Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-30 / 44. szám
Politika 1996. október 30. 3 A „század építkezése”, amely annyi gondot okozott Archív-felvétel Négy éve terelték el B inderék a Dunát... „Nagyon jó lenne, ha a felvetett sorskérdéseinkről vita kerekedne” Kell az együttgondolkodás A. Nagy László, az MPP ELNÖKE Közösségünk legérzékenyebb állapotjelzői az értelmiségiek, az írástudók. így nem véletlen, hogy most is ők jelentkeztek elsőként, s aktivitásuknak őszintén örülnünk kell, mert az utóbbi években nem kényeztettek el bennünket az annyira hiányzó gyakori és folyamatos értékelésükkel. Magyar politikusokként igényeljük munkánk őszinte, nyílt és tárgyilagos értékelését. Fontos, hogy a Vasárnap teret nyitott a vitának és őszintén remélem, hogy a lapban megjelenő értékelések nyomán közösségünk egészére kiterjedő párbeszéd indul, amelynek eredményeként hatékonyabban érvényesíthetjük érdekeinket. A koalíció megkötését, de főleg a választást követően megszületett az első komoly eredmény: a Magyar Koalíció úgy döntött, hogy a volt Moravcík-kormány Demokratikus kormányt a magyarok nélkül nem lehet létrehozni. tagjaival együtt kész kormányzati szerepet vállalni. A Magyar Polgári Pártnak pedig ez a korábbi kormányzati szerepe miatti elmarasztalás megszűnését és a „rehabilitációt” jelentette volna. Kormányt nem Moravcík, hanem Meciar alakított, amelyben a Magyar Koalíciónak nem volt helye. A szlovákiai magyar politikusok jelentős aktivitást fejtettek ki. Ismertek parlamenti csatározásaink a költségvetési, a gazdasági, az adó-, a mezőgazdasági, a szociális és egészségügyi törvények tárgyalása során. Folyamatosan védtük az önkormányzatok hatásköreit és működésük anyagi feltételeit. A különböző hatásköri törvények tárgyalása során küzdöttünk a központosítás, a hatalmi koncentráció és az állam szerepének növelése ellen. Meghatározó szerepet vállaltunk a demokratikus jogokért folytatott küzdelemben. Védtük a köztársasági elnököt, a törvényességet, iskoláinkat, kulturális intézményeinket és anyanyelvűnk használatának jogát. Harcoltunk a szlovákiai magyarok érdekeit is tükröző területi és közigazgatási felosztásért. Az emberi és nemzetiségi jogok betartása tekintetében számos hazai és külföldi kezdeményezés fűződik a nevünkhöz. A szlovákiai magyar politika legjelentősebb eredményei közé tartoznak az elmúlt két évben is az önkormányzatok által elért eredmények. Az önkormányzatok területén sikerült érvényesíteni azt az elvet, hogy a demokratikusan választott képviselőink döntsenek a hatáskörükbe tartozó kérdésekről. Annak dacára, hogy a Meciar- kormány önkormányzat-ellenes, polgármestereinknek és a képviseleteknek sikerült jelentős fejlesztéseket megvalósítaniuk. Fontosak a magyar nyelv hivatalos használatának érdekében hozott döntéseik. Az elmúlt két évben tovább folytatódtak közösségünk magatartásában azok a pozitív változások, amelyek meghonosodása nem csupán a túlélést teszik lehetővé, hanem a jövőbeli fejlődés alapját képezik. Arról van szó, hogy amikor 1995-ben és 1996-ban elvették a Csemadoktól, könyv- és lapkiadóinktól az állami támogatást, 1997-ben pedig színházainktól és kulturális intézményeinktől vonták meg, azok mégsem omlottak össze. Amikor 1995-ben felerősödtek a támadások iskoláink ellen és ismét be akarták vezetni az alternatív oktatást, meg- védtük magunkat. Nem estünk kétségbe a nyelvtörvény elfogadása után sem, hanem folyamatosan védekezünk az önkormányzatokban, az iskolákban, a parlamentben és küzdünk a nemzetközi fórumokon is. A közigazgatási átszervezésről nemcsak a parlamentben terjesztettünk be alternatív javaslatokat, hanem a lakosság helyi népszavazásokon és petíciókkal adott hangot tiltakozásának. A Magyar Koalícióban az elmúlt két évben kialakult az a felismerés, hogy jelentős politikai előrehaladást csak több feltétel egyidejű teljesítésével érhetünk el. Az első feltétel, hogy a Magyar Koalíció pártjainak össze kell hangolni legfontosabb lépéseiket, ám a pluralitás megőrzése hasznos. A Magyar Koalíció tíz százalék körüli támogatottsága ma Szlovákiában komoly politikai erő. Károsak a szélsőséges és türelmeden kijelentések, mert az ellenfél malmára hajtják a vizet, miközben csökkentik a Magyar Koalíció hitelét. A Magyar Koalíciónak világossá kell tenni kisebbségpolitikai céljait, a pon- tatian fogalmazások növelik irányunkban a bizalmatlanságot. A legjárhatóbb útnak a szlovák alkotmány által biztosított alkotmányos nemzetiségi jogok végrehajtó törvényekben történő megfogalmazása tűnik. Az elmúlt két év politikai gyakorlata azt is bizonyította, hogy a mai kormánykoalíció pártjai képtelenek a velünk való elvszerű, eredményes együttműködésre. Viszont a demokratikus ellenzékben kialakulóban van a felismerés, hogy Szlovákiában demokratikus kormányt a magyarok nélkül nem lehet létrehozni. Van más alternatíva? Folytassuk a megkezdett együttműködést a demokratikus ellenzékkel vagy keressük az utat a mai kormány felé? Ilyen útkereső magyar pártkezdeményezés már van, de a magyar választópolgár legkiInduljunk el a harmadik úton, vállalva az elszigetelődést? sebb támogatása nélkül. Vagy induljunk el egy harmadik úton, fittyet hányva a demokratikus szlovák ellenzékkel való együttműködésnek, mind a kormánypárt csábításának, vállalva akár a teljes elszigetelődést is? Mindnyájunknak nagyon jót tenne, ha ezekről a sorskérdésekről vita kerekedne, ha a magyar értelmiség és a közélet képviselői együttgondolkodnának velünk. P. Vonyik Erzsébet _________ Ha sznos olykor fellapozni a sárguló jegyzetfüzetet. S az ember újra nem hisz a szemének! Július Binder 1994. márciusában a bősi kultúrházban a csallóköziek 95 százalékát a barátjának nevezte. Pár lappal odább: a Panorámának azt fejtegette, a bősi erőműnek csak egyetlen baja van: hogy ellenséges területen épült. Feledésbe is merültek volna a „vizes” igazgató aranyköpései, ha most a Duna megerőszakolásának negyedik évfordulóján nem lapozom fel az irattömböt. Azóta eltelt röpke két év és lön csoda! A felvízcsatorna az erőművel Bős és Vajka lakosainak szívéhez nőtt - olvasom a legszlovákabb napilapban. Meg hogy 16 csallóközi polgármester minap nem győzött hálálkodni Bindernek, amiért atyai gondviselést mutat a környező falvak sorsa iránt. Fordult a kocka? „Pálfordultak” azok a polgármesterek, akik annak idején petícióban utasították el a víziszörnyet? Netán Binder úr megígérte nekik, hogy ezentúl kedvezményes áron kap villanyáramot a vízlépcső minden nyűgét naponta a saját bőrén érző lakosság? Talán kárpótolták a kisparasztokat a fillérekért elvett földjeikért? Esetleg Binder beavatta a polgármestereket abba, hogy a sosem kizárható vízszivárgás, ne adj' isten, gátszakadás esetén kinek mi a teendője? Miként is fest az említett bősi gyűlésen számonkért evakuációs terv, amelyről csak annyit tudott, hogy a belügynek van a fiókban egy menekítési terve? Esetleg újra olyan időket élünk, hogy nem tanácsos ujjat húzni a Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat főnökével? Való igaz, a vízmű ott van és lebontását aligha fogja elrendelni a hágai bíróság. De a megváltoztat- hatatlant ne csak a helyiek fogadják el, hanem a kivitelező és a felettes szervek is! Adják meg a mézesmadzagként beígért kedvezményeket, amelyeket Nyugaton simán megkapnak a vízlépcsők környékén élők. Mert eddig csak hátrányok vannak: iskola ötödik osztálytól csak a túlparton, kórház, patika, áruház, hivatalok, munkalehetőség úgyszintén. A komp önmagában semmit se old meg. Tudják ezt a polgármesterek, fő is a fejük miatta. Mégis hálálkodnak? Vagy újra ott tartunk, hogy nem merik megmondani a véleményüket? Pedig kifaggathatnák Bin- dert, milyen sorsot szán a kisszi- geten létrejött kavicsgödröknek. Mert szemet vetett rájuk! Ahol mi vízfelületet hoztunk létre, az a miénk, bökte ki egy beszélgetésben. Nem zavarja az sem, hogy a megálmodott kajak- és kenuparadicsom a falusi közbirtokosság telkein létesülne. Szerinte az ő cége azért van, hogy vízlépcsőket építsen. S ha 35-40 év múltán a bősi erőmű elöregedik, akkor jönnek újra ők és lejjebb csinálnak egy másik műmedret. Tehát minden kezdődik elölről. Csak ez már nem Binder úr, hanem az új nemzedék műve és nyűgje lesz. Ki gondol most erre? Pláne, ha oldalas hirdetésekben, házfal- nyi plakátokon folyik az agymosás és a folyamatos figyelemelterelés. A Duna négy éve hagyta magát elterelni. Mi hagyjuk a figyelmünket elterelni? „Össze kell hangolni lépéseinket” SomogyiTiborfelvétele Károsak a szélsőséges és türelmetlen kijelentések. Most hagyjuk a figyel- münket elterelni? Vonal alatt Kis hazánk jóhíréért Szűcs Béla Ilyen kevesen még soha nem bíztak a Meéiar-kormányban, mint jelenleg. A közvéleménykutatás szerint a lakosság alig 12 százaléka hisz neki. Ez bizony elszomorító szám, amely alátámasztja a Nyugat hol finomabban, hol nyíltabban, de lépten-nyomon hangoztatott bizalmatlanságát. Közhelynek számít a kormány elcsépelt frázisa, hogy kis hazánk rossz hírnevét a világban az ellenzéki pártok, a köztársasági elnök, a sajtó és természetesen a magyarok keltik. Csak a rossz szlovákok nem lelkesednek Meciar politikájáért. Külügyminiszterünk és valamennyi élvonalbeli politikusunk azt szajkózza külföldön és itthon, hogy a Szlovákiát bírálók tévednek és nem a kormány politikáját kell megváltoztatni, hanem az arról alkotott véleményt. Pedig a legutóbbi hónapok politizálása azt igazolja, hogy a kormány a számtalanszor megígért demokratizálási intézkedéseket elodázza, arról beszél, hogy az egy hosszú folyamat. Sőt további kételyeket ébresztő újabb döntéseket hoz. Ezúttal nem Camogursky, Moravcík és más ellenzékiek bírálataiból idézek, hanem két nyugati forrásból, amelyek meghökkentő pontossággal elemzik politikai problémáinkat. Először a belga La Libre Belgique című lap látleletéből a lényeg: „A Szlovák Köztársaság autoritatív rendszere, amely akadályozza, hogy az ország az első körben bekerüljön az Európai Unióba és a NATO-ba - lassan kifullad? A kérdésre választ adhatnának a közvélemény-kutatás legutóbbi eredményei, amelyek szerint az ellenzék most 40 százaléknyi szavazatot lenne képes összegyűjteni a kormánykoalíció 34 százalékával szemben. Úgy tűnik azonban, hogy a független szlovák kultúra elleni lépések nagy visszhangja után, akárcsak az ifjú Kováé elrablását, az utóbbi korrupciós eseteket, az egyetemek uralását és a kormányzó párt embereinek beépítését a közélet minden területén már megelégelte a lakosság és tetteket akar látni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy alaposan fel kell készülni az 1998-as választásokra.” Lényegében így látja a helyzetet a nyugati politikusok igen jelentős része. Többek között Frits Bolkesten, a Liberális Internacionálé nálunk járt elnöke, aki így vélekedik a helyzetről: „Szeretném kijelenteni, hogy azok közül, akikkel Magyarországon és Szlovákiában találkoztam,- senki sem akarja megváltoztatni a szlovák határokat. Irredenták nincsenek. Az ilyesminek egyszerűen nem hiszünk... Őszinte érdekünk az anyanyelvi művelődés, beleértve az egyetemi szintűt is, továbbá az alapítványok és a kultúra támogatása. Reméljük, hogy a magyar kisebbség képes lesz megőrizni identitását. Szlovákiában szemtanúi lehetünk a kormányhatalom megszilárdításának. Ezeket a dolgokat azonban meg lehet oldani, ha helyet kap a kormány politikájában a decentralizáció.” Még jól emlékszünk arra, hogy ez a kormány a választók szavazatának 48 százalékát nyerte el. De annak az 52 százaléknak, amely nem szavazott rá, nincs beleszólása a nemzetállami kormánypolitikába. És ezt látják a Nyugaton is. Az itt tevékenykedő nyugati diplomatáknak van tapasztalatuk a demokráciát illetően. Vannak olyan képzettek és tapasztaltak, hogy észreveszik, mi is történik Szlovákiában, s mi az, ami rontja hírnevét a világban. Úgy tűnik, hogy ez a politikai garnitúra képtelen a változásokra, hiszen azt várja, hogy Európa fogadja el olyannak, amilyen. Erre azonban sajnos valamennyien ráfizetünk.
