Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-03 / 27. szám
Kultúra 1996. július 3. 13 Megvettek egy parasztházat. Az istállóból próbaterem lett, a házat lakássá alakították át Bolondnak nézték, pedig csak színházat alapított Kopasz-Kiedrowska Csilla Több évtizedig tanított a varsói Színművészeti Főiskolán. Aztán Bialystokban létrehozta a bábművészeti szakot, amely ma is létezik. Krzysztof Rau húsz évig volt igazgatója az ottani bábtársulatnak. Nyolcvankilencben, amikor a gazdasági és a társadalmi-politikai helyzet a kultúra, a színházművészet megreformálását sem kímélte, dilemma előtt álltam. Nem voltam képes megváltoztatni azt a színházat, ahol húsz évig dolgoztam. A tagok többsége a tanítványom volt. Képtelen voltam elbocsátani azokat, akiket én vettem fel, akikkel évekig együtt dolgoztam. Inkább elmentem, és leszerződtem a varsói bábszínházhoz. Ott voltam kilencvenegyig, amikor is rájöttem, hogy a régi állami struktúrák megreformálhatat- lanok, vagy ha mégis, én arra alkalmatlan vagyok. Elhatároztam, hogy magánszínházat alapítok Varsótól 300 kilométerre, Zusnóban. Megvettünk egy parasztházat, gazdasági épületekkel együtt. Nagyon olcsó volt. Az istállóból próbaterem lett, a házat lakássá alakítottuk át. Az a szlogenünk, hogy „Ne keress bennünket, elmegyünk hozzád”. Oda megyünk, ahol lehetőség van a játékra, ahová hívnak bennünket. Hány előadást tartanak évente? Százhúszat- százötvenet. Hány tagú a társulat? Hat. Én igazgató és rendező vagyok. Az öt színész technikus, világosító és hangosító is egyben. Honnan a névválasztás: Teatr 3/4, vagyis Háromnegyed Színház? Amikor megváltam az állami színháztól, egyik barátom azt mondta: „Jól ismerlek, neked nem lesz elég a színművészeti főiskola, neked színház kell!” Azt feleltem, legfeljebb csinálok egy magánszínházat. „Megbolondultál? Ez abszurdum! Honnan veszed rá a pénzt?” Legfeljebb nem lesz egész színház, mondtam, csak háromnegyed, de színház lesz. Valóban: honnan vették a pénzt? Állami támogatásban részesülnek? A kulturális minisztérium három darabunk költségeit fedezte, a suwalki vajda - az ő területén működik a színház - kettőét. Mindig akad szponzor, aki apró kiadásokat fedez. Külföldön merre jártak? Krzysztof Rau, a színház megalapítója, igazgatója, menedzsere Csehországban, Szlovákiában, Franciaországban, Dániában, Ausztriában, Németországban, s most a nyáron Magyarországra megyünk, ott rendezik a bábszínházak világfesztiválját. Hány bábszínház működik Lengyel- országban? Huszonhét állami és sok nem állami, de némelyikről nehéz megmondani, bábszínház-e vagy sem. Sikerek, díjak? Tavaly áprilisban Lengyelországban a kis színpadi formák találkozóján a szemle legértékesebb előadása díjat kaptuk, ugyanakkor az újságírók díját is. A Háromnegyed Színház a közönséggel együtt egész színház. Nekünk a pluszt a nézők jelentik. Mi vándorolni akarunk, újabb és újabb embereket megismerni. Itt kezek, lábak, ujjak és karok beszélnek Ne keress bennünket, elmegyünk hozzád! - ez a szlogenünk Heti kultúra Körzeti Csemadok-nap A tánccsoport egykori tagjai ma énekelnek Mint egy pohár friss víz a testnek Ami futballban Torinónak a Juventus, gépkocsigyártásban Ingolstadtnak az Audi, vagy a templomokat tekintve Párizsnak a Notre Dame, a Kassához közeli Nagyidának kultúrában hasonló értéket, márkát jelent a Csemadok népművészeti csoportja. Érthető tehát, hogy a hatvanas évek végén Ilosvai Selymes Péter nevét felvevő együttes fennállásának negyvenötödik évfordulójára olyan lelkesen készült az Ida menti község, mint Atlanta az olimpiai játékokra. Még a természetfelelős is kegyeibe fogadta Nagyidét ezen a napon, hiszen azonfelül, hogy eső nem ijesztgette a rendezvényt, ezúttal a kö-zeli vasgyár por-, valamint gázfelhőit is más irányba terelte a légáramlat. A háromezer lakosú község és környéke tehát nyugodtan ünnepelhetett, szórakozhatott. Zavartalanul rophatták a táncot és énekelhettek a szereplők, a közönség egy része a lombos hársfák árnyékából kísérhette őket figyelemmel.- Mint nagy melegben egy pohár friss víz a testnek, olyan jólesett az ember lelkének ez a hétvégi rendezvény - kommentálta egy helyi lakos az Ilosvai Néptáncegyüttes negyvenötödik születésnapjának megünneplésével egybekötött 43. körzeti Csema- dok-napot. Gazdag József Nagyidai táncosok a lombos fák alatt A szerző felvételei Regény-... bizonyára nem társastáncversenyre igyekszel! - fejezte be az író kissé tréfásan a megkezdett mondatot, mert már kezdett hozzászokni a mániákus őrültekhez. Ezer az anyóka megcsóválta ősz fejét.- Netalán előre kell fizetni? Ennyire nem bíznak itt a vendégben? - dörrentek a méltatlankodó kérdések.-Nem, fiam, nem arról van szó - folytatta a nő most már szelídebb hangon. - De sajnos, csak párttagokat engedhetek be.- Párttagokat? Melyik párt tagjait, ha szabad kérdeznem?- Szabad - mondta a néni jóindulattal. - nem látszol már tejfölösszájú tinédzsernek, mégse hallottál erről az új pártról, amely már igen komoly tömegbázissal rendelkezik?-Nem. De nem is akarok. Ötven dollár elég lesz?- A pénz nem boldogít, csak a politika. „VNKEKP...” Elég, ha ennyit mondok? - kérdezte sejtelmesen az anyóka, és vagy kacsintott hozzá, vagy belement valami a szemébe.- Elég, csak engedjen be. Bármilyen élénk is a fantáziám, most nincs erre időm...- A Vécésnéniket Kiszipolyozok Ellen Küzdők Pártjának elnökével áll szemben! - recsegte a néni, s a hangja ismét remegett a dühtől. - Álljon egyenesen, Angyal a körhintán Z. Németh István 6.rész ha velem beszél, és ne táncoljon, nem vagyunk a balettintézetben.- Elnézést, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy... - nyögte az író.- Lassan már minden ülőkét mi birtoklunk az országban. Száz meg száz csillogó fehér trón! És maga nem respektálja ezt?!?- Menjen az utamból, vagy...- Megértem, fiam! - váltott az anyóka ismét békülékenyebb hangra. - Az embereknek mindig lesznek biológiai szükségleteik, s mi erre alapozzuk a jövőt... Választási számunk a nulla-nulla. Esetleg, ha be akar lépni...-Valamelyik fülkébe szeretnék belépni - sóhajtotta az író. - De azt sürgősen, ha lehet...!- Jól teszi! - mosolygott a néni, valahol mélyen a ráncai alatt. - Az ember ne tartsa vissza magát a jó dolgoktól, főleg, ha még ennyire fiatal...- Szóval bemehetek?- Hóógyne! - kacarászta az idős hölgy, miközben dekázott egy tekercs vécépapírral. - Mihelyt aláírta ezt a belépési nyilatkozatot!- De hát... Ez zsarolás! Ez hatalommal való visszaélés!- Azok élnek vissza a hatalmukkal, akik lelkiismeretlenül kiszipolyozzák szegény vésécnéniket! - rikácsolta a banya kikelve magából, s furkósbotjával addig verte a falat, amíg arról jókora vakolat- darabok nem kezdtek potyogni. Aztán megnyugodott. - Semmi bűzdíj, kevés nyugdíj. Különben is, mi nem akadályozzuk meg a kisembert, hogy sürgős teendőit elvégezze... itt kell aláírni. Az író odafirkantott valamit a papírra. A szenzorral ellátott ajtó kinyílt. A néni persze az öt- vendollárost is zsebre vágta.- A jövő nagy megkönnyebbüléseket tartogat az egész társadalom számára - dörmögte az orra alatt, miközben egy pillanatra még a ráncai is kisimultak. - Ezer meg ezer trón... Békés, zavartalan ülések... Ami nem kell, azt törölni... az emészthe- teden dolgokat lehúzni!... Az író kissé sokkos állapotban tért vissza az öreghez. Hát még amikor meglátta, hogy nevezett személy fejére húzott kabáttal, félelemtől remegő szájszéllel az asztal alatt kucorog, s buzgón imádkozik!-Aszadoidok...- hápogta az öreg. Keresztet vetett, és ujjával az ablak felé mutogatott. - Istenem, ne hagyj minket elveszni!- A szadoid rövidítés „szabadon dorongoló idiótát” takar. Amióta az állam kivonult az oktatásügyből, s megszűntek az iskolák, zavaros elme, züllés és garázdaság jellemzi az ifjúságot. A család mint intézmény egy kormányjavaslatra már régen megszűnt. Félhülye bandák szippantják be a kóborló gyermekeket, s azok „nevelik” őket az „életre” - suttogta az öreg, majd intett az írónak, hogy ő is másszon be gyorsan az asztal alá. Kintről durva szavak, kiáltások és sikolyok hallatszottak. Az ablaküvegre groteszk árnyékok vetültek, majd egy féltégla vágódott be a helyiségbe. A „lövedék” alig fél méterre az író fejétől süvített el, majd Zuzmó vodkásü- vegét megsemmisítve landolt a kocsma padlóján. Idebenn csörömpölés és halk káromkodás, odakinn gurgulázó nevetés követte az akciót. Az író az ajtótól legtávolabb eső asztal alá helyezte bőröndjeit. Sűrűn áldotta az illetékeseket, hogy bár az „oázis” feliratú abroszok sosem láttak mosóport, legalább lepedő nagyságúra sikeredtek. A kapcsolóhoz lépett, és leoltotta a villanyt. - Ezek a kölykök az ősi durvaság és a primitív életmód feltétlen hívei - nyögte Zuzmó valahon- nét az asztal alól -, minden bizonnyal most ez nyilvánul meg odakinn. A kocsma bejárati ajtajának ripi- tyára törését hatalmas zajhullámok és porfelhők kísérték.- Maga egy zseni. Szerény kijelentései minimum egy lángészre vallanak - hümmögte az lró. - Imádkozzon csak tovább, addig én megpróbálok szót érteni ezekkel az idiótákkal.- Köpve hiszem - mondta Zuzmó, s ígéretéhez híven köpött egyet. - Van egy olyan rossz tulajdonságuk, hogy senkit sem hagynak életben.- Az más - mondta az író, és ő is bemászott egy asztal alá. - De akkor a mazoidokkal miért lehetett szót érteni?- Mert azok „magányos, zord idegbetegek”. Ők általában értelmiségi családból származnak. Szüleik - régi értelemben véve - nagy tekintélyű embereknek számítanak: orvosok, mérnökök, tanárok, politikusok, portások... Érthető, hogy az ilyen népségek elhullajtott utódai hajlamosak a melankóliára, szeretik a pénzt, és természetesen utálják a pofonokat. Én megvesztegettem őket, erdőt-mezőt ígértem nekik. (folytatjuk)
