Vasárnap - családi magazin, 1996. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1996-08-21 / 34. szám
1996. augusztus 21. Háttér Lapról-lapra Hágában a helyük Radovan Karadzsicsnak, a boszniai szerbek korábbi vezetőjének és a háborús bűnökkel vádolt többi személynek Hágában, az ottani nemzetközi bíróság előtt a helyük, és a boszniai NATO-erők, az IFOR-csapa- tok továbbra is folytatni fogják a nemzetközi bíróság nyomozásának segítésére irányuló politikájukat, szögezte le a Párizsban megjelenő angol nyelvű napilapban Javier Solana. A NATO főtitkára szerint üdvözölni kell azt a megállapodást, amelynek értelmében Karadzsics visszavonul a politikától: ez elhárít egy akadályt a tisztességes választások megtartása elől. Ugyanakkor még hátravan az igazságszolgáltatás feladata, véli Solana, aki szerint az idő Karadzsics és Mladics ellen dolgozik, s személyük súlyos teherré vált a boszniai szerbek számára. (International Héráid Tribüné) Cseh öngyilkossági adatok Csehországban az 1945 és 1995 közötti fél évszázadban összesen 115 687 ember követett el öngyilkosságot, közöttük csaknem kétszer annyi a férfi, mint a nő. A legtöbb öngyilkosság a hatvanas és a hetvenes évek fordulóján, tehát a Prágai Tavasz időszakában történt. A rekordév 1970 volt, ekkor 2 848-an váltak meg önkezűleg életüktől. A hetvenes évek közepétől az öngyilkosságok száma fokozatosan csökkent. A módszereket illetően magasan vezet az önakasztás. Az öngyilkosok mintegy hatvan százaléka így köszönt el az élettől. A legkritikusabb hónap az április, majd a május és a június, míg a napok közül a hétfő, a kedd és a péntek. A legkevesebb ön- gyilkosságot novemberben, decemberben, illetve szombaton követik el. (Právo) Többek között a következő üzletekben találkozhat szolgáltatásainkkal: Elektrospotrebice Pod záhradami 62 Bratislava L. A. MARKET Rezedová 5, Bratislava EL VICO Nám. 1. mája 2, Senec MARKUS Mierovo nám. 5, Senec MIHO-VIDEO Novozámocká 83, TvrdoSovce Jozef Urban Platinová 2, Komárno VINAMEXA CO Gazdovsky rád 11, Samorín Robi Electronik Hlavná 15, Saía Intershop M. R. Stefánika, Nové Zámky EURO STAR Vámbéryho 55 Dunajská Streda Video „A” COMP Sportová 7, Nesvady D. L. H. s.r.o Hlavné nám. 19, Sahy VKV-692 Eleink nyoma minden kontinensen megtalálható Szent István öröké, 1996 Szent István máig ható tanítása számunkra is kell, hogy hordozzon üzenetet Feró Spácil felvétele CSÁKY PÁL A British Museum bibliotékájában, a kelet-közép-európai régió könyvei között a legértékesebb ősnyomtatvány, szövege így kezdődik: „Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál leuelenek El- sew capitulomia”, Komjáthi Benedek fordításában, 1533-ból. Figyelmeztető a kiadás helye, Krakkó, ám ha belegondolunk, hogy közvedenül a Mohács utáni időkről van szó, ezt jellemzőnek is találhatjuk. Aquileiában, a Római Birodalom volt észak-olaszországi központjában, a hatalmas ókeresztény bazilika oldalán hátrafelé nyilazó magyar harcos képe. Münchenben a városi kincstár legféltettebb darabja Gizella királynénk keresztje, a Szent István-kápolna Rómában a Szent Péter-bazilika egyik legkedvesebb helye. Ott vagyunk a világban, eleink nyoma megtalálható minden kontinensen. A magyarok kihagyásával nem lehet európai történelmet írni, mint ahogy nélkülünk nem lehet megírni a világ tudománytörténetét sem. Részei vagyunk az emberiség fejlődés- történetének, számarányunknál jelentősebb mértékben. Felnőtt nép vagyunk, de azt is tudatosítjuk, nem mi vagyunk az alfa és az ómega. Nincs szükségünk mesékből gyúrt hamis történelmekre, nincs szükségünk arra sem, hogy mások ócsárlása árán próbáljunk belső erőt pumpálni magunkba. Az idén honfoglalásunk ezerszázadik évfordulójáról is megemlékezünk. Biztató érzés megtapasztalni a rendezvények sorát szülőföldünk számos településén. Biztató érzés látni, hogy Szent Istvánról is egyre több helyen emlékeznek meg a kellő méltósággal. Európai szemmel nézve ez így helyes; a honfoglalás a mi ünnepünk is, Szent István máig ható tanítása számunkra is kell, hogy hordozzon üzenetet. S azt is pontosan meg tudjuk fogalmazni, hogy múltunk felidézésekor nem a múltba akarunk menekülni; újból tudatosítva azt, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, múltunkból a jövőbe ragaszkodáshoz kívánunk erőt meríteni. Múltunk fényes időszakaira büszkék akarunk lenni; kell, hogy ezek megtartó erőként szolgáljanak számunkra. Eleink hibáiból pedig tanulni akarunk, s nem becsüljük le „a történelem az élet tanítómestere” mondás igazát. Nem hisszük, hogy mindent mi tudunk a legjobban, ám azt is tudjuk, kis nép lévén sok hibát nem engedhetünk meg magunknak. A történelem egyre gyorsabb tempóban rohan, s nekünk az újabb kihívások közepette is helyt kell állnunk. Ha ezt elmulasztjuk, felmorzsolódunk; azzal pedig impozáns múltunkat, kollektív tehetségünket csúfolnánk meg, amely többre hivatottá predesztinál bennünket. A millecentenárium évében azt is tapasztaljuk, nem könnyű ma magyarnak lenni. Ilyen sóhaj időnként hangosan is elhangzik, az anyaországban is, a világ más helyein is, nálunk is. így van: valóban nem könnyű ma magyarként megélni. Ám mikor volt könnyű? A honfoglalás előtt? Vagy később, a kalandozások korában? Avagy az államalapítás korában, az István-Kop- pány testvérharc idején? Milyen volt magyarnak lenni a tatárjárás előtt és után, vagy Mohács idején? S később, a három részre szakított ország idején, a szabadságharcok korában vagy 1848-49-ben? Könnyű volt-e magyarnak lenni a Bach-kor- szakban vagy később, Trianon után? S könnyű volt-e az első és második vüágháború éveiben, az ötvenes évek őrületei idején vagy a hatvannyolc utáni gyurma-időszakban? Az alapképlet ugyanaz, mint volt mindig is az évszázadok során. Amit Illyés Gyulánk oly nagyszerűen fogalmazott meg: magyar az, aki vállalja. Magyar az, aki ezt tudatosan megéli, s aki magyarsága megtartásáért áldozatokra is képes. Történelmünk arra is megtanít bennünket, hogy a válságokat, ha volt lelkierőnk, le tudtuk győzni, a vesztett csaták; háborúk következményeit fel tudtuk dolgozni magunkban. Az igazi veszedelmes időszakok akkor voltak, amikor az önmagunkba vetett hitünk ingott meg. Ezt kell elkerülnünk, ezért van szükségünk belső támaszokra. Ezért van szükségünk arra, hogy Szent István és tanítása tájainkra újból hazatérjen. Hazatért? Falépítés rendőri felügyelettel. Minden kőműves mögött egy biztonsági ember ügyelt arra, hogy gyorsan megépüljön a Berlint három és fél évtizeden át megosztó, szégyenletes fal. Archív-felvétel Harmincöt éve rendőri felügyelet melett épült a berlini fal Egy éjjel emelték, egy éjjel leomlott „Senkinek sem áll szándékában, hogy falat emeljen Berlin két fele közé. Az NDK építőipari munkásai a lakásépítéssel vannak elfoglalva, s ez a feladat teljesen igénybe veszi őket” - válaszolta 1961. júliusában egy újságíró kérdésére Walter Ulbricht, az NSZEP főtitkára. Két hónappal később, 1961. augusztus 13-ra virradóan munkásőr- és rendőralakulatok jelentek meg Berlin szovjet szektorának utcáin. Néhány óra alatt szögesdrótokkal, útakadályokkal zárták le Kelet-Berlin határát. A berlini kérdés a második világháború vége óta vita tárgya volt a nagyhatalmak között. A győztesek akkor négy megszállási zónára osztották a vesztes Németországot és a fővárost, Berlint is. 1948. júniusában robbant ki az első válság, amikor a szovjetek blokád alá vették Nyugat-Ber- lint. A város ellátását majd egy évig, 1949. májusáig légi úton biztosították az angolszászok. 1949-ben az angol, a francia és az amerikai zónából létrejött az NSZK, a szovjetből az NDK. A kettéosztott, de nyitott határú Berlinen keresztül 1949 és 1960 között két és félmilliónyi- an menekültek a 17 milliós NDK-ból Nyugatra, többségük jól képzett szakember, értelmiségi volt. A szovjet és a keletnémet vezetők többször javasolták, hogy a „szocialista tábor elleni felforgató és kémtevékenység előretolt bástyáját demilita- rizált, szabad várossá” alakítsák át, ám a nyugatiak hallani sem akartak erről. 1961. augusztusára a válság tetőpontjára hágott, Berlinben közvetlenül állt egymással szemben a két világrendszer. Augusztus 11-én az NDK Népi Kamarája felhatalmazta a kormányt „az NDK védelmét szolgáló intézkedésekre”. Másnap a kormány határozatot hozott a fal megépítéséről, harmadnap pedig felhúzták a falat. A munkálatok fő szervezője és irányítója Erich Honecker, az NDK későbbi első számú párt- és állami vezetője. A szögesdrótok helyébe már augusztus 15-én betonelemek kerültek, a szektorok határát véglegesen néhol öt méteres fal, szögesdrót, zárókorlát, aknamezők és őrtornyok választották el. A fal mentén azonnali lőparancs volt érvényben. A kommunista diktatúra embertelenségét mutatta meg, és évtizedeken át a Kelet és a Nyugat közötti megosztottság jeíképe volt. A falnál 28 év alatt 250 menekülőt lőttek le, csaknem ötezer embernek - máig legendák övezte módszerekkel - sikerült az NSZK-ba jutnia, de ugyanennyit fogtak el menekülés közben. A fal 1989. november 9-ig választotta szét családok tízezreit, amikor is egyetlen éjszaka alatt omlott le. Panoráma
