Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-30 / 44. szám
16 1996. október 30. Sport Ötvenöt hónapon át vitorlázott a világ körül a székesfehérvári Gál család Otthon a vízen ringó Equatoron Sebes Tibor Kis fehér vitorláshajó szeli a Csendes-óceán hullámait. Oldalán a felirat: Equator - Egyenlítő. A hajó Kiribati felé tart. A kormánynál Gál József figyeli a messzeséget, a konyhában a „táncoló tűzhely” mellett Judit asszony hevedernek támaszkodva főzi az ebédet, fiuk, a kis Józsi a számítógép képkor is a vízen ringó hajójukon laktak, amikor az valamelyik kikötőben horgonyzott. (A közel öt esztendő alatt csak egy- egy alkalommal repültek haza rövid időre, például amikor Józsefet megműtötték, vagy amikor a kis Józsi az általános iskola első osztályának anyagából vizsgázott Székesfehérvárott.) Szóval: mennyire változtak? Utunk első szakaszán az Equator a Budapesten 1996-ra tervezett világkiállítás zászlóshajójaként járta az Atlanti-óceán kikötővárosait. ernyőjét nézi, miközben a billentyűket nyomogatja: játékkal próbálkozik... Egy csendes nap a vízen töltött 1660-ból... Mennyire változik az ember az ötvenöt hónapos világ körüli vitorlázás során? Mert Gál József családjával, Judit asszonnyal és Józsi nevű iskolás fiával ennyit töltött a 13 méteres Equator fedélzetén. Igaz, ebből az 55 hónapból csak másfél év jutott a nyílt tengerre, de-a legtöbbször akA hazatérésüket követő féltucatnyi találkozásunk után rövid a válasz: ha lehet, még szerényebbek, még közvetlenebbek lettek! Pedig látták a világot - ezúttal 25 országban vetettek horgonyt. Nemcsak rengeteg tapasztalatot szereztek, de számtalan különleges élményben is részük volt. Büszkék lehetnek már magára a hajózási teljesítményükre is, hiszen egy kis vitorlással, dacolva a tengeri viharokkal, hurriA kis Józsi fókákkal barátkozik kánnal, a hajó sérüléseivel, 82 ezer kilométert megtéve körülhajózták a Földet. Manapság szaporodik a Föld körüli hajózások száma. Mégis miben különbözött az Equa- tor-expedíció a többi világkörüli vitorlázástól?- Utunk első szakaszán az Equator a Budapesten 1996-ra tervezett világkiállítás, az Expo zászlóshajójaként járta az Atlanti-óceán kikötővárosait. New Yorkban, Rio de Janeiró- ban, Buenos Airesben és más városokban átadtuk az Expóra szóló meghívókat. Éppen Hawaiiban vártuk a hurrikán elvonulását, amikor megjött a hír a világkiállítás lemondásáról. Sajnáltuk, mert az Expo miatt 23 500 kilométerrel többet vitorláztunk és egy évet áldoztunk rá expedíciónk idejéből. De az Equator-expedíció kommunikációs programja megvalósult. Hajónk és a MATÁV székesfehérvári telepén felállított állomás között folyamatos volt a rádiós kapcsolattartás, s az állomás önálló rádiótechnikai kísérleteket is végzett, például a műholdas és számítógépes kommunikácó terén. Összeköttetésük volt például az Amazonas deltavidékéről is, Máltán pedig öt nap alatt 8000 összeköttetést létesítettek a világ több mint száz országának rádióamatőreivel.- Három helyszínen - folytatta Gál József -, az Amazonas vidékén, Mexikóban és a La Pla- ta torkolatában tudományos kutatómunkánk keretében segítettük a Gödöllői Agrártudományi Egyetem szakembereit. Ismeretterjesztő filmeket és írásokat készítettünk. Közel ötszáz filmtekercset fényképeztünk el és több mint száz órányi videofilmét vettünk fel.- Ennyi röviden az expedícióról általában. De szeretnénk hallani a 82 ezer kilométer néhány állomásáról, vagyis az egyes „száz méterekről”. Például a hurrikánokról.- Az első nagy hurrikán Trinidad közelében támadott. Talán hat mérföldre lehettünk a félelmetes forgószéltől, amikor Józsi egy öbölben megpróbálta biztonságos helyre irányítani az Equatort. Emberfeletti küzdelem volt!... - emlékezett Judit. - Hawaiiban inkább várakoztunk, minthogy a ifMP1 ■ÜZ&rnSm. Az Equator és a három Gál Gál József felvételei nyílt óceánon hurrikánnal találkozzunk. Fidzsin pedig, ahol műholdas navigációs berendezésünk kijavítása érdekében kényszerpihenőt tartottunk, amire Ausztráliából megérkezett az új készülék, kénytelenek voltunk átprogramozni tervezett útvonalunkat. A bennünket segítő bennszülöttek ugyanis sok kegyetlen forgószelet jósoltak. Ezért igyekeztünk elkerülni a várható hurrikánokat, s Új-Guinea és az indonéz szigetek között vezető sokkal hosszabb útvonalat választottuk. Ez a véltnél is hosszabb lett, mert a szigetek között egyik éjjel fatörzsnek ütköztünk, ami miatt eltört a hajócsavar víz alatti tartója. Búvárkészülék segítségével, kötelekkel ideiglenesen rögzítettük a nyílt tengeren, de ki kellett kötnünk a cele- beszi Makasarban, ahol az indonéz haditengerészet segített a hajót kiemelni és megjavítani. Végül is tíznapos kényszerpihenő után folytathattuk utunkat, és a tervezett 60 nap helyett 93 nap alatt értük el Fidzsiből Szingapúrt. Hát ilyen közvetlen és közvetett gondokat okoztak a hurrikánok az Equatomak. És hogyan viselte a kis Józsi a tengeri megpróbáltatásokat?- Számára éveken át a hajónk jelentette a természetes lakóteret, a „földet” - válaszolta édesapja. - Józsika biztonságosabban érezte magát az ingó hajón, mint a szárazföldön. A hajó több különlegességet jelentett a fiunk számára. Például sokkal többet tartózkodott együtt szüleivel, mint egy átlaggyerek. Minden partraszállás többszörös újdonságot, sőt tanulást jelentett számára. A hajón nem volt televízió, de annál több könyvet olvasott! Ó sokkal hamarabb és jobban megismerte a természetet és törvényeit, mint az átlagember. Kezdettől nagyon érdekli őt a számítógép és órákon át ült a kajütben a komputer előtt. Persze, amint hajónk közelében feltűntek a delfinek, Józsika rögtön feljött a fedélzetre és figyelte a játékos állatokat. Ha tehette, búvárkodott, a víz alatti élővilággal ismerkedett, például a Maldiv- szigetek lagúnáin és korallzátonyain. Egyébként ő a hajón rendszeresen tanult, Judit volt a tanító néni: az általános iskola első négy osztályának anyagával ismerkedett, olykor rádión is tartva a kapcsolatot a hazaiakkal. Az Equator gyerekkörök tanulói pedig az expedíció útjának követésével, rádió segítségével ismerkedtek a földrajzzal, természetrajzzal és a számítástechnikával. Közben Józsikából tízéves Józsi lett! Most tanul az iskolában, és írt utazásunkról egy különleges kis könyvet a gyerekek számára, amely remélhetően karácsonyra meg is jelenik. És a két felnőtt Gál? Ahogyan mondani szokták: „nem tették le a kalapácsot”, és készülnek az újabb tengeri utazásokra. Ismét szeretnék felcserélni a szárazföldet egy vitorlás imbolygó világára. Ko- per István, aki egyedül egyszer már körülhajózta a Földet (Gál József ezt először Fa Nándorral tette meg 1985-87-ben a Szent Jupát fedélzetén), október 23-án Londonban újra rajtolt a Hungária 1100 fedélzetén, a Hongkong Challange vitorlásversenyen. Változó összetételű legénységében található Gál József és Gál Judit is. Közben az Equator az adriai Pula kikötőjében horgonyozva várja az új indulási parancsot. Az első nagy hurrikán Trinidad közelében támadott. Kuriózumkosár Mit emlegetnek a tapolcaiak? Nemrégen szülővárosába, Szencre látogatott Csermák József, az 1952-es helsinki olimpia kalapácsvető bajnoka. A vele szervezett találkozón hangzott el az alábbi történet: „Két nevem van: Csermák József Pál. Amíg Szen- cen laktunk, mindig Öcsi voltam a családban. Amikor megszületett a fiatalabb fiútestvérem, nem lehettem már Öcsi. Őt hívták annak. Édesanyám pedig az apám után elkezdett Palinak szólítani. Most a feleségemnek is Pali vagyok. Annak idején édesanyám már teljesen elfelejtette, hogy József a nevem. Amikor ötvenkettőben a rádió bemondta, hogy világcsúccsal nyertem az olimpiát, összefutottak nálunk a szomszédok, és mondták anyámnak: Hallotta, Jóska olimpiai bajnok lett. Nekem nincs József fiam, nekem Pali fiam van, az biztos valaki más lehet, válaszolta a gratulálóknak. Persze híre ment a sikernek, az emberek összegyűltek a főtéren, és azt kérdezgették, mennyi lehet az a 60,34 méter. Mivel senki sem tudta megmutatni nekik, milyen nagy lehet a dobásom hossza, nekifogtak és az utcán lelépték a rádióban bejelentett távolságot. Hát ezt azóta is emlegetik azok a tapolcaiak, akik idehaza együtt élték át világra szóló sikerem ízét, zamatát.” Öngyilkos lett az üzbegisztáni légiós Alekszander Kojukov üzbég labdarúgó a malajziai Trengganu csapatában légióskodott. Október derekán azonban szomorú hír érkezett róla: a harmincegy éves futballista kiugrott a tizenharmadik emeleten található apartmanjának erkélyéről, és szörnyethalt. Tíz évvel idősebb felesége találta meg a búcsúlevelét. A rendőrségnek elmondta: amikor felébredt, nem találta a férjét a lakásban, ezért kisétált az erkélyre, ahonnan észrevette a járdán fekvő holttestet. Az öngyilkosság oka egyelőre ismeretlen. Fu Mingxia visszavonul Visszavonul az aktív sporttól Fu Mingxia kínai műugrónő, aki a barcelonai olimpián műugrásban, Atlantában viszont már a műugrás mellett a toronyugrásban is mindenkit megelőzött. A mindössze tizennyolc esztendős sportolónő kissé korainak tűnő döntéséről mondta: „Már túl öregnek érzem magam. Ez a sport olyan, mint a hegymászás. Mikor elérted a csúcsot, onnantól már lefele vezet az út. Ráadásul a kínai csapat nagyon jó, nem hiszem, hogy kiválásom akkora gondot okozna.” Sydney lógója Még az atlantai olimpia esztendejét sem hagytuk magunk mögött, máris jelentkezik a következő nyári játékok, melynek színhelye 2000-ben az ausztráliai Sydney lesz. Elkészült már a négyévenként ismétlődő sportfesztivál hivatalos lógója (felvételünkön) is. Alkotója, Trevor Flett egy atléta és a szigetállam nemzeti hagyományának összefonódását jelképezi vele.