Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-04 / 36. szám
1996. szeptember 4. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Kalász, kalász... Kövesdi Karoly __________ Is merősöm mondja a minap, hogy ő bizony fittyet hányt a gabona kiviteli tilalmára: fogta a megtermett búzáját, kamionba rakta, és irány a külföldi piac! Valószínűleg nem ő az egyedüli, aki így tett, még ha a legtöbben titkolják is... Naiv az a kormány, amely azt hiszi, rendeletekkel és tilalmakkal lehet piacot szabályozni. Pedig szabályozásra szükség lenne, hiszen az idei gyenge termés miatt nem szolgálja éppen az ország érdekeit, ha a termelő csempészkedésre kényszerül. A monopolhelyzet szinte senkinek sem jó. Nem jó a termelőnek, mert zsarolja és áron aluli eladásra kényszeríti, nem jó a fogyasztónak, mert a valós piaci viszonyokban bármelyik láncszem „befagyasztása” őrá üt vissza. Szlovákia kedvező makroö- konómiai mutatói mögött, melyekre oly szívesen hivatkozik a kormány, a néptömegek elszegényedése, a vásárlóerő gyengülése áll, mert minden mindennel összefügg. A helyzet csak a monopolt fenntartani igyekvőknek jó, akiket végső soron nevezhetnénk ingyenélőknek is. Amíg ezek a (haszonleső és nem termelő) közbülső láncszemek megmaradnak, nehéz lesz minden értéknek megtalálnia a maga helyét, mert ezek akarnak diktálni, anélkül, hogy valami közük lenne az értékteremtéshez. Emlékezhetünk még a tavalyelőtti burgonyaárakra, amelyeket a kormány szintén limitálni próbált. Az ügyes kereskedők úgy találták fel magukat, hogy gesztenyével adták a pityókát. Lehet, hogy a gabonát pótkocsistól, traktorostól, netán kombájnostól fogják árulni? Az ilyen viszonyok inkább hasonlítanak a népszínművek műfajához, mint a piacgazdasághoz. Persze, nehéz ott piacgazdaságról beszélni, ahol egy szűk kör igyekszik minden gazdasági hatalmat megszerezni, és ahol sem a termőföldnek, sem a termelőerőnek nincs reális ára... Vendégkommentár A búza, az arany... Mészáros Károly ________ Cs empészáru lett hát a gabona is, akár mondjuk a cigaretta vagy az alkohol. Pedig nem kéne annak lennie, ha a kormány komolyan venné a mezőgazdaság gondjait-bajait. Mert bár meglehet, hogy tavasszal a külkereskedelem emberei láttak a gabonában jó üzletet, nem csodálkoznék, ha a nyár végén ugyanezt - egészen más indíttatásból - néhány mezőgazdasági üzem is megkísérelte volna. Az egyiket a gyors meggazdagodás reménye hajtotta, a másikat a szükség vitte volna rá; fizetni kell a munkásokat, az adóterheket, vásárolni a vetőmagot, a műtrágyát, a vegyszereket stb. Primitív és rövidlátó az a kormány, amely azt hiszi, hogy a ma már aranyat érő, csempészáruvá vált gabonáért odadobhatja az alamizsnát. Talán ideig-óráig lehet törvényekkel és rendeletekkel megalkuvásra kényszeríteni a termelőket, de hosszabb távon nem. Nem lehet úgy tenni, mintha a gabonának nem lenne világpiaci ára, vagy mintha nálunk ignorálni lehetne a világpiaci árakat. Nem lehet a termelőt sem hülyének nézni a végtelenségig. Ha évtizedeken keresztül eljátszatták is vele a balek szerepét, ma nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtehesse. Biztos vagyok abban, hogy a termelő jövőre egy szem gabonát sem ad az Állami Piacszabályozási Alapba világpiaci áron alul. Inkább csicseriborsót termel, melynek a kivitele és a világpiaci ára - feltehetőleg - még évekig nem lesz zárolva. A szerző Dunaszerdahelyen élő, többkötetes prózaíró, a Csallóköz című hetilap szerkesztője Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316,52-38-317) Hang-Kép, Modem élet, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi K aló Ív Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság, Nagyvilág: Szénási György Riport: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kópé: Tallósi Béla Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bradslava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztónél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaíe, KoSická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. Palira veszik a termelőket Gabonaárak - kérdőjelek V. Krasznica Melitta ________ Bár a gabonafelvásárlás és -árak körül kialakult helyzet csak a jéghegy csúcsa a problémák között, melyek a termelőket foglalkoz- tatják, napjainkban talán mégis az egyik legfontosabb. Hiszen a legtöbb mezőgazdasági üzem, illetve magángazda a gabona értékesítésétől váija anyagi gondjainak - legalábbis ideiglenes - enyhítését. Sajnos, a terméshozamokat illetően a valóság a legborúlátóbb jóslatokat is alulmúlta. Teljesen logikus és érthető tehát, hogy a hioo Sidó Miklós földügyi tájékoztató hivatal, Du- naszerdahely: A hivatalos állami szerveket képviseljük, ezért nekünk akceptálnunk kell az általuk meghirdetett árakat. Beleszólásunk nincs, esetleg a közvetítő szereányt a magasabb vételárral szeretnék kompenzálni a termelők. Az Állami Piacszabályozási Alap az idén 3700 koronát kínált az élelmiszer-ipari búza és 3000 koronát a takarmánygabona tonnájáért. Többet fizetnek ennél a malmok és a felvásárlóüzemek, az élelmiszer- ipari búza tonnájáért például 4000 korona körüli árat. Ez azonban még mindig messze elmarad a jelenlegi világpiaci ártól, amely 200 $ körül mozog. Arra kerestük tehát a választ, hogy az érintettek elfogadhatónak tart- ják-e a hazai gabonaárakat. pét játszhatjuk a termelők és a minisztérium között. Tovább folynak a tárgyalások, az Alap már tett némi engedményeket, de ármódosítás valószínűleg nem várható. Vitathatatlan, hogy a termelők érdeke minél kedvezőbb áron értékesíteni a terményt. Tudjuk, hogy a mezőgazdasági üzemek manapság 4000 koronát kémek a gabonáért és az Alapon kívül más felvásárlóktól meg is kapják ezt az összeget. A malmoknak, a mezőgazdasági felvásárlóüzemeknek majdnem mindegy, mennyit adnak tonnájáért, hiszen ugyanennyiért dolgozzák majd be saját termékeikbe, a lisztbe, a takarmánykeverékekbe stb. Majd meglátjuk, hogyan mutatkozik meg mindez a tej, a hús, a kenyér árában... A Vyboch Pál szövetkezeti elnök, Dercslka: Szövetkezetünk 3000 tonna élelmiszer-ipari búzára kötött szerződést az Állami Piacszabályozási Alappal. A gyenge termés miatt ezt a mennyiséget nem tudtuk teljesíteni. Részben ezért, részben pedig a kedvezőbb ár miatt, búzánkat a diószegi malomnak adtuk el, 4000 koronás tonnánkénti áron. Az előleget és a kamato-- kat visszafizetjük az Alapnak, Q Elfogadható a gabona ára O Olcsón vásárolják fel Ne dühöngj, Józsi, légy kiegyensúlyozott, mint az állami költségvetés! O Tóth Dávid magángazda, Sókszelőce: Csak április 15-én tudtuk elvetni az árpát. Ez nagy kiesést je- . lentett, amit a jégverés csak tetézett. Az árpát a galántai felvásárlóüzemnek adtuk el, tonnánként 3250 koronáért. Tavasszal ők hitelezték a vetőmagot, vegyszert, műtrágyát, így a terményt is hozzájuk kellett vinnünk. A hiteltörlesztés után szinte semmi készpénzt nem kaptunk tőlük. Az idén annyi hasznunk lett az árpából, amennyit pár malac etetésére hagytunk. A vételár a költségek miatt lehetne magasabb is. de még így is jobban járunk, mintha nekik adtuk volna 3700-ért. A takarmánygabonára szükségünk van az intenzív állattenyésztésben. Ezek az árak mintegy 30 százalékkal magasabbak a tavalyinál, de még így sem lehetünk teljesen elégedettek. Főleg ha azt nézzük, hogy a szomszédos országokban mennyit kínálnak a gabonáért. Az idei áremelést első lépésnek tekintjük a világpiaci árhoz való felzárkózáshoz. A Perleczky Gábor felvásárló V vezérigazgató, Dunaszer- dahely: Eredetileg 100 és 200 koronával kínáltunk többet az élelmiszer-ipari, illetve a takarmány- búzáért az Alap által meghirdetett áraknál, de miután láttuk, hogy még ezek az árak sem tükrözik a piaci viszonyokat, tovább emeltünk. 3980 koronát fizetünk az élelmiszer-ipari búzáért, 3400 koronát a takarmánybúzáért és 3250 koronát a takarmányárpáért. Sajnos, még ilyen árak mellett sem tülekednek a termelők leadni a gabonájukat. Többen spekulálnak, várják a jobb feltételeket. Pedig igyekeztünk korrektek lenni a termelőkhöz, tavasszal azonnali fizetés nélkül biztosítottunk számukra vetőmagot, vegyszereket, műtrágyákat, üzemanyagot, keverékeket. Joggal várjuk tőlük, hogy a meglévő szeződé- sek értelmében nekünk adják el gabonájukat. Úgy érezzük, hogy a jelenlegi áraink - ha elmaradnak is a világpiaciaktól - valahol igazodnak a termelők elvárásaihoz, ugyanakkor figyelembe veszik a fogyasztók vásárlóerejét is. Olvasói levél Vonatdobálók Amikor ismerőseimnek említettem, hogy magyarországi körútra indulok, többen is megkérdezték, hogy nem félek-e vonattal utazni? Ugyanis a rádióból és a tévéből értesültünk arról, hogy valaki ismét megsebesült a vonatdobálók által. Az egy évvel ezelőtti tragikus eseményjutott eszembe, amikor egy nagymama a kisunokájával utazott, és halálos áldozata lett a vandalizmusnak. Bizony, egy kis félsz volt bennem, amikor vonatra ültem. Na de szerencsésen hazaérkeztem a Buda- pest-Eger-Miskolc-Tiszaújvá- ros körutamról. Most gondolkodom el azon, hogy vajon milyen ember az, aki ilyen dologra vetemedik? Vagy talán unatkozó gyerekek ők, akik ezzel a veszélyes játékkal szórakoznak?! Vandalizmus, ez enyhe kifejezés erre a gaztettre. Mindenesetre az utasok reménykednek abban, hogy a tetteseket egyszer sikerül rajtakapniuk és elnyerik a méltó büntetésüket. Hostina Irén Komárom Csak ülök és hallgatok Hétvége van, vonaton utazom hazafelé. Újságot olvasok, nem akarva is hallgatom két középkorú hölgy beszélgetését. A beszélgetésből kitűnik: a fiatalabb vasutas neje, a másik, idősebb hivatalban dolgozik. „Elég volt belőle” - így a vasutasfeleség. „Ott laktunk Ágcsemyőn, bántotta a fülemet a magyar hangsúlyú szlovák nyelv. Nem bírtam hallgatni. Hiába a szlovák iskola, a tanítók mind magyarok s olyan hangsúllyal beszélnek. Képzelje el, a fiamat, aki egyedüli szlovák volt az osztályban, megbuktatták. Egy sem tud szlovákul, s a szlovákot megbuktatják! Jobb is, hogy elköltöztünk onnan.” Az idősebb hölgy csak bólogat, aztán megkérdi: „És most hogy megy a fiúnak az iskola?” „O, tudja, azt csak a kutyák meg a nyulak érdeklik.” Az egész beszélgetés erős keleti nyelvjárásban zajlott. Egy hét múlva: Szintén külsejükről ítélve, két munkás települ hozzám a vonaton. 30-40 év közöttiek. Hétvége lévén, diáklányok is utaznak, magyarul beszélgetnek. A fiatalabb, barna fiatalember megszólal, szintén keleti nyelvjárással: „Nekem is vannak rokonaim Tárkányban. Ha látogatóba megyek, kedves kisgyerek fogad, szalad elém, csókol, mond valamit magyarul. Mit csináljak veled, gondolom, nem értem, mit mondasz. Csókolom én is, közben az jut eszembe, hogy átdobnám a határon, arra, Budapest felé, meg ezeket is” - int fejével a magyarul szórakozó diáklányok felé. A velem szemben ülő észreveszi, talán rossz a hangnem. „Te miért nem beszélsz helyesen szlovákul?” - veti oda a véleményét. „Jó, jó, remélem, nem kerül sor a nyelvjárás betiltására” - hangzik a válasz. Ing. Megyeri Sándor 076 53 Boly, 166
