Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1996-10-02 / 40. szám

2 1996. október 2. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Hét szűk esztendő Kövesdi Károly Lassanként hét éve, hogy ki­tört a „nyájas”. Honnan jött, ki írta a forgatókönyvét, ki rendezte, máig vitatják. A legkézenfekvőbb volt azt hinni, hogy a társadalom óhaja öltött testet a novem­beri napokban. A legköny- nyebb bemesélni a társada­lomnak, hogy csak az elége­detlen értelmiségiek akarták a kommunizmus bukását. A legegyszerűbb politológiai fejtegetések nemzetközi összefüggésekkel spekulál­nak. Egyesek importárunak tartják az egész rendszervál­tást. Egy biztos: nagyon rö­vid volt, alig pár hónapig tartott a barátság, az egyet­értés, a nyelvek egyenjogú­sága, a felszabadultság. A ré­gi struktúra visszaszivárgott, együtt lelkesedett és képmu­tatóan örült. Majd lépett. Előhúzta a régi demagógiát, kijátszotta a magyar kártyát, s hatalma érdekében szét­szerelte a republikát. Amit ott egyen a hangya, ahol Be- nesék összetákolták, a rová­sunkra. Most viszont úgy ál­lunk, mint ’89 novembere előtt, ha nem úgyabbul, mert a moszkvai dirigizmus nem engedte a nacionalizmus tobzódását (nem azért, mert ellenére lett volna), most pe­dig országok közti alap- szerződések „szavatolják” a nyílt asszimilációs törekvé­seket. Mert nekünk azért csak ez a fő bajunk Mecia- rékkal, Slotáékkal, a bóloga­tó Luptáki munkásököllel, a magyar kormánnyal, amely, szelíden szólva, következet­len. Mi több, a szlovák ellen­zék nagy részével is. Talán mind közül ez utóbbi kettő a legkeserűbb tanulság, mert hosszabb távon ezeket lesz a legnehezebb feldolgozni. A magyar-magyar viszonyt és szlovák-magyart, amely alatt a kommunikációra ér­demes szlovákságot értjük. A legnagyobb kérdés persze, mit akar a társadalom? Még egy forradalmat aligha, hi­szen anyagilag ezt is meg­sínylette. Sajnos, egyre több a riasztó hír, hogy magyarok is beállnak DSZM-, de leg­alábbis Gyimesi-szekértoló- nak. Nem „belülről gyengíte­ni”, mint annak idején a pár­tot, hanem a koncért. Ideje lenne újra kiosztani valami­lyen színű könyvecskéket. Vendégkommentár „Még egy ’89 novembere?” Gálán Géza _______________ Va gy 1848 márciusa, ’56 ok­tóbere, ’68 januáija? Valami hasonló összefogás nagyon kellene, csak hát kétszer nem léphetünk ugyanabba a foly- dogáló mocsárba sem. Ama nevezetes dátum előtt a szov­jet medve talpa alatt vegetál­hattunk, s érezhettük, hogy milyen büdös. El is rohadt. Szlovákiai édesgyermekei azonban saját lábaikat bepar­fümözték eredeti juhtúróki- vonattal, ráadásul hengerre pattantak, sokat tanultak egy német kefebajszú szoba­festőtől is, és már két éve úgy tesznek, mintha az Isten sem állíthatná meg őket. Mert a legalja söpredék agresszíven támogatja őket! Mit számít az nekik, hogy a túlélés legkö­nyörtelenebb ösztönétől ve­zérelve, totális hataloméh­séggel szétrabolják az orszá­got, s az eddiginél sokkal mé­lyebbre züllesztik a társadal­mi erkölcsöt?! Hogy elfordul tőlük (s tőlünk) a világ tisz­tességesebb része?! Hogy le­gitimálják a hazugságot, a képmutatást, a gengszteriz­must? Hogy minket, uzgulo- kat foggal-körömmel, gyűlö­lettel, következetesen le akar­nak mosni a térképről?! Hogy aprópénzekért, pozíciókért megvásárolják a köztünk csú- szó-mászó lelkeket? Nekik semmi sem számít! Csak és kizárólagosan a hatalom! Csakis így tudják megúszni égbekiáltó vétkeikért a méltó büntetést. Csak hát minél többet tesznek ennek érdeké­ben - vérrel és mocsokkal -, annál jobban mélyül a szaka­dék, amelyben egyelőre csak nyüszítgetünk... ’89 novem­bere bársonyos volt... ’96 ok­tóberében erős pokrócot kel­lene keríteni! Talán még nem késő. Hogy tartósabb lehes­sen a demokrácia reménye... A szerző színész, rendező, vállalkozó Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság, Nagyvilág: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla, Nagyvilág: Ordódy Vilmos (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszol­gálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkülde­mények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Elvtársak, ne feledjétek a jelszót: a komcsi nem vész el, csak átalakul... MS-Rencín Szlovákiában a helyzet változatlan Polgári öntudatosodás vagy forradalom? V. Krasznica Melitta _______ Ho l van már a tavalyi hó? Hát még 1989 novembere? Az ak­kori eufória és lelkesedés má­ra közönnyé, kiábrándulássá változott. A napi létfenntartá­sért folytatott állandó küzde­lemben sokan talán észre sem veszik, vagy nem akarják ész­revenni, hogy ha lassan is, de azért újból beindult valami. Valami, ami ennek az önkény- uralomnak - mert nyugodtan nevezhetjük annak a meciariz- must - a végét fogja jelenteni. Q Eljön a döntő megmérettetés. O Nincs esély egy újabb fordulatra. Marian Andel, az SZNP elnöke ellenzéki puccsról „álmodott”- ami számára biztosan rém­álom volt -, még az időpontot és a-helyszínt is meghatároz­ta: szeptember 18-án a parla­mentben. Mint tudjuk, semmi ilyesmi nem történt. Ha azon­ban már így „megelőlegezte” a változást, felmerült a kérdés: ’89 novemberéhez hasonló forradalomra van-e szükség az újabb rendszerváltáshoz, vagy természetes folyamatként, evolúció útján módosulnak hazánkban az erőviszonyok. Ján Budaj, a DÚ aleinöke: 0 1989 novembere bizonyos folyamatok kicsúcsosodását jelentette, amelyek a felszínen látszólag mozdulatlan totaliz- mus belsejében játszódtak le. Jelenleg a társadalom hasonló belső érési folyamatának lehe­tünk tanúi. A társadalom hét éve olyan eszközöket kapott a kezébe, amelyekre nem volt felkészülve. Ezért kevésbé ké­pes reagálni a hazugságokra, nem tudja kihasználni a de­mokrácia adta lehetőségeket. Meg kell várni, míg végbemegy a polgári öntudatosodás folya­mata. Csak akkor tudja értékel­ni a társadalom, mit is adott ‘89 novembere. Ennek a folyamat­nak a kicsúcsosodása jelenti majd Szlovákiában a meciariz- mus, a posztkommunizmus vé­gét és megkezdődhet a demok­rácia építése. A meciarizmus szétesése hasonlít majd az elő­ző társadalmi rend szétesésé­hez. Mindkét esetben két té­nyező együttes hatásának kell érvényesülnie: az erkölcsileg és szervezésileg szétzüllesztett hatalom belső bomlásának - melynek a jeleit naponta látjuk - és a nyilvánosság határozott ellenállásának, amely képes nemet mondani a kormányzat­nak. Az intelligencia már fel­emelte a szavát - jó példa erre a művésztársadalom kiállása - és úgy gondolom, a demokrá­cia megvédésébe a kollégiu­moknak, a diákságnak is bele kell újra kapcsolódnia. Meg­győződésem, hogy még ebben a választási időszakban sor ke­rül a döntő megmérettetésre a demokratikus erők és azok kö­zött, akik, más köntösben ugyan, de az elmúlt rendszer visszaállításán fáradoznak. Berényi József, az MPP titkára: A Nagy változásokra van szük- ^ ség Szlovákiában, de jelen­leg nem látom esélyét annak, hogy ‘89-hez hasonló forrada­lom legyen. Egyrészt még min­dig van szabad sajtó, még min­dig szabadon választott a parla­mentünk és az emberek még mindig kifejezhetik óhajukat az utcákon. Ezek objektív okok. A szubjektív tényező pedig az, hogy a kormánykoalíció, amely a politikát csinálja, a nép­szerűségi mutatók szerint még mindig tartja a többségét. Vi­szont olyan intézkedéseket hoz, amelyekkel egyre több társadal­mi réteget hangol maga ellen. Előfordulhat, hogy a legköze­lebbi választásokon éppen emi­att nem tudja majd megszerezni a szavazatok többségét. Akkor lenne szükség revolúcióra, ha bármilyen hatalom nem venné figyelembe a szabad választások eredményét, vagy megmanipu­lálná a választásokat. Abban az esetben tudnék még forradal­mat elképzelni, ha a gazdasági elégedeüenség odáig fajulna, hogy spontánul, politikusok irá­nyítása nélkül vonulnának utcá­ra az emberek. Véleményem szerint azonban Szlovákia ettől még messze áll. Shiffel Valéria, óvónő: A Nem politizálok, de figye- ^ lemmel kísérem a napi poli­tika alakulását. ‘89-ben az em­berek sokat vártak a forrada­lomtól. Én is gyökeres változá­sokra számítottam, ami nem következett be. Sőt, az anyagi és társadalmi elismerés terén a pedagógusok még lejjebb ke­rültek. Hét évvel ezelőtt na­gyon sokan kivonultak az ut­cákra, érezni lehetett, hogy va­lami mást akarnak. Nem tudom elképzelni, hogy ma is ki lehet­ne vinni őket. Úgy érzem, bele­fáradtak, megcsömörlöttek, el­vesztették bizalmukat az embe­rek, a csalódások után, ame­lyek hét év alatt érték őket. Ta­lán az kellene, hogy a színészek mellett más területeken dolgo­zók is hallatnák a hangjukat, felhívnák magukra a figyelmet. Az is lehet, hogy csak a megfe­lelő impulzusra lenne szükség! Olvasói levél „Amikor gyűlölni érdem!” Tisztelt Hölgyeim és Uraim, be­telt a pohár! Nagyon szerencsédennek tar­tom az idézett mondatot, ugyanis a gyűlölni igét és egyál­talán a gyűlöletet leírni illetve kimondani nagyon veszélyes, mivel további gyűlöletet kelt­het. Ahogy nem szabad a gyűlö­letre a figyelmet felhívni és egy­általán a gyűlöletről véleményt kérni, úgy minden józan gon­dolkodású embernek kötelessé­ge a mindkét oldali gyűlölet el­len föllépni. Véleményt nyilvá- nyítani, valahogy így: „Egy idős mama megállított a falu közt és azt kérdezte: - Mi lesz velünk, Zolikám? A nagykürtösi busz­megállónál egy fiatal szlovák azt kiabálta, hogy „Mad’ari za Dunaj!”. Félek, hogy kitelepíte­nek. Válaszom: - Ne féljen, ma­ma! Nagyon kérem magát, hogy csak azt a fiatalembert ítélje el, ne a szlovákokat. De ugyanígy ítélje el azt a magyart is, aki a múlt héten azt kiabálta, hogy tótok a hegyekbe! Tudja, mama, ezek az emberek a két nemzet selejtjei, és el kell őket ítélni.” Tisztelt Hölgyeim és Uraim, újságírók, politikusok, papok, pártonkívüliek, leg­alább egyszer havonta ítéljék el a mindkét oldali gyűlöletet, meglátják, meglesz az eredmé­nye! Én évek óta ezt teszem. Nagyon jó lenne, ha a jövőben sem írásban, sem szóban nem olvasnék, illetve nem hallanék egyoldali gyűlöletről, mert ez a két nemzet további eltávolodá­sához vezethet. Tóth Zoltán, Rapp Nyomják a sódert... Nyomja az apparátus a sódert fentről lefele. Balos, újbalos, jobbos, középutas, szélsősé­ges, csak nem logikus. Az át- kosban nem engedtek Nyugat­ra, most meg muszáj lesz. Akkor sem kérdezték, tetszik- e itt ez, meg most sem. Ha nem, mehetek arra, amerre látok. Az itteniek tülkölik, dorongol- ják, hogy csak délről jön a baj, de akkor meg minek vesznek át mindent, ami nem normá­lis? Most zúdul lefele az ener­getika. Helyes, hisz az árak a magas égben köttetnek, jóval az Isten háta mögött, aztán mondd csak, hogy Isten szeme mindent lát. A szakszervezet azzal vigasztal, hogy most jön még csak a feketeleves, nem irigylik az eljövendő kormány helyzetét, de a pórnépét főleg nem. Bohócnak is kell lenni. Különben is a főnök marad, csak a szolgahad cserélődik már jó pár száz éve. Politiká­ból szociális program - kutyá­ból szalonna. Itt mindenkinek szeretnie kell a kutyaszalon­nát. Piacgazdaság, hazai vásárló­erő nélkül - kabaré. Az a pénz nem forog, ami nincs a polgár zsebében. Hol itt az üzlet? A többségnek ez nem üzlet. Ke­vés a gyerek? Emelik ugyan a jussukat, de abból családot nem alapíthatnak. Majd csak lesz valahogy, gondolják. Ők ott fent már egyenesben vannak. Név és cím a szerkesztőségben

Next

/
Oldalképek
Tartalom