Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-04 / 36. szám
1996. szeptember 4. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Showgirls A nagy sikerű botrányfilm, az Elemi ösztön alkotói - Joe Es- terhas forgatókönyvíró, Paul Verhoeven rendező - úgy érezték, felkavaiják Hollywood állóvizét, ha filmet forgatnak Las Vegas éjszakai életének kulisszatitkairól. A történet főhőse Nomi Malone (Elizabeth Berkley), a zűrös múltú fiatal lány, aki Las Vegasba menekül, ahol erotikus táncokat lejtve keresi meg a hamburgerrevalót...,A legtöbb amerikai film a szexjeleneteket rutinfeladatként, ujjgyakorlatként értelmezi - mondja a rendező. - Mintha a feladat csak a mozdulatok ábrázolása lenne. Én azt hiszem, a szexfilm is hordozhat jelentést, túlmutathat önmagán”. Nos, hogy a közönség min gondolkodik el, nehéz megjósolni. A film - a nagy költségek, az óriási reklám- kampány ellenére - csúfosan megbukott. A tengerentúli kritikusok az év legrosszabb produkciójaként emlegetik, a nézők nem kíváncsiak rá. A Showgirls lassan lekerült volna a mozik műsoráról, ha vá- radan fordulatként a fiatalok egy csoportja puszta heccből nem csinál kultuszt belőle. Ahogyan annak idején a Rocky Horror Picture Show esetében történt, most is klubok alakultak, ahová a Verho- even-film rajongói járnak, akik betéve fújják az ostoba párbeszédeket, együtt éneklik a szörnyű dalokat. Ezek a fiatalok azt vallják, hogy vannak olyan csapnivalóan rossz filmek, amelyek ettől már jók. És ezek közé tartozik a Show- girls is. Clark Gable és fia, John John Clark Gabié sohasem látta az apját, aki négy hónappal a születése előtt meghalt, de neki is a két legnagyobb szenvedélye a mozi és az autóversenyzés. Éppen ezért meg van győződve arról, hogy sok közös tulajdonságuk van, s ha élne a sztár, jól megértenék egymást.- Harmincnégy éves vagyok, autóversenyző és színész. Kamion- és Forma-3-as versenyeken indultam, nagy álmom, hogy egyszer a For- ma-l-en is rajthoz állhassak. Eddig két filmet forgattam: az egyiket, a Buming Passióm nemrég játszották a mozik. A híresztelések ellenére nem szerepeltem az Elfújta a szél egyik tévés feldolgozásában sem. Gyakran kértek, hogy játsszam el apám szerepeit, de mindig visszautasítottam. Miért? Apám mindig azt mondta anyámnak: „Egy családban éppen elég egy színész!” Nos, anyám emiatt nem lelkesedett soha azért, hogy színész legyek, igaz, ő a versenyzéstől is mindig óvott. De mit tehetek? Olyan vagyok, mint az apám: rajongok az autókért. Még egész fiatal voltam, amikor a Yamaha felajánlotta a segítségét, de anyám nemet mondott. Amikor pedig gokartoz- ni szerettem volna, anyám vett nekem egy pedálosat, motor nélkülit. Imádom apám filmjeit és szeretek azokkal beszélgetni, akik ismerték őt. Szabó G. László Legendás barátság köti őket egymáshoz. 1985-ben, Jirí Menzel meghívására, Prágában találkoztak először. Marián La- buda Pozsonyból utazott, Bán János Budapestről. A film, amelyet ők hárman tettek híressé, az egész világot bejárta azóta. Amerikában minden idők legmulatságosabb vígjátékaként reklámozták, és a nézők szeretete mellé az Oscar-díjat is majdnem megkapta. Elfoglaltságuk miatt, a forgatás óta, hármasban nem sikerült még találkozniuk. ,A nagy triumvirátus” ‘ két tagja, Az én kis falum hirtelen haragú, de jólelkű Pávek ura és félnótás munkatársa, Otík, azaz Marián Labuda és Bán János között azonban a földrajzi távolság is kisebb.- Először mosolyogtam magunkon idézi fel a legelső ----------na pokat a Katona József Színház művésze. - Megláttam Mariánt, és rögtön a dagadt jutott az eszembe a Lau- rel és Hardyból. Menzel választását rokonszenvesnek éreztem, de munkált bennem egyfajta félelem is, hiszen színészi- leg egyáltalán nem ismertük egymást. Más lehetőségem azonban, minthogy önfeledten rábízzam magam Jirkára, nem volt. Ő azonban direkt módon semmivel sem segített bennün„Ugy forog- tak utánunk, mint egy szép nő után.” „Mi már szavak nélkül is értjük egymást" Milos Fikejz felvétele két, hogy a lehető legrövidebb időn belül közel kerüljünk egymáshoz. Számomra ez is szimpatikusnak tűnt a részéről. Ő csak a munkára figyelt. Mennyi ideig tartott ez az előkészítő fázis?- Egy hétig. Én akkor még se csehül, se szlovákul nem beszéltem. A német volt a közös nyelvünk. Marián humorát egyáltalán nem értettem. Csak azt láttam, hogy Jirka, aki nagyon nehezen húzza el a száját, néha elmosolyodik. A forgatás már nem mindig volt ilyen fényes diadalmenet. Tapogatóztunk, mint vak a sötétben. Ismerkedtünk egymással. A szállodában, ahol laktunk, Mafián sörözni hívott. Csak ültünk és néztük egymást, mert a töredékét sem tudtuk elmondani annak, amit szerettünk volna. Még németül sem. Aztán teltmúlt az idő, és egy ilyen „bőbeszédű” sörözgetés után meghívtam őt a szobámba Vilmoskörte pálinkára. Finom volt, neki is ízlett. Úgy berúgtunk, mint az albán szamár. Amit egészen addig nem tudtunk elmondani, azt ott és akkor elját- szottuk egymásnak. A neheze természetesen ezután jött. Marián elköszönt, hogy megy aludni. Én hiába magyaráztam neki, hogy az alattam levő emeleten van a szobája, neki az volt a kényszerképzete, hogy fölöttem lakik. Nem tudtam meggyőzni őt. Fél óra múlva azonban visszabotorkált, hogy nem illik a kulcs a zárba. Mintha nem tudtam volna! Mellesleg annyira illettünk egymáshoz, hogy a Vencel téren úgy forogtak utánunk a turisták, mint egy szép nő után. Lenyűgözőek lehettünk. Igazi belvárosi látványosság. A forgatás után hol találkoztak legközelebb?- Pozsonyban, Marián születésnapján. Behívtak bennünket a tévébe, és eljátszottuk a pálinkás szállodai jelenetet. Aztán Budapest következett. Marián Szabó Istvánnal forgatott a Me- eting Venusban. Elmentem érte a szállodába, és meghívtam vaA Delightful New Film From Academy Award Winning Director JIRI MENZEL My Swec* UHle Village Az én kis falum amerikai plakátja csorára. Csapunk egy görbe estét, gondoltam, és beültünk a Pilvaxba. Halászlé, vadétel, whisky, eszegettünk-iszogat- tunk, de semmi extra. Négyezerötszáz forint volt nálam, ami akkortájt még elég volt egy dupla vacsorára. Hozza a pincér a számlát: hatezer-négy- százvalamennyi. Iszonyúan zavarba jöttem. Marián észre is vette, hogy történt valami, de azonnal felálltam, és elindultam a WC felé. Majd egy hirtelen kanyar, és kijöttem a másik ajtón. Sprint a színházba, kölcsönkértem ötezer forintot, és már repültem is vissza. Rosszul vagy?, kérdezte Marián. Nem vészes, elcsaptam a gyomrom, füllentettem. A maradék összeget aztán a Piaf bárban vertük el, de ott már bevallottam neki az igazat. Két különböző habitus, két különböző kultúra. És mégis ott a közös nevező.- Ez valószínűleg azért van, mert a művészet egy bizonyos szintje nem kötődik sem korhoz, sem habitushoz. Ehhez persze döntően hozzájárul az is, hogy nagyon komoly filmsiker fűz bennünket egymáshoz. Egy barátságot, persze, így sem lehet erőltetni.- Ha csak diplomáciára vagy udvariasságra épül, akkor biztos, hogy nem. De ha személyes alapja van, akkor megy minden magától. Nekünk mindig felcsillan a szemünk, ha találkozunk. Los Angelesben, amikor ott ült az Oscar-átadáson, eszébe jutott „élete párja”?- Hogyne jutott volna!? Menzel a földszinten kapott helyet, én meg az erkélyen, tehát mindketten egyedül néztük a nagy ceremóniát. Mariánnal jó nagyokat röhögtünk volna. Mi már szavak nélkül is megértjük egymást. Mint két gyerek, ha találkozik. Két rokon lélek. Rengeteg szere- tetet és nagyon sok kedvességet kaptam már tőle, és remélem, ő is valami hasonlót érez. Elképzelhetetlennek tartja, hogy még egyszer, talán egy magyar filmben, együtt játszanak?- Én mindent megteszek, hogy ez megismétlődhessen. Ha máshogy nem megy, akkor forgatókönyvet íratok. De azt a filmet már én fogom megrendezni! Alessandro Gassman, aki monogám és hűséges típus, nőuralomra vágyik, jó first man lenne Szép lányok nélkül semmit sem érnének a férfiak Férfiak nők nélkül a dme annak az új olasz filmnek, amelynek a napokban tartották itáliai bemutató vetítését. A történetet már ismerheti az olasz közönség egy része, hiszen a film rendezője, Angelo Longoni színpadon is megrendezte. Nem kell azonban komolyan venni és szó szerint érteni a rímet. A Férfiak nők nélkül ugyanis nem azt jelenti, hogy a film a férfiakról, valamiféle férfiuralomról, kiváltságos férfitársadalomról szól. Ellenkezőleg. Azt mondja ki, hogy nők nélkül a férfiak bizony nem sokat érnek. Két jó barát áll a történet középpontjában. Két ifjú, akik mindenben egyetértenek, csak a nők dolgában különböznek. Különbözőképpen viszonyulnak a gyengébb nemhez. Az egyikük nőfaló, a másik monogám, hűséges típus. Barátságukat aztán a széplányok dúlják fel. Örökre hátat fordítanak egymásnak, amikor egyikük elszereti a másik nőjét. A két főszereplő Alessandro Gassman és Gianmarco Tognaz- zi az életben is jó barátok. Kicsi gyermekkoruktól ismerik egymást, úgy nőttek fel, mint a testvérek. Mindkettőjük édesapja színész: az egyiké Vittorio Gassman, a másiké Ugo Tognazzi. A két papa tizenegy filmben játszott együtt. Elválaszthatatlanok voltak egymástól. így aztán a kapcsolat apáról fiúra szállt. Ahogy a mesterség is, hiszen mindkét fiú színészi pályára lépett. Ráadásul, mintha a kortárs olasz színpadi szerzők úgy írnának darabokat, hogy azokban a két fiú együtt léphessen pódiumra. A legtöbb esetben ugyanis együtt játszottak, játszanak a színpadon. Nemcsak a Férfiak nők nélkülben, a Bizonyítékokban is együtt komédiáznaík a világot jelentő deszkákon. S most - a Férfiak nők nélkül filmes változatában - a vásznon is. S ilyenkor - mint ebben az első közös mozifilmjükben - arra is van lehetőségük, hogy szerepet cseréljenek, azaz egymás bőrébe bújjanak. „A Férfiak nők nélkülben én játszom a nőcsábász hódítót, Gianmarco a hűséges monogám típust - mondja a harmincéves Alessandro Gassman. - Az életben ez épp fordítva van. Én hűséges vagyok, ő szereti, ha zajlik az élet, kergeti a kalandokat.” Mint Alessandro bevallotta, abban, hogy ő immár évek óta hűségesen kitart a kiválasztott nő mellett (akit egyébként Sabrina Knaflitznak hívnak és színésznő), bizonyára az is közrejátszott, hogy gyerekként és kamaszként erőnek erejével az édesapja ellentéte akart lenni. Ezért aztán a nőkhöz való viszonyában sem akarta követni édesapja donjuankodó magatartását. „Éz nem jelenti azt, hogy nem Alessandro Gassman szerettem apámat. Akkor sem tudtam rá haragudni, amikor nagyon keményen ellenezte, hogy a színészi hivatást válasszam. Ellenkezőleg, mindig apámhoz húztam jobban. Ebben is különbözők Gianmarcótól. Ő inkább anyás típus. Hát igen, a nők! Ők jobbak nálunk, férfiaknál. Nem bánnám, ha minden vezető állást nők töltenének be. Meggyőződésem, hogy női vezetéssel sokkal jobb lenne a vüág, mint amilyen ma. És engem egyáltalán nem zavarna a nőuralom. Ellenkezőleg, azt hiszem, nagyon is bele tudnám élni magam az uralkodónő férjének a szerepébe. Jó first mán lennék.” (tallósl) Egyikük Budapestről, másikuk Pozsonyból utazott. Prágában lettek jó barátok. Görbe esték, egyenes utak
