nyugati határvidékére utazik. Csalódnia kell, a könyvelői állást betöltötték. Céltalanul kószál a vadnyugati település utcáin, furcsa kalandokba keveredik, belebonyolódik egy emberölési ügybe. Megsebzetten bolyong a városon kívül, míg rá nem akad a különös indián, Senki (Gary Farmer). A gyilkosság gyanújába keveredett Blake-et üldözik. Az Angliában nevelkedett, igen művelt rézbőrűt megtéveszti a névazonosság, azt hiszi, az angol költővel hozta össze jó sorsa, ezért segíti, végigkíséri útján a „halott embert”. „Az indián Senki számára az utazás folyamatos szertartás, azzal a céllal, hogy elvezesse Blake-et a világ spirituális átéléséhez. Az indián szerint Blake szelleme eltévelye- dett, és a világ fizikai birodalmába száműzetett. A film története szempontjából alapvető, hogy a nyugat emberével ellentétes gondolkodásmódja szerint Senki az életet véget nem érő körforgásnak tekinti” - fogalmaz a rendező. Jarmusch westernfilmje - természetesen - eltér a műfaj szabályaitól. Az a vadnyugat, ahová hőseit helyezi, nem a jó és a rossz párharcának mitikus terepe. Itt durva erőszakról, az indiánok lemészárlásának bűnéről, a fehér ember gát- talan kapzsiságáról árulkodik minden. A helyenként fekete humorú, a gyönyörű fekete-fehér képek és Neil Young varázslatos zenéje jóvoltából lenyűgöző erejű film Jarmusch legsikerültebb alkotása. Heti jegyzet Hallgatom a rádiót Vas Ottó Hallgatom a lapszemlét a rádióban és már nem is csodálkozom, hogy a kormánypártok szócsöve megint arról értekezik, nagy bajok lesznek, mert a magyar „szélsőségesek” azért szorgalmazzák a nyelv- használati törvényt, hogy nyelvüket hivatalossá tegyék. Azért követelnek kulturális, oktatási és önkormányzati autonómiát, hogy a délvidéket elmagyarosítsák és a megfelelő pillanatban természetesen elszakítsák Szlovákiától. Én ugyan magyar politikustól mostanában még nem hallottam hasonló készülődésről, de ha a NAGY PÁRTLAP mondja, neki elhiszem. Egy dolog azonban mégis csodálkozásra késztet. Ha a magyar politikusok nem beszélnek elszakadásról, miért hirdeti és népszerűsíti azt éppen a vezető kormánypárt lapja? Csak nem ők...? No de erre már nem hogy rácsodálkozni, de gondolni sem merek. Jaro Rihák tévéfilmjében Eszenyi Enikő. Sibelius zenéje nyomán: Szomorú keringő. Vissza az emlékekhez Jozef Kronerral a forgatás szünetében Noro Knapp felvétele Szabó G. László____________ Hűvös lépcsőház, szűk körfolyosó. Félig tárt ablakok, nyitott ajtók. Törékeny, ábrándos tekintetű fiatal nő ernyővel, táskával, kabáttal a karján. Megáll. Nézelődik. Egy ajtó előtt elbizonytalanodik. Fél szemmel bekukucskál, hallgatózik egy kicsit, aztán könnyű léptekkel, hogy senki se hallja, elindul a korlát mellett. Ismerős szagok, ismerős neszek. Pavla, mint aki hosszú útról boldogan jön haza, beköszön egy régiesen berendezett szoba-konyhás lakásba. Pavla szlovákiai nő. Férje van, tizenkét éves kislánya. Házasságában nincs sok öröme, gyereke süketnéma. Igazából Pesten érzi jól magát. Nénikéje, a házbeli szomszédok, gyerekkori ismerősei közelében. Mindig ide menekül, ha nagyobb gondjai vannak. Mint most, kilencvenhat őszén. Jaro Rihák szlovák tévéfilmje Eszenyi Enikővel a főszerepben. Valse triste, vagyis Szomorú keringő Sibelius azonos című zenéjével. Egy hónapos forgatás Pozsonyban, négy nap Budapesten. Bakócz úr, a fotográfus Pavla gyerekkori csodálója: Jozef Kroner. Reszkető kezében zenél az ebédhordó, ujjai görcsösen szorítják a körlépcső rúdját. Nagy színész játszik kis szerepet szívszorongató hitelességgel. Engem egy forgatás előtt mindig az tart a legnagyobb feszültségben, hogy ki lesz a partnerem. Eszenyi Enikő teljesen elkápráztatott. Kedves, vonzó teremtés, érzékeny, nagy színésznő. Európai viszonylatban is a legnagyobbak egyike. Minden nap, minden forgatás külön öröm vele. Nem adja tudtára senkinek, hogy mekkora egyéniség, csak amikor játszik. Akkor árad a tehetség, az emberi nagyság belőle. Őszintén bevallom: első látásra beleszerettem. Bakócz úr Is szereti Pavlát. Valósággal rajong érte. Privát szerencsém, hogy azt kell megmutatnom, amit valóban érzek. Nem kell játszanom semmit. Ami belülről jön, azt adom a kamerának. Jaro Rihák toleráns rendező. Megengedi, hogy a saját gondolataimat, ötleteimet is belevigyem a figurába. Ha a színész érzi a rendező bizalmát, felemelő alakításra képes. Eszenyi Enikő mellett pedig mindig elfog a csodálat, mert akárhány éves vagyok is, felkavar, ha ilyen varázslatos nőt látok. Szinte remegek a feszültségtől, hogy a lehető legjobbat adhassam mellette. Számomra is emlékezetes marad ez a forgatás - állítja Eszenyi Enikő. - Kroner urat több filmben láttam. Nagyon nagy színésznek tartom. Találkozásunk első percétől fogva úgy érzem, régóta ismerjük egymást. Mintha csak egy láthatatlan kapocs lenne köztünk. Éjszaka, a Keleti pályaudvaron, amikor meghallotta a zenét a forgatás szünetében, felkért táncolni. Ott keringőztünk a peronon, a vágányok mellett, de a mi keringünk nagyon is vidám volt, nem olyan szomorú, mint Pav- láé. Jaro Rihák a vígszínházi Össztánc és jó néhány televíziós alakítása láttán bízta Önre a Valse triste főszerepét. De majdnem egy évig kellett várnia, míg elkezdhették a forgatást, hiszen otthoni elfoglaltságai mellett két és fél hónapig a Hviezdoslav Színházban dolgozott. Ennyi türelemmel, ilyen kitartóan talán még senki sem várt rám, egyetlen rendező sem. Pavla történetét kezdettől fogva érdekesnek találtam. Egy nő, aki nem találja helyét a világban. A házasságában sem. Valósággal menekül vissza az emlékeihez. Ott talál csak fogódzókat, biztos pontokat. Ilyen szempontból Jaro szerintem nem is sejti, mennyire megtalált engem. Nekem fekete konyhabútorom van, a kék üvegeket pedig még azelőtt kezdtem el gyűjteni, hogy divatba jöttek volna. De nem tudtam, honnan ez a mánia. Egyszer csak rájöttem, hogy úristen, nekünk Csengerben, ahol születtem, olyan szocialista bútorunk volt, kombinált szekrény meg minden, az ebédlőben viszont nagy, tizenkét személyes fekete asztal, kék huzatú székekkel, és a nagymamám vázái is kékek voltak. És most nálam is ilyen a konyhabútor. Tudat alatt a régi színeket kerestem. Ugyanez lehet Pavlánál is. Keresi a régi ízeket, a régi érzetet, a régi kapcsolatait. Pesten a megnyugvást reméli, a feltöltődést, gyerekkori kapcsolataiból próbál erőt meríteni. Rendezői énjét, miközben a kamera előtt állt, mennyire tudta kikapcsolni? Amikor játszik az ember, teljesen védtelen. Kívülről nem látja magát. Szinte elfeledkezik arról, hogy rendez is olykor. Én megbíztam Jaroban. Mindig megmondta, mit lát, milyen vagyok az adott pillanatban. Egy kreatív színész agyának természetesen mindig működnie kell. De ha játszik, a jelenetet nem ő komponálja meg. Engem zavar is a rendezőknél, ha néha azt hiszik, én majd úgyis kitalálom a magam jeleneteit. Elképzeléseim persze vannak, de ha játszom, nem akarok rendezni, inkább hagyom, hogy hassanak rám a történések. Jaroval öröm volt a munka. Érzékeny ember. Finom dolgokra megtanított. Van egy jelenet a nénike szobájában, amikor ott fekszem mellette az ágyban, és átszúrta egy toll a párnát. Jaro ezt észrevette és szólt, hogy felvétel közben húzzam majd ki a kiálló tollat, és piszkáljam meg vele a nénike orrát, ez fogja megzavarni őt a horkolásban. Féltést és törődést komponált a képsorba, a legvégén pedig egy csipetnyi humort. Aki ilyesmiket tud megfogalmazni egyetlen jelenetben, az nekem nagyon a kedvemre való rendező. Rövid időn belül rendezett is, játszott is Pozsonyban. Milyen folytatásra vágyik? Eddig sem kértem semmit a sorstól, most sem fogok. Dobáljon csak ide-oda. Ha ad valamit, annak mindig örülök, ha pedig megállít egy időre, akkor pihenek egy kicsit. Mert az is rámfér. „Eddig sem kértem semmit a sorstól, most sem fogok.” „Mindennek örülök, amit az élettől kapok.” Bőrápoló krémjeivel Victoria Principal betört már a kozmetika piacára is. Lehet, hogy milliomos lesz? Szépségkirálynőként került Hollywood forgatagába A Dallas sokáig elképzelhetetlen volt a finoman egzotikus (és ezt se vegyük el tőle: erotikus) küllemű, férfiak-nők számára egyaránt vonzó Pamela Ewing, alias Victoria Principal nélkül, mi több, a sorozat gondozóit is elszomorította, amikor közölte elhatározását: elege van, kiszáll a buliból. Pedig a texasi olajbárók története valóságos trambulint adott a magánéletében nem éppen pamelás határozatlanságú lány alá, akit, bár tiniként szerzett szépségkirálynői címe révén hamar bekerült Hollywood forgatagába, néhány aprócska epizódszerepen kívül nem sok jóval kecsegtettek a filmváros urai. Ki tudja, hová tűnt volna a hasonlóan szép lányok ezreinek álmát soha nem teljesítő stúdió- dzsungelben a céljait már-már feladó Victoria, ha nem harcolja ki magának a jó, kedves, szeretni való Bobby ugyanilyen tulajdonságokkal megáldott hitvesének szerepét? Mindenesetre az övé lett, mi több, a világ számos országában végzett felmérések egybehangzó tanúsága szerint érte rajongtak a legjobban a Dallas-hívők, amikor pedig „hűtlenné vált” imádóihoz, küószámra kapta tőlük a visszatéréséért könyörgő leveleket. A kemény, célratörő fiatalasszony azonban komolyan gondolta, hogy Pamela meghalt, s attól kezdve szinte megújította az életét. A sorozattal nemcsak anyagilag alapozta meg a jövőt, színésznőként is profitált a hosszú időn át tartó népszerűségből. Miamiban, a sok évvel azelőtti diadalmas szépségkirálynő-vá- lasztás színhelyén zajos sikerrel játszotta a Pesti Színházban is műsorra tűzött Szerelmes levelek egyik szerepét, önálló esteken bizonyította be közönségének, hogy a naiv, minCége van, ír, tanácsokat ad, betört a kozmetika piacára. dig jóhiszemű Pamela megformálásánál fajsúlyosabb feladatokra is képes. Ám nemcsak színésznőként állt a sarkára: remek üzleti érzéke, rátermettsége jó néhány területen sikert hozott számára. Saját filmgyártó céget alapított - ma is hatékonyan működik -, sikeres könyveket írt fittségre vágyó, szebbé válni óhajtó hölgyeknek, s hogy ne csak tanácsokat adjon, bőrápoló krémjeivel betört a kozmetika piacára is. Mindemellett számos filmben magára is osztott szerepet, nem oly régen például a Gyilkosság a Rio Grandén című tévéfilmben tűnt fel mint kőkemény kokainkereskedő... rt
