Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-11 / 37. szám
1996. szeptember 11. Kópé Grimm testvérek A sárga fejű királyka Egyszer nyáridőben együtt indult el sétálni az erdőben a medve meg a farkas. Az egyik fa tetejéről csodálatosan szép ének hallatszott. Azt kérdezi a medve:- Mondd, farkas komám, miféle madár ez, hogy ilyen gyönyörűségesen énekel?- Ez a madarak királya - felelte a farkas -, illő, hogy hódoljunk neki. Csakhogy a pöttöm énekesmadár nem volt más, mint a sárga fejű királyka.- Ha valóban ő a király, bizony szívesen megnézném a palotáját - mondta a medve -, gyere, komám, vezess oda.- Nem állíthatunk be csak úgy egyszerűen - szólt a farkas -, előbb meg kell várni, míg a királynő megérkezik. Alig mondta ki a farkas a szót, már meg is érkezett a sárga fejű királyné, csőrében eleséggel, aztán maga a király is - éppen a fiókáikat készültek etetni. A medve mindjárt hanyatt-homlok indult volna befelé az odúba, de a farkas visszaránci- gálta, és azt mondta:- Ide nem lehet csak úgy hipp-hopp betörni. Meg kell várnod, amíg a felséges királyi pár újra eltávozik. De a medve mindenáron látni akarta a királyi palotát, és amikor a király és a királyné kiröpült: ő bekukucskált a fa mélyébe, s megpillantotta a fiókákat.- Ez volna a királyi palota?- hördült fel a medve. - Ez a nyomorúságos kis fészek? És ti volnátok a királyfiak? Hiszen nem vagytok egyebek, mint hitvány erdei madárfiókák! Ahogy ezt a királykafiókák meghallották, iszonyúan megharagudtak és visszakiabáltak:- Egyikünk sem hitvány, vedd tudomásul! Mindannyian a becsületes sárga fejű királyka fiai vagyunk! Nagy Zoltán illusztrációja Te pedig, medve, menten hordd el az irhádat, mert különben meglakolsz még érte! Megszeppent a medve, elmondta a farkasnak, hogy mi történt - visszabújtak hát mindketten a barlangjukba. Hanem a megsértett királykafiókák tovább lármáztak, s mikor szüleik visszatértek hozzájuk az eleséggel, így panaszkodtak:- Itt járt a medve, és sértegetett bennünket! A sárga fejű királyka megnyugtatta őket:- Ne féljetek, megkeserüli még ezt a medve! Azzal párjával együtt a medve barlangja elé röpült és bekiáltott:-Vén dörmögő, hogy merted az én gyermekeimet sértegetni?! Megbánod még keservesen, mert háborút indítunk ellened mind a madarak. így üzent hadat a négylábúaknak a madarak nevében a sárga fejű királyka. A medve segítségül hívta az erdő valamennyi négylábú állatát. A sárga fejű királyka sem volt rest, maga mellé állította a szárnyas világot. így a madarak mellett ott volt a szúnyog, a légy, de még a darazsak népe is. Mikor aztán elérkezett a háború ideje, a madarak vezére, a sárga fejű királyka hírszerzőket menesztett. A szúnyog volt valamennyiük között a legfurfangosabb. Átrepült az erdő fölött, ahol az ellenség gyülekezett, és meglapult azon a fán, amelyik körül a haditanácsot tartották a négylábúak. Ott állt a medve, maga elé szólította a rókát, és így beszélt hozzá:- Róka öcsém, te vagy a legravaszabb valamennyi állat között, légy te hát a tábornok, és vezérelj bennünket.- Szívesen - felelte a róka.- De milyenjeiben állapodjunk meg? Tanakodtak, tanakodtak, végül a róka kihirdette:- Nézzétek, olyan az én gyönyörű, hosszú farkam, akár egy tollbokréta! Ha én a farkamat magasba lendítem, akkor minden rendjén halad, ti bátran masírozzatok előre; de ha azt látjátok, hogy leengedem a farkam, akkor baj van, és fusson mindenki, amerre lát. Ahogy ezt a szúnyog kihallgatta, tüstént visszarepült a szárnyasok táborába, és elmondott mindent szó szerint. Mikor aztán fölvirradt a csata napja, megindult a négylábú sereg üvöltve, hogy még a föld is beleremegett. A madarak királya is fölvonult a levegőben egész seregével, amelyik zúgott, surrogott, rajzott, károgott, hogy aki hallotta, azt elfogta a rémület. így vonult egymás ellen a két sereg. A madarak királya előreküldte a darazsat, azzal a megbízással, hogy csípje meg alaposan a rókát. Amikor a róka az első szúrást megérezte, még hősiesen rontott feltartott farokkal a sereg élén, a második döfésnél egy szempillantásra megrezzent, de a harmadik után sehogy sem bírta tartani magát, nagyot kiáltott, és fülét-farkát lógatva rohanni kezdett. Egyéb se kellett a négylábúaknak: azt gondolták, hogy már elveszett a csata, és futottak szanaszét, ki-ki a maga barlangjába, otthonába. így aztán a szárnyasok népe nyerte meg a csatát. Vidor Miklós fordítása Monoszlóy Dezső versei Pörge Pipi Pörge Pipi hiú tyúk volt tükrösített minden tyúkólt kente-fente tollát testét figyelték is Fürge Nyesték s egy szép napon gyászt virágzón lemásztak a folyondáron elcsípték a Pipi torkát nem eszik már többet tortát magocskát sem csipegethet Kakas Bercikre sem leshet én nem láttam de ki látta máig zokog Veréb Sára Jó a vége, fuss el véle Hipihopi póni farán ült Lótetű Dali Dénes sötét színű terebélyes a kis póni bár ficánkolt nem érhetett a farához alighanem jól is tette mert a tetű szedtevette azt hitte hogy hintán repült Rácz Noémi rajzai meg se csípte elszenderült Furcsa mese Furcsa mese kisköcsögön sárga lábon jár az öröm a harag meg vadszamáron zöld irigység kék csalánon hát ajóság? rubinhinta repíti fel a magasba A Vasárnap nyári rajzversenye Még legmerészebb álmainkban sem számítottunk arra, hogy a Vasárnap nyári rajzversenyébe több mint 130 rajzot küldenek be a tehetséges alkotók. Közülük válogattuk ki azokat, amelyek külön díjazásban részesülnek. Salát László, Vágsellye Kerekes Krisztián, Rozsnyó Szabó Bernadett, Véke Köszönjük a sok szép érdekes rajzot, s már most megígérhetjük, hogy a következő szünidőre újabb versenyt szervezünk, amely reméljük, legalább ilyen érdeklődést vált ki közöttetek, mint az idei rajzverseny. A nyerteseknek a díjakat postán küldjük el. A nyertesek névsora: 1. Salát László, Vágsellye 2. Kerekes Krisztián, Rozsnyó 3. Szabó Bernadett, Véke Tárgyi jutalmat kapnak: Palkó Magdolna, Királyhel- mec; Csíri Marietta, Ipolyba- log; Csernok Klára, Csízfürdő (Rimaszombati járás); Ádi Mária, Ágcsemő; Plecho Terézia, Zétény; Szabó Andrea, Losonc; Farkas Abigél, Érsekújvár; Dócs András, Kassa; Antal Gábor, Ipolyság; Madarász Anikó, Galánta; Rablánszky Zsuzsa és Magda, Vágsellye.