Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-10-23 / 43. szám

12 1996. október 23. Kultúra A „Könyves” Püski Sándor névjegye 1911-ben született Békés községben, földműves csa­lád gyermekeként. 1931-től jogi és közgazdasá­gi jegyzeteit adja ki sokszo­rosított formában. 1935-ben jogi doktorátust szerez a Pázmány Péter Tu­dományegyetemen. 1935-ben házasságot köt Zoltán Ilonával, aki hűséges társa, védelmezője az üldöztetések során, és négy fiúgyermeket nevel fel. 1938-ben kiadót indít és könyvkereskedést nyit a Szerb utcában Magyar Élet névvel. 1950-ben kiadóját államo­sítják, vagyonát elkobozzák. 1970-ig kerámia-készítésből él a család. 1956-ban kísérletet tesz egy kiadószövetkezet létrehozá­sára. Balatonszárszó szellemében... Püski Sándor első kiadott könyve Sinka István Vád című verskötete volt 1939 májusában. 1950-ig 150 könyvet adott ki, a népi írók legjavát (a nevek önmagu­kért beszélnek: Erdélyi Jó­zsef, Veres Péter, Sinka Ist­ván, Németh László, Szabó Dezső, Szabó Pál, Féja Gé­za, Kodolányi János, Szabé- di László, Tersánszky Józsi Jenő, Bözödi György, László Gyula, Jócsik Lajos, Erdei Ferenc), Erdély és a Felvi­dék szűkre szabott élettérrel 1962- ben bebörtönzik. 1963- ban általános politikai amnesztia keretében szabadul. 1970-ben kitelepül az Egye­sült Államokba, ahol újra­kezdi a könyves szakmát. 1970-1988 között a New York-i Püski Könyvesház és Kiadó emigráns, magyaror­szági és a „szocialista világ­rendben” mellőzött magyar szerzők köteteit jelenteti meg és terjeszti, szellemi hidat épít ki az emigráció­ban élő magyarság és a ma­gyar írók között. 1988-ban visszatér Ma­gyarországra, és Püski Könyvesház névvel újra könyvesboltot nyit a Krisz­tina körúton. A hazatelepülése óta eltelt 8 év alatt mintegy 180 köte­tet ad ki Magyarországon. rendelkező írástudóit. A Magyar Élet könyvesboltot Németh László „a minőség könyvkereskedésének” ne­vezte. A kiadó mellett indult a Könyvbarátok köre, mely az egész országot behálózta. Püski tudta, mivel növelheti a népi mozgalom erejét. Megszülettek a „szárszói tá­borok”, a háború alatti szel­lemi ellenállás, a háború utáni társadalom-építés ter­veinek műhelyei. A kiadó- vállalat a kicsinyes politikai, emberi torzsalkodások fölé emelkedve képes volt tartó­san együtt tartani a népi mozgalmat. Egészen a há­ború végéig... Németh László a viták szünetében dedikál a 2. balatonszár- szói találkozón Archív-felvétel Többszöri nekifutásra, többnyire ellenszélben - a népi egységtől a nemzeti egységig A nemzet szolgálatában Kövesdi Károly 65 éves könyvkiadói múlttal, amiből huszonöt évet belső és húsz évet külső emigrációban töltött, a laikus úgy képzelné el Püski Sándort, mint egy kiadó­fejedelmet. Ha a Püski Könyves­házba érkező látogató valamifé­le szentélyre hangolja rá magát, valószínűleg csalódik. A köny­vesbolt nagyon szerény, nincs benne semmi pompázatos, csak könyvek - a padlótól a mennye­zetig. Ezek a könyvek azonban, melyek egy kiadói életművet képviselnek, egyben azt is su­gallják, amit valaki így fogalma­zott meg: a népi egységtől a nemzeti egységig. Püski Sán­dornak erről szól az élete. Püski úr, kérem, emlékezzen röviden a kezdetre. Az egész könyvkiadásunk alap­jait a jogi, később a közgazda- sági egyetemi jegyzeteim ké­pezték. 1931-től egészen 38-ig. Ekkor nyitottam könyvesboltot a Szerb utcában, s kezdtem a tulajdonképpeni könyvkiadást. 1938-ban a visszacsatolás na­gyon fellendítette a könyvki­adást, több könyvet forgalmaz­tunk a visszacsatolt területen, mint idehaza. A háború után, amikor a fellen­dülésnek kellett volna követ­keznie, Önt mindenféle vádak érték, amelyekből az olyan képtelenségek sem hiányoz­tak, hogy nyilas érzelmű írókat adott ki (például Kodolányit, Slnkát, Németh Lászlót). Eb­ben a „szellemi” közegben tör­ténő vajúdásban érte az álla­mosítás... Ez 1950-ben történt, úgy, hogy még az aznapi bevételt is elvit­ték. Ekkor kerámiával kezd­tünk foglalkozni. 1954-ben ala­kult meg az állami Magvető ki­adó. Veres Péter, az írószövet­ség elnöke felkeresett, vállal­jam el a kiadó gazdasági veze­tését, térjek vissza a szakmába. A válaszom nemleges volt, hi­szen tudtam, személyem so­kaknak nem felel meg, előbb- utóbb támadnának. Fölösleges vállalnom, feleltem. Augusz­tusban jött a rendőrség, letar­tóztattak. Üzérkedés címén in­dítottak eljárást ellenem. Jön az ávós, és azt mondja: miért nem akarom a szaktudásomat hasznosítani a könyvkiadás­ban? Ha vállalom, máris kien­Méltóan a nagy elődökhöz... gednek. Nem vállaltam. Lefoly­tatták az eljárást, felmentettek, nem tudtak elítélni. Ha akkor láttam volna az ötvenhatos fejlődést, belevágtam volna. Ötvenhatban viszont már én in­dítottam egy önálló kis kiadót, Magyar írás Szövetkezet cím­mel, Illyés Gyulával, Tamási Mindenek ellenére: itthon vagyunk, elérhető olvasó- közönséggel... Áronnal, Remenyik Zsigmond- dal. Aláírtuk az alapítólevelet, október elején eljuttattuk He­gedűs András miniszterelnök­nek. Ő akkor Belgrádba uta­zott, azt felelte, ha hazajön, Ri­adják az engedélyt. Mire vissza­jött, október 23-a volt... Mégsem adta fel, újra próbál­kozott... Decemberben újra elkészítet­tük az alapítólevelet, az aláírók közt szerepelt Bibó István, Far­kas Ferenc, Zsigmond Gyula is. Mivel az írószövetséget felosz­latták, az új szövetség megala­Méry Gábor felvétele kulásáig irodalomtanácsot ké­szültek felállítani, amelybe kér­ték a népi írók képviseletét is, jelesül Illyés Gyula, Veres Péter és Németh László részvételét. Sajnos, Németh László ezt már nem vállalta, így az egész dolog befulladt. A művelődési kor­mányzat elutasította a kérdést, s nem adott engedélyt könyv- és lapkiadásra... Huszonöt évnyi hazai mellőzött­ség után húszévnyi amerikai emigráció következett... Mi nem Amerikában éltünk, hanem New Yorkban. Angolul sem tanultunk meg rendesen. Egész Amerikában - beleértve Kanadát is - terjesztettük a ma­gyar könyveket, elsősorban ha­zaiakat, erdélyieket, felvidékie­ket, vajdaságiakat. Elmondha­tom, egészségesebbé tettük az emigrációt. Mert nem fogadtak ám tárt karokkal! Biztosan Ká­dárék küldték őket, gondolták sokan. Később is sok vita volt, kommunista könyvet ne hoz­zunk be, ami pesti, az kommu­nista és hasonlók. Én váltig állí­tottam: a magyar szellemi élet pedig most is Magyarországon van, s a kinti emigráció csak ad­dig élhet meg, amíg otthon van szellemi élet. Sokat támadtak, de 3-4 év múlva rájöttek, nem akarom megtéríteni őket. Tud­ja, mi volt a legérdekesebb? A húsz év alatt Amerikában soha egy hivatal, szerv, akármi meg nem kérdezte, miért adok ki magyar könyveket... Ma, itthon, milyen a helyzet? Nyolcvanküenc őszén jöttünk haza. Hazahoztuk az ott ma­radt készlet nagy részét, azt hoztuk forgalomba, és indítot­tuk el az itthoni könyvkiadást. Az elején még jobban ment minden: magasabbak voltak a példányszámok, kisebbek az árak. Sajnos, a kereskedelem már a rendszerváltás elején összeomlott, a boltok nagy ré­sze megszűnt, 90 óta elburján­zott a szemét. Ma úgy létezhe­tünk, hogy a cég három család­tagból áll. Két alkalmazottunk van, s minimális rezsivel dolgo­zunk. Manapság a könyvki­adásból nincs nagy bevétel. A „nagyok” közül csak az Európa vészelte át a fordulatot, a többi nem tudott magára találni. Lám, már az Akadémiait is el­adták a hollandoknak. Sajnos, hiányzik a nemzeti fellendülés. De mindezek ellenére: itthon vagyunk, elérhető olvasókö­zönséggel tudunk kapcsolatot tartani. A világ boldogabb tájain talán üvegpalotája lenne. 65 négyzet- méteres lakásban laknak, ebből egy szoba az irodahelyiség. Püs­ki Sándor, a „Könyves”, február­ban töltötte be a nyolcvanötö­dik életévét, de szívóssága, ki­tartása ma is sok fiatalt megszé­gyenítene. Csöndes derűvel fo­gadja a látogatókat ebben a kis szellemi műhelyben, a Krisztina körúton, melyet a folytonosság csalhatatlan és elpusztíthatat­lan szelleme vesz körül. Ridley Scott filmjében egyvalaki végzett csupán gyengébb munkát a többieknél: a forgatókönyvíró Zord hajóskapitány, rokonszenves, kamasz matrózokkal Mislay Edit Megtörtént eseményt dolgoz fel a Fehér vihar című ameri­kai film. Világ körüli hajóútra indul az Albatross nevű vitor­lással pár kamasz fiú 1960 nyarán. Rajtuk kívül termé­szetesen felnőttek is vannak a fedélzeten, hogy felügyelje­nek rájuk. Az iskolai kirándu­lás célja, hogy Sheldon kapi­tány vezetése alatt a kötelező iskolai tananyag mellett fe­gyelmet és összetartást tanul­janak. Ám adódnak helyzetek, amivel még egy oly sokat meg­élt kapitány sem számolhat... Ridley Scott tapasztalt ren­dező. A tengeren is ismerős, hiszen előző filmjével, az 1492: A paradicsom meghódí­tásával is nyílt vizekre eve­zett. Road movie-ja, a Thelma és Louise sem volt félresike­rült alkotás. Új filmjével kap­csolatban sem állíthatjuk, hogy unalmas, pedig több mint kétórás a történet. Nem találhatunk kivetnivalót az operatőr, Hugh Johnson munkájában sem. Persze te­gyük hozzá: a tenger és az eg­zotikus vidékek mindig hálás témát kínálnak a kamerának, úgyhogy igazán nagy „ügyes­ség” kell ahhoz, hogy valaki melléfogjon. Joss Williams speciális lát­ványeffektusokkal adja vissza Feszültség a fedélzeten Archív-felvétel élethűen a pusztító, legendás tengeri „fehér vihart”, amely állítólag olyan ritkaság, hogy egyesek nem is igen hisznek benne. A színészek is megtettek min­dent a siker érdekében. Jeff Bridges Sheldon kapitánya kevés szavú, marcona, ám a nyers külső érző szívet takar. Ügyesen játszanak filmbeli ta­nítványai, a kamaszok is. Mi az akkor, ami mégis hiány­érzetet kelt a nézőben? Shel­don kapitány mondja nagyon bölcsen a filmben: egy lánc erősségét a leggyengébb lánc­szem határozza meg. Ha jó a rendező, az operatőr, a színészek, már csupán egy­valaki marad, aki leggyen­gébb láncszemként visszahúz­za a többiek munkáját. Ez pe­dig nem más, mint a forgató­könyvíró Todd Robinson, aki, úgy tűnik, nem adott bele apait-anyait. Mert a film epizódjai vala­hogy nem támasztják alá a végkifejletet. Vagy a történe­tet kellett volna színesebbé tenni, vagy a szereplők foko­zatosan kialakuló összetarto­zását alaposabban kidolgozni, mert így sajnos a néző értetle­nül áll az utolsó filmkockák könnyes arcai előtt. De ha másért nem, Jeff Brid­ges alakításáért mégis megné­zésre ajánlom a filmet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom