Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-04 / 5. szám
Egy kutyaszerepet játszani színpadon, nem a színészek álma. Többen vannak, akik soha nem tapasztalják meg, milyen ez a kétszeres, a mindennapok valóságából a színpadi valóságba és onnan a mesei karakter embert idéző állatfigurájába költözés. Totó (a földön fekvő Benkő Géza), a Gyáva Oroszlán (Mokos Attila), Dorka (a második szereposztásban Vincze Emőke), a Madárijesztő (Kukola József) és a Bádogember ( az álló Pőthe István). szombati Színházhoz szerződött. A történet már nem írható újra, s ha Benkő Géza nem is, de ez a mesterien kidolgozott klasszikus komédiabeli szerep - Truffaldino - hiányzik a Komáromi Jókai Színház színpadáról... És akkor jött egy szerencsétlenül megszületett rendezésben, a színész- pusztító vígjátékbeli szabványszerep után - Totó. Úgy, ahogyan Benkő Géza eljátssza a Frank L. Baum meseregényéből Schwajda György átdolgozta, Bor József rendezte zenés mesejátékban. Az Óz a nagy varázsló emberi léptékű kutyáját. Olyannyira jól, hogy egy gyengébbre sikeredett előadás esetén is vállára veszi és elcipeli az egész játékot a csodák országába. Totó a Smaragdvárosban, amikor Benkő Színpadon szólt már ez a mese Dorkáról, magáról a gyermeki lélek szorongásaiból született Ózról, de tudomásom szerint ennyire erőteljesen még nem szólt Totóról, Dorka kutyájáról és a nézőtéren ülő gyerekekről. Amikor láttam ezt a darabot, ideális közönség ült a zsöllyékben. Fejlődéslélektani megközelítésben az a korosztály jött össze ad hoc módon, amelynek a mese még fontos, de már kilenc-tíz évesen a dolgok titkai, a történések mögöttese is érdekli valamennyit. Benkő Géza nem utánozza a kutyát. Kutyajelmezbe bújt embergyereket játszik, aki érzéseiben, gondolkodásában sokszor felnőttnek mutatkozik. Nemcsak a kutyanyelv metakommunikációs elemei, az állat karakteres Géza éppen „kutyálkodik”. (Szabó László felvételei) mozgása, hanem az előadás egyik legszebb működő csodája győzi meg a gyereket: Én vagyok Totó, s Totóban én cselekszem - játszom. Totó beszédét csak a csodára fogékony nézőtéri gyerekek értik meg. Közös nyelvet beszélnek, ugyanúgy gondolkodnak hűségről, meséről, kalandról, életről. Mindvégig az volt az érzésem, hogy Benkő Géza a nézőtéri gyerekek felől közelítette meg a szerepét. Bárcsak adná a Teremtő, hogy a lehető legtöbb szlovákiai magyar gyerek látná ezt a bátorságot, észt, szívet, hűséget és barátságot adó mesejátékot; hogy legyen alkalmuk hinni örök emberi értékekben. DUSZA ISTVÁN Mesebeli a történet. Olyan, mint egy operett. Egy szép téli napon két ember kopogtatott be Varga Anna, a Komáromi Városi Művelődési Központ igazgatónője irodájának ajtaján. Egyikük Frenkó Zsolt pesti rendező, akit a „Popfesztivál” rendezése után ismert meg az itteni közönség, a másik látogató Borsányi László volt, a Gór Nagy Mária Színitanoda harmadéves növendéke. Azért jöttek, hogy felajánlják a kultúrháznak az Egy szoknya, egy nadrág című zenés vígjátékot. Mivel Varga Anna minden jó kezdeményezésre nyitott, megegyeztek. A rendező és a társulat gázsiját a majdani bevételből kalkulálták ki. Megkezdődtek a próbák. A színészek ingyen dolgoznak Frenkó Zsolttal. A rendező- Kilenc esztendeje írtam az első színpadi változatot a híres filmből, a rossz emlékű Jurta Színház felkérésére. Nem mutatták be. Három évvel később üzenet jött Székesfehérvárról. Az eredeti szerző, Barabás Pál jogutódjától megtudták, hogy létezik egy színpadi változat. Békés András rendező ízlése szerint átírtam a darabot. Mégsem ő rendezte, hanem Iglódi István - a harmadik változatomból. A negyedikből meg tévéjáték készült, melyet szintén Iglódi rendezett.- Komáromban miképp viszed színre a vígjátékot?- Klasszikus előadást tervezek. Élőzenével. Olyan Fényes Szabolcs- slágerekkel, mint az Összecsendült két pohár, a Fogj egy sétapálcát, vagy a Mindig az a perc. És mindenekelőtt a tündért Felföldi Anikó vendégjátékával. A táncokat pedig Sebestyén Csaba koreográfus tanítja be. Lukovics szoknya, Borsányi László, Gór Nagy Mária Színitanoda- Novemberben jött az ötlet. Utána gyors telefonok következtek a rendezőhöz, a művelődéi központba. Most próbálunk. Sóvári Pétert, a főszereplőt, Latabár Kálmán egykori szerepét játszom. Ez lesz a vizsgaelőadásom. A színészkamara meg a tanoda tanári kara eljön megnézni, s ha jó, szép és ügyes leszek, megkapom a színészdiplomát. Annak idején Komáromból indultam, úgy érzem, szükség van itt egy ilyen jellegű produkcióra. Varsányi Mari színművésznő- Még alig mondhatok valamit, nagyon az elején tartunk. Ilyenkor még szervezési-szereposztási gondok adódhatnak. Örültem, amikor megkerestek. Kamilla, az öltöztetőnő kedves, mindegyikünk megelőlegezte a másik iránt. Remélem, a végeredmény siker lesz. Színészek Kukola József (Sóvári és gróf felváltva) - Megtiszteltetés ebben a társulatban szerepelni. Bízom a sikerben! Ferencz Bálint (portás és főrendező felváltva): - Nagy lehetőség ez a szerep. Dolgozni szeretnék végre, megmutatni magam. Hogy milyen leszek, kiderül... Amatőrök Száraz Dénes (Újságíró), harmadikos érsekújvári gimnazista:- Kiss Péntek József már a Kék madár című darabban is talált nekem való szerepet, de a próbák később kezdődnek. Felhívott, s csak annyit mondott: volna valami. Azonnal jöttem, nem is gondoltam volna, hogy ilyen híres színészekkel lépek majd színpadra. Otthon, a Gumidió Színház idei darabja az Orfeusz alászáll lesz. Csémy Éva rendező rám bízta Orfeusz megformálását. Előbb azonban itt kell bizonyítanom! Lukovics Gyula (Kifutófiú), hetedikes komáromi alapiskolás:- Szavalóversenyen fedezett fel Kiss Pén- j tek József. Most •jf meghívott egy igazi színda- rabba Először Gyula és Száraz Dénes, a két amatőr, reménykedik. Frenkó Zsolt rendező: - Kilenc esztendeje írtam az első színpadi változatot a híres filmből. nagyon féltem, de jelenleg elég jól érzem magam. Ki tudja, mi minden történik még az előadásig?! Jó lenne örökre színházközeiben maradni! A primadonna: Felföldi Anikó- Boldog vagyok, ha bármilyen szereppel gondolnak rám. De Dulcinea, a spanyol özvegy nem akármilyen szerep! Öt-hat évvel ezelőtt lejátszott siker, mellyel érdemes önöknél bemutatkozni. Különösen, ha primadonnának hívnak. Sok kedves barátom van innen. A Csókos asszony című operettben, Székesfehérvárott találkoztam a Komáromi Jókai Színház több művészével. A fiatalok jártak innen az operettszínház stúdiójába tanulni. Régebben többször szerepeltem errefelé egy-egy operettturnéval. Ahol őszintén tapsolnak, oda mindig szívesen jön az ember. Somogyi Tibor fotói Felföldi Anikó primadonna: - Ahol őszintén tapsolnak, oda mindig szívesen jön az ember. És a kultúrház...- Nekünk erkölcsi nyereség az Egy szoknya, egy nadrág - fogad Kiss Péntek József. - Hogy anyagi is lesz-e, most még senki sem tudja. A fűtést, a villanyt, a terembért mi álljuk.- Mennyibe kerül ez a Háznak?- Előzetes költségvetést készítettünk. Változhat, a próbák számától függ. A plakátokat és a szórólapokat Ölveczky Gábor grafikusművész tervezi, Dél-Komárom városa fizeti. Ok ezzel támogatják a produkciót. Reméljük, nagy lesz az érdeklődés az előadás iránt.- Bemutató?- Bízom a rendező ígéretében, és február huszonharmadikán, pénteken este hét órakor felgördül a függöny. Frenkó Zsolt nem kedveli a legendákat. Mert előbb vagy utóbb kiderült róluk, hogy csak legendák. Latabár Kálmán és nagy sikerű fdmje szerinte sem legenda. Latabár mindenekelőtt nagy színész volt. Olyan, aki képes volt hajnali háromkor felkelni, hogy próbáljon néhány új poént. Ötkor szólt a házmesternek, s beültette az operettszínház nézőterére, nézze meg a poénokat. Amelyiken röhögött, maradt, amelyiken nem, kimaradt. Járjanak utána, alkalmaztak-e házmestert Frenkó Zsolt és barátai. BÁRÁNY JÁNOS SZÍNHÁZ 1996. február 4. 1/BSámBp
