Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-30 / 44. szám
Kultúra 1996. október 30. 13 Lesz-e együttműködés a kassai Thália és a beregszászi Illyés Gyula Színház között? Jó előadások, mostoha feltételek mellett Bolha a fülben. Vidnyánszky Attila első kassai rendezésének egyik jelenete Kassai Csongorral és FabóTiborral BodnárGáborfelvétele Szaszák György ____________ Vid nyánszky Attila, a Beregszászi Illyés Gyula Színház igazgató-főrendezője három évvel ezelőtt már bemutatkozott Kassán. Akkor a Bolha a fülben című vígjátékot állította színpadra, nagy sikerrel. Ezúttal egy Moli- ére-mű, a Don Juan, avagy a kőszobrok lakomája rendezését vállalta el. Szívesen mondott igent a felkérésre? Örültem a lehetőségnek, mert ez a darab a vüág drámairodalmának egyik legtitokzatosabb alkotása. Izgalmas, feszültségekkel teli mű, sok megfejtenivalót tartalmaz mind a rendező, mind a színészek számára. Igazi megmérettetés, kihívásszámomra. Önnek még ennél is nagyobb megmérettetés adatott, hiszen a kárpátaljai hivatásos magyar színjátszás megteremtése, vagyis a Beregszászi Illyés Gyula Színház létrehozása az ön nevéhez fűződik. Tudjuk, hogy nem ment simán, sok nehézséggel kellett szembenéznie. Hol tartanak most a színház és a társulat építésében? Alapvető problémákkal küszködünk most is, noha eredménynek számít, hogy a társulatnak van műszaki gárdája és adminisztráció. Van egy épület is, amelynek az átalakítása akadozik, az építkezés még nincs befejezve. De a színháziasítása folyamatban van. Most készül egy próbaterem, amit kamarateremként is szeretnénk használni. Mindezek ellenére sajnos több az üröm, mint az öröm. Gazdaságilag és politikailag is széteső, összeállni sehogyan sem tudó országunkban mi, a kultúra képviselői, ott tartunk, hogy negyedik hónapja fizetetlen szabadságon vagyunk. És úgy néz ki, hogyjanuárig ott is marad az egész társulat. Ennek ellenére próbálunk. Új darabok színrevi- tele foglalkoztat. Időről időre játszunk is, de az előbb említett szomorú valóság igen megnehezíti a dolgunkat. * Ilyen körülmények között a múlt évadban hány bemutatóra voltak képesek? Most a negyedik szezont kezdtük. Az elsőben négy bemutatónk volt. Ez jó szám, a kassai Thália Színház is így működik, Újvidéken is ennyi bemutatót tartott a magyar színház, amíg tisztességes lehetőségek közepette éltek. A második évadban már csak három bemutatóra voltunk képesek, tavaly pedig csak kettőre, mert akkor is kéthónapos kényszerszabadságra ítéltettünk. El kell mondanom, hogy az előadásokra, produkciókra mi a létezésünk óta egyszer sem kaptunk pénzt. A múlt év végéig legalább a fizetésünket megkaptuk, most már azt sem, tehát teljességgel alapítványi pénzekre támaszkodunk. Ilyen módon elsősorban Magyarországról érkezik segítség, és kis mértékben Ukrajnából is csurran valami. Minden előadásra nekünk kell összekalapoz- nunk a pénzt. Tavaly csak kettőre jött össze, az idén nem tudom, mennyire lesz. Képes-e ilyen viszontagságok közepette együttmaradni a társulat? Nem szegődnek el a színészeik Magyarországra? Három évvel ezelőtt Kijevben tizenhárom magyar fiatal fejezte be színművészeti tanulmányait. Közülük öten maradtak a színházunknál. Hangsúlyozni szeretném, hogy akik elmentek, nem színházakhoz szerződtek. A rossz, mostoha körülményeket nagyon kevesen bírják elviselni. Csak a legkitartóbbak, a legoda- adóbbak, a legfanatikusabbak. Érezzük, jó együtt dolgozni, és van mit csinálni. Biztos vagyok benne, hogy van ebben a kis felállásban néhányjó produkció, meg aztán újra van egy évfolyam Kijevben. Tizenöten vannak. Hogy hányán jönnek haza, nem tudom, de ez is célirányos évfolyam, a mi színházunk számára. Kassa és Beregszász földrajzilag nincs messze egymástól. Lát-e valamilyen hatékony együttműködési lehetőséget a Thália és az Illyés Gyula Színház között? Szeretnénk, ha jó kapcsolatok épülnének ki, és teszünk is érte. Az idén ősszel első ízben mutatkozunk be a kassai közönségnek. Három darabbal jövünk. Tavasszal viszont mi várjuk kárpátaljai turnéra a Tháliát. Szó van arról is, hogy esetleg színészeket is cserélnénk, de ennek megvalósításában a határ egyelőre akadályoz. Azért bízunk benne, hogy idővel közös produkciók is születnek. Tény, hogy folyamatosan megta- posási kísérletek „színesítik” az életünket, de ha visszatekintek a színházak történetére, ez többször volt így, mint nem. Szlovákiában igazából senki nem tudta nekem megmagyarázni, hogy mi az oka annak, ami a színházakkal történik. Egy dologban biztos vagyok: annak az intézménynek, amely művészet létrehozására hivatott, messzemenőleg szabadnak kell lennie, mert bármilyen megkötés, béklyó megfojtja. Hiába vannak ármánykodások, én hiszem, hogy a színházakat nem lehet elpusztítani! „Negyedik hónapja fizetetlen szabadságon vagyunk.” „A színházat nem lehet elpusz- títani.” Heti kultúra Könyvespolc Holbay László: Két kisregény A kötet szerzője költőként mutatkozott be a Menedék című szamizdatban 1947- ben, amely (Tóth László szerint) a később megjelenő Irodalmi Szemle előképének is tekinthető. A szerző 1957- től 1990-ig nem publikált. A kötet első írása, a nyolcvanas évek végén írt kisregénye, a Reggeli Londonban, két síkon játszódik: egy idős házaspár Amerikában élő fia látogatására repülve, Londonban kénytelen útját megszakítani, ismerkedik a nyugati életformával, ami számukra számos bonyodalmat okoz. A történet másik síkján a félj háborús élményei, az angol hadifogság emlékei futnak. A kötet másik kisregénye, az Üzenet a föld alól, amelyet irodalmi kriminek nevezhetnénk, Prágában kezdődik, a könyvek világával folytatódik, ma jd tragikus végkifejletbe torkollik. A két kisregény a Nap kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban. Heti hír Sound off Somorján A somorjai At Home Gallery az idén másodszor rendezte meg Sound off című inter- mediális projektjét. Ahogy azt a meghívóban írják: A SOUND OFF égisze alatt teret kapnak a vizuális és akusztikus művészeti megnyilvánulások kortárs változatai, azok kölcsönös áthatásai, valamint lehetővé válik a területen elért szlovákiai teljesítmények egybevetése a külföldi aktuális irányzatokkal. Ez a tervezet csoportos tárlatok és kísérő koncertek keretén belül azokat a vizuális és az akusztikus szféra kölcsönhatásával rendszeresen foglalkozó művészeket mutatja be, akik annak ellenére, hogy a két feltüntetett területen belül a kísérletezés tartományában tevékenykednek, munkájukban, annak végeredményében mégsem a probléma technológiai-experimentális megoldására helyezik a hangsúlyt, hanem a kreatív alkotásra, az alkotófolyamatra. Éppen ezért a résztvevő művészek kiválasztásakor az esztétikai-poétikai szempont került előtérbe és nem a kép és hang közötti strukturális kölcsönhatás kérdés- feltevésének egyedisége. Ez nagymértékben megfelel a „posztmodern” korszakra jellemző művészeti reflexió szellemiségének. A november 24-ig tartó rendezvényen, a somorjai zsinagógában Szlovákiát Milán Adamciak, Ján Kodon-és Péter Strassner, az Egyesült Államokat Michael Delia, a magyar színeket pedig a tatabányai Lois Viktor képviseli. Regény itagadás, szenvedőnknek kezdett láposodni az agya. Eljött az én időm! Kicsúcsosodtam hát, mint barát, visszaprogramoztam őt dolgozóból rajongóba és biztattam: ne adja fel! Rávettem, hogy lesse meg imádottját, toppanjon elé, de kudarcot vallottunk. Tudják, Árnál húsz perc szemmozgás után automatikusan elalszik. Beleszendergett a tettek idejébe. Álltam a sarat, vettem neki jegyet a milánói előadásra, mert ott lejt a színpad. Arra számítottam, hogy a sztár esedeg túlforogja az estét és beszédül a nézők közé. Ő zuhan, a csodáló elkapja és iszkiri! Az élet jogos zsákmányaként haza lehet tépni. Ez se ment... Az a helyzet, hogy pártfogoltam felkeveredett a frankfurti gépre. Higgyék el, tarka rét a lét vele, ám a betűkkel mindig meggyűlik a baja. Na és?!... Nem volt veszve semmi; hazai pályán ültettem széksorok közé. Melegágya ez a szerelemnek, spontán a találkozás rajongó és rajongott között. Gondoljanak bele: forró a hangulat... a lányok extázisbán sikítoznak, van, aki feldobja bugyiját a művésznek. Tündérkénk szemérmesebb típus, de oda se neki, ő majd a retíküljét dobja fel! Abban lesz a bugyija, rajta a felirat: I lőve Pavarotti! (Az I lőve So- gyit már Pavarottinak felpaszí- rozta.) Működik ez, csak csinálni DearSogyi Táncoskergető Fajkusz Mária 4. rész kell! Nem működött. Tudják, Amál tényleg kancsal. Fejbedobta a balerinát, aki menten visszahajította felé a „kistáskát”. Mit mondjak, volt erő a hölgyben! Kérdem én tisztelettel: hol vannak ilyenkor az atlétika dobószámainak tehetségkutatói?! Ne szóljanak semmit, látom a szemükön, hogy önöket Sogyi reakciója érdekli. Nos, úgy röhögött, hogy a hősnő helyett ő gyűrődött bele a függöny ráncaiba. Csak órák múlva keveredett ki onnan. Feladtuk. Reményvesztetten ültünk egy közeli presszóban. Tíz év becsületes harca állt mögöttünk, vállvetve küzdöttünk, hogy barátnőm elnyerje a „Sogyi Neje” titulust, és most tessék... Tudják önök, mi munka volt eddig az életünk?! Nem akarok dicsekedni, de olykor-olykor már közeljártunk ahhoz, hogy urambocsá’- köszönjünk a sztárnak! Dehát mi is emberből vagyunk. A sok kín hatására Amálban aznap este kimúlt a szerelem. Épp emlékét tárgyaltuk kegyelettel, mikor az ajtóban megjelent egy magas, feltűnően jóképű táncos! Mosolyogva közeledett a mögöttünk elterülő társasághoz. Megbűvölve nézte őt minden nő... Amál - aki addig szórakozottan hintázott a széken - dobott egy hátast és lenyelte a kis- kanalat. Ezalatt mellénk ért a jövevény. Rögtön beszürkült az agyállományom! Rájöttem, kit látok! Bevallom, nekem a fickó kezdettől fogva ismerősnek tűnt, csak valahogy nem akartam róla tudomást venni. Értsék meg: annyi, de annyi próbálkozásunk fűződött már a táncos szakmához! Igen, igen, kitalálták, valóban ő jött be: E ddigi célpontunk egyik hírhedten nőfaló KOLLÉGÁJA! Amál a padlóról mindössze annyit nyögött:- Ludovika, nekem kell ez a fiú!... Csak egy lendület volt. Ugyanazon lendülettel téptem fel őt a földről, amivel kivágtam a kávézóból. Kartácsgránátként zúgott el a belépő Sogyi mellett, akit időközben sikeresen kihámoztak a függönyből. Gyopár egy este volt!.... Ugye, azon töprengenek, hol tartunk most? Két év telt el azóta. Amált pereli a presszó a kiskanál eltűntéért. Amál perel engem, mondván, hogy ő magától ugyan ki nem vitte volna az épületből, őt dobták! Valamint pereli Sogyi szaktársát, because mi a túrónak néz ki olyan jól, hogy nyeldekelni kelljen tőle?! Végül pedig férjem pereli az életet, ugyanis időközben elnyertem a „Sogyi Neje” titulust. Végül - de nem utolsósorban - társam pereli az életet, ugyanis időközben elnyertem a „Lipót Neje” titulust. Ez a tény nem rántja görcsbe Totál Amált! Feledve a playboy kollégát - ismét sztárom után koslat, akit szerinte NEKI verbuvált földre a sors. így ott ül férjem összes fellépésén. Illetve... ha legalább ülne! De igyekszik begyűjteni párom minden mosolyát, ezért pánikszerűen átpattan oda, ahova az épp néz. Előadás alatt gyakorlatilag széltében- hosszában végigsöpri a sorokat, bár szűnni nem akaró, heves mozgása sokakat ingerel. Egyik akciója közben lépten is nyomták. Pont lehuppant valahova, mikor székkel együtt kizúgatták az épületből. Növelte a feszültséget, hogy alatta már eleve szuszogott egy dagadt, ötven év körüli dáma. Szinte bepréselődtek az utca betonjába. Nagy port vertek föl! Az elmúlt két év krónikájához tartozik még tündérkénk bátor kísérletözöne arra, hogy Lipóttal kötött frigyemet széttípoija. Eljár a randikra velünk (hogy honnan a fenéből értesül helyszínről s időről?), aktívan kiveszi részét mámorunkból s bizton állíthatom: profin álcázza magát! Mindent megtesz, hogy a lehető legközelebb kerüljön hozzánk! Volt már török bevándorló, hindu tejeskofa és bravúrosan védett egy szitut, melyben kishíján odaléptünk, hogy letépjük fejéről Jasszer Arafat fejleplét. málkánk eszköztára végtelen, türelme fogyhatatlan. Konok kitartással csojogat az ablakunk alatt hajnalok hajnalán, névtelen levelekben értesíti drágámat arról, hogy talplazulásban szenvedek, csak titkolom és keményen jövendöl afelől, hogy mellőlem hosszú távon kirohad a teából a csersav. Köszönöm kérdésüket: még bírjuk őkéimét. Ám rimánkodva fordulunk minden jóérzésű emberhez: ha tud valaki ragyogó ideg- és elmeorvost, csapódjon hirtelen Amál mellé és szivárogjon be vele a dokihoz! Akezelési költséget és az utazást mi álljuk! SZIBÉRIÁIG!!! (folytatjuk)
