Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-28 / 35. szám
1996. augusztus 28. Sport Egyetlen magyar volt az atlantai hivatalos cseh küldöttségben: Pogány Mihály Új kapu nyílt meg előtte J. Mészáros Károly Megszállott napszámosa az atlétikának. Együtt él minden belső rezdülésével, ismeri a világsztárok allűrjeit, ugyanakkor a sportág csallóközi csemetéinek nevelgetési szokásait is. Pogány Mihály (milyen hivatalosan hangzik, mert mindenki Misinek szólítja) szűkebb pátriájában, a Csallóközben meg Szlovákiában is talán a kelleténél kisebb megbecsülésnek örvend. Köntörfalazás nélkül kimondott észrevételeiért? Ki tudja... Mindenesetre Atlanta egy új kaput nyitott a fiatal edző előtt. Egyedüli külföldiként, ráadásul szlovákiai magyarként lehetett tagja a hivatalos cseh olimpiai küldöttségnek. Ő ugyanis az ötkarikás bronzérmet nyert hármasug- rónő, Sárka Kaspárková mestere. Ezek után tálcán kínálkozott a beszélgetés. Hogyan érezted magad a cseh csapatban? Jobban, mintha a szlovákban lettem volna. Pedig még mindig én vagyok az ország válogatott ugróinak az edzője. Csak nem ez volt a legnagyobb bánatod Atlantában? Én láttam, milyen környezetben laktak az olimpiai faluban a csehek és a szlovákok. Hadd ne részletezzém... Annyit elárulok, mi éltünk az összkomfortban. Ezzel tehát nem lehetett bajom. Engem inkább az amerikaiak egoizmusa bántott. Nem a városban, hanem a sportpályán. Mindenben ők akartak a legjobbak, a legfontosabbak lenni. Közben sok minden kicsúszott a kezükből: káosz volt a közlekedésben... És a csehek befogadtak? Nem vagyok a kabalájuk. Ki merem jelenteni: nagyon szeretnek, vezetők, edzők, versenyzők egyaránt. Most meg a bronzérem után már edzőként is elismernek. Pedig mindenkinek nyíltan megmondom a véleményemet. Amennyire Ismerlek, biztosan a stadionban izgultad végig az atlétikai napok eseményeit... Nagy tévedés! Egy áprilisi-májusi edzőtáborozás során már jártam a versenyek színhelyén. Akkor kinéztem magamnak egy jó helyet a lelátón, hogy tudjak majd honnan értekezni Sárkával. Isten ments lett volna hamarabb befészkelődni az olimpikonok közé! Csak hu- szonhetedikén, két nappal a női hármasugrás selejtezői előtt érkeztünk Atlantába. Az akkor még címvédő tízpróbázó Zmélíkkel és tanítványommal. Éppen azért tértünk ilyen későn vissza a La Grange-i edzőtáborból, hogy ne is találkozzunk a versenyekkel. A cseh lányok várható balsikerei az olimpiai faluban bénítólag hathattak volna Sárkára. Utólag megítélve ez szerencsés húzásnak bizonyult. Szóval megérkeztetek, és következett az akkreditáció... Nem, azon már túlestünk a kiutazás után. A repülőtéren. Ekkor már más, elkerülhetetlen procedúrák vártak ránk. De még előtte elmentünk a városba egy jó vacsorára. Csípős szárnyasra. Sárka a bolgároktól hallotta, hogy a csípős étel erőt ad. Nem kedvelte az ilyen eledeleket, de már megkóstolja. Ez kezd izgalmassá válni! Mi történt utána? Másnap edzés, sztrecsing... Egy óra harmincöt perccel a verseny előtt váltunk el egymástól. Öt perc alatt összeszedték a táskákat, s a következő tíz percben átvizsgáltak bennük mindent, a ruhadarabokon nem maradhatott egyetlen meg nem engedett reklám sem. Ha találtak, bevonták ragtapasszal. De még a táskákon és az üdítőflakonokon is! Ráadásul éles tárgyakat sem engedtek bevinni. Sárka egyedül a mérőszalagot hagyhatta magánál. Különben ami ritkaság, a nekifutás kiméréséhez közvetlenül a szektorban adtak kalapácsot, krétát, szóval mindent elkészítettek. Aztán buszokba ültettek bennünket, egyikbe a versenyzőket, másikba az edzőket és menedzsereket. Öt perc múlva már a lelátó alatt utoljára adhattunk tanácsokat védenceinknek. Onnan bírók vitték magukkal a mezőny tagjait, még jobban átfésülve a dolgaikat. És őket is átkutatva. Netán a szexteszt is akkor volt? Nem, az már megtörtént a megérkezéskor. Nyálmintát vettek és kitéptek egy hajszálat. Abból állapították meg, hogy Sárka valóban nő-e. Térjünk vissza a stadionba... Harminc perccel a selejtező előtt jelentek meg a pályán a versenyzők. Addigra már elfoglaltam a jó előre kiválasztott helyemet a nézőtéren. Mivel a tavalyi világbajnokságon Sárka elbukott ezen az akadályon, inkább harminc centivel hátrább jelöltettem ki az elrugaszkodás helyét. Onnan dobbantva is könnyedén megbirkózott a selejtezőszinttel. Majd a döntőben is kirobbanó formában versenyzett. Sikerét főleg a kiváló lélektani felkészülés eredményezte. Elmondtam neki, hogy csak önmagára összpontosítson, mások ne érdekeljék, mert az csak fölöslegesen elvonná az energiáját, ami az ugrásoknál hiányozhat. Akik látták őt verseny közben, azt mondták, úgy nézett ki, mint az éhes tigris. Valamennyi kísérlete után kinézett rád... Közvetlenül az ugródeszka fölött ültünk, mind a tizenkét döntős edzője. Máskor könyörögnöm kell a rendezőknek, csak engedjenek közelebb, most külön helyet szorítottak nekünk. Három éve edzem Sárkát. Már az ujjmozdulatokból is megértjük egymást. Ezúttal viszont abban egyeztünk meg, hogy nem közvetlenül az ugrás után, hanem kicsit később mérlegelünk. Ő ennek ellenére kinézett rám, derültek is ilyenkor edzőtársaim. Később lementem, s nyolc futópályán keresztül kiabáltam neki észrevételeimet. Pontosabban nyugtató tanácsaimat. Milyen eredményre számítottál? Egy nappal a verseny előtt 14,94-et írtam fel magamnak, s úgy gondoltam: a negyedik helyre lesz elég. A valóságban négy centivel messzebbre repült, és bronzérem lett belőle. De nem akármilyen körülmények között. Csupán a második kísérlete volt egy centivel rosszabb az ezüstérmesénél. Ezt a tényt hogyan dolgoztátok fel magatokban? Először a bronzéremmel is nagyon elégedett voltam. De minél több nap telik el azóta, annál inkább bánt az az egy centi. És nemcsak azért, hogy az ezüstéremért tanítványom há„Engem inkább az amerikaiak egoizmusa bántott.” Sárka Kaspárková Atlantában romszázezerrel több pénzt kapott volna. Egyszerűen az ezüst, az mégis ezüst! A bolgár Prandzseva, aki Sárka mögött végzett, lebukott a doppingteszten... Nagyon bánt, hogy őt kapták el, mert jó kapcsolat volt köztünk. Edzőjét a legnagyobb szakinak tartom, sokat tanultam tőle. Csalódnom kellett bennük. Egy nappal a döntő előtt edzőtársaim kérdezgették, adjak magyarázatot arra, hogy egy hónap alatt Prandzseva hogyan javulhatott közel egy méterrel, biztosan van valami benne. Nem hittem volna, hogy igazuk lesz. Mit láttál még az atlétikai versenyekből? Őszintén bevallom, jóformán Fotó: Prikler László és CTK semmit. Esetleg a tévében néztem, de a bonyolult utazás egyáltalán nem vonzott a stadionba. Ameddig meg nem zajlott le a női hármasugrás, addig más nem érdekelt. Minden porcikám- mal arra összpontosítottam. Nem akartam másra figyelni. Melyik világsztárral beszéltél külön is? Mindegyik atlétát ismerem a Grand Prix-versenyekről, rengeteget személyesen is. Cári Le- wisszel csak kezet fogtam, jó versenyt kívánva. Éppen a távolugrás selejtezőjére készült. Nagyon jó barátom Linford Christie, öt percet dumáltunk Sárka kísérleteiről. Balsikereit nem mertem szóba hozni, ő meg nem említette. A százas döntő előtti kizárásának semmi nyoma nem látszott rajta. Minél több nap telik el azóta, annál inkább bánt az az egy centi. Pogány Mihály: „Csehországban most már edzőként Is elismernek" Kuriozumkosár Nyári olimpia Rióban? A világ még Atlantáról beszél, ám Rio de Janeiro máris 2004-re gondol. Augusztus derekán Ronaldo Coelho, a nyári olimpia rendezési jogának kiharcolásáért életre hívott brazil bizottság első embere adta át Lausanne-ban a dél-amerikaiak jelentkezési kérelmét. Vaskos, 580 oldalas dokumentáció került a NOB-illetékesek kezébe. Az elképzelések szerint a sportolók olimpiai faluját a nemzetközi repülőtér tőszomszédságában építenék fel, tizenkétezer lakó számára. Rio kétmillió dollárt fordított elképzelései vázolására, esélyei javítására. Nem nagy összeg, de Pelé, az ország sportminisztere szerint nem nagyokat kell mondani, hanem hihető terveket kell benyújtani. Az összes ötkarikás beruházásra 4,5 milliárd dollárt szán Brazília. Ali csodálatos találkozása Aranymedvével Jack Nicklaus szuperklasszis golfjátékos (beceneve Aranymedve) kezdeményezésére az általa tervezett Valhalla nevű golfpályán találkozott Muhamad Alival, az egykori nehézsúlyú profi világbajnokkal. Az évszázad két legnagyobb sportemberének tartott kiválóságok együttléte során Ali megveregette Nicklaus vállát, szólni kívánt, de ez nehezére esett, így a beszélgetés elmaradt. A bokszolót ugyanis Parkinson-kór kínozza, ezt láthatta a világ az atlantai olimpián is. - Nekem akarta adni az ötkarikás ceremónián kapott aranyérmét - mesélte Nicklaus. - Később a fotósok kedvéért bokszpózba vágtuk magunkat. Csodás sportember volt, sajnálom őt a betegsége miatt, de így is óriási élményt jelentett a vele való találkozás. Veszélyben az angol foci? Júniusban a kontinensviadal az angol nemzeti tizenegy nagy feltámadását hozta. Megkezdődhet hát a szigetországi labdarúgás fellendülése? Akadnak viszont aggódók is, mint például Gordon Taylor, a játékosunió vezetője: - Sztrájkolni fogunk, ha a Sky TV-vel kötött 38,5 millió dolláros szerződés tíz százalékát nem kapjuk meg. Az összeg a piramis csúShearer (balról) és Sherlngham nem panaszkodhatnak, nekik jut a tévészerződés bevételeiből csán levő nagy klubok martaléka lesz, míg a kisebb egyesületek lassan elsorvadnak. Ugyanakkor ez a pénz hatalmas lehetőséget biztosít, s igazságos elosztása az angol foci új aranykorszakát jelenthetné. Hiába bajnok, megbüntették Hazaérkezése után nem sokáig élvezhette felhőtlen örömmel olimpiai győzelmét Michael Diamond. Az ausztrál sportlövő két órával azután, hogy Atlantából visszarepült Sydneybe, már a gépkocsijában ült, amikor egy rendőr megállította, és az olimpiai trapbajnokot megbüntette - gyorshajtásért. A sportoló megpróbált magyarázkodni, előhozakodott ötkarikás diadalával, de amikor kiderült, hogy a jogosítványa sincs nála, az egyenruhás újabb nyugtát állított ki a nevére.
