Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-10 / 28. szám
Angol népmese Hogyan lett Kis Rongyosból királyné Réges-régen élt egy dúsgazdag öreg gróf. Pompás kastélya volt a tengerparton. Senkije nem volt, csak egy unokája. Őt azonban az öreg gróf nagyon gyűlölte, mert amikor a kislány megszületett, édesanyja, a gróf legkedvesebb lánya meghalt. Nem is volt kíváncsi az unokájára, akit születésekor mint egészen kis csecsemőt látott utoljára. Teltek-múltak az évek, a kislány szép kamaszlánnyá cseperedett. Pedig senki sem törődött vele, hogyan, mint él. Egykori dajkája etette őt ételmaradékokkal, amikor senki sem látta, s a kidobott ruhákból is válogatott neki, hogy legyen mit felvennie. A palota többi szolgája azonban csak gúnyolta a gróf unokáját, s nevet is adtak neki. Kis Rongyosnak nevezték ócska, rongyos ruhái miatt. Kis Rongyosnak egyetlen barátja volt csupán, a libapásztor. Amikor együtt legeltették a libákat a réten, a libapásztor elővette a furulyáját, és vidám dalokat játszott, hogy Kis Rongyos megfeledkezzen nyomorúságos életéről, a kegyeden vüágról, az emberek gonoszságáról. Kis Rongyos néha még táncra is perdült. Egy szép napon híre ment, hogy a király nagy bált rendez a közeli városban, s fia, a királyfi ott fog magának feleséget választani a cifra ruhás, előkelő hölgyek közül. Az öreg gróf is kapott meghívót a bálra. Felvette hát a legszebb ruháját, és felnyergel- tette hófehér paripáját. Kis Rongyos is megtudta, miféle pompás királyi bál lesz a közelben, s keserves zokogásba kezdett, mert tudta, hogy ő nem mehet el oda. Szegény lányt nagyon megsajnálta egykori dajkája. Ezért elment az öreg grófhoz a kastélyba, s kérlelni kezdte őt, hogy csak most az egyszer vigye el az unokáját a bálba. De az öreg gróf nemet mondott. A dajka másnap, harmadnap is elment még a grófhoz, de az kérlelheteüen volt. Szóba sem állt vele, a szolgákkal kergettette ki a fényes, pompás termekből. A kastély szakácsa pedig Kis Rongyost kergette el. így aztán egyetlen barátjának, a libapásztomak sírta el a bánatát.- Ne félj - vigasztalgatta őt a libapásztor. - Elviszlek én a városba, s láthatod majd a királyt. Aztán furulyázni kezdett, és táncra perdült Kis Rongyossal együtt. Amikor abbahagyták a táncot, el is indultak a város felé: a libapásztor, Kis Rongyos meg a libák. Alig tettek pár lépést, amikor egy ékesen öltözött, délceg ifjú érte utol őket a lován. Megkérdezte tőlük, jó irányba megy-e a királyi palota felé. Mikor megtudta, hogy ők is oda indultak, leszállt a lováról, és velük gyalogolt. A délceg ifjú egyre csak Kis Rongyost nézegette, s amikor letelepedett egy legelő mellett, hogy a libák legelhessenek, így szólt a lányhoz:- Nagyon tetszel nekem. Légy a feleségem! Nagyot nevetett ekkor Kis Rongyos.- Ne űzz gúnyt belőlem! Válassz magadnak menyasszonyt majd a bálon a szebbnél szebb úri hölgyek közül! De a délceg ifjú nem hagyta annyiban.- Szeretettel meghívlak benneteket a király báljára - mondta. - Pontosan éjfélkor legyetek ott a király palotájában mindnyájan: a libapásztor, Kis Rongyos meg a libák! Beesteledett, s a királyi palota díszes termeiben elkezdődött a bál. Ékes öltözékekben táncoltak a nemes urak és a dámák. Amikor az óra éjfélt ütött, kitárult a táncterem ajtaja, s bejöttek a libák, a libapásztor és Kis Rongyos. A finom úri hölgyek és urak kikacagták őket. A király, aki a trónján ült, levegő után kapkodott. Aztán előbukkant a tömegből a délceg iíjú, aki most már arannyal, ezüsttel, ékkövekkel díszített gyönyörű ruhát viselt, odasietett a trón elé, s így szólt:- Felséges király apám, engedd meg, hogy bemutassam neked szívem választottját! Szépségének, kedvességének messze földön nincsen párja! Ekkor a libapásztor furulyázni kezdett, s csoda történt. Kis Rongyos kopott ruhája ékkövekkel kirakott palásttá változott, fején aranykorona volt. A libák megrázták magukat, és apródokká változtak, akik Kis Rongyos pompás uszályát vitték. Az új királyné tiszteletére megszólaltak a harsonák. A király, majd a királyfi csókokkal halmozták el Kis Rongyost, aki ragyogott a boldogságtól. A palota előtt összesereglett alattvalók szájról szájra adták a hírt:- Királyfink jól választott, az új királyné messzi földön a legszebb lány! Hét nap és hét éjjel tartott a lakodalom. Kis Rongyos a vendégek közt keresni kezdte a libapásztort, aki azonban nyomtalanul eltűnt. A morcos, öreg gróf pedig, aki nem akarta látni királynővé lett unokáját, visszament a kastélyába örök magányra ítélve. A királyfi és a szépséges ifjú királyné, vagyis Kis Rongyos boldogan éltek még sokáig, míg meg nem haltak. Sági Tóth Tibor fordítása Arany László A szomorú királykisasszony Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörűséges szép leánya, áld soha el nem mosolyodott, mindig szomorú volt, senki se tudta megnevettetni. A király nagyon szomorkodott azon, hogy az ő gyönyörű szép leánya úgy a búnak adta magát; kihirdette az országban, hogy aki az ő leányát megnevetteti, annak adja feleségül fele királyságával együtt. Élt abban az időben egy pásztor, annak volt egy kis aranyszőrű báránykája, ennek az a tulajdonsága volt, hogy aki hozzányúlt, úgy odaragadt, mintha csak belőle lett volna kinőve. Egyszer a pásztor kihajtotta legelni, amint legelteti, arra megy egy eladó leány; megsimogatta a bárányt, mindjárt odaragadt. Elkezdi a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány. Hajtotta tovább a báránykát, arra ment egy pap, ráütött a bogával a lányra.- Ej, te nagy bolond, mit töltőd itt az időt? - mindjárt odaragadt. Megint elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap. Azután arra ment egy asz- szony egy sütőlapáttal a kezében. Ráütött a sütőlapáttal a pap farára.- Ugyan, tiszteletes uram, minek bántja azt a szegény leányt! Ez is odaragadt; megint elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán a lapát, lapát végén asszony. Jött arra megint egy katona, vezetett arra egy paripát; megfogta az asszony karját csintalanságból, mindjárt odaragadt. Megint elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa. Megint jött egy takács egy csomó vászonnal, rávágott a paripa farára.- Ejnye, be szép paripa ez! - Azzal ez is odaragadt. Elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács. Megint jött egy varga, hozott egy csomó kaptát, rávágott a takácsra.- Mit bámul itt, komámu- ram? Ez is odaragadt. Csak elkezdte a pásztor:- Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács, takács hátán kapta, kapta végén varga. Amint így terelgette őket előre, arra ment a király a szomorú lányával. A királykisasszony, amint azt a furcsaságot meglátta, olyan jóízűt nevetett, hogy majd eldűlt bele. A király is, amint meglátta, magához hívatta a pásztort, neki adta fele királyságát meg a szép leányát; megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak, még ma is élnek, ha meg nem haltak. Rácz Noémi illusztrációi A Vasárnap nyári rajzversenye A Vasárnap június 12-i számában meghirdetett rajzversenyre folyamatosan érkeznek fiatal olvasóink alkotásai. Közülük most hármat mutatunk be.
