Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-18 / 7. szám
JUDAIZMUS-KERESZTÉNYSÉG-ISZLÁM * Hogyan tekint e három nagy monoteísta (egyistenhitíí) vallás - a judaizmus, a kereszténység és az iszlám - az élet meghatározó eseményeire, a születésre, házasságra és a halálra, ezt kívánja ismertetni a következő összeállítás. A címszavakat egy nemrég megjelent cseh enciklopédiából vettük át (Judaismus - krestánství - islam), amely nem kevesebb, mint 469 oldalon tárgyalja a három vallás fő ismertetőjegyeit. HÁZASSÁG Judaizmus: A zsidó férfinak a ’’sokasodjatok és töltsétek be a földet” isteni parancsnak engedelmeskedve kötelessége megnősülni és utódokról gondoskodni. A hagyományhű zsidók szerint a 18 és 20 év közötti kor a legalkalmasabb a házasságkötésre. Mivel a hagyományos életforma mellett a fiúk és a lányok gyakorlatilag elkülönítve élnek, a fiatalok összehozása a házasságközvetítő dolga, akinek mindkét család érdekeit szem előtt kell tartania. A menyegző előtt, a feltételeket rögzítendő, előzetes szerződés készül. A házasságnak szerződés jellege van, ezért bizonyos feltételek mellett felbontható. Kereszténység: A házasság hármas célt követ: egymás kölcsönös segítését, a gyermekáldás biztosítását és a nemi vágyak kielégítését. A házasság szerződéssel jön létre, amely a férfi és nő szabad akaratából köttetik meg, amennyiben annak nincs törvényes akadálya. Akadálynak minősül minden olyan körülmény, amely kizárja a házasság megkötését vagy érvényességének elismerését (kiskorúság, impotencia, vérrokonság, pszichés megbetegedések stb.). Iszlám: A Korán a házasságot Istennek tetsző állapotnak minősíti, amely megszilárdítja a hívők közösségét. A Korán egész sor egymásnak ellentmondó utalást tartalmaz, amelyek a konzervatívoknak és a modernistáknak egyaránt bő lehetőséget nyújtanak a rájuk való hivatkozásra. Az iszlám jog az agglegénységet az etikai normák elleni vétségnek tjkinti, eltévelyedésnek, amely könnyen a a házasságon kívüli kapcsolat bűnére vezet. Jogi szempontból a házasság elsősorban gazdasági szerződés a jegyesek családjai között. Nálunk elterjedt az a tévhit, hogy a menyasszonyt bizonyos összegért megvásárolják. Valójában ez a pénz a menyasszony ’’befagyasztott” vagyona, tehát nem a családjáé, és azt a célt szolgálja, hogy biztosítsa a nő megélhetését özvegység vagy válás esetén. Gyakran félremagyarázzák a többnejűséget is. A középkori jog a többnejűséget védelmezve azokra a versekre támaszkodott, amelyek bizonyos pontosan körülhatárolt körülmények között (meddőség, betegség stb.) engedélyezik 2-4 feleség tartását. A jelenlegi reformisták azonban úgy magyarázzák ezeket a verseket, mint amelyek egyenesen tiltják a többnejűséget, mivel a férfi nem teljesítheti a bennük szigorúan megszabott feltételeket, vagyis a teljes anyagi és érzelmi egyenlőséget. Ma a többnejűség csak szórványosan fordul elő, az iszlám sok országában kifejezetten tiltják, legalábbis bizonyos szakmák, hivatások (tanítók, katonatisztek, állami hivatalnokok stb.) esetében. BÖLCSESSÉG Judaizmus: Többértelmű fogalom: 1. jártasság, ügyesség 2. állandó összpontosítás arra, aminek értelme van, tehát Istenre és az ő akaratára. Ezzel függnek össze a különböző intelmek, útmutatások, tanácsok. Kereszténység: Bölcsesség címszó nem létezik. Iszlám: Bölcsesség címszó nem létezik. HALHATATLANSÁG Judaizmus: A zsidók hisznek egy olyan világ eljövetelében, amelynek részesei lesznek nemcsak a zsidók, hanem a más népekhez tartozó igazak is. Ehhez kapcsolódik a feltámadásban, vagyis a lélek halhatatlanságában való hit. A lélek a halál pillanatában elhagyja a testet és az árnyak birodalmában vár a feltámadásra. Kereszténység: A keresztény tanítás egyik fő momentuma .a lélek halhatatlansága. A platonizmustól eltérően, amely szerint a lélek a halál pillanatában örökre elhagyja a testet, a kereszténység feltételezi a test és lélek újraegyesülését az utolsó ítélet napján, amikor eldől, ki érdemes az örök életre és ki az örök kárhozatra. Iszlám: A halhatatlanság címszó nem szerepel benne. ÁLDOZAT Judaizmus: A kultikus tevékenység része, amely az Istennel való közösséget hivatott demonstrálni. A pogányságnál az áldozat bemutatásának „adok, hogy kapjak” jellege volt. Az Ószövetségben az égő áldozat a leggyakoribb. Naponta kétszer, ünnepnapokon többször mutattak be áldozatot. Ilyenkor teljesen ép, egészséges, legalább hétnapos hímállatot (kecskét, bárányt stb.) vágtak le, mégpedig úgy, hogy a nyaki ütőerét vágták el, hogy kifolyjon testéből a vér. A vért az oltárra öntötték, az állatot megnyúzták és eltávolították belsőségeit, majd feldarabolták, és az oltárra helyezve elégették. Már a Biblia tiltja a vér élvezetét. Ezért olyan képtelen a történelem folyamán gyakran felmerült vád, miszerint a zsidók a macesz készítéséhez embervért használtak. Kereszténység: A kereszténységben az áldozat Krisztus kínszenvedésében és kereszthalálában összpontosul, amellyel megváltotta az emberiséget. Jézus önfeláldozása szorosan kapcsolódik az eucharistiához (a misén a kenyér/ostya és a bor színe alatt jelenvaló Krisztus teste és vére), amely a zsidó peszáchhal áll összefüggésben. Jézus Isaten bárányával azonos, aki egyetlen áldozatával eltörli az egész világ bűneit. Iszlám: Tudatosan és önként vállalni a halált is a hitért. Az áldozatvállalókat az iszlám hívei ma is úgy tekintik, mint örök dicsőségre érdemeseket, akiket joggal illet meg a vértanú elnevezés. A potenciális vértanúk vallomásai a Korán által leírt küldetés egyoldalú, leegyszerűsített értelmezéséről tanúskodnak, és a dzsihádot a legtöbbször a hitetlenek és a hitehagyottak fizikai likvidálásával azonosítják, a hitközösség harci szellemének növelésével, miközben gyakran személyes, „hé- rosztrátoszi” motivációk vezérlik őket. TEMETÉS Júdaizmus: A zsidóknak kötelességük tiszteletet mutatni a halottak iránt, még akkor is, ha kivégzett gonosztevőről van szó. A hagyomány szerint a halottat elhalálozása napján kell eltemetni. A rituális mosdatás után a testet fehér lepelbe burkolják, majd hordágyra vagy kocsira teszik és koporsó nélkül temetik el (Izraelben ma is gyakran így folyik a temetés), vagy nagyon egyszerű, gyalulatlan deszkákból készült koporsóban. A halott feje alá kis zacskóban izraeli földet helyeznek. A hamvasztás vagy balzsamozás tilos. A sírra nem virágot, hanem kavicsokat tesznek. Kereszténység: Eleinte (a 4. századból származó írásos emlékek szerint) a temetés örömteljes esemény volt, ezt fejezte ki a halottra adott fehér halotti ruha is, azonban a 8. századtól - főleg a barbár népek hatására - tragikus jellegűvé vált, és a fekete szín lett a gyász jele. A halottat koporsóban temetik el. Ma már a római katolikus egyház is engedélyezi a hamvasztást. Iszlám: Nagyon egyszerű szertartás, amely a holttest lemosásából, lepelbe burkolásából, koporsóba helyezéséből és földbe bocsátásából áll. A halottat úgy helyezik el a sírban, hogy a feje Mekka felé legyen. KÍSÉRTÉS Júdaizmus: Az állhatatosság próbája, amely azt hivatott bizonyítani, hogy az ember hite elég erős ahhoz, hogy minden körülmények között megtartsa Isten parancsait. Isten azonban azzal, hogy próbára teszi, nem akarja rosszra vinni az embert, és nem feledkezik meg annak esendő voltáról. Ellenkezőleg, az emberek kísértik Istent a hitük gyengeségével és engedetlenségükkel, amiért Isten gyakran büntetéssel sújtja őket. Kereszténység: Az ember szabadon választhat jó és rossz között. Engedni a kísértésnek annyit jelent, mint a rossz felé hajlani, tehát bűnt követni el, míg ellenállni a kísértésnek annyit tesz, mint győzedelmeskedni a gonosz fölött és bebizonyítani hitünk állhatatosságát. Iszlám: A kísértés címszó nem szerepel benne. CSALÁD Júdaizmus: A zsidó család hagyományos modellje patriarchális, családfőként az apa dominál, az ő kötelessége anyagi biztonságot nyújtani a családnak. Az anyára hárul a házi tűzhely őrzése. A hagyományos zsidó családra jellemző, hogy a szülők bensőséges viszonyban állnak a gyermekeikkel, akikre úgy tekintenek, mint Isten áldására és ajándékára. Kereszténység: Az apa, anya és a gyermekek természetes közössége a társadalom alapja. A családi kötelékek fellazulása, amely a modern kor egyik negatívuma, gyakran társadalmilag veszélyes következményekkel jár (ifjúkori bűnözés). Ez a jelenség a család megszilárdításának általános igényét hozta előtérbe, amelyet minden keresztény egyház hangsúlyosan támogat. Iszlám: A családfő a nagyapa, illetve az apa és a többi férfirokon. A menyektől elvárják a család férfiágon való folytatását. Amennyiben a nő fiat szül, tisztelet övezi, mint a nemzetség folytatását. A nagy család kollektív együttélésének megfelelően történik a gyermekek nevelése, amely távolról sem kizárólag az anya dolga. Az iszlám több országában módosították a családjogi törvényt, ám lényeges változásokra csak Törökországban és Tuniszban került sor. SZEXUALITÁS Júdaizmus: A Biblia szerint az Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, tehát hím- és nőneműnek. A pogányok között kultikusan elterjedt, a nemeket összemosó hermafroditizmus Izraelben szigorúan tiltva volt. Ezért á férfiaknak tilos volt női, a nőknek pedig férfiruhát viselni. A homoszexualitás is tiltva volt. A házastársak közötti nemi érintkezést úgy tekintették, mint természetes, Istentől adott dolgot. Csak a Tórában megszabott esetekben (menstruáció, imára való összpontosítás stb.) volt tilos. A pro- miszkuitást (főleg nős férfiak és férjes asszonyok esetében) házasságtörésnek tekintették, amelyet tilt a Tízparancsolat és szigorúan büntették. A házasságtörésen kapott férjes asszonyokat agyonkövezték. (Innen ered a bibliai mondás: „Az vesse rá az első követ, aki bűnte- len közületekl”, amit Krisztus mondott a házasságtörő asszonyt eléje vezető farizeusoknak. János Ev. 8). A szabad szerelem a zsidók között elképzelhetetlen volt. Kereszténység: A kereszténységben a szexualitás megítélését meghatározó módon befolyásolta az örökletes bűnről szóló tanítás, amely a bűntudatot épp a szexualitással hozta összefüggésbe, s ez a testi szerelem démonizálásához és a nő alávetett szerepéhez vezetett. A nemiséghez való represszív viszonyulást részben csak az újkori és főleg a jelenkori erkölcsi-teológiai tanítás módosítja: ennek ellenére még sok a tisztázatlan és vitatott probléma (fogamzásszabályozás, homoszexualitás, cölibátus megítélése stb.) Iszlám: A szexualitást pragmatikusan kezeli, mellőzve mindenfajta pejoratív értelmezést. Az Iszlám nem úgy fogja fel Ádám és Éva bibliai történetét, mint az emberiség bűnbeesését. A szexualitást Istentől adott dolognak tekinti, sőt úgy fogja fel, mint Istennek tetsző cselekedetet, amennyiban azt egy igazhitű muzulmán világra- jötte követi. A klasszikus szunnita interpretáció szerint a szexualitás a házastársi kommunikáció leghasznosabb formája. A későbbi dogmatikusok és a szigorúbb irányzatok követői a nemiségnek azt a fajtáját, amelynek célja nem a gyermekáldás, veszedelmesnek és fölöslegesnek minősítették, mivel, úgymond, gyengíti a közösséget. A természetes emberi szexualitást a jogtudomány kizárólag a nőnek tulajdonítja. Az aktív és nem kívánatos női szexualitásról alkotott elképzelés a jogban oda vezetett, hogy a nemi életet a házasságra korlátozta, miközben a férfira hárul, hogy a nő „veleszületett” érzékiségét a saját belátása szerint szabályozza. A nő nem kezdeményezhet, de meg sem tagadhatja a nemi érintkezést, kivéve, ha arra „természetes” okai vannak. A házasságon kívüli nemi élet tilos. (FELDOLGOZTA: -JÉ-)
