Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-18 / 38. szám
4 1996. szeptember 18. Háttér Évforduló Megrettent leleplező beszédétől Hruscsov, az akaratos A mai fiatalság már csak történelemkönyvekből ismeri a nevét. Az idősebb nemzedék még mindig emlékszák az alacsony, tömzsi, kopasz, kerekfejű, joviális politikusra, aki külsejét meghazudtolva képes volt csapkodni az ENSZ- közgyűlés szónoki pultját. A napokban negyedszázada, hogy meghalt Nyikita Szerge- jevics Hruscsov, az azóta széthullott Szovjetunió szándékosan feledésre ítélt politikusa. Koldusszegény gyerekként örökölte a kitartást, a túléléshez kellő alkalmazkodóképességet, ami Sztálin iránti rajongásával párosulva lehetővé tette, hogy a legszömyűbb tisztogatásokat is átvészelve, pályaíve töretlen maradjon. Gyors előmenetelét segítette a kor egyik legsötétebb figurája, Ka- ganovics, akinek a közbenjárására 1937-ben Hruscsov már a legfelsőbb vezetéshez tartozott. Sztálin 1953 márcusi halálát követően nem maradhatott ki a hatalmi harcból, s a diktátor utódjául jelölt Malenkov mellé állva likvidáltatták a félelmetes Beriját, majd átmeneti hatalommegosztás következett: Hruscsov a SZKP KB első titkára lett. Sikerült lemondatnia a kormányfő Ma- lenkovot, s az ország első emberévé vált. Uralma hatalmas változásokat hozott: Hruscsov a sztálini diktatúra legkegyetlenebb vonásaival szakítva, 1956-ban az SZKP XX. kongresszusán híres referátumában leleplezte a sztálinizmus legszömyűbb rémtetteit. Maga sem mérte fel igazán, micsoda erjedést indít el, s később meg is rettent ettől a hatástól. A lengyelországi, majd a magyarországi események megtorpanásra késztették. A belső olvadást nem akarta megállítani, s keményen visszaverte Molotovék ellene indított támadását. Hét sikerekben gazdag, de komoly kudarcokkal is terhes év következett. A Szovjetunió felbocsátotta az első szputnyikot, megépült az első atomjégtörő, sikeresen folytak a katonai világhatalommá váláshoz nélkülözhetetlen atom- és hidrogén- fegyver-kísérletek. Hruscsov a hidegháború lezárása érdekében kétszer is ellátogatott az Egyesült Államokba. Ám a kétségtelen eredmények súlyos tévedésekkel párosultak. Ezek fogalmazódtak meg az USA túlszárnyalását célzó tervekben. Hagyta megépülni a berlini falat, a kubai rakétaválsággal a nukleáris világégés küszöbére sodorta az emberiséget. Utolsó cseppként a vezetés nem tudta neki megbocsátani a Kínával való szakítást, s ezért leváltották. Hét évet élt még minden tisztségétől megfosztva, sértődött, Moszkvából is eltávolított nyugdíjasként. Utcát, teret nem neveztek el róla, de személyéhez odatapasztották az elítélő „voluntarista” jelzőt. Dióspatonyi kultúrház, 1994 nyara: az Új Szó és a Magyar Adás közös lakossági fórumán részt vett a nem sokkal később létrehozott hármas magyar koalíció szinte teljes vezérkara. Archív-felvétel Tárgyilagos értékelés helyett dacos vagdalkozás a hazai magyar politizálásban Cifra nyomorúságunk Soóky László Végtelenül röstellem, hogy az alábbi fejtegetést én adom közre, hiszen a szlovákiai magyar közéletjelentős személyiségei között több olyan akad, aki nálamnál érdemben és tárgyában is - mint politikus vagy akár politológus - pontosabb, s talán érdekesebb képet adhatna jelenlegi helyzetünkről. Érdekes módon, a sajtóban időszakosan megjelenő magyarázkodásokon, nyüatkózatokon, pamfletteken, dacos vagdalkozá- sokon túl sem az akaratot, de még csak a szándékot sem tudom felfedezni az iránt, hogy valaki felelősen, tárgyilagosan, alaposan és összegzőn elemezni kívánná az elmúlt időszakot, politikai mozgalmaink és pártjaink működését, azok pozitívumait és negatívumait egyaránt. Ennek több okból is szükségét lámám: 1. Valós képet kaphatnánk arról, hogy mit is érnek politikai pártjaink és mozgalmaink 1996 őszén. 2. Megtudhatnánk, mit váltottak be választási ígéreteikből egyenként, s mint koalíciós partnerek. 3. Nyomon követhetnénk, hogyan és mire használták fel azokat a pénzeszközöket, amelyek különböző forrásokból folytak be, különböző pártkasszákba, vagy máshová. 4. Müyen a kapcsolata a szlovákiai magyar politikai elitnek a szlovákiai magyar választókkal, s milyen a viszonya a szlovák politikai elithez. A felvetett kérdésekre én nem akarok és nyüván nem is tudok pontos választ adni. Amit az alábbiakban felvázolok, az egy vélemény, ami valószínűleg nem általánosítható, ami nem igazságkeresés és végképp nem kizárólagos. Ezzel a véleménnyel természetesen bárki vitázhat, akinek más a véleménye. Én úgy látom, hogy a szlovákiai magyar politizálás 1996 derekára zsákutcába jutott. Ami egy ideig alagútnak tűnt, arról kiderült, hogy pince, vakablakkal. Politikusaink ötlettarsolya - amely felröppentette az önálló magyar egyetem, a területi-kulturális és oktatásügyi autonómia lehetőségét, néhány más jelentéktelenebb választási ígérettel együtt - mára kiürült. A politikai elit gyermeki dackorszakba kényszerült, kompromisszumkészség és szándék hiányában duzzogva minden feMit váltottak be választási ígéreteikből? lelősséget a politikai ellenfél számlájára ír, akit nem tárgyalópartnernek, hanem ellenségnek tüntet fel, természetesen, nem mindig alaptalanul. A Magyar Koalíció némely politikusai számos esetben kijelentették, hogy a szlovák fél azért tartja melegen a nemzetiségi feszültségeket - különösen a magyar kérdést - hogy elterelje a figyelmet más fontos feszültséggócokról. Én úgy gondolom, hogy ez a megállapítás a magyar politikai tehetetlenségre hatványozottan érvényes. Azért hatványozottan, mert amíg a szlovák politikai krém alaposan megtervezett stratégia szerint robbantgatja a magyar nemzetiségi aknákat - tudván tudva, hogy a magyar politikai ellenzék csúcsvezetői nyomban petárdatüzet zúdítanak rájuk -, azért tett egyet s mást politikája és gazdasága megszilárdításáért is. Más kérdés az, hogy betartott-e minden törvényt, hogy milyen módon, s kikkel privatizált, a háttérlépései megfontoltak és célratörőek voltak. Magyar oldal ról sem megelőző, sem válaszlé pések nem történtek, leragad ...a szlovákiai magyar politizálás 1996 derekára zsákutcába jutott. tünk a vaklármánál és a látszattiltakozásnál. Nem hiszem ugyanakkor, hogy a magyar politikai élet krémje nem tudott a mezőgazdsági feldolgozóipar privatizációjáról, mint ahogy azt is nehezen hinném el, hogy nem tudnak arról, hogy a vezető szlovák kormánypárt programjába került 80 000 ha szántóföld megszerzése. Ez nem kevesebbet, s nem többet jelent, mint azt, hogy a kormánypárt rátenyerel 40 magyarlakta területen lévő mezőgazdasági szövetkezet csődeljárás utáni javaira, amit nyomban átad az arra kiszemelt, nem biztos, hogy magyar embereknek. Enge- delmet kérek, hogy megkérdezem: ha tudnak róla, miért nem hozzák nyilvánosságra? Ha pedig nincs tudomásuk erről, akkor, kérem, nézzenek ki az ablakon, s kérdezzék meg az első arra vetődő járókelőt. A szlovákiai magyarság elkótyavetyélése Budapesttel egyeztetve történik, de a szlovákiai magyar vagyon privatizálása a szlovákiai magyar politikai elit tudtával, itt. Következő számunkban folytatjuk. Az elnöki jogkör átmeneti átruházása mérsékelheti a színfalak mögötti hatalmi harcot Ki valójában a Kreml ura Jelcin elnök távollétében? P. Vonyik Erzsébet ________ Majd három hónapja választották újra elnökké Borisz Jelcint, bő egy hónappal ezelőtt volt a második hivatalos beiktatása, ám azóta egyetlen teljes napot sem töltött el hivatalában. Hetek óta irodavezetője, Anatolij Csubajsz nyilatkozott helyette, s az egészségi állapotára vonatkozó szűkszavú tájékoztatás miatt mendemondák keltek szárnyra. A szóbeszédeknek maga Jelcin vetett véget a hónap elején, amikor az esetlenül mozgó elnök kamerák előtt közölte: ha nem akarja magát kímélő életmódra kárhoztatni, meg azt, hogy a polgárok szánalommal tekintsenek rá, vállalnia kell szeptember végén a sebészi beavatkozást. A 65 éves elnök közölte, a választók iránti felelősség miatt érezte úgy, hogy véget kell vetni a találgatásoknak. „A választók olyan elnökre szavaztak, aki dolgozni fog. Elmúltak azok az idők, amikor a legfőbb vezető megtehette, hogy évente egyszer jelent meg a Lenin-mauzóleumon”, mondta, nagyon is rátapintva a lényegre. A spekulációknak és a beteg elnök személye elleni támadásoknak azonban így sem tudja útját állni. A kommunista képviselők máris azt követelik, hogy Jelcin a műtét és a lábadozás idejére adja át jogköreit a miniszterelnöknek. Épp e cikk írásakor érkezett a hír, hogy Jelcin rendeletben bízta meg Viktor Csemo- mirgyint az elnöki teendők átmeneti intézésével. A csecsenföldi békét tető alá hozó Lebegy tábornok is azt szorgalmazta, hogy Jelcin a miniszterelnökre bízza az átmeneti helyettesítést, ami maximálisan három hónapra vonatkozhat. Lebegy, aki az elnök befolyásos biztonsági tanácsának a titkára, erről tárgyalt Csubajsz irodavezetővel is, amit sokatmondóan indokolt: meg akarja gátolni, hogy távollétében egyesek az elnök nevében cselekedjenek. Ez a kijelentés arra enged következtetni, hogy a színfalak mögött kemény hatalmi harc folyik és egyesek már a Jelcin utáni időkre és saját politikai karrierjükre gondolnak. Jelcin gyengélkedése bátorítja a Zsirinovszkij-féle szélsőségeseket, akik a káosztól sem riadnak vissza. Jelcin tanácsadói azért döntöttek Csernomirgyin ideiglenes megbízása mellett, hogy e cseppfolyós helyzetben ne növeljék a politikai bizonytalanságot. Sokatmondóan reagált a tőzsde is: az orosz értékpapírok árfolyama zuhant, vagyis megingott az üzleti világ bizalma, ami azt jelzi, hogy Oroszország stabilitását Jelcin személyével kapcsolja össze. A The Times karikaturistája szerint Borisz Jelcin már akkor sem volt a maga ura, amikor a nyáron Al Gore amerikai alelnököt fogadta