Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-02 / 40. szám
2 1996. október 2. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Hét szűk esztendő Kövesdi Károly Lassanként hét éve, hogy kitört a „nyájas”. Honnan jött, ki írta a forgatókönyvét, ki rendezte, máig vitatják. A legkézenfekvőbb volt azt hinni, hogy a társadalom óhaja öltött testet a novemberi napokban. A legköny- nyebb bemesélni a társadalomnak, hogy csak az elégedetlen értelmiségiek akarták a kommunizmus bukását. A legegyszerűbb politológiai fejtegetések nemzetközi összefüggésekkel spekulálnak. Egyesek importárunak tartják az egész rendszerváltást. Egy biztos: nagyon rövid volt, alig pár hónapig tartott a barátság, az egyetértés, a nyelvek egyenjogúsága, a felszabadultság. A régi struktúra visszaszivárgott, együtt lelkesedett és képmutatóan örült. Majd lépett. Előhúzta a régi demagógiát, kijátszotta a magyar kártyát, s hatalma érdekében szétszerelte a republikát. Amit ott egyen a hangya, ahol Be- nesék összetákolták, a rovásunkra. Most viszont úgy állunk, mint ’89 novembere előtt, ha nem úgyabbul, mert a moszkvai dirigizmus nem engedte a nacionalizmus tobzódását (nem azért, mert ellenére lett volna), most pedig országok közti alap- szerződések „szavatolják” a nyílt asszimilációs törekvéseket. Mert nekünk azért csak ez a fő bajunk Mecia- rékkal, Slotáékkal, a bólogató Luptáki munkásököllel, a magyar kormánnyal, amely, szelíden szólva, következetlen. Mi több, a szlovák ellenzék nagy részével is. Talán mind közül ez utóbbi kettő a legkeserűbb tanulság, mert hosszabb távon ezeket lesz a legnehezebb feldolgozni. A magyar-magyar viszonyt és szlovák-magyart, amely alatt a kommunikációra érdemes szlovákságot értjük. A legnagyobb kérdés persze, mit akar a társadalom? Még egy forradalmat aligha, hiszen anyagilag ezt is megsínylette. Sajnos, egyre több a riasztó hír, hogy magyarok is beállnak DSZM-, de legalábbis Gyimesi-szekértoló- nak. Nem „belülről gyengíteni”, mint annak idején a pártot, hanem a koncért. Ideje lenne újra kiosztani valamilyen színű könyvecskéket. Vendégkommentár „Még egy ’89 novembere?” Gálán Géza _______________ Va gy 1848 márciusa, ’56 októbere, ’68 januáija? Valami hasonló összefogás nagyon kellene, csak hát kétszer nem léphetünk ugyanabba a foly- dogáló mocsárba sem. Ama nevezetes dátum előtt a szovjet medve talpa alatt vegetálhattunk, s érezhettük, hogy milyen büdös. El is rohadt. Szlovákiai édesgyermekei azonban saját lábaikat beparfümözték eredeti juhtúróki- vonattal, ráadásul hengerre pattantak, sokat tanultak egy német kefebajszú szobafestőtől is, és már két éve úgy tesznek, mintha az Isten sem állíthatná meg őket. Mert a legalja söpredék agresszíven támogatja őket! Mit számít az nekik, hogy a túlélés legkönyörtelenebb ösztönétől vezérelve, totális hataloméhséggel szétrabolják az országot, s az eddiginél sokkal mélyebbre züllesztik a társadalmi erkölcsöt?! Hogy elfordul tőlük (s tőlünk) a világ tisztességesebb része?! Hogy legitimálják a hazugságot, a képmutatást, a gengszterizmust? Hogy minket, uzgulo- kat foggal-körömmel, gyűlölettel, következetesen le akarnak mosni a térképről?! Hogy aprópénzekért, pozíciókért megvásárolják a köztünk csú- szó-mászó lelkeket? Nekik semmi sem számít! Csak és kizárólagosan a hatalom! Csakis így tudják megúszni égbekiáltó vétkeikért a méltó büntetést. Csak hát minél többet tesznek ennek érdekében - vérrel és mocsokkal -, annál jobban mélyül a szakadék, amelyben egyelőre csak nyüszítgetünk... ’89 novembere bársonyos volt... ’96 októberében erős pokrócot kellene keríteni! Talán még nem késő. Hogy tartósabb lehessen a demokrácia reménye... A szerző színész, rendező, vállalkozó Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság, Nagyvilág: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla, Nagyvilág: Ordódy Vilmos (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Elvtársak, ne feledjétek a jelszót: a komcsi nem vész el, csak átalakul... MS-Rencín Szlovákiában a helyzet változatlan Polgári öntudatosodás vagy forradalom? V. Krasznica Melitta _______ Ho l van már a tavalyi hó? Hát még 1989 novembere? Az akkori eufória és lelkesedés mára közönnyé, kiábrándulássá változott. A napi létfenntartásért folytatott állandó küzdelemben sokan talán észre sem veszik, vagy nem akarják észrevenni, hogy ha lassan is, de azért újból beindult valami. Valami, ami ennek az önkény- uralomnak - mert nyugodtan nevezhetjük annak a meciariz- must - a végét fogja jelenteni. Q Eljön a döntő megmérettetés. O Nincs esély egy újabb fordulatra. Marian Andel, az SZNP elnöke ellenzéki puccsról „álmodott”- ami számára biztosan rémálom volt -, még az időpontot és a-helyszínt is meghatározta: szeptember 18-án a parlamentben. Mint tudjuk, semmi ilyesmi nem történt. Ha azonban már így „megelőlegezte” a változást, felmerült a kérdés: ’89 novemberéhez hasonló forradalomra van-e szükség az újabb rendszerváltáshoz, vagy természetes folyamatként, evolúció útján módosulnak hazánkban az erőviszonyok. Ján Budaj, a DÚ aleinöke: 0 1989 novembere bizonyos folyamatok kicsúcsosodását jelentette, amelyek a felszínen látszólag mozdulatlan totaliz- mus belsejében játszódtak le. Jelenleg a társadalom hasonló belső érési folyamatának lehetünk tanúi. A társadalom hét éve olyan eszközöket kapott a kezébe, amelyekre nem volt felkészülve. Ezért kevésbé képes reagálni a hazugságokra, nem tudja kihasználni a demokrácia adta lehetőségeket. Meg kell várni, míg végbemegy a polgári öntudatosodás folyamata. Csak akkor tudja értékelni a társadalom, mit is adott ‘89 novembere. Ennek a folyamatnak a kicsúcsosodása jelenti majd Szlovákiában a meciariz- mus, a posztkommunizmus végét és megkezdődhet a demokrácia építése. A meciarizmus szétesése hasonlít majd az előző társadalmi rend széteséséhez. Mindkét esetben két tényező együttes hatásának kell érvényesülnie: az erkölcsileg és szervezésileg szétzüllesztett hatalom belső bomlásának - melynek a jeleit naponta látjuk - és a nyilvánosság határozott ellenállásának, amely képes nemet mondani a kormányzatnak. Az intelligencia már felemelte a szavát - jó példa erre a művésztársadalom kiállása - és úgy gondolom, a demokrácia megvédésébe a kollégiumoknak, a diákságnak is bele kell újra kapcsolódnia. Meggyőződésem, hogy még ebben a választási időszakban sor kerül a döntő megmérettetésre a demokratikus erők és azok között, akik, más köntösben ugyan, de az elmúlt rendszer visszaállításán fáradoznak. Berényi József, az MPP titkára: A Nagy változásokra van szük- ^ ség Szlovákiában, de jelenleg nem látom esélyét annak, hogy ‘89-hez hasonló forradalom legyen. Egyrészt még mindig van szabad sajtó, még mindig szabadon választott a parlamentünk és az emberek még mindig kifejezhetik óhajukat az utcákon. Ezek objektív okok. A szubjektív tényező pedig az, hogy a kormánykoalíció, amely a politikát csinálja, a népszerűségi mutatók szerint még mindig tartja a többségét. Viszont olyan intézkedéseket hoz, amelyekkel egyre több társadalmi réteget hangol maga ellen. Előfordulhat, hogy a legközelebbi választásokon éppen emiatt nem tudja majd megszerezni a szavazatok többségét. Akkor lenne szükség revolúcióra, ha bármilyen hatalom nem venné figyelembe a szabad választások eredményét, vagy megmanipulálná a választásokat. Abban az esetben tudnék még forradalmat elképzelni, ha a gazdasági elégedeüenség odáig fajulna, hogy spontánul, politikusok irányítása nélkül vonulnának utcára az emberek. Véleményem szerint azonban Szlovákia ettől még messze áll. Shiffel Valéria, óvónő: A Nem politizálok, de figye- ^ lemmel kísérem a napi politika alakulását. ‘89-ben az emberek sokat vártak a forradalomtól. Én is gyökeres változásokra számítottam, ami nem következett be. Sőt, az anyagi és társadalmi elismerés terén a pedagógusok még lejjebb kerültek. Hét évvel ezelőtt nagyon sokan kivonultak az utcákra, érezni lehetett, hogy valami mást akarnak. Nem tudom elképzelni, hogy ma is ki lehetne vinni őket. Úgy érzem, belefáradtak, megcsömörlöttek, elvesztették bizalmukat az emberek, a csalódások után, amelyek hét év alatt érték őket. Talán az kellene, hogy a színészek mellett más területeken dolgozók is hallatnák a hangjukat, felhívnák magukra a figyelmet. Az is lehet, hogy csak a megfelelő impulzusra lenne szükség! Olvasói levél „Amikor gyűlölni érdem!” Tisztelt Hölgyeim és Uraim, betelt a pohár! Nagyon szerencsédennek tartom az idézett mondatot, ugyanis a gyűlölni igét és egyáltalán a gyűlöletet leírni illetve kimondani nagyon veszélyes, mivel további gyűlöletet kelthet. Ahogy nem szabad a gyűlöletre a figyelmet felhívni és egyáltalán a gyűlöletről véleményt kérni, úgy minden józan gondolkodású embernek kötelessége a mindkét oldali gyűlölet ellen föllépni. Véleményt nyilvá- nyítani, valahogy így: „Egy idős mama megállított a falu közt és azt kérdezte: - Mi lesz velünk, Zolikám? A nagykürtösi buszmegállónál egy fiatal szlovák azt kiabálta, hogy „Mad’ari za Dunaj!”. Félek, hogy kitelepítenek. Válaszom: - Ne féljen, mama! Nagyon kérem magát, hogy csak azt a fiatalembert ítélje el, ne a szlovákokat. De ugyanígy ítélje el azt a magyart is, aki a múlt héten azt kiabálta, hogy tótok a hegyekbe! Tudja, mama, ezek az emberek a két nemzet selejtjei, és el kell őket ítélni.” Tisztelt Hölgyeim és Uraim, újságírók, politikusok, papok, pártonkívüliek, legalább egyszer havonta ítéljék el a mindkét oldali gyűlöletet, meglátják, meglesz az eredménye! Én évek óta ezt teszem. Nagyon jó lenne, ha a jövőben sem írásban, sem szóban nem olvasnék, illetve nem hallanék egyoldali gyűlöletről, mert ez a két nemzet további eltávolodásához vezethet. Tóth Zoltán, Rapp Nyomják a sódert... Nyomja az apparátus a sódert fentről lefele. Balos, újbalos, jobbos, középutas, szélsőséges, csak nem logikus. Az át- kosban nem engedtek Nyugatra, most meg muszáj lesz. Akkor sem kérdezték, tetszik- e itt ez, meg most sem. Ha nem, mehetek arra, amerre látok. Az itteniek tülkölik, dorongol- ják, hogy csak délről jön a baj, de akkor meg minek vesznek át mindent, ami nem normális? Most zúdul lefele az energetika. Helyes, hisz az árak a magas égben köttetnek, jóval az Isten háta mögött, aztán mondd csak, hogy Isten szeme mindent lát. A szakszervezet azzal vigasztal, hogy most jön még csak a feketeleves, nem irigylik az eljövendő kormány helyzetét, de a pórnépét főleg nem. Bohócnak is kell lenni. Különben is a főnök marad, csak a szolgahad cserélődik már jó pár száz éve. Politikából szociális program - kutyából szalonna. Itt mindenkinek szeretnie kell a kutyaszalonnát. Piacgazdaság, hazai vásárlóerő nélkül - kabaré. Az a pénz nem forog, ami nincs a polgár zsebében. Hol itt az üzlet? A többségnek ez nem üzlet. Kevés a gyerek? Emelik ugyan a jussukat, de abból családot nem alapíthatnak. Majd csak lesz valahogy, gondolják. Ők ott fent már egyenesben vannak. Név és cím a szerkesztőségben
