Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-30 / 44. szám
Modern élet 1996. október 30. 5 Emlékezz a halálra!...és nyílnakTörvénylényegű utak Őrizzük-e ma és holnap a folytonosságot? Polák Imre Az ember soha nem nyugszik bele a mindenség megismerhetetlenségébe. Őstörténetének hagyatéka félelmetes titkok szövedéke, amelyen képtelen áthatolni a mindent rendszerező, a „megszámlálhatatlant” tagadó elme. Földi létünk nagy misztériuma az elmúlás. A megközelítés ezoterikus és exoterikus módja talán itt válik el a legmarkánsabban; elválasztó vonalhoz, demarkációs övezetbe érkeztünk- a rejtett, csupán a beavatottak számára ismert ösvények itt kanyarodnak fel a Törvénylényegű utakra, földi szemantika és fogalomrendszer itt válnak használhatatlanná. „Aki hosszan nem gondol a halál érkezésével, és haszontalan végezgeti mai élte dolgait, most üresen fordul vissza, s nagy a tévelygés. A szükség: a felismerés, a fenséges, isteni Törvény.” Nyilvánvaló, hogy „A Köztes Lét Könyveidnek fenti soraiból előbukkan a tibeti lámahit egyik sarkalatos tétele, illetve az a vágy, hogy a köztes lét állapotában, közvetlenül a halál után berekesszük a születés kapuját, vagy legalábbis jobb sorsot érdemeljünk ki, amelyben majd felismerhetjük az isteni törvényt. A reinkarnáció, a lélekvándorlás, az újjászületések ...közvetlenül a halál után berekeszt] ük a születés kapuját... hosszú és sok küzdelemmel járó sora a mi kulturális galaxisunkban ismeretlen, ám a halál érkezésére - néha bár a tudatalatti szintjén - feltétlenül készülünk. Halottak napján a temetőket járva nem csupán emlékezünk. Az emlékeinkből szőtt képsorok óhatatlanul belopóznak a jelenbe, hogy folytonosságot teremtsenek, hidat verjenek a múltból a mába, a mából a jövőbe... A novemberi temetőjárás tudatosítja, hogy a halottak iránti tisztelet több szintre bontható, legmélyebb rétegei ősi ködökből tűnnek elő. Horváth János (1769-1835), aki már a finnugor rokonság ismeretében foglalkozik pogány őseink hitvilágával, szól a temetési szertartásokról is, a temetőhely megválasztásáról. A régi magyarok „szomorú pompával” hántolták el halottaikat „közönséges források, patakok mellett a ligetekben vagy önnön telekjeikben... a magyaroknál is bévett szokás vala, hogy a rokonok barátaikkal együtt, az elhunytnak sírjához gyakortább kimennek vala, emlékezetét dicsérettel megújítani; s minekutána jól ettek és ittak volna, a napnak hátralevő részét a tárgyhoz alkalmazott éneklések között töltötték”. A sírok mélyéből, őseinktől erő árad felénk, forrása a felhalmozott tapasztalat, a Tudás, amelynek nyomelemei génjeinkben öröklődnek át. Honfoglaló őseinket „pogány” hitük ennél is mélyebbre vonzotta, a természettől - forrásoktól, patakoktól, fáktól - várták és kapták az erőt... Kapták pedig azért, mert ismerték a Törvénylényegű utakat! Kétségtelen, hogy a halotti kultusznak nem csupán a tisztelet a tartozéka. A temetési szertartások már a későbbi kőkorszaktól jól nyomon követhetően a halottaktól való félelmet is kifejezik. A félelem eredője mind tízezer évvel ezelőtt, mind modernnek nevezett korunkban egyetlen okra vezethető vissza: az értékrend felborulására, a folytonosság erőszakos megszakítására. Az egyénnek, de a társadalomnak is számolnia kell a követelményekkel, a Törvény megváltoztathatatlan lényegével, azzal a kozmikus erővel, amely nem fér el képleteinkben, amely nem rögzíthető a CD-Rom tenyérnyi felületén, amelyet ki-ki meggyőződése szerint próbál megközelíteni. Ünnepelve emlékezünk halotta- inkra. Sok-sok gond közepette szakítunk magunknak időt, hogy néhány órát elidőzzünk a temetőben. Gyakran előfordul, hogy ismeretlen sírok előtt is Sok-sok gond közepette szakítunk magunknak időt, hogy néhány órát elidőzzünk a temetőben. megállunk egy percre. Böngészgetjük a sírfeliratot... Vajon mit üzen? Név, évszám... esetlegné- hány további információ. Ötven, száz esztendő múlva vajon ki áll meg így az én sírom előtt? Mit fog rólam tudni? Őrzi-e majd a folytonosságot...? Én őrzöm-e most a folytonosságot...? A természeti erők befolyásolására vállalkoztak mágusok, varázslók, sámánok, különböző „színű” és képességű politikusok... Nos, néha a kudarc váratott kissé magára, de „mindig” bekövetkezett. A piramisok csúcsa az „égbe ívelt”. A fáraó útra- valóul és útmutatásként megkapta a 180 fejezetből álló Halottak Könyvét, amelynek 125. fejezete tanácsokkal látta el, miként viselkedjen Ozirisz ítélőszéke előtt, ahol többek között ártatlanságát is bizonyítania kellett. Évezredek, évszázadok során elkészült néhány könyv - sok-sok fejezettel -, amelynek jó hasznát vehetjük itt, ebben a földi létben, hogy majd egyszer, de lehet, hogy éppen holnap, ne kelljen sokat bizonyítgatni. így aztán, amikor a holtak előtt teszed tiszteleted, emlékezz a halálra... Memento móri! Az életkerék: a Forgatag hat létalakja, középen a Három Méregjelké- pével (fametszet) Archív-felvétel A melegen fogyasztott gombát ne melegítsük fel többszőr. Mindig csak egy alkalommal elfogyasztható mennyiséget melegítsünk. Egészségünk A gombamérgezés megelőzhető Az ehető gombák sokasága a természet nagy ajándéka az ember számára. Ám újra riasztó hírek érkeznek halálos mérgezésekről, többen a kórházi ágyon várják gyógyulásukat. Az lenne a jó, ha a gombagyűjtők és -fogyasztók valamennyien tudományosan felkészült emberek lennének ezen a téren, mert a gombagyűjtés és -fogyasztás veszélyekkel jár. Ezért ismerni kell a gyűjtéssel és fogyasztással kapcsolatos biztonsági szabályokat. Határozottan állítható, hogy e követelmények betartásával biztosan megelőzhető a gombamérgezés. E biztonsági követelmények röviden a következők: a gombagyűjtés megkezdése előtti elméleti és gyakorlatias tájékozódás az ehető és az egészségre ártalmas gombákról nagyon tapasztalt amatőrök vagy gombaszakértők, illetve szakkönyvek segítségével. A kezdő gombagyűjtő legalább egy évig társuljon tapasztalt gombagyűjtőhöz és lesse el az ehető és mérgező gombák felismerésének fortélyait. A gombaismereti tudás állandó karbantartást, fejlesztést igényel, az amatőr gombagyűjtő legyen olyan, mint a jó pap, a jó pedagógus és a jó rendőr, tanulja ezt a „szakmát” élete végéig. Csak olyan gombát szabad gyűjteni, amelyről biztosan tudja a gyűjtő, hogy nem ártalmas az egészségre. Mindamellett meg kel] mutatni a hivatalos gombaszakértőnek. A gombák felhasználhatóságáról vagy ártalmasságáról csak objektív ismérvek alapján szabad véleményt mondani, dönteni; mellőzni kell e tekintetben mindenféle megalapozatlan, babonás hiedelmet; mellőzni kell az elöregedett, férges gombák felszedését. A gomba mélyhűtött, szárított, savanyított formában huzamosabb ideig is eltartható. A melegen fogyasztott gomba esetén azonban tartózkodni kell a többszöri felmelegítéstől, mindig csak egy- egy alkalommal elfogyasztandó mennyiséget melegítsünk fel. Ezek azok a legfőbb biztosítékok, amelyek alapján a gombamérgezések megelőzhetők. Az évről évre ismétlődő gombamérgezések okai: a felületes gombaismeret, az önképzés elhanyagolása, az elbizakodottság, a felületesség. Végső soron a biztonsági követelmények mellőzése. NS2 Mélyhűtött, szárított, savanyított formában huzamosabb ideig is eltartható. Mikor használható a régi, népi gyógyászati módszer a fülfájás elmúlasztására? Méhviasszal és gyógynövénykivonatokkal átitatott lenvászon Halászné Orsolik Gizella TERMÉSZETGYÓGYÁSZ Népi eredetű gyógyászati módszer. Lényegében méhviasszal és gyógynövénykivonatokkal átitatott lenvászonról van szó, mely belül üres. 20 cm hosszú, egyik vége felé keskenyedő henger, átmérője kb. 1 cm. A méhviasz biztosítja a gyertya lassú égését. A propolisz és más méhtermékmaradványok - melyeket a méhviasz tartalmaz - pozitívan hatnak az emberi szervezetre. A gyógyhatást növelhetjük gyógynövénykivonatokkal, melyeket szintén tartalmaz a fülgyertya. PL: citromfű - nyugtató hatás, eukaliptusz - frissítő hatás, fenyő - fertőtlenítő hatás, koriander - koncentrálóképesség növelése. Hogyan alkalmazzuk a fülgyertyát? Á beteget oldalra fektetjük, feje alá párnát helyezünk. A segítő személy megmasszírozza a fülét, ezzel a fül akupresszúrás pontjait aktivizálja. Először az egészséges vagy kevésbé fájós fület kezeljük. A fülre vékony gézt vagy szalvétát helyezünk, közepét enyhén a fül külső járatába nyomjuk. A segítő a gyertyát meggyújtja és enyhe nyomással a gyertya keskenyebb végét szintén a külső füljáratba, a géz fölé helyezi, és az egész égési idő alatt a fülgyertyát függőlegesen tartja. Az elégett részt egy fémcsipesz segítségével vízzel telt edénybe rakja. A fülgyertya égetése a betegnek sem fájdalmat, sem erős hőérzetet nem okoz. Mindkét fülben 1-1 gyertyát égetünk el. Körülbelül 10 perc alatt ég el a gyertya 2/3 része, a maradék 1/3 részt égő felével a vízbe nyomjuk, hogy biztosan elaludjék. A jó fülgyertya nem kormol, viasza nem csepeg. A fülgyertya maradék részének üregében kondenzanyagot és fülből kicsapódó salakanyagot találunk. A salakanyag-mennyiség csökkenése mutatja az állapot javulását. A gyertyában ún. kéményhatás keletkezik, mely szelíd vákuumot képez a fülben, mely hatással van a dobhártya mögött elhelyezkedő középfülre és a fül üregeivel összeköttetésben levő homlok-, arc- és orrüregekre. Kedvező hatása van a nervus vagus (bolygóideg) fülnél elhelyezkedő ágára, mely a test nagy részébe szétfutó ágain keresztül a paraszimpatikus hatást erősíti, s ezáltal nyugtat. A fülben elhelyezkedő hajszálerek és nyirokerek keringése felgyorsul és a salakanyagok gyorsabban távoznak. Nyolc-tíz kezelés után a panaszok java része csökken vagy teljesen megszűnik. Határozottan segít a felsőlégúti hurut, allergiás nátha, fülgyulladás, homlok-, arc-, orr-, orrmellékü- reg-gyulladás, lerakódások, fejfájás, migrén, fülzúgás, halláscsökkenés (ép dobhártya mellett) kezelésében. Nem alkalmazható perforált dobhártya esetén, közvetlen orr-, fül-, gégészeti műtétek után, agyvérzés utáni állapotban, agydaganatok, epilepszia és görcsös állapotok esetében, továbbá akkor, ha a beteg allergiás a fülgyertyában levő anyagokra. Ismerni kell a veszélyeket
